Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-08 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó

Szvetlana Korkosko szovjet művésznő jobbára színmüvekben szerepel, de több ízben láthattuk őt filmszerepben is. Legutóbb a Karamazov testvérekben találkozhatott vele a hazai közönség. rozat készült a keringőkirály, Johann Stvauss életéről és nem sokkal azután, hogy egy német film is készült ugyanerről a témáról a mozik számára, a Szov_ jetunióban újabb Johann Straussfilm forgatására készülnek. Jan Frid a Lenfilm műtermeiben „Búcsú Pétervártól" címmel filmoperettben idézi fel Strauss orosz földön töltött napjait. A színes film bemutatójót 1971-re tervezik. • HUSZÁROK BERLINBEN A DEFA legújabb színes kalandfilmje a magyar Hadik András huszárainak bravúros kalandjáról szól, akik a XVIII. században elfoglalták Berlint. A film ben, a németeken kívül a magyar Agárdi Gábor, Iglódi István és Farkas Antal, valamint a bratislavai František Velecký kapott fontos szerepet. A bemutatót a karácsony előtti hetekre tervezik. • SOLOHOV-MEGFJLMESlTÉS. A színészrendezőként ismert Jevgenyij Matvejev két korai Solohov elbeszélést ötvözött öszsze forgatókönyvvé és a dialó. gusíró, Vitol segítségével „Halálos ellenségek" címmel készíti el a filmet. A színes, szélesvásznú játékfilm az év végére készül el. • STRAUSS-RENESZÁNSZ. Alighogy aiflerikai-—angol tv-soA Szovjet Ekran olvasóinak szavazatai szerint az elmúlt év legnépszerűbb filmszínészuője Ljudmila Csurszina. A kiváló szovjet színésznőt a nézők a televízió sugározta Virinea című filmben láthatták. Csurszina játssza a Ljubov (urovaja filmváltozatában a címszerepet: a készülő Goya-filmben pedig ő Pepa. A Goyafilm forgatása közben kereste fel a Szovjetszkij Film munkatársa, cikkét kivonatosan közöljük. Semmi sem jelezte előre Ljudmila Csurszina jövendő hivatását. Sem gyermekkori rajongások, sem családi tradíciók. Ljudmila sohasem vett részt iskolai műkedvelő-előadásokon. Sohasem gyűjtött filmszínész-képeslapokat. Szülei nem voltak szenvedélyes színházbajúrók. Igaz, hogy nehéz beleszeretni a színházba, mikor állandóan egyik helyről a másikra költöznek. De a hivatásos katonáknál ez már így van. És Ljudmila ősszel délen a napsütéses Grúziában ment iskolába, a tanévet pedig a Csukotka-félszigeten fejezte be, az Ohotszki-tenger partján, ahol fagyban, hóviharban, az öböl jegén át traktoron „jártak" a gyerekek iskolába ... De a gyakori lakhelyváltoztatásnak megvolt a maga haszna is. Sok nemzetség embereivel, szokásaival ismerkedett meg, sok, végtelenül változatos tájat, vidéket látott és mindez ébresztgette a fantáziáját. Az érettségi után Ljudmila Csurzsina mérnöknek készült és bizonyára az is lett volna belőle. ha nem vonzza tudat alatt a művészet. Akkor úgy mondta magának — elmegy kíváncsiságból. Ügy sem veszik fel, hiszen ő túl magas növésű, esetleg hangja gyenge, nyafogó ... és nagyon csodálkozott, mikor már az első válogató-vizsgát megállta ... Első nagy és jelentős filmszerepe óta (Darja a Doni elbeszélés-ben, 1962.) Ljudmila Csurszi 11a még tizenkét filmszerepet játszott. A Két jegy a délelőtti előadásra című krimiben a rendező a főszerepet ajánlotta fel Csurszinának, de ő az egyik epizódszerepet választotta. Az ok: mert annak a figurának a történetében az elszalasztott boldogság emberi drámáját sejtette meg. Konrád Wolf filmrendező meghívta Ljudmila Csurszinát, játssza el a koprodukciós Goyafilmjében Pepa Tudo híres spanyol szépség szerepét. Hősnőinek az ügyért való lelkesedése, az igazságnak megszállott keresése, kiegyensúlyozottsága őt, a színésznőt, Ljudmila Csurszinát is jellemzi. Szeretne több műfajban próbál• BULGAKOV-FILM. Mihail Bulgakov ma már az egyik legtöbbet játszott szovjet drámaíró. A neves szerző egyik legsikeresebb darabja a „Futás", ezúttal „Üt a szakadékba" címmel kerül filmvászonra — Alov és Naumov rendező irányítása alatt — a Moszfilm stúdióiban. A főszerepet két világhírű szovjet művész: Alekszej Batalov, valamint a „Háború és béke" Natasája, Ludmilla Szaveljeva alakítja. • SIRÁLY. Julik Karaszik, a neves szovjet filmrendező, szá. mos nemzetközi díj nyertese, Csehov népszerű színművét, a ,,Sf*ály"-t viszi filmre a Moszfilm-stúdióban. kőzni. Vígjátékban szeretne Játszani, erről beszél kitartóan, minden interjúban, emlékezve arra, hogy színinövendék korában vígjátékot is játszott. Hívták filmezni Magyarországra; San Sebastianban, a fesztiválon egy amerikai rendező meghívta Hollywoodba. De ő minden csábító ajánlat helyett Ljubov Jarováját választotta. Egyesek véleménye szerint Csurszinának ezért van oly nagy sikere, mert jó filmszerepeket kap. Ez másként is igaz. Például így: |6 szerepet jól csak jó művész tud eljátszani! Joszif Hejfic a neves szovjet rendező MARIJA címmel forgatja új filmjét a Lenfilm stúdiójában. Grigorij Baklanov forgatókönyve egy asszony hősies életét eleveníti meg. A történet 1918-ban, az intervenció idején kezdődik és a Nagy Honvédő Háború éveiben fejeződik be. A címszerepet Ada Rogocava alakítja. A felvételen: Ada Rogoceva és Joszif Hejfic a film forgatása közben. Mark Donszkoj, a világhírű szovjet filmrendező évek óta dolgozik Saljapinról szóló filmjének előkészületein. A munka nemrég jutott el utolsó és leglényegesebb szakaszához. Ebből az alkalomból Mark Donszkoj a következőket nyilatkozta a moszkvai Szovjetszkij Ekrannak: — A Fjodor Saljapinról szóló film kétrészes lesz. Az első rész címe: Dicsőség és élet, a másodiké: Utolsó csók. Nehéz feladatra vállalkoztunk: őszintén meg akarjuk mutatni annak a nagy művésznek az ellentmondásos egyéniségét és tragédiáját, aki lényegében nem tudta megérteni a hazánkban lejátszódó forradalmi események nagyságát és bonyolultságát. Amikor élete végén Saljapin felismerte tragikus tévedését, ezt mondta: „Ellenségeim majd valamikor sárral fognak megdobálni, barátaim pedig védeni és mentegetni fognak ... Ezt fogják hajtogatni: Megijesztették, nem hagyták nyugton. Magam nem hagytam nyugton magamat, magam ijesztettem rá magamra, de tudom a legsúlyosabb időkben, minden percben, örömben és bánatban együtt kell élni hazánkkal, ahogyan az én nagy barátom, Gorkij mondta". — Saljapin bármilyen nagy, bármilyen híres művész volt — folytatta Donszkoj —, amikor elvesztette szülőföldjét, sorsa magányossá vált, és a magányban senki sem találhatja meg a boldogságot. Természetesen nemcsak azt akarjuk megmutatni, hogy miképp hasonlott meg egy ember önmagával, hanem azt is, hogy a nép mély rétegeiből hogyan törnek felszínre azok az igazi művészek, akik ma az egész világon jelentős alkotónak számítanak. Meg akarjuk mutatni, milyen állandó hősies munkával jutott Saljapin művészete csúcsára. A keresés és tökéletesedés munkájában Saljapin fáradhatatlan volt, soha nem elégedett meg az elért eredménnyel, az egész életet szomjazta. Szerinte a művész számára az a legveszélyesebb, ha az első siker után, miután megszédül az első tapsMARK DONSZKOJ NYILATKOZATA tói, abbahagyja a tanulást. Ez az első taps Saljapin szerint ritkán hat termékeny tavaszi szellőként a művész lelkére. Rendszerint inkább a hervadás és az ősz előhírnöke. Az a küzdelem, amelyet Saljapin vívott az igazi, magas színvonalú művészetért, minden korban és minden művész számára elengedhetetlenül szükséges. — Még egyszer hangsúlyoznom kell: Saljapin mint művész és mint ember rendkívül bonyolult egyéniség. Ezt bizonyítja az is, hogy a közönség Saljapinról írt számos jóindulatú levele között akadnak másfélék is. Sokak számára érthetetlen, hogy olyan rendező, aki a Gorkij-trilógiát, az Egy életen út, a Szivárvány, az Anyaszív, az Anya című filmeket alkotta, hogyan foghatott olyan film forgatásához, amely arról az emberről szól, aki nem érezte otthon magát hazájában, a Szovjetunióban. Ezeknek a leveleknek az írói nyilván nem akarják megérteni, hogy. Saljapin az orosz művészet büszkesége volt, méltó arra, hogy behatóan foglalkozzunk vele. Saljapin ellentmondásokkal teli egyéni ség, a filmben nagy feladat vár a szérep alakítójára. A próbák még nem kezdődtek el, a főszereplőt még nem választottuk ki, de rengeteg a tehetséges jelölt. — A filmben igen jelentős szerepe van Makszim Gorkijnak, Saljapin barátjának és harcostársának. Gorkij alakja lényeges szellemi és eszmei mondanivaló hordozója. Számos olyan konkrét történelmi figurával találkozunk a filmben, akiknek köz

: vetlen vagy közvetett kapcsolatuk volt a nagy énekes életével. (Rahmanyinov, Repin, Sztaszov, Uszatov, Bunyin, Korpvín, Kusztogyijev, Kuprin). A velük fennálló kapcsolat és a köztük megmutatkozó ellentétek alkalmasak arra, hogy feltárják és elmélyítsék Saljapin egyéniségét. Alakítóiktól nem annyira a külső hasonlóságot várjuk, sokkal inkább azt, hogy mélységesen azonosuljanak szerepükkel.