Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-13 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó

TÉNYEK KORA Hajdanán az aiomviiágok korát eltük a filmművészetben, ma a tényekét éljük. Egykor az álmok jeltételezhető, ma viszont a tények — olykor már-már hihetetlen — realitása hitelesül a filmtörténeteket. A tények szerepe az egyes filmművészetekben nem azonos arányú és hangsúlyú, de mindenfelé egyre növekvő jelentőségű. A nagy hagyományokkal rendelkező országokban inkább a háttér, a fiatalabb vagy fiatal művészetekkel rendelkező államokban viszont inkább a cselekmény hitelesítésére alkalmazzál: Akár így, akár úgy, a dokumentarizmus világszerte-a játékfilm elválaszthatatlan eleme lett, ami az egész filmkészítés társadalmibbá válásának következménye és jól megfigyelhető bizonyítéka. A tények különösen nagy szerepet játszanak az 1947-ben létrehozott és útjára indított jugoszláv filmgyártásban, mely kezdettől fogva a legerősebb társadalmi érdeklődéssel és történelmi realitás-vággyal ábrázolta, elemezte, vagy mutatta be az eseményeket. Épp .ezért az egyik legjobb példa a dokumentarizmus „honfoglalásának" elemzésére. — Meggyőződésem, hogy a dokumentarizmus csírája azoknak az igen tialadó szellemű fiataloknak a munkásságában kereshető, akik kevés pénzzel, aránylag kevés gyártási tapasztalattal, de igen fontos társadalmi mondanivalóval rendelkeztek, mint a 40-es évek elejének és legvégének ítáliájában; vagy nálunk, Jugoszláviában, a filmgyártás indulása utáni években; vagy Franciaországban az 50-es évek közepén; és Amerikában az 50es évek végén, vagy a 60-as évek folyamán egész Európában mondotta egyik előadásában Dejan Kosanovics, a belgrádi Film- és Tv-akadémia ismert professzora. — Ezek — folytatta — a társadalmi érdeklődésüknek megfelelő legegyszerűbb, de ugyanakkor leghatásosabb filmzsurnalizmust, a dokumentarizmust választották módszerükül, és módszerükből előbb stíluselemet, majd stílust csináltak a játékfilmgyártásban. A módszer előbb újszerűségével, majd leleplező, illetve bemutató erejével hatott, később pedig művészi igazságával és meggyőző erejével. A dokumentarizmus révén születhettek meg a ma már mind nagyobb számban keletkező ún. „publicisztikai játékfilmek", melyek első nagy csúcsukat Antonioni „Zabriskie Point" című müvével érték el. Való igaz, hogy Jugoszláviában a játékfilmekhez vezető út mindig a dokumentum (vagy amatőrj filmkészítéssel kezdődik. Korábban — mint például a ma már Európa-hírű Purisa Djordjevics esetében — 20—30 dokumentumfilm után kaphatott valaki játékfilm-megbízatást, jelenleg viszont — mint az utóbbi években debütálők esetében — akár három-négy után is. Djordjevics a legeredetibb jugoszláv rendező-tehetségek egyike, minden munkájában tucatjával alkalmazza a folklorisztikus elemeket, s például a népdaloknak minden müvében, drámai, oly kor dramaturgiai szerepük is van. E folklorisztikus elemekhez minden esetben egy, már-már híradó-stílusú, roppant dokumentumszerűen láttató kamerát alkalmaz, ezért valamennyi filmje (trilógiája: A lány, Álom, Reggel, továbbá újabb filmjei a Dél, az „Arkon-bokron át" és idei alkotása a Biciklisták) sajátos hangvételű modern népmeseként jelenik meg a filmvásznon Ez az utánozhatatlan stílus nem létezhetne dokumentarizmus nélkül. Szóljunk mindjárt a másik végletről, Dusán Makavejevről. Djordjevics a folklór, Makavejev viszont az urbánus szellem dokumentaristája. Az amatőr- és dokumentumfilmjeivel hírnevet szerző rendező játékfilmjeivel világhírre tett szert. Valamennyi „játékfilmje" (Az ember nem madár, Szerelmi tragédia stb.) dokumentáció is, az „Ember nem madár" a híradók stílusában készült; a „Szerelmi tragédia" egy tudományos előadással kombinált bűnügyi történet. A két véglet között az erősen szociográfiai érdeklődésű jugoszláv dokumentumfilm-művészetből kinőtt játékfilmesek több mint százhúsz főnyi rendezőcsoportja áll. Az egyéni stílusjegyek ellenére dokumentarizmusukban számos közös vonás is található: először is műveikben a tények valós világa mindig szociográfiai igények kifejezéseként jelenik meg. Krsto Papics például idei filmjében a „Bilinesek"-ben, azért mutatja be dokumentumszerűen egy magas hegy között fekvő elmaradott macedón falu életét és szociális helyzetét, hogy ezzel is utaljon rá: a bekövetkező dráma csak ilyen körülmények között történhet meg. Filmje tehát azt is mondja a nezőnek: „Munkálkodj azon, hogy ne legyenek többé ilyen falvak, s ne lehessenek többé ilyen drámák sem!" A jugoszláv játekfiltnek dokumenlarízmusa mindig egy kor tudatos vállalása. Számos fiatal például a történelmi pillanat bemutatására alkalmazza, de úgy, hogy segítségével bizonyos mértékig felülkerekedik az eseményeken, és így ad átfogóbb, összefoglaló, vagy visszapillantó benyomásokat. Ez a filozofikus érdeklődésű Zselimir Zsilnik sokat vitatott és bírált módszere is. Sokan ezt a dokumentarizmust az emberi bensőkben lejátszódó folyamatok felderítésénél alkalmazzák. A pszichikai folyamatok dokumentumszerű megjelenítése olyan sajátosan eredeti hatást ér el, mint Zsivojin Pavlovics „Patkányok ébredése" című igen értékes munkájában. Ez a módszer az idén azonban a visszájára fordult, Milos Radivojevics első átékfilmjében, a „Bogarasok"-ban. Ez a dokumentarizmus a nemzeti tradíciók ápolásának és a hazafiság fejlesztésének az eszköze. A legmagasabb fokon Veljko Bulajics „Neretvai csatá"-jában nyer kifejezést, melyben a dokumentarizmus, a történelem-, egy jugoszláv szempontból jelentős pillanatának a teljes rekonstrukciójáig vezetett. Ez igen általános tendencia más rendezők munkájában is. hiszen az 194-7-től máig készült mintegy 350 jugoszláv játékfilmből több mint 230 partizántémájú, vagy a népfelszabadító háború valamilyen eseményével foglalkozó volt. Történtek kísérletek — bár egyelőre kevés —, hogy a dokumentarizmust mint a régebbi filmgyártó országokban, a jugoszláv filmekben is csak a háttér motiválására használják. Ezt az idén leginkább Mirza Idrizovics „Az élet tömegjelenség" című művében figyelhettük meg, de mivel a film csak közepes, a kísérlet sem lehetett sikeresebb. Űgy látszik, hogy éz a tendencia elsősorban Szarajevóban élő és erős: idén az ugyancsak kevésbé sikerült „Drága Iréna" is próbálkozott vele, tavaly pedig a nemzetközi hírű dokumentumfilmes Vlatko Filipovics első játékfilmjében bukkant fel. Ogy tűnik, a tények kora egyre inkább átveszi az uralmat a világ valamennyi filmművészetében. Talán azért volt érdekes egy olyan példát idézni, ahol már régebben teljesen átvette, s ahol a film a tények jegyében született. Jugoszlávia példájára gondolunk . . . FENYVES GYÖRGY • Olasz—nemet koprodukz cióban készül Oscar Wilde világhírű regénye nyomán a Dorian Gray arcképe. A film rendezője és forgatókönyvírója Massimo Dallamano. Dorian Gray szerepével Helmut Bergert bízták meg. A 25 éves színész játszott Visconti Istenek alkonya című filmjében is. Dorian Gray történetét a rendező a múlt századból napjainkba helyezte át Q Napjainkban játszódik, de 1945-be nyúlik vissza Zbigniew Kuzminski a Földi paradicsom című új filmjének a cselekménye. A földi paradicsom nem más, mint egy véletlenül, 1945 után érintetlenül maradt vegyianyag-gyár, amelyet azonban a nácik annak idején aláaknáztak. A gyár aknátalanításáról, katonabarátságáról éa hősiességéről szól a film. Főszereplői: Stanislaw Zatloka, Teresa Marczewska. Fupeniusz Kaminski Q] Simoné Signorét és Francois Périer játsszák a főszerepeket a francia televíziós rendező: Alain Dheneau első játékfilmjében: Chandeleur tüzei. Caterine Paysan regényéből készült a politikai témájú film: egy jegyző felesége aktívan harcol a békéért; ez a ténykedése azonban összeegyeztethetetlen a jegyző karrierjével.... • Egy Ferrault-mesét vitt filmre, Szamárbőr címmel Jacques Detny. A film főszereplői: Jean Marais és Catherine Deneuve. A többiek: Deiphine Seyrig és Jacques Perrin. Q Anyaszerepet játszik Bette Davis a Bunny O' Hare című filmben, amely arról beszél, hogyan kezd új életet egy aszszony három gyermekének házassága után. Q Thomas Mann Halál Velencében címii elbeszélésének filmváltozatát az^lálO-es állapotába visszavarázsolt velencei Hotel des Bains-ben forgatta Luchino Visconti, aki régi álmát valósítja meg ezzel a filmjével. Aschenbach professzor figuráját — Gustáv Mahler maszkjában — Dirk Bogarde alakítja; Tadzio egy svéd beatzenész, Bjorn Andersen lesz; Tadzio anyja Silvana Mangano, a szállodaigazgató Ramolo Valii, a nevelőnő Nora Ricci. A film operatőre: Pasquale de Santis 'K MM