Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-16 / 298. szám, szerda

MEGOLDJUK AZ ORSZÁG GAZDASÁGI PROBLÉMÁIT Ľubomír Strougal elvtárs beszámolója a CSKP Központi Bizottságának decemberi ülésén Elvtársak! A párt Központi Bizottsága elnökségének megbízásából részletesebben szeretném ismertetni önökkel azokat az eredményeket, amelyeket népgazdaságunkban érünk el, és azokat a problémákat, amelyeket az ötödik ötéves terv előkészítésével összefüggésben és főként a Jövő évben kell megoldanunk. A bomlasztó irányzatok hatásának meggátolását és a gazdaságban a fokozatos fejlesztési folyamat megkezdését lehetővé tevő alapvető feltétel elsősorban a politikai tényezők érvényesítése: a jobboldali opportunista és antiszocialista erők veresége, a párt és a szocialista állam vezető szerepének a felújítása volt. Ma már biztosan állíthatjuk, hogy teljesítettük az alapvető feladatot — leküzdöttük a gazdaság széthullásának közvetlen veszélyét, valamint az infláció ösztönös fejlődését anélkül, hogy csökkent volna a lakosság életszínvonala. Ezenfelül az ez évi népgazdasági terv teljesítése érezhetően hozzájárult a gazdaság stabilitásához és lehetővé teszi további fejlesztését. Fontosnak tartjuk, hogy idejében beterjesztették az 1971-re szóló tervjavaslatot, és hogy folyamatban vannak az ötödik ötéves terv előkészítésének munkálatai. Az előrehaladó politikai konszolidáció még nagyobb lehetőségeket teremt ahhoz, hogy megoldjuk országunk gazdasági problémáit, még erélyesebben és következetesebben, még nagyobb perspektívával oldjuk meg az állami és a gazdasági szervekben, az egész pártban. A rendszeres eszmei nevelőmunkával együtt a gazdasági eredményektől függ elsősorban, Jiogy a dolgozók meggyőződjenek a párt politikájának helyességéről. A gazdaságban elért reális haladás egyre nagyobb mértékben dönti majd el azt, hogy az emberek milyen gyorsan és hatékonyan, milyen szilárdan és mélyen győződnek meg a szocialista rendszer előnyeiről. Ennek egyre nagyobb súlya lesz az emberek bizonyos részénél még megnyilvánuló nem marxista nézetek és ingadozás megszüntetésében. Egyre nagyobb erővel fogja vonzani dolgozóinkat politikánkhoz, és biztosítja a dolgozók egyre öntudatosabb és aktívabb támogatását. Tudatában voltunk annak, hogy valamennyi gazdasági nehézségünket nem lehetséges még ebben az évben leküzdeni, és hogy az éveken át felgyülemlett egyes problémák megoldása a következő időszakra marad. A fő súlyt a belföldi piac megszilárdítására helyeztük, mert politikai szempontból ez gazdasági fejlődésünknek legérzékenyebb pontja. Ugyanakkor arra törekedtünk, hogy enyhítsük az egyensúly hiányát a belföldi kapcsolatokban, hogy fokozatosan rendet teremtsünk a beruházások terén, és biztosítsuk a munkatermelékenység és a bérek fejlődése közötti összhangot. Az elért eredmények bebizonyították e szándékaink életképességét és reális voltát. Az ipari termelés növekedésének üteme, amely az 1968és 1969-es években annyira csökkent, hogy a növekedés csupán kb. 5 százalékot tett ki, ebben az évben érezhetően meggyorsult. 7,5 százalékos növekedésre számítunk, ami egy ponttal több az 1970. évi terv előirányzatánál. Ezen a téren két tényt kell értékelnünk. Egyrészt azt, hogy a növekedés dinamikája éppen az olyan progresszív ágazatokban átlagon felüli, mint a vegyipar és a gépipar, másrészt azt, hogy az ipari termelés egész ez évi gyarapodását a munkatermelékenység növekedésével értük el, s ez sokkal érezhetőbben fokozódott, mint ahogyan azt a terv feltételezte. Az utóbbi három év alatt az ipari termelés növekedésének legfeljebb 80 százalékát tudtuk fedezni a munkatermelékenység növekedésével. A múlt évektől eltérően kedvezően fejlődik a munkatermelékenység és az átlagbérek viszonya is. Míg az elmúlt két év alatt az átlagbérek aránytalanul gyorsabban növekedtek, mint a munka termelékenysége, az 1970-es évet az jellemzi, hogy a munka termelékenysége csaknem kétszerte gyorsabban növekedett az átlagkereseteknél. Amikor a gazdaság fejlődésének e sikereit elsősorban mint termelők értékeljük, mint fogyasztók nem hagyhatjuk figyelmen kívül a belföldi piaci viszonyok stabilizációját sem. A Központi Bizottság januári ülése e feladatot az első helyre állította. Véget vetett az ösztönös drágulásnak, stabilizálta a kiskereskedelmi árak fejlődését, és a források kialakulásával arányosan szabályozta a bérek növekedését. A piacon megnyugodott a helyzet, mivel az ipar, a mezőgazdaság és a termelőszövetkezetek megértése és a fokozott behozatal következtében sikerült a belföldi piac számára egyre több áru szállítását biztosítani. A belkereskedelmi készletek lényegesen megnövekedtek. Ugyanakkor ezek az intézkedések hozzájárultak pénzünk megszilárdulásához is, és felújították a korona iránti bizalmat. Polgáraink meggyőződnek róla, hogy becsületesen megkeresett pénzükért a piacon megtalálják azt, amire szükségük van, és fokozatosan azokat a cikkeket is, amelyekben még hiány mutatkozik. A külső gazdasági kapcsolatok terén várható, hogy a szocialista országok tekintetében megjavul a kivitel és a behozatal közötti arány. Míg 1969ben ezen a téren a kivitel egy ponttal megelőzte a behozatalt, ebben az évben feltételezzük, hogy ez a megelőzés hat pont körül mozog majd. A beruházási építkezés a gazdaságnak az a szakasza, ahol az inflációs irányzat, a fejlődés ösztönössége és a hosszan tartó rendetlenség igen mély gyökereket eresztett. Ezen a téren igen fontos küzdelem folyik az össztársadalmi érdekek érvényesítéséért a beruházók és a kivitelező szervezetek szorosan vett vállalati és helyi érdekeivel szemben. Az elmúlt két évhez viszonyítva ebben az évben a beruházások előző, aránytalanul nagy évi növekedését mintegy a felére sikerült csökkenteni. Míg az 1968- és 1969-es években az átlagos évi növekedés csaknem 12 százalék volt, ebben az évben körülbelül az 5 százalékot éri csak el. Feltételezhető, hogy ebben az évben elérjük a befejezetlen építkezések számának általános csökkenését. Ez az elmúlt évekhez viszonyítva lényeges változás. A befejezetlen építkezések értéke csupán az 1968- és 1969-es években 26,1 milliárd koronával növekedett. Fontos lépésnek tartjuk azt is, hogy ebben az évben fokozott erőfeszítéssel mintegy 100 000 lakást fejezhetünk be. Ez olyan szám, amit nálunk még sohasem értek el. Az utóbbi két év átlagához viszonyítva az idén befejezendő lakások száma csaknem 15 000-rel lesz nagyobb. Tudjuk, hogy e tekintetben szerepet játszott a lakásépítések megkezdésének kedvező múlt évi helyzete is. Ha tekintetbe vesszük a kiindulási helyzetet, és azt is, hogy milyen figyelmet szentelhettünk a gazdaságnak abban a bonyolult politikai helyzetben, amelyet többek között befolyásolt az irányító káderek nagyarányú kicserélése mind a központban, mind a főigazgatóságokon és a vállalatokban, azt mondhatjuk, hogy általában kedvező az idei év mérlege. Az elért eredmények nem önmaguktól keletkeztek. A párt-, az állami és a gazdasági szervek szorgalmas munkájának, de elsősorban dolgozóink szorgalmának gyümölcsei. Mindazok áldozatkészsége és megértése nélkül, akik a legkülönfélébb munkaszakaszokon hozzájárultak gazdasági fejlődésünk felújításához, aligha léphetnénk ma ilyen mérleggel a párt Központi Bizottsága elé. 1. Amikor pozitívan értékeljük az elért eredményeket, egyáltalán nem leplezzük el népgazdaságunk fejlődésének gyenge pontjait és problémáit, amelyeket még meg kell oldanunk. E problémák éppúgy megnyilvánulnak a belföldi piacon, mint a külkereskedelemben, a beruházási építkezésben, a szállítóátvevői kapcsolatokban a termelés és a munka irányításának és szervezésének terén. Husák elvtárs hangsúlyozta, hogy a népgazdaságban a pórt fő feladata most minden téren megszilárdítani és elmélyíteni az elért eredményeket, s ugyanakkor céltudatosan megoldani gazdaságunk éveken át felgyülemlett problémáit. Ezekből a szempontokból indulunk ki az 1971—1975-ös évekre szóló ötödik ötéves terv, valamint a jövő évi tervjavaslat előkészítésekor is. Az ötéves terv előkészítésének munkálatait úgy szervezzük meg, hogy a politikai szervek a jövő év második negyedében megtárgyalhassák és a XIV. pártkongresszus elé terjeszthessék a tervjavaslatot. Az ötödik ötéves terv javaslatának előkészítésekor arra törekszünk, hogy céltudatosan modern, műszakilag fejlett szocialista gazdaságot alakítsunk ki és fejlesszünk. Figyelmünket elsősorban a termelési alap fő problémáinak megoldására összpontosítjuk. Ez a következőket jelenti: termelés növelésének a munkatermelékenység fokozásával való biztosítását a technika fejlesztése és a termelés ésszerűsítése alapján; 2

annak a szűk profilnak " a kiküszöbölését, amelyet egyrészt az elégtelenül fejlett tüzelőanyag-energetikai alap, másrészt a különböző fajta energiák aránytalanul nagy fogyasztása alakít ki; 3

olyan strukturális változ• tatások kiharcolását, amelyek elősegítik a hatékonyság növelését és Csehszlovákia helyzetének megjavítását a nemzetközi munkamegosztásban. Ugyanakkor a fogyasztás fejlődését úgy kell irányítani, hogy ne csak tartalmilag, hanem strukturálisan is megfeleljen az iparilag fejlett ország viszonyainak. A szocialista építés eddigi sikerei közé elsősorban az élelmezés viszonylag általános és magas színvonala tartozik. Továbbra is programon szerepel azonban a hosszú tartamra szóló iparcikkek hányadának, valamint a szolgáltatások, beleértve a lakás hányadának a növelése, az általános közszükségleti fogyasztásban. Az új ötéves terv kialakításakor folytatni akarjuk azt a politikát, amely egyenlő feltételeket teremt a források alkotása és kihasználása számára a Cseh és a Szlovák Szocialista Köztársaságban. Teljesen új problémák kerülnek előtérbe a területi fejlesztés szempontjából is. Az energetikai szénjövesztés és a villanyáram-termelés növelésének az észak-csehországi kerületben való összpontosítása és Prága főváros fejlesztésének megoldása szükségessé teszi, hogy az egész csehszlovák gazdaság e feladatok teljesítésére összpontosítsa erejét. •A nemzeti jövedelem gyarapítását az ötödik ötéves tervben is túlnyomórészt az ipari • termelés biztosítja. Az ipari termelésnek mintegy 35 százalékkal kell növekednie a meglevő termelési alap hatékonyabb felhasználása, korszerűsítése alapján, és a kiválasztott progra mok fejlesztése útján. • A mezőgazdaságban arra törekszünk, hogy a belterjesség további fokozásával és a mezőgazdasági termelés folyamatos növekedéséhez szükséges feltételek megteremtésével az élelmiszer-fogyasztás növekedését lényegében hazai forrásainkból fedezzük. Erőfeszítésünk arra irányul, hogy főként az iparban, az ötéves terv alapját a kiválasztott programok alkossák. Ezek a programok arra hivatottak, hogy a termelés növelésének döntő tényezőivé váljanak. Ebben a szakaszban főként kívánatos a kiválasztott gépipari ágazatok, az elektrotechnika, az elektronika, a számítástechnika, az autógyártás, a népgazdaság kemizálásának fejlesztésére, és az építőipar korszerű anyagi alapjának a kiépítésére fordítunk gondot. A szocialista gazdasági integráció jelenlegi folyamata teljes összhangban áll a csehszlovák gazdaság sokoldalú fejlesztésének szükségleteivel és — amint ez egyre észrevehetőbben bebizonyosodik — gazdaságunk fejlesztésének alapvető és leghatékonyabb alternatívája. Az integrációs célkitűzések egész sorát dolgozzák ki a gazdasági és a tudományos-műszaki együttműködés valamennyi területén, jelenleg különös figyelmet szentelnek az anyagi termelés terén folyó intenzív együttműködésnek. Itt közös megoldásokat tételeznek fel a tiizelöunyag- és a nyersanyagalap fejlesztésében, valamint számos feldolgozóágazat és szakterület szakosításában és kooperációjában. A KGST keretében a kölcsönös gazdasági kapcsolatok céltudatos elmélyítéséhez jelentős mértékben járul hozzá az 1971—1975. évi tervek összehangolása. A koordináció lefolyása és az elért eredmények azt mutatják, hogy egyes szakaszokon már megkezdik a komplex gyakorlati közös erőfeszítést, kezdve a tudománytól és a kutatástól egészen a termelési és az értékesítési együttműködésig. Ugyanakkor meggyőződtünk arról, hogy a csehszlovák gazdaság számára biztosítva vannak az alapvető nyersanyagok, tüzelőanyagok és energia szállításai, valamint a feldolgozóipar értékesítési lehetőségei és távlatai. Az eddigi tárgyalások alapján a következő ötéves tervben mintegy 45 százalékkal növekszik az árucsere a szocialista országokkal. Leggyorsabban a gépipar terén, ahol a kölcsönös szállítások mintegy kétharmaddal növekednek. A Szovjetunióval folytatott árucsere-forgalom növekedése gazdaságunk legfontosabb belső stabilizációs tényezője. A Szovjetunióból szállított energia, elsősorban a kőolaj- és a földgázszállítások növekedése a legnagyobb mértékben megerősíti és minőségileg megjavítja elsődleges energiaforrásainkat. Csehszlovákia földgáz-szükségleteinek távlati biztosításához hozzájárul a tervezett tranzitgázvezeték kiépítése. Így a Szovjetunióból, területünkön keresztül jut el a földgáz számos nyugat- és közép-európai országba. A Szovjetunióból érkező vasérc-száilítmányoK fokozott érctartalfnukkal és pelit szállításának megkezdésével lehetővé teszik a kohászati folyamatok intenzifikálását. A kétoldalú együttműködésben további termelési programok alapjai jönnek létre, beleértve az atomvillanyerőmíí-berendezések megosztásának az alapjait is. Az ötéves terv folyamán belső célkitűzéseinkkel összefüggésben tovább fokozhatjuk azokat a szélesebb körű integrációs akciókat, amelyekre a KGST keretében a szocialista gazdasági integráció tervezett komplex fejlesztési programja számít. A népgazdaság egyes területeinek irányításáért felelős központi szerveknek e program fokozatos megvalósításához nemcsak a szükséges feltételeket kell megteremteniük, hanem főként az alapvető integrációs akciókat tervszerűen kell előkészíteniük, és a vállalatok aktív kezdeményező részvételével közvetlenül meg kell szervezniük. Az inlegrációs lehetőségek felhasználása távolról sem lehet csupán a központi szervek iigye. A vállalatok megfontolt akcióival, az országos célkitűzésekkel összhangban e lehetőségeket tovább kell növelni. Igaz, hogy ez megköveteli a gazdasági és a műszaki gondolkodás és eljárás teljesen új módozatát, a széles nemzetközi összefüggések tiszteletben tartását. Az ilyen elhatározások hosszú tartamra befolyásolják a vállalat munkáját, s tekintettel nemzetközi következményeikre, igen komolyan kell őket előkészíteni és teljesíteni. Az ötödik ötéves terv alapvető célkitűzései feltételezik, hogy azokhoz igazodik majd az egész gazdasági munka. Nem lehet szó csupán részleges javulásról. A vállalatok tartalékai rejtegetésének rövidlátó politikájáról át kell térni e tartalékok mozgósítására. Mindazt, amivel rendelkezünk, fel kell használni és hatékony politikát kell folytatni. Az ehhez vezető fő útnak a komplex szocialista racionalizálást tartjuk. Ezt nem egyszeri akcióként, hanem olyan munkarendszerként értelmezzük, amely a termelés szervezésének és irányításának szüntelen tökéletesítésére, a munkatermelékenység növelésére és a költségek csökkentésére irányul. Hogy a racionalizálás teljesíthesse fő célját, nem lehet csupán a vezetők szűk körének ügye. Kell, hogy a szó szoros értelmében a vállalatok, a termelési-gazdasági egységek és a központi szervek valamennyi dolgozójának ügyévé váljék. Fő forrása a fejlődő progresszív tudományos ismeretek és a technikai fejlődés felhasználása, valamint a dolgozók érdekeltsége abban, hogy mindennapos munkájukban bírálóan megítéljék a termelési feltételeket, a termelés színvonalát, minőségét és gazdaságosságát. Feltétlenül szükséges, hogy azok a konkrét műszaki-gazdasági és politikai intézkedések, amelyektől az egyes ésszerűsítési akciók végrehajtása függ, ne maradjanak a terven kívül, hanem annak oszthatatlan részét képezzék. Érthető, hogy egyes intézkedések mélyebben érintik a termelés jelenlegi struktúráját, a munka és a munkahelyek tervezését, szükségessé teszik a termelési programok és a munkafeltételek megváltoztatását. Sok helyen bonyolult és fáradságos megoldásokat igényelnek a gazdásági egységeken belül és kölcsönös kapcsolataikban, s ugyanakkor fokozott igényeket támasztanak egyes foglalkozási ágakkal, vagy a dolgozók egyes csoportjaival szemben. Minden üzemben fokozatosan ki kell dolgozni az ésszerűsítés komplex programját, s azt lépésről lépésre szívósan meg kell valósítani. Ugyanakkor mindnyájunknak szem előtt kell tartanunk, hogy most elsősorban az egyszeri tartalékok feltárásáról és kihasználásáról van szó, mégpedig a munkatermelékenység növelése érdekében, amit a munkaidő teljejs kihasználása, a fegyelem megszilárdítása, a munkahelyek jobb elrendezése, a technológiai eljárások rendszeres javítása, és a meglevő termelési állóalapok célszerű felhasználása tesz lehetővé. Ezen a téren nálunk nagyok a lehetőségek a termelés mai nem megfelelő struktúrájának gyorsabb megváltoztatására ls, mégpedig új és költséges beruházási akciók nélkül. Egyes vállalatok a racionalizálás terén már megtették az első lépéséket. E napokban tették közzé a Vítkovlcei Vasműben dolgozó elvtársak tapasztalatait, amelyek igen szemléletesen bizonyítják, hogyan kell megkezdeni az ésszerűsítést. A termelésben, az irányításban, a kutatásban, a gazdasági élet valamennyi szakaszán meg kell szervezni ezt az ésszerűsítő mozgalmat. Természetesen el kell kerülni minden formalitást és felesleges elhamarko dást. A vállalatokban, a miniszté riumokban most folynak a munkálatok az ötéves tervek javaslatainak kidolgozásán. Az ehhez kiadott irányelvek olyan feladatokat tűznek ki, amelyek a minimális variánst jelentik. Ha az Irányítás valamennyi foka a (Folytatás a 5. oldalon) ia/«i