Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-15 / 297. szám, kedd

Fő feladataink a tagkönyvcsere után (Folytatás a 8. oldalról) kiküszöböljük az ellátás valamennyi hiányosságát és problémáját. A kereskedelemnek és a termelésnek rugalmasabban kell megoldania ezeket a problémákat, aktívan kereskedelmi politikát kell folytatniuk. A gazdaságpolitikában az üzemekben és vállalatokban az eddigieknél határozottabb harcot kell folytatnunk a rendért, a munkaidő kihasználásáért, a munka- és technológiai fegyelemért. A pártszervezeteknek e harc élére kell állniuk, támogatni kell a vezetőket, akik igényességet követelnek a munkában, viszont fel kell lépniük azok ellen, akik megtűrik a hiányosságokat. Nem folytatnánk kommunista politikát, ha megbékélnénk azzal, hogy a nemzeti jövedelem jelentős részét befagyasztja a megkezdett építkezések számának növekedése és a nemkívánatos tartalékok, hógy a rendetlenség és fegyelmezetlenség, az irányításban tapasztalható hibákkal szemben tanúsított megfontolatlan állásfoglalások miatt nem használjuk ki a kapacitásokat s így valamennyi területen jelentős veszteségek keletkeznének. A termelésben és az irányítás valamennyi fokán egyes dolgozóknak nyíltan meg kell mondani, azért a bérért, fizetésért amit kap, jobb, felelősebb, vagy több munkát kell végezni. Ezzel párhuzamosan a szocialista racionalizáció szükségességére vonatkozó jelszavakról át kell térnünk a termelés, az irányítás és az igazgatás, a munka racionalizálásának hatékony gyakorlati megvalósításához. El kell érnünk az állóalapok, a nyersanyagok, az anyagok, az energia, a munkaerő és a tartalékok hatékonyabb felhasználását. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a távlati terv szerepe megszilárdításának, valamint az előrejelzések érvényesítésének az irányító tevékenységben. Az a 10 év, amikor a népgazdaság gyakorlatilag az egyik évről a másik évre élt csak, tanulságul szolgál számunkra. Ebből a szempontból elsőrendű feladatnak tartjuk azt a követelményt, hogy időben és jól kidolgozzuk az ötéves tervet, megszilárdítsuk az irányítás távlatait. Ki kell hangsúlyoznunk azt a követelményt, hogy minden erőnket a legfontosabb szakaszokra kell összpontosítanunk. Az, ha meghátrálnánk az időnként jogos helyi nyomás, de csak részszükségletek előtt, azt jelentené, hogy újból nem tudunk-semmit rendesen megoldani. Ezt meg kell érteni a pártszerveknek és szervezeteknek, a gazdasági szervek és nemzeti bizottságok illetékes vezetőinek, akiknek követeléseit — különösen a beruházásokat illetően — nem elégíthetjük ki teljes mértékben. Gazdaságunkban megvannak a reális lehetőségek ahhoz, hogy teljesítsük a kitűzött feladatokat. Ehhez azonban lényegesen emelnünk kell az irányítómunka színvonalát, beleszámítva az irányítási rendszer, tökéletesítését. Mivel e kérdés körül még mindig sok a bizonytalanság, újból meg akarom említeni, hogy a CSKP Központi Bizottságának elnöksége helyesnek és szükségesnek tartja, hogy a szocialista irányítási rendszer tökéletesítésének munkájában folytassuk azokat az elveket, melyeket a Központi Bizottság már 1965-ben fogadott el és melyeket aztán a XIII. kongresszus megerősített. Ezeket az elveket meg kell tisztítani a revizionista vonásoktól, s saját, valamint a többi szocialista ország, elsősorban a Szovjetunió tapasztalatai alapján megfontoltan, és józanul tovább kell őket fejleszteni. Most a tisztogatás után az egész gazdasági apparátusban stabilitást és biztonságot kell teremtenünk. A pártszervezeteknek ki kell alakítaniuk az olyan politikai légkört, amely ezt elősegíti. A gazdasági apparátus munkájának minőségét jelentős mértékben befolyásolja a helyes káderpolitika. A tisztogatás objektív, szükségszerű feladatait, melyeket már lényegében teljesítettünk, tömeges káderváltozásokat jelentettek, melyek egyedülállóak 1948 óta. Az irányítás kontinuitása szempontjából rendkívül fontosak ezek a változások, nagyon jelentős, hogy ezeket a változásokat gyorsan befejezzük, a kinevezett új vezetőket megerősítsük, biztosítsuk, hogy munkájukban biztosak legyenek, távlatok álljanak előttük, de egyúttal fokozott igényeket kell támasztanunk és meg kell javítanunk az ellenőrzést. A káderváltoztatások eredményeképpen politikailag és szakszempontból is meg kell szilárdítanunk az irányító apparátusokat és emelnünk kell az irányítómunka színvonalát. Semmilyen esetben sem igazolhatjuk ezzel a feladatok nem teljesítését. A káderek kiemelésénél a fő szempont a politikai és a szakigényesség. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk a fiatal káderekre, akiknek megvan a feltételük a fejlődéshez, és megvan a képességük ahhoz, hogy új, igényes célokat valósítsanak meg. Különböző alkalmakkor már beszéltünk azok munkabeosztásáról, akiket töröltek a pártból. Amennyiben nem helyezkedtek ellenséges pozíciókba, racipnálisan kell kihasználnunk tudásukat és tapasztalataikat. Bizonyára mindenki megér-' tette, hogy a tagkönyvcsere során a pártszervezetek elsősorban belső feladatokra fordították figyelmüket. Ma azonban a gazdaság politika kérdései a pártszervek és -szervezetek tevékenységének lényeges részét alkotják. A pártszervezeteknek egyik legfontosabb feladatuk a párt gazdaságpolitikájának megvalósítása, valamint a terv teljesítése és a munkatermelékenység növelése politikai feltételeinek kialakítása.' Meg kell győzni a dolgozókat objektív anyagi érdekeltségük és a jobb élet iránti vágy alapján, meg kell nyerni őket arra, hogy kezdeményező munkát fejtsenek ki gazdasági céljaink megvalósítása érdekében. Ideológiai téren nagy feladatok várnak ránk: Az a politikai küzdelem, melyet ma a párt folytat a dolgozó tömegekért, elsősorban küzdelmet jelent gondolkodásükért, azért, hogy azonosuljanak a párt politikájával, a konszolidálás programjával és a szocialista társadalom építésével. Tapasztalataink alapján újból meggyőződtünk arról, hogy a politika és az ideológia elválaszthatatlan. A jobboldali erők teljes legyőzését az opportunizmus minden formája, a revizionista elméletek, a kispolgárság és a burzsoá ideológia elleni harc feltételezi. A jobboldali opportunisták politikai vereségét teljes ideológiai vereségükkel kell betetőzni. Ennek érdekében le kell lepleznünk a* jobboldal egyes vezetőinek tevékenységét, valamint az opportunizmus gyökereinek történelmi, filozófiai, társadalmi és gazdasági alapjait, valamint a revizionizmus elméleti forrásait. Ehhez a munkához külön kollektívákat kell kialakítanunk, át kell építenünk az ideológiai intézményeket. Központi Bizottságunk magas igényeket támaszt pártiskoláinkkal. Elsősorban a CSKP Központi Bizottságának politikai iskolájával és az újonnan létesített Marxizmus—Leninizmus Intézetével szemben. A revizionistákat a nihilista cinikus állásfoglalás jellemezte, gyalázták a pártot, a nagy hagyományokat, a párt által védelmezett szellemi értékeket, a társadalom tudatát és erkölcsét, s a kispolgári önzés, individualizmus, könyörtelenség felé akarták rántani annak ellenére, hogy szavakkal az erkölcsösséget és a humanizmust hirdették. A párt az ilyen irányzat ellensúlyozására kiemeli a szocializmus pozitív értékei a szocialista ember erkölcsi forrásai hangsúlyozásának feladatát. A munka iránti tisztelet, a társadalom előtti felelősség, a szolidaritás, az internacionalista meggyőződés, az imperialistaellenes erők harca iránti megértés — ezek azok. az értékek, melyekért harcolunk. Elsősorban a fiatal nemzedék számára kell vonzóbbá tenni ezeket az értékeket, mint a dolgozók szocialista nevelésének kiindulópontjait. A jubileumi lenini év jelentős ideológiai előrenyomulást kezdeményezett, melynek célja az, hogy a munkásosztály világnézete, a marxizmus—leninizmus egyre nagyobb döntő hatást gyakoroljon társadalmunk szellemi életére. Előre kell néznünk. Elméletünk fejlődése csakis azzal a feltétellel képzelhető el, hogy az elmélet megfelel a gyakorlatunk követelményének és hogy az elmélet a kommunista mozgalom, a néptömegek tapasztalatainak általánosítása alapján fejlődik. Ébereknek kell lenni a marxista gondolkodás modernizálására vonatkozó frázisok kai szemben, mivel a valóságban ezek a frázisok a marxizmus—leninizmus elveinek revízióját leplezik. Ez nemcsak az elmélet ügye. A revizionizmus a munkásosztály, valamint a szocializmus és kommunizmus érdekeinek elárulásához vezet. Rendkívül fontos, hogy iskoláink szocialista szellemben neveljék a fiatalokat. Abból indulunk ki, hogy az iskolákban döntő fontosságú szerepe van a tanítónak. A különböző fokú iskolák tanítói körében végzett politikai munkára kell fordítaniuk figyelmüket párt és állami szerveinknek. Iskolaügyünk krónikus hiányosságokban szenved, melyeket csakis a céltudatos, szakképzett politikai és szakmunka alapján küszöbölhetünk ki. Rövid Időn belül meg kell kezdenünk iskolaügyünk koncepciójának és fejlődése programjának kidolgozását, összegeznünk kell a gondolatokat, tapasztalatokat és javaslatokat, politikai és szakszempontból értékelni kell ezeket, hogy megfeleljenek társadalmunk további fejlődése szükségleteinek. Munkánk jelentős sikerei közé tartozik az újságok, folyóiratok, a rádió és a televízió politikai, eszmei irányzatának elvi megváltozása. Ezeket az eszközöket sikerűit kiragadnunk a jobboldal kezéből és politikánk szolgálatába helyeztük őket. Nemrég emlékeztünk meg a Ru- dé právo 50. évfordulójáról.' Az évforduló alkalmából visszaemlékeztünk a párt történelmére, megemlítettük milyen szorosan összefügg a párt harca, győzelmei és kudarcai a kommunista sajtó munkájával. Jogosan kiemeltük a kommunista újságírók munkáját és nagy felelősségét. Értékeljük mindazt, amit a tömegtájékoztatási eszközök az utóbbi időben elértek. Természetesen ezen a téren is vannak hiányosságok. Állandóan növelnünk kell a sajtó, a rádió, a televízió, a film stb. ideológiai hatékonyságát, valamint professzionális színvonalát és fokozott figyelmet kell fordítanunk az ezen a területen dolgozó káderekre. Pártunk a múltban gyakran foglalkozott a kultúrpolitika kérdéseivel. Mindig nagy figyelmet fordított a nemzeti kultúra legjobb alkotásainak terjesztésére, a szocialista kultúra sokoldalú fejlesztésére. Ma is nagy figyelmet és jelentős eszközöket fordítunk a szocialista kulturális alkotások fejlesztésére. Kulturális téren azonban már hosszabb ideje az emberek egy része olyan politikai célokért küzdött, melyek ellentétben állnak a szocialista társadalom érdekeivel. A Jobboldali erök a kultúra révén támadták pártunk egész politikáját. A társadalmi ellenőrzés elleni és a teljes szabadságért indított kampány fellazítóan hatott és ezzel párhuzamosan a revizionista elképzeléseket terjesztettek arról, hogy a kultúra teljesen autonóm, az államnak nem áll jogában, hogy beava'tkozzon a kultúra kérdéseibe. Tudjuk, milyen következményekkel jártak a kultúra autonómiájára és érinthetetlenségére vonatkozó elképzelések. Az úgynevezett kulturális szövetségek képviselőinek többsége a nyomást gyakorló csoportok élére állt, dönteni akartak a párt és az állam politikájának elvi kérdéseiben és meg akarták fosztani a pártot, valamint az államot a politikai döntés jogától. Visszaéltek az alkotó intézményekkel, melyeket a párttal és a szocializmussal szemben helyeztek. Bizonyos fokig hasonló volt a helyzet a tudomány terén is annak ellenére, hogy a párt éveken keresztül nagyvonalúan és, bőven támogatta a tudomány fejlődését. A politikai támadásokra megadtuk a kellő választ. A kulturális és tudományos élet póruljárt „politikusai" mély politikai harcot indítottak társadalmunk marxista—leninista elvei ellen és most siránkoznak, s azzal vádolnak bennünket, hogy elnyomjuk a tudományt és a kultúrát. Természetesen hamis érdekről van szó. Azok, akik a revizionista pozíciókból harcot indítottak a párt és a szocializmus ellen, a munkásosztály hatalma ellen, azok vesztettek, vereséget szenvedtek. Vereséget szenvedtek a revizionisták, de nem a tudomány és a kultúra. A tudományos és művészi titulusok senkit sem jogosítanak arra, hogy büntetlenül aláássák szocialista társadalmunkat. A tudományos és kulturális tevékenység iránti viszonyunk és támogatásunk nem változott meg. Ellenkezőleg továbbra is nagyvonalúan támogatni akarjuk, természetesen csak akkor, ha megfelel a szocializmus érdekeinek. A fellazítást nem tűrhetjük meg senki részéről, sem a kulturális és tudományos élet egyes képviselőitől. Ezt a területet az agresszív jobboldali erők kivételével nagyon türelmesen és tapintatosan ítéltük meg. A művészeknek és tudósoknak elég időt biztosítottunk ahhoz, hogy megértsék a dolgokat, tájékozódjanak és meggyőződjenek terveinkről. A tudományos és kulturális front nagy része támogatja pártunk konstruktív politikáját. Itt az ideje, hogy előrelépjünk. Elérkezett az idő, hogy újonnan kialakítsuk a művészek és kulturális dolgozók sorait, új alapra helyezzük a művészeti szövetségek és a kulturális intézmények tevékenységét úgy, hogy segítséget nyújtsanak a pártnak és a szocialista társadalomnak, az új ember, a szocializmus és kommunizmus öntudatos alkotójának nevelésében. Ebből a szempontból gyakorlati intézkedéseinkben is arra törekszünk, hogy a kulturális célokra fordított eszközöket pozitívan használják fel. Nézetünk szerint a szocialista állam, melyben a munkásosztály uralkodik, nem engedélyezheti az olyan művek és nézetek terjesztését, melyek ellenségesek a szocializmus értékeivel és eszméivel szemben, sőt megsértik az etika és az erkölcs alapvető normáit. Meggyőződésünk, hogy sok szocialista gondolkodású művész megérti politikánkat, támogatni fogja. elkötelezi magát a szocialista, valóban humanista és demokratikus művészetért. Itl az ideje, hogy átszervezzük és kialakítsuk a tudományos frontot. A Cseljszlovák Tudományos Akadémiában és a Szlovák Tudományos Akadémiában és más területeken is már jelentős munkát végeztek. Teret és_eszközöket kell biztosítanunk a, becsületes tudományos dolgozóknak, akik segíteni akarják népüket és a szocializmus ügyét, hogy továbbfejlesszék szocialista tudományunkat. Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a külpolitikai kérdésekről. Mai külpolitikai irányvonalunk lényege továbbra is az a törekvés marad, hogy kiküszöböljük a szocialístaellenes jobboldali opportunista erők tevékenységének következményeit a nemzetközi kapcsolatokban. A Központi Bizottság mai ülésén megtárgyaljuk az utóbbi évek válságos fejlődésének tanulságait a külpolitikai kapcsolatok területén is. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban idézzek a beterjesztett dokumentumból: ,A szocialista társadalom szilárd része vagyunk. A múltban elért sikereink és az előrevezető utunk szorosan összefügg a szocialista forradalom első országával, a Szovjetunióval. A Szovjetunió segítsége nélkül nem tudnánk megoldani az olyan nagy és bonyolult feladatokat, amilyeneket a szocialista felődés követelt és követel meg országunkban. A múltból tanulva szemünk fényeként védelmezni fogjuk nemzeteink Haladó erőinek szent hagyatékát és szövetségünket a Szovjetunióval, nemzeti és állami- biztonságunk szavatolójával." Ilyen szellemben valósítottuk meg Központi Bizottságunk politikáját a nemzetközi kapcsolatokban, és megállapíthatjuk, hogy teljes mértékben felújítottuk testvéri és szövetséges kapcsolatainkat a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a többi testvérpárttal, a Szovjetunióval és a többi szocialista állammal. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság ma. a Varsói Szerződés szilárd láncszeme, melynek tagjai, amint ezt néhány napja a berlini tanácskozás megmutatta, teljes egységben támogatják létfontosságú külpolitikai érdekeit. A csehszlovák külpolitika reálisan értékeli a nemzetközi kapcsolatokban őt megillető helyét, s a szilárd külpolitikai biztosítékokra támaszkodva hozzá akar járulni a nemzetközi kapcsolatok veszélyes válság gócpontjainak megoldásához, konstruktív állásfoglalásaival hozzá akar járulni az európai békés fejlődés biztosításához. Nem hallgathatunk arról, hogy az utóbbi hónapokban az Egyesült Államok politikájában újból a militarizmus és agreszszió veszélyes elemeit figyelhetlük meg. Až Egyesült Államok ígéretei és kötelezettségei ellenére újabb agresszív tetteket hajt végre a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Teljesen nyíltan támogatja Izrael kormányának militarista terjeszkedő politikáját. Az Egyesült Államok Európában is viszszahúzó szerepet tölt be. Az európai biztonsági rendszer és sokoldalú békés együttélés kialakítására kifejtett becsületes törekvésekre, melyek megefelelnek az összes európai államok népei érdekeinek, az Egyesült Államok hidegháborús provokatív követeléssel, a fegyerkezés fokozásával és a NATO katonai erejének növelésével válaszol. •1970 a történelemben olyan időszakként szerepel majd, melyben pozitív mozgásba jutott a Német Szövetségi Köztársaság és a szocialista államok kapcsolatának kérdése. A Szovjetunió és Nyugat-Németország augusztusban aláírt szerződésének messzeható jelentősége van. Ez a szerződés elismeri a mai európai helyzetet, az összes európai állam területét és egységét, mai határai sérthetetlenségét s kiemeli az erőszakról való lemondás elvét. Ez a szerződés megnyitotta az utat ahhoz, hogy a Német Szövetségi Köztársaság a többi szocialista állammal is normalizálja kapcsolatát. A Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság ' kapcsolatainak normalizálásáról e héten aláírt szerződés újabb pozitív lépést jelent ezen a téren. A Lengyel Népköztársaság nyugati Odera—Neisse határának végleges elismerése nemcsak a Lengyel Népköztársaság jogos, a szocialista országok által támogatott követelésének teljesítését jelenti, hanem egyúttal jelentősen hozzájárul az egész politikai légkör megjavításához a békés együttműködés és az európai biztonság érdekeinek megfelelően. Üdvözöljük ezt a szerződést, és jókívánságainkat fejezzük ki a lengyel elvtársaknak a Német Szövetségi Köztársasággal folytatott tárgyalások sikeres befejezése alkalmából. A Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének berlini ülésén nagyra értékelték e két szerződés megkötését. Most az a fontos, hoyv a szerződéseket ratifikáljál? es érvénybe lépjenek, ilyen értelemben szólaltunk mi is fel a berlini ülésen és a Központi Bizottság elnöksége eljárásunkat teljes mértékben jóváhagyta. A Német Szövetségi Köztársaságban a reakciós ellenzék minden erejét a ratifikálás és a szocialista államok iránti kap csolatok normalizálása ellen összpontosítja. Ezek az erők továbbra is revansista. revizionista célokat követnek. Ezeket az erőket külföldről, elsősorban az Egyesült Államok támogatják. (Folytatás a 10. oldalon)