Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-13 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó

Sző szerint vagy magyarosan! A kérdést — nyelvi szempontból — az indokolja, hogy az eleven szlovák környezet hatására élőbeszédünkben és írásbeli megnyilatkozásainkban mind több úgynevezett tükörszó és tükörkifejezés bukkan fel. Ha nem vigyázunk, az ilyen idegenszerűségek a szlovákiai magyar mikrotársadalom tagjainak egymás közti érintkezésében is tartósan gyökeret verhetnek. A más nyelvből való szavak, kifejezések szolgai fordításába pedig korántsem lehetünk belenyugodva. 1 Akkor sem, ha tisztában vagyunk vele, hogy hasonló eljárással rengeteg nép szókincse bővült és bővül. Még akkor sem, ha a tükörszavak és tükörkifejezések nem mindig kerülnek eleve szembe nyelvünk szellemével és törvényeivel. Sőt még akkor sem, ha elismerjük, hogy bizonyos esetekben a kifogásolható „idegenszerűségek" is jobbak, mint a dilettáns ..magyarítás" eredményei.) Tudniillik azok a kimutatható negatív hatások, amelyek az elmúlt évszázadokban a latin és német részéről érték a magyar nyelvet, egyszer s mindenkorra ráébresztették a szakembereket: a tükörfordítások sokszor a nyelvi gazdagodás illúzióját keltik, de tulajdonképpen csak a nyelvi (gondolkodásbeli) renyheség és a nyelvi (szellemi) elidegenedés palástolását szolgálják. Lássunk néhány példát, hogy ezek az elméleti általánosítások a szlovák és a magyar nyelv viszonylatában is megfeleljenek a gyakorlati életből meríthető tapasztalatoknak! Eleinte csak a szlovák sportbterkekben hallhattuk: „súťaž pozostáva z troch kôl". (Hevenyészett magyar fordításban: ,,a verseny három körből áll".) Később a magyar leányok és fiúk is elsajátították ezt a formulát. Végül vegy „ideális leánytípust kereső verseny" meghirdetésekor még az Oj Ifjúságba is bekerült: „. maga a verseny három körből áll és csak az, aki kerületi viszonylatban a három verseny próbáját sí kiállta, jut be a központi döntőbe". Most már — hasonló összefüggésben — szinte mindenütt használják a kör fogalmát ... Helyes ez? Nem! De nehéz rajta változtatni. Az emberek megszokták, hogy ha több részből álló cselekvések sorozatáról, pl. versenyről, vetélkedőről van szó, akkor egy-egy menet, szakasz jelölésére a magyar kört mindig a szlovák koio kizárólagos megfelelőjeként vegyék igénybe. Az ösztönös nyelvhasználatban ugyan ki gondolt arra, hogy ä szlovák kólónak több jelentése van? Hogy nemcsak a kör, körvonal, kerék, kerékpár, hanem pl. a forduló szóval ís át lehet ültetni magyarra? Pedig nem került volna nagy megerőltetésbe, hogy a kolo jelentései közül a légmegfelelőbbet kiválasszák! Egy kis figyelmességgel el tudták volna érni, hogy a „súťaž pozostáva z troch kôl" „a verseny három fordulóból áll" változatban menjen át a magyar köztudatba. De ha a hiba már megesett, ismételten emlékeztetünk ra: a több részből álló cselekvések sorozatában, különösen a versenyben, versengésben a meneteket, szakaszokat magyarul lordulónak nevezik. Ilyen értelemben a kör szó Magyarországon egyáltalán nem használatos. Tudjuk: nem újkeletü hiba az sem, hogy a záujmový krúžok hatására Szlovákia-szerte érdekkörről beszélnek az iskolákban és az iskolákon kívül. Feltűnő azonban, hogy az egyik újság még mostanában is így ír: „És ráadásul ez a tanerő külön érdekkörben foglalkozik a tehetséges tanulókkal!" Tulajdonképp az ilyen baklövések miatt kell újra meg újra hangsúlyozni: a záujmový krúžok a magyar oktató-nevelő munkában nem jelenthet érdekkört (bár a szlovák kifejezés első jelentése ez, és a záujmový önmagában mindig fordítható az érdek szóval). Az érdekkör ugyanis — A magyar nyelv értelmező szótára szerint — „Valamely személy, csoport vagy vállalat — főleg anyagi — érdekeinek kiterjedési köre". A mi esetünkben viszont másról van szó! A záujmový krúžok fordítói rájöhettek volna, hogy a kifejezés második' jelentése magyarul: szakkör, tudományos kör. Kétségtelen, hogy a záujmový krúžokot mindenkinek ebben az értelemben kellene használnia, hiszen a magyar nyelv értelmező szótára világosan meghatározza, mi a szakkör: „Bizonyos tantárgyak szakmai kérdéseit bővebben tárgyaló, az ilyen irányban érdeklődő tanulókat külön ls foglalkoztató, hivatalos -szabályzat szerint működő iskolai kör . DOBAY BELA •jiafXg ťoul Eluord 1895. december 14-én született Párizsban. Apja könyvelő, édesanyja varrónő voít. Walt Whiíman költészetének hatása alatt kezdett Írni. Később Aragonnal es Bretonnal együtt már Rímbaudt-t és Lautreamont-t tekintette elődjének. A szürrealizmus talajáról közeledett a szocialista eszmeiség felé. Bretonnal és Aragonnal együtt lépett be a kommunista pártba. Mikor nézeteltérés támadt a kettő között, inkább Breton mellett tartott ki, és hosszabb időre elvesztette kapcsolatát a munkásmozgalommal. A spanyol polgárháború idején forrt össze vele újra. A megszállás éveiben minden képességét az ellenállási mozgalomnak szerttelte. Az ellenállás alatt fogant verseiben bontakozott ki humanizmusa, és költői eszközei ís leegyszerűsödtek. „A költészet célja a gyakorlati igazság", - vallotta Lautreomont-lal együtt. Több ízben megfordult a Szovjetunióban, 1949-ben Magyarországon is járt, ekkor Illyés Gyula mutatta be őt a magyar közönségnek. Párizsban halt meg: 1952. november 18-án egy szívroham áldozatául esett. A franciák a 20. század legnagyobb költőjének tartják. PAUL ELUARD: A Guernica-i győzelem i. Bányák, kicsike házak s mezők nyájas világa. 2. Arcok, mindenre jók: a tűzre és a fagyra, az éjra és szitokra, botra, kísemmízésre. 3. Arcok, mindenre jók: az úr les ím reátok, halálotokból lesz a példa. A halál felborult sziu. 5. Megfizettették veletek a kenyeret, a földet és eget s életetek minden nyomorúságát. 6. Azt mondták, ők csakis megegyezést kívánnák, megtörték az erőst, ítélték a bolondot, osztottak alamizsnát, egy fillért osztva ketté, hullákat üdvözöltek, nyájasságlól földig hajolva. 7. Túlzók, csökönyösek, nem közülünk valók. 8. Asszonynak és gyereknek mind ugyanaz a kincse: tavaszi zöld levél .és lanyha, tiszta tej, s tisz a szemükben a kitartás. Asszonynak és gyereknek mind ugyanaz a kincs nyílik szemében: a férfi őrzi, úgy, ahogyan tőle tellik. 10. Asszonynak és gyereknek egyforma piros rózsa nyílik szemében: mind a vérét mutatja. 11. Az élet és halál félelme s bátorsága, a halálé, amely oly könnyű s oly nehéz. 12. Férfiak, kiknek ez a kincs megadatott. Férfiak, kiktől e kincs megtagadtatott. 13. Igazi emberek, kikben az elkeseredés tápláljg a remény emésztő vad tüzét, bontsuk ki a jövőn az utolsó rügyet. 14. Páriák, a halál a föld s ellenségeink hányadéka oly egyszínű, mint éjszakánk. Erőt veszünk mi rajtuk. 1938 A költészet célja a gyakorlati igazság TÚLIGÉNYES BARÁTAIMNAK Ha azt mondom, hogy a nap úgy remeg az erdőn, mint női öl, amint végigterül az ágyon, elhiszitek nekem s értitek vágyamat. Ha azt mondom, hogy egy esős nap hosszan csengő kristálya cseng a csók elnyújtott renyheségén, elhiszitek nekem s a csókotok soká tart. Ha azt mondom, hogy az ágyam ágai közt fészket rak egy madár, ki sose mond igent —, elhiszitek, sőt meg is értitek. De ha egyszerűen megéneklem az utcát, s egész hazámat is, mint egy végtelen utcát, — már nem hisztek nekem s a pusztaságban mentek. Mert céltalan az út, ha nem tudod, hogy együtt küzdheti csak ki harcát és reményét az ember, hogy megérthesse és átgyúrja a világot. Szíven egy lépte majd elragad titeket. Nincs nagy erőm, csak az, hogy éltem, az, hogy élek. De meg nem érthetem, hogy szavam csak csodálják mikor én fel akarlak rázni benneteket, hogy fényhozó, erős testvéreinkkel éppoly egyek legyetek, mint moszattal, karcsú náddal. o» >4Q IA "O <0 J> <0 N U) 1947 Somlyó György fordítása Kis irkolapjaimra, padomra és a fákra, a porra és a hóra felírlak én. Minden beírt papírra, s minden üres papírra, hamura, kőre, vérre felírlak én. O képek aranyára, harcosok fegyverére, királyi koronákra felírlak én. Erdőre, pusztaságra, fészekre, rekettyésie, zengő gyermekkoromra felírlak én. Az éj csudáira, fehér cipó napokra, szerelmes évszakokra •elírlak én. Az elrongyolt egekre, a nap lápos vizére, s a tünde hold tavára felírlak én. Mezőre, láthatárra, szárnyrakelt madarakra, az árny malmaira felírlak én. A friss hajnali szélre, tengerre és hajókra, a tébolyult csúcsokra felírlak én. Felhő pillékre és verítékező viharra, a méla, únt esőre felírlak én. Szikrázó villanásra, színek tornyaira s a meztelen valóra felírlak én. A fürge kis dűlőkre, a fennlengő utakra, és égrenyúlt terekre felírlak én. A fényre, mely kigyullad, a fényre, mely elalszik, sok régi otthonomra felírlak én. Szobámnak a tükörben kettészelt gyümölcsére, ágyom üres héjóra felírlak én. Nyalánk kis kutyusomra, két nagy tapsi fülére, balog mancsára is felírlak én. Ajtóm szűk padlatára, meghitt kis tárgaimra, az áldott lángú tűzre felírlak én. A nyíló női testre, baráti homlokokra, és felémtárt kezekre felírlak én. Döbbenet ablakóra, figyelmes ajk-ívekre, a csönd fölé magasan felírlak én. Feldúlt rejtekeimre, ledőlt fároszaimra, búmnak merő falára felírlak én. A vágytalan hiányra, a meztelen magányra, a halál lépcsejére felírlak én. A boldog gyógyulásra, a szétfoszló veszélyre s az újszülött reményre felírlak én. S ez egy szó erejével kezdek el újra élni, hogy felismerjetek s neven nevezzelek: Szabadság, Í942