Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-16 / 298. szám, szerda

MEGOLDJUK AZ ORSZÁG GAZDASÁGI PROBLÉMÁIT ,M7U [II. 18. (Folytatás a 4. oldalról) párt vezetésével arra törekszik, hogy a társadalom számára a maximális hozzájárulást biztosítsa, akkor a jövő ötéves terv fontos'lépést jelenthet nemcsak a hosszú ideje felgyülemlett problémák leküzdésében, hanem a népgazdaság általános fejlesztésében is. Az 1971. évi terv javaslatában figyelmünket a belföldi piac helyzetének további javítására, a külkereskedelem feladatainak teljesítésére, hatékonyságának növelésére, valamint a beruházási építkezés maradéktalan teljesítésére, és a kiválasztott fejlesztési célkitűzések megkezdésére összpontosítjuk. A gazdaság jövő évi fejlődési ütemének meghatározásánál figyelembe kellett venni néhány korlátozó tényezőt, elsősorban a tüzelőanyag- és energetikai mérleget, továbbá a kivitelnek a behozatalhoz viszonyított növelését annak érdekében, hogy a mérleget főként a szocialista államok tekintetében megjavítsuk. Tekintetbe kellett venni egyes kulcsfontosságú építkezések késedelmes üzembe helyezését, a munkaerők elhelyezése ós kihasználása problémáit, hogy az újratermelési folyamat egyes részeiben ne keletkezzék túlságos feszültség. A munkatermelékenység növelésének igényes feladatán, amelynek csaknem teljesen fedeznie kell a termelés növekedését, és az anyagi források jobb kihasználásán kívül a terv előirányozza a nemzeti jövedelem 5,2 százalékos növekedési ütemét, tehát egészben véve ugyanolyan ütemet, mint ebben az évben. Az ipari termelésnek 5,9 százalékkal kell emelkednie. Tekintettel arra, hogy növelni kell a gazdaság hatékonyságát a fontos külkereskedelmi feladatok, a belföldi piac és a beruházási építkezés feladatai teljesítésének érdekében. Ezek a célkitűzések — habár valamivel lassúbb üteműek az idei évben elértnél — ténylegesen igényesebbek. Elsőrendű politikai és gazdasági feladatunknak tartjuk a belföldi piac helyzetének további javítását, mert tudjuk, hogy előfordulnak egyes fogyatékosságok a lakosság ellátásában, — nincs megfelelő választék —, főként az építőanyag-, a tüzelőanyag-, a textil-, a cipőés a gyógyszerellátásban. 1971-ben a lakosság átlagjövedelmének körülbelül ugyanolyan emelkedésére számítunk, mint az idén, s a kiadások üteme gyorsabb lesz az ez évinél. Abból Indulunk ki, hogy megszűnnek egyes gazdasági és nem gazdasági befolyások, amelyek ebben az évben a lakosság belföldi piaci kiadásainak lassúbb növekedéséhez vezettek, és hogy megélénkül az ipari árucikkek iránti kereslet. Ennek természetesen az a feltétele, hogy lényegesen megjavuljon- valamennyi kereskedelmi szervezet munkája a kínálat terén éppúgy, mint abban, hogy a termeléstől beszerzik a lakosság által keresett árukat. A piackutatás, a lakosság egyes kategóriáinál a jövő kereslet felbecsülése, még mindig kereskedelmünk igen gyenge pontja. Termeszetes, hogy a kereskedelem önmagában, anélkül, hogy a termelés fokozott rugalmassággal alkalmazkodna a fogyasztók igényeihez, nem képes a piacnak ezt a javulását biztosítani. Intézkedtünk, hogy a belföldi piac számára az áruvásárlásra felszabadított jelentős devizaeszközöket elsődlegesen olyan termékek behozatalára használják fel, amelyek nélkülözhetetlenek és fontosak a lakosság keresletének kielégítésére és a piac gazdagítására. A behozatalból származó ipari termékek hányada az utóbbi évek folyamán lényegesen emelkedett, és a lakosság ellátására szolgáló ipari áruszállítmányoknak már 14 százalékát teszi ki. Ezt az irányzatot — a fogyasztási cikkek behozatalának növelését — az ötéves terv további éveiben is tervszerűen kell folytatni. Ami a kiskereskedelmi árak fejlődését illeti, továbbra is érvényben marad az ármoratórium. Ezenkívül olyan intézkedések összességét készítjük elő, amelyek célja biztosítani a piac alacsonyabb és közepes áru árukkal való jobb ellátását. Elsősorban textíliákról, ruházatról, cipőről és bútorról van szó. A belföldi piacon elért eredmények megteremtik a jövő évi kedvező fejlődés feltételeit. A piac kielégítése és a kereskedelmi készletek kiegészítése lehetővé teszi, hogy fokozatosan megoldjuk a választék terén tapasztalt fogyatékosságokat. Véget ért már az az időszak, amikor a fogyasztó megvásárolta és a belkereskedelem átvette lényegében mindazt, amit a termelés szállított, mégpedig vagy azonnali eladásra a bizonytalan piacon, vagy pedig a kimerült készletek kiegészítésére. Érthetően nehézségek merülnek fel a termelés és a kereskedelem kapcsolatában. De itt is olyan helyzet keletkezett, hogy az általános piaci egyensúlyt fokozatosan meg kell változtatni úgy, hogy a fogyasztó megvásárolhassa azt, amire szüksége van. A jövő évben elsődleges gondot kell fordítanunk a külkereskedelmi problémák megoldására. Anélkül, hogy figyelmen kívül hagynánk-a külkereskedelmi szervek saját tevékenységének fogyatékosságait, a megoldás kulcsa a termelésben, a termelés, hatékonyságának, gazdaságosságának, műszaki tökéletességének és alkalmazkodó-képességének növelésében rejlik. Egyre több behozott nyersanyagot, anyagot és terméket használunk fel annál, mint amennyi megfelel a magasfokú hatékonyság követelményének és az elért export-eredményeknek. 1970-ben sem csökkent az egy termelési egységre eső termelési fogyasztás. A vállalatok dolgozói gyakran bírálnak bennünket azért, hogy nem tartjuk kellő tiszteletben a gazdasági szervezetek behozatali igényeit, főként a termelési fogyasztáshoz szükséges igényeket, s ezáltal sok esetben feszültség keletkezik az anyagi-műszaki ellátás szakaszán. Nem becsüljük le azokat a következményeket és problémákat, amelyek a vállalatokban a nyersanyag- és anyaghiány következtében keletkeznek. Fizetési mérlegünk megjavítása azonban szükségessé teszi, hogy ragaszkodjunk ahhoz a követelményhez, miszerint a vállalatok, a szakigazgatóságok és a minisztériumok terveikben a behozott nyersanyagok és anyagok optimális értékesítésére, s ugyanakkor a kivitel és hatékonyságának növelésére fordítsanak figyelmet. A racionális nyersanyag-felhasználás kérdéseinek az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni éppúgy, mint a devizaeszközök igen gazdaságos és megfontolt rá fordításának. Lényegesen kell növelni egyes vállalatoknak a szocialista országok iránti fegyelmét, és valamennyi kereskedelmi partner iránti kötelezettségeik teljesítése során tökéletesebben kell összehangolniuk az egyes üzemekből jövő szállításokat. A meghatározott időpontban, megfelelő minőségben és a szükséges szervizzel kell a szállításokat eszközölni. Mind a szocialista, mind a kapitalista országokba történő kivitel nagy feladatai teljesítésének fő súlya a jövő évben a feldolgozóipar ágazataira, főként a gépiparra, a közszükségleti és a vegyiparra nehezedik. Az állami ős a pártszerveknek különösen a gépipar fejlesztésére kell gondot fordítaniuk. A termelővállalatok és a külkereskedelmi szervezetek kapcsolataiban fokozatosan leküzdjük az utóbbi időszakból még fennmaradt nézeteket arról, hogy a kereskedelmi vállalatnak termelő partneréhez komisszionárlus viszonya van. Ugyanakkor azonban egyértelműen érvényesíteni kell azt az elvet, hogy a külkereskedelmi szervezetek tevékenységét és vezetőik munkáját nem lehet szorosan vett vállalati kritériumok alapján értékelni, hanem mindenekelőtt aszerint, milyen hatékonyan valósítják meg az állami gazdasági politika elveit. A jelenlegi állapot, a felgyülemlett problémák, valamint a beruházási építkezés ciklusának hosszan tartó Jellege megköveteli a következő években, és főként 1971-ben a beruházási építkezés terjedelmének korlátozását, különösen az újonnan kezdett akciók terjedelmének pontos meghatározását úgy, hogy a terv összhangban legyen az építkezési kapacitással és az anyaggal. Figyelmünket a kulcsfontosságú építkezések elsődleges megvalósítására és az építési idő lerövidítésére összpontosítjuk. Ez az az út, amelyen céltudatosan és hoszszú ideig kell haladnunk, ha azt akarjuk, hogy a beruházási építkezés tartósan megjavuljon, és összhangban álljon a népgazdaság normális újratermelési folyamatával. E téren nyílnak a legnagyobb lehetőségek forrásaink gyarapítására is. Az idei év egyes pozitív eredményeiből, valamint a népgazdaság reálisan értékelt teljesítőképességéből és anyagi lehetőségeiből kiindulva helyesnek és szükségesnek tartjuk a beruházások növelésének ütemét a jövő évben is csökkenteni. 1968-hoz viszonyítva, amikor a beruházások növelésének üteme 10,4 százalékot tett ki, és az 1969. évi 13,2 százalékhoz viszonyítva az idén a beruházási építkezés általában 5 százalékkal emelkedik. Az 1971-es évre a terv 4,3 százalékos növekedést irányoz elő. Ha ugyanakkor csökkenteni akarjuk a befejezetlen építkezések nagy számát, ez azt jelenti, hogy új építkezések megkezdésének lehetősége igen korlátozott. Azokat a beruházási eszközöket, amelyekkel társadalmunk rendelkezik, a jövő évben a komplex lakásépítés mellett következetesen kell elsősorban a tüzelőanyag-energetikai alap kiépítésére, az építőanyag-termelésre és a kiválasztott fejlesztési programokra összpontosítani — a gazdaságfejlesztés hoszszabb tartamú koncepciójával összhangban. Ezzel egyidejűleg a felépített termelőhelyeket idejében, jól és megbízhatóan kell üzembe helyezni. A gépi beruházásokat az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell a termelési alap műszaki felújítására és korszerűsítésére felhasználni. Döntéseinket egyrészt elismerik, másrészt pedig bírálják, mégpedig a termelővállalatok, de különösen az ún. harmadik szféra területén. Nem tartós szándékunk az Iskolák, a kórházak és más, a társadalmi fogyasztás terén szükséges építkezések korlátozása. Ugyanakkor azonban nem nézhetjük tétlenül "azt a helyzetet, hogy például a motoli kórházat csaknem 10 éve építik, és a poprádi kórház építésénél öt év alatt, az összköltség mintegy 30 százalékának megfelelő értékben végeztek el munkát, s a Mirošovice—Šternov közti 24 kilométer hosszúságú országúti szakaszt, amelynek építését tavaly kezdték el, csak az 1976—1977-es években fejezik be. A megoldás pedig éppen a kapacitási lehetőségek és a beruházási építkezés terjedelmének szigorú összehangolásában rejlik. Egyszerűen nincs más megoldás. A beruházási építkezésben ennek az áldatlan helyzetnek a leküzdése jelentős konfliktusokat vált ki az egyes ágazatok, területek érdekei és a népgazdaság lehetőségei között. Reálisan azzal számolunk, ami rendelkezésre áll, ami hozzájárul az erők, az eszközök összpontosításához és az építési határidők lerövidítéséhez. Ha másként járnánk el, akkor meghosszabbítanánk azt a helyzetet, amely ebben az országban — és ez nemcsak a mi problémánk — már 10—15 éve tart. Erőfeszítéseink eredménye nem mutatkozik meg mindjárt, de már ez az év megmutatta, hogy a megkezdett út helyes. A meglevő kapacitásokat és anyagi forrásokat a jövő évben elsősorban a megkezdett építkezések gyors befejezésére és az elsőrendű fontosságúnak minősített építkezések megkezdésére összpontosítjuk. Ilyen építkezések elsősorban: a tüzelő-energetikai alap kiépítése, a felszíni bányák és villanymüvek építése, de ugyanakkor más iparágazatok döntő fontosságú építkezései is. Közéjük soroljuk a nem termelési szférába tartozó jelentős építkezéseket is, mint a prágai metró és a prágai vasúti csomópont kiépítése. Ebben az évben nem küzdöttük le az egyes beruházási akciók előnytelen műszaki és gazdasági előkészítését. Ennek kísérő jelensége a szervezetlenség és a beruházási építkezésben az árak szüntelen emelkedése. Az egyes építkezéseken végzett árellenörzések megmutatták, hogy a jogtalan árkövetelések a költségvetés mintegy 25 százalékos emelését tüntetik fel. Ezért valamennyi szinten előkészitjük a beruházási szándékok objektív műszaki-gazdasági elbírálását. Az utóbbi időben ez gyakorlatilag nem valósult meg. Felül akarjuk vizsgálni a különféle felárak mai rendszerét, az árak szabad alakulását és a számlázási módszereket is. A költségvetési árak növekedésének ellenőrzése megmutatta, hogy a beruházók részéről is igen csekély figyelmet szentelnek a beruházások előkészítésének' és a költségvetési árak ellenőrzésének. Intézkedéseket foganatosítunk annak érdekében, hogy fokozódjék a beruházók érdekeltsége az építés gazdaságossága iránt, és e téren megnövekedjék felelősségük. Erőteljesen rendet kell teremteni főként a kulcsfontosságú építkezések tervezési előkészítésében. A jövő évben fokozatosan felújul a tervezési szervezetek irányításának rendszere úgy, hogy a lehető legrövidebb idő alatt megfelelő előnyre tegyen szert a tervezési munkákban, főként a döntő építkezéseknél. Sajnos, sok mindenről elkészültek már a tervek, csak éppen a döntő fontosságú beruházásokról nem. A tervezés előre meghatározza az építés hatékonyságát, költségeit és optimális ciklusát. Egységes irányítással kell leküzdeni az egyébként elegendő számú tervezési szervezet munkájának ösztönösséget, a díjazás áttekinthetetlenségét. Olyan intézkedéseken dolgozunk, amelyek megteremtik azokat a feltételeket. amelyek a tervezőt érdekeltté teszik a beruházás optimális eredményében, a legalacsonyabb költségekben, a legnagyobb teljesítményben és a legmagasabb műszaki színvonalban. A társadalom szempontjából kétségtelenül a legérzékenyebb pont a lakásépítés. Ebben az évben létrejöttek a feltételek ahhoz, hogy megközelítsük 100 000 lakás építése befejezésének a határát. A komplett lakásépítésben azonban még mindig sok a probléma. Elsősorban lemarad a területi-műszaki előkészítés, hosszú az építés ideje, és nem utolsósorban jelentősen megnövekedtek a lakásépítési költségek is. A lakások belső ellátottsága és területe meghatározott nagysága túllépésének következtében, és miután növekszik a magas lakóházak építésének hányada, azt javasolták, hogy az ún. tisztán lakásköltségek a jövő évben 148 000 koronát tegyenek ki az 1969. évi 117 000 koronával szemben. Ez egyebeken kívül ahhoz is vezetne, hogy a lakásépítési beruházások általános terjedelmének növekedése mellett csökkenne az új lakások száma. Ezért arra számítunk, hogy az ötéves tervben már érvényesülni fog a komplex lakásépítés kötelező műszaki-gazdasági irányszámainak rendszere, amelynek következetes megtartását megköveteljük majd. Az 1971-es évre a lakás átlagos költségeit 121000 korona körül tételezzük fel. Ez tisztességes lakásszínvonalat biztosít. Ezen a téren józanul kell eljárni. Hogy jobb feltételek alakuljanak ki az említett irányzatok leküzdéséhez, főként a komplex lakásépítés anyagi és kapacitásbeli biztosításában levő feszültség enyhítéséhez, az 1971ben befejezendő lakások száma körülbelül az ez évi várható állapottal megegyezik. A beruházási építkezésben az építőipar egyre észrevehetőbben korlátozó tényezőként mutatkozik meg. Építőink néhány építkezésen megmutatják, hogy tudnak gyorsan és jól építeni. Ez azonban nem általános jelenség. Nem akarom itt megemlíteni azokat az égbekiáltó megállapított tényeket, amelyek az építkezések igazgatóságait érintik, a munkafegyelem, az ún. árkalkulációk, az anyaggal való bánásmód stb. kérdéseit. Ezen ágazatok vezető dolgozói nagy felelősséget viselnek azért, hogy erőteljesen megjavuljon az irányító tevékenység, ami az építkezések hatékony szervezési és anyagi biztosításához, a munkafegyelem növeléséhez, a gépek és az építőanyagok felhasználásánál a pazarlás megszüntetéséhez vezet. Arra számítunk, hogy a népi ellenőrző szervek jövő évi fő feladata a beruházási építkezés, s különösen az építőipar tevékenységének az ellenőrzése lesz. Az árellenőrzési szervek a beruházási építkezési árak ellenőrzésére összpontosítják figyelmüket. A beruházási építkezés problémáinak megoldása a legfelsőbb állami és gazdasági funkcionáriusok személyes részvételét is feltételezi. A nagy beruházási akciókat szüntelenül ellenőrzés alatt kell tartani. Felül kell bírálni a harmonogramokat, elemezni kell a termelési költségeket, ellenőrző napokat kell szervezni közvetlenül az építkezéseken, a kivitelezők ' részvételével és rugalmasan ki kell küszöbölni a hibákat. Szükséges, hogy a miniszterek, helyetteseik, a főigazgatók, a knb-k és jnb-k elnökei alapos ismerettel befolyásolják a beruházás alapvető problémáit. Az 1971. évi tervben és az ötéves terv javaslatának előkészítésében igen fontos helyet foglal el az elegendő tüzelőanyag és energiaforrás biztosítása és racionális felhasználása. Gazdaságunk más országokhoz viszonyítva — tekintettel csekély nyersanyagalapjóra és adott termelési struktúrájára — túlságosan nagy igényeket támaszt az energiaforrásokkal szemben. A fogyasztók tüzelőanyag- és energiaszükséglete 1967 óta szüntelenül növekszik. Nem titok, milyen nehézségek árán szerzünk energiaforrásokat, nemcsak szenet, kokszot és villanyáramot, hanem fűtőolajat és gázt is. Hála a bányászok megértésének, áldozatkészségének és kezdeményezésének, a szénjövesztés ebben az évben az 1967-es évhez viszonyítva mintegy 12 millió tonnával növekszik. A jövő évben el kellene érni a 111 millió tonnát, tehát 2 millió tonnával többet, mint ebben az évben. Ez a feladat nagy igényeket támaszt valamennyi szénmedencénk dolgozóival, a bányászokkal, a technikusokkal és az irányító dolgozókkal szemben. A rendkívüli szénjövesztés, valamint a tüzelőanyag- és energiafogyasztást korlátozó intézkedések nem oldhatják meg tartósan tüzelőanyag- és energetikai problémáinkat. Energiagazdálkodásunk döntő javulását mindenekelőtt az új bányák és villanymüvek gyors építésével, a tüzelőanyag- és energiafogyasztás céltudatos és következetes racionalizálásával érhetjük el. A jövő évben üzembe helyezik a mélníki II. villanymü, a počeradyi I. villanymü, a vfesovái villanymü és a malešicei hőerőmű részlegeit. Tervszerűen kell eljárni azoknak az energetikai műveknek az építésénél is, amelyeket a következő években kell üzembe helyezni. Értékelni kell a SZISZ kezdeményezését, amely jelentős mértékben kiveszi részét a tušimicei 2. szakasz építésében, amelyet az ifjúság építkezésének hirdettek ki. Az energetikai művek építése és jó működésük az ötödik ötéves terv sikerének alapvető feltétele. A tüzelőanyag- és energiaellátás nehézségeit nem csekély mértékben a gépek magas fokú (Folytatás a 8. oldalon)