Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-13 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó

^ŕinkanban vasárnaponkint portékáját kícálgatVa rendszeresen eljárt hozzánk, szovjet geológusokhoz, egy ügyes csont- és fafaragó, hatvan év körüli férfi, akit a helybeliek tisztelettudóan csak papának neveztek. Egy ilyen üzleti látogatás során benézett verandánkra a szomszédunk — a rizshántoló gyár őre. Most is szolgálatba ment — s mint mindig, feleségével és két gyermekével. A család a tekintélynek megfelelő alárendeltséget betartva lépegetett. Elöl természetesen a családfő, utána a felesége egy rokonszenves maszatos kisfiúval. Az asszony, sudár termetű, harminc év körüli, mulatt nő, egy kisebb ételes tálat vitt a fején. A kisebbik gyereket a kezénél fegva vezette, s ügyet sem vetett arra, hogy az botladozott, kicsiny lábacskáival nem tudott lépést tartani a felnőttekkel. Egyszer aztán elesett. Az anya oda sem nézett, megvigyenek a házba, mert kell a dolgos kéz. Az első feleség aztán fokozatosan házi üzemgazdásszá alakul át. Felügyel a gyerekekre, gondozza a férj szüleit, ellenőrzi a mezőn dolgozókat és ellátja a rendetlenek baját. Egyre több a gyerek, s eltartásuk megkívánja a megművelt földterület bővítését. Szükségessé válik a dolgozók számának növelése — az új dolgozó Ismét nő lesz, a negyedik feleség. Oj feleség szerzése tisztán üzleti ügy. A menyasszonyért váltságdíjat kell fizetni, ez pedig néha oly magas, hogy sok fiatal inkább nőtlen marad. A helyzeten az sem változtat, hogy Guinea az 1955. évi népszámlálás adatai szerint a férfi lakosság részarányát tekintve az utolsó helyen áll — ez csak 47,8 százalék. A kormány, hogy megoldja a kérdést, megtiltotta a mohamedánoknak, hogy négynél több feleségük legyen s a váltrül. Egyesek ezt barbár szokásnak tartják, mások viszont a humanitás legnagyobb fokú megnyilvánulásának. Hisz Guineában egyelőre egy magános nő magát ls képtelen eltartani,. hát még a gyerekeket. Igaz, nem könnyű abban a családban sem, amelyben újabb éhes szájak tűnnek fel. De a guineaiak azt tartják: „Mit tegyünk — minden úgy van, ahogy allah akarja; több ember könnyebben megosztja a bánatot és örömet." Bármilyen szegény is legyen a család, az újszülött világra jövetele a legfényesebb ünnep. Összejönnek a rokonok, ajándékokat hoznak, jókívánataikat fejezik ki: legyen a fiú erős, ügyes, eszes és bőkezű, a lány meg egészséges, munkaszerető háziasszony és jó anya. És persze, legyen szép. Különben Afrikában a molettséget, mondhatnánk kövérséget tartják a női szépség legfőbb jellemzőjének. Elnöki rendelet megtiltotta ä guineai nőknek, hogy meztelen kebellel járjanak. Csak házuk udvarán, az otthoni teendők közepette vetik le a keblüket elszorltó pruszlikféleséget és ilyenkor érzik magukat igazán elemükben. A. Ribij guineai riportja Ahol még üzleti ügy a házasság A múlt ás a jelen találkozása * A felemelkedés útján A Lumumbárói elnevezett nyomdaipari vállalatban az NDK-tól kapott modern rotációs gépeket szereltek be. kifejtette nézetét a szertartásról: — A fiúk körülmetélése még csak igazolható higiéniai indokokkal. A később anyává váló lány szempontjából azonban ez néha tragédiával végződik. A műtétkor szándékosan olyan vágást ejtenek rajta, hogy gyógyuláskor összeszűkül a hüvelye, aminek következtében később szüléskor súlyos repedés következhet be. Csodálatos az afrikai nő türelme, hogy el tud viselni ilyen pokoli kínt. — Különben még valamit a fájdalombírásról — folytatta doktorunk. — A napokban egy messzi faluból hoztak hozzám egy szülőasszonyt. Mintegy 150 kilométeres utat tett meg gyalog és autón. A kísérő rokonok azt magyarázták, hogy a nő nem tudja megszülni gyermekét, s már letelt az ideje. Rögtön asztalra fektettem a szerencsétlent. Ilyesmivel még nem találkoztam orvosi gyakorlatomban! Ez a nő 11 napon át halott gyermeket hordozott méhében! Mutogatással, arckifejezéssel csak annyit tudtam meg a körülállóktól, hogy ha nincsenek a helyi varázslók antiszeptikus, fertőzés elleni szerei, akkor ez a teremtés már régen meghalt volna. Igen, van mit tanulni Afrikában. A guineai nő korán virágzik, de rögtön el ls virágzik. Virága teljében a legszebb! Egyszer a kankani repülőtéren valóságos Aphroditével' találkoztunk. Könnyű anyagból készült ruhát viselt, a vállán általvetett világoskék nylon kendő. A szokástól eltérően nem viselt fejfedőt. Egy akácfa árnyékában állott, s hajviselete elárulta, hogy a malinke törzshöz tartozik. Tökéletes, antik alak, kifogástalanul tiszta, matt tejes kávé színű, bársonyos vállú, lénye nyugodt magabiztosságot, fiatalságot, egészséget árasztott... Talán őt is megvásárolta valaki, aki gyűrött, piszkos értékpapírokkal fizetett érte? A vámtisztviselő irigykedve súgta oda nekem: „Elvégezte a Sorboone-t, s azt mondják, őrülten szereti a férjét, aki mérnök és szintén Európában tanult." Ez már a fiatal Guinea voltl rántotta a fiúcska kezét, aztán szinte begyakorolt, graciózus mozdulattal, anélkül, hogy a tál megbillent volna a fején, odatartotta hátát a siránkozó kisfiúnak, aki a lábával átkarolta anyja derekát és abbahagyta a siránkozást. Míg a családfő velünk beszélgetett, a szép asszony félrevonulva türelmesen várt. Az őr szemügyre vette a „papa" csecsebecséit. Tudtuk, most jönnek a megyjegyzések. Ez az itteni honpolgár valaha falusi varázsló volt. Számunkra ő értékes adatforrás a guineaiak közelmúltjáról. Igen álmélkodott, amikor valaki megvásárolt egy szépen kivitelezett elefántcsont nőfigurát, s kiguberált érte tízezer frankot. „Minek ennyi fene sok pénzt fizetni ilyen vacakért, amikor ennyiért igazi nőt is vásárolhat?" — s mindjárt ajánlkozott is, hogy lányt keres a szobor megvásárlójának. — De hisz neki már van felesége, — világosítjuk fel. — No és! — ellenveti az öreg fölényes mosollyal. — Ez még nem akadály. Megtört poligámia A guineaiak mohamedánok, s Itt a férfiaknak, különösen falun, lehetőségük van rá, hogy második harmadik feleséget is ságdíj nagyságát ötezer frakra korlátozta, ami egy munkás havi keresete felének felel meg. Rendőri segédlettel gyűjtötték össze az össszes „szabad foglalkozású" asszonyságokat és (természetesen váltságdíj nélkül) férjhez adták őket a családalapításra vágyó nőtlen férfiakhoz. Egy átlagos életszínvonalú guineai családban rendszerint kettőnél több feleség található. Helyzetük pontosan kijelölt. Nincs helye a féltékenységnek — ez a Korán parancsa, amelyet már kiskoruk óta beoltanak a lányok tudatába. Persze ennek ellenére a guineai asszonyok sem közömbösek férjük félrelépéseivel szemben. Egyszer guineai sofőrünknek kedve kerekedett kisssé kirúgni a hámból. Megtudta ezt az egyik felesége, s amikor sofőrünk hazament alkalmi partnernőjétől, a feleség úgy beleharapott férje hüvelykujjéba, hogy két hétig munkaképtelen volt. Azt mondják, előfordul, hogy a feleségek együttesen intézik el a bonviván férjet. Humanitás Ha meghal a férfi, több feleségből és egy csomó gyermekből álló családja a hátramaradt fivérek legidősebbikének védelme és teljes gondozása alá keMosáskor a nők mindent levetnek magukról, csak egy keskeny ágyékkötőt hagynak testükön. Az öregasszonyok kivételével úgyszólván a falu minden asszonya részt vesz a mosásban. A férfiak rendszerint nincsenek a közelben. A mosást fürdés követi. A kicsinyeket is megfürdetik. Utána olívaolajjal kenik be testüket, a tűző napsütésben ez elengedhetetlen kellék. A guineaiak tisztaságszerető nép. A férfiak népviselete a bubu, mindenkor kifogástalanul tiszta fehér. Rendszeres mosással tartják tisztán, egyébként szappan nélkül mosnak. A guineai nők kedvelik a hosszú hajviseletet. Dús hajfürtjeik nagyon rövidek, ezért úgy próbálják „megnöveszteni" hajukat, hogy minden oldalra elágazó kemény hajfonatokből álló frizurát csinálnak maguknak. A módosabbak parókát vásárolnak és európai divatú ötletes hajviseletet hordanak. Csak a kicsinyek járnak hajadonfővel. Nyolc-tízéves koruktól kezdve, a lányok is fedett fővel járnak. E korban végzik el a felnőtté avatás szertartását. Felnőtté avatás ... Egyszer kora reggel táborunk mellett haladt el a szom' v. m > Bauxitbányák a guineai Kassa szigeten. Guineai latu széd falu ünnepi díszbe öltözött lakóinak menete. A tömeg közepén fiúk és lányok nagy csoportja lépegetett. Hátul szokás szerint gyermekhad volt a sereghajtó. Szakácsunk, a mellettem álló Ba mindjárt felvilágosított: „Körűimetélésre mennek". Régebben is hallottam erről a szokásról, de azt hittem, hogy ezt a műtétet csak újszülötteken végzik. A faluból kiérve a menet eltűnt egy ligetben. Valaki a felnőttek közül feltartóztatta az utánuk osonó gyerekeket. Azok kelletlenül elkotródtak. -— Megtekinthetjük, mi történik? — kérdeztem Batól. — Nem. Ezt különlegesen kiszemelt emberek végzik, még a rokonok jelenlétét sem engedik meg. A ligetben megszólalt a tamtam. Ba mindjárt kommentálta: — Most két csoportra osztják őket, különválasztják a fiúkat és a lányokat. Mindegyiknek megmagyarázzák, hogyan viselkedjék a műtétkor, aztán megkezdődik a szertartás. Az öreg férfiak a fiúkkal, az öregasszonyok a lányokkal foglalkoznak. Egész este zenesző, énekszó hallatszott át hozzánk. A falu megünnepelte a serdülő nemzedék afféle sajátos konfirmációját. Alkalomadtán elmondtam orvosunknak, egy sebésznek azt, amit Batól hallottam. Nagyon felháborodott és egy álló hétig szemrehányással illetett azért, hogy nem hívtam őt idejében. — Nem a puszta kíváncsiság nem hagy békén, — élt az ellenvetéssel, amikor magyaráztam neki, hogy úgy sem engedték volna őt a ligetbe. — Egész éve vártam ezt a napot, mert ilyen szertartást csak kétévenkint egyszer végeznek. A műtétnél a varázslók olyan vérzéselállító szert használnak, hogy a seb szinte a szemük láttára heged be. Igaz, hogy még a törzsbeliektől is féltve őrzik ennek titkát. De lehet, hogy nekem elmondanák, miből készítik e szert. Legalább ts utálnának rá... Doktorunk nagy tiszteletnek örvendett a helyi lakosság körében. Amikor végre megnyugodott,