Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-08 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó

• A szív átültetés problémái Két évvel ezelőtt Barnard professzor, valamint néhány japán sebész több szívátültetést végzett embereken. Dzsúro Vada, a sapporói orvosi fakultás professzora szintén elvégezte e bonyolult műtétet és bizonyos mértékben hozzájárult az emberi szervek átültetése problémáinak a megoldásához. Ezért neve ismertté vált és nagy hírverést csaptak körülötte- A 18 éves Miadzaki, aki új szívet kapott, csak 83 nappal a műtét után halt meg. Most két év múltán Vada professzor neve újból az újságok első oldalain szerepel, de ezúttal nem övezi őt dicsőség: gyilkossággal gyanúsítják. Az egyik japán or. vosi társaság két olyan ember meggyilkolásával vádolja őt, akik szívátültetés áldozatai lettek, egy másik szervezet pedig az Skalka mlad. 2. 11. újszó alapvető emberi 'jogok megsértését veti a professzor szemére. A japán ügyészségi szervek hónapokon át vizsgálatot folytattak Vada esetében. Sorozatos kihallgatások után és 550 „tárgyi bizonyíték" — beleértve az átültetett szívet, az orvosi feljegyzésekat, kardiogramokat stb. — áttanulmányozása után a „törvénysértőt" tanúsító bizonyítékok hiánya miatt felmentették a vád alól. Lehetséges, hogy az említett szervezetek és a japán sajtó is eltúlozta e kampányt. Vada műtéteinek egyes momentumai a hosszas vizsgálat után is homályosak maradtak. A vita két probléma körül forog: vajon annak a betegnek, akinek új szívet ültettek a mellkasa ba, olyan rossz volt-e az állapota, hogy szükségessé vált a szívátültetés, valamint, hogy a szívadó százszázalékban halott volt-e abban a pillanatban, amikor kivették a szívét? A szakértők is nehezen ismerik ki magukat a törvényszéki orvostudománynak e bonyolult esetében. Arról van sző, vajon Vada a tudományt segíti-e vagy pedig erőszakot követ el rajta azzal, hogy megszegte „Hippokratész esküjét". Ez nem egészen világos. Egyes lapok azt a nézetet védelmezik, hogy Vada erkölcsileg felelős. Szomorú, hogy a profeszszor esetleg csak annak a szenzációs izgalomnak a hatására szánta el magát e műtétre, amely a szívátültetések körül támadt. Tragikus, hogy az e műtétek célszerűsége iránti kétségek sem térítették el Vadát szándékától. • l Komszomolszkaja Pravda) A

francia társadalombiztosítás olyan adminisztratív intézmények összessége, amely magába foglalja betegség vagy • baleset esetén folyósított orvosi és gyógyszerköltségeket, a családi pótlékok kifizetését és a nyugdíjbiztosítást. Októberben ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. A felszabadulás után jött létre, ős az ellenállás nagyvonalú reformszelleme hatotta át azt a törvényt, amelyet 1945-ben a munkáltatók, majd pedig a gaulleisták ellenállása ellenére szavaztak meg. E szociális vívmányhoz sziámos munkásmozgalmi harcos neve fűződik, így a kommunista Ambroise Croizaté (akkori munkaügyi miniszter) és Henri Raynaudé, valamint a szocialista Georges Buissoné. A francia munkásmozgalom hosszú időn át törekedett a szociális segélyrendszer hálózatáPárizsban a Réaumur utcai orvosi központot a társadalombiztosító létesítette. A központ a legújabb tökéletes orvosi műszerekkel rendelkezik. PIERRE CAMES PÁRIZSI LEVELE A FRANCIA Nagy vonalakban ilyen a betegbiztosítás. Az ügyvezetés komplex részletei pontosan kidolgozottak. Például bizonyos orvosok (jelenleg mintegy 10 százalék) nem kötöttek megállapodást a társadalombiztosítóval, úgyhogy náluk a megtérítés összege kisebb: 20—30 százalék csupán a 80 százalék helyett. Öregségi biztosítás Ezt általában nyugdíjnak, vagy öregségi járadéknak nevezik. A biztosítási illeték általában a bér 8,50 százalékát teszi ki, ugyancsak bizonyos felső bérhatártól függően. Ezt a járadékot a 60 évüket (de általában 65 évüket) betöltött dolgozók kapják, akik kimutathatóan 30 éven át fizették nyugdíjbiztosítási illetékeiket. (Akik nem fizették 30 éven át, a nyugdíjnak csak bizonyos, az illetékfizetéssel arányos hányadát kapják.) A nyugdíj nagysága a munkában töltött utolsó 10 év átlagbérének nagyságától függ. A nyugdíj az átlagbérnek csupán 40 százalékát teszi ki abban az esetben, ha a dolgozó betöltötte 65. évét és 20 százalékát akkor, ha 60 éves korban megy nyugdíjba. A csekély öergségi járadék, illetve nyugdíj pótlására a társadalombiztosítóval párhuzamosan és tőle függetlenül nyugdíj, pénztárak működnek, amelyek a nyugdíjasoknak az általuk fizetett illetékük arányában 20—30 —40 százalék nyugdíjpótlékot fizetnek. TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS nak kiépítésére: különféle segélyegyleteket és pénztárakat alapított, amelyek a második birodalom idején nemegyszer a munkásság ellenállásának formáját öltötték. Ezekhez a különféle szervezetekhez azonban a dolgozóknak csak egy része tartozott, nem voltak kötelezőek, ügyvezetésük gyakran autonóm volt, s bár nagy számban létesültek, nem voltak egységesek, az adminisztráció pedig a munkáltatók kezében volt. A társadalombiztosítási Intézet két új és fontos fogalmat képviselt: 1. Egy és egyetemes, vagyis valamennyi bérdolgozó egy és ugyanazon Jogszabályozás és ugyanazon nemzeti pénztárhoz tartozik (amelyek természetesen megyei, vagy helyi pénztárakra oszlanak). 2. Az ügyvezetés demokratikus: az igazgatói tanácsokban döntő szerepük van a munkásoknak (a vállalkozók kisebbségbén vannak). Fennállásának 25 éve alatt a munkásságnak ez a vívmánya számos reakciós ellentámadásnak volt kitéve, főként a gaulleista rendszer alatt. Azon ürüggyel, hogy a szociális terheket összeegyeztetik a Közös Piac többi országában levő terhekkel, a hatóságok egyre jobban megnyirbálták e társadalmi biztosítási rendszert, amely a kapitalista országokat tekintve az egyik leghaladóbb volt... Egy 1967. évi rendelet értelmében a munkáltatók gyakorlatilag többséggel rendelkeznek a betegsegélyző pénztárakban, és uralkodó szerepük van a társadalombiztosítás ügyvezetésében. Három ágazat A társadalombiztosítás három ágazatra oszlik: a betegség- és balesetbiztosításra, a családi pótlékra és a nyugdíjra. Anyagi forrásai a munkáltatók által fizetett illetékekből származnak, amelyek azonban végeredményben ugyancsak a dolgozik munkájából erednek. A betegségbiztosítási illeték általában a munkás bérének 3 százalékát, s hjt a bér bizonyos felső határt ér "el, 12 százalékát teszi ki. A munkás által fizetett bér körülbelül a következőkép pen oszlik meg: az első esetben 1 százalékot a munkás fizet és 2 százalékot a munkáltató. Fi* gyelembe kell venni azonbari, hogy a munkáltató által fizetett rész tulajdonképpen a bérkülönbözetből ered. A munkáltatók pedig szeretnék elhitetni, hogy igen nagylelkűek és a két százalékot „saját zsebükből" fizetik. A betegbiztosítás a biztosított személyre és családtagjaira vonatkozik. Magában foglalja az orvosi és gyógyszerköltségeket, a kórházi ápolás költségeit stb. Minden biztosított személy maga választhatja meg orvosát. Egy „szabályozó szelvény" határozza meg az orvosi költségek fedezésének mértékét. A beteg ápolásával és kezelésével kapcsolatos kiadásoknak általában 75 százalékát fedezi a biztosító. (A biztosítottak rendszerint úgy csinálják, hogy másik biztosítást is fizetnek: a betegsegélyző pénztárt, amely független az elsőtől és a maga részéről a költségek hátralevő 25 százalékát, vagy pontosabban rendszerint a 20 százalékát téríti meg.) meg.) A biztosított betegség, vagy baleset következtében bekövetkezett munkaképtelenség idején „táppénzt" kap, amely bérének a fele, ha ez a bér nem haladja meg a havi 1500 frankos ha. tárt. A biztosított három éven át kaphat táppénzt, ha betegsége soká tart. Bizonyos dolgozók egész fizetésüket megkapják betegségük idején. Családi pótlék A biztosítási járulék általában a bér 17,50 százalékát teszi ki ugyancsak bizonyos bérplafonig. E juttatások különféle területekre terjednek ki: Az anyasági segély fedezi az orvosi költségeket és a szülés költségeit, ezenkívül 14 hét tartamára táppénzt folyósít (a bér kétharmadát abban az esetben, ha az anyának már két gyermeke van). A családi pótlékban azok a családok részesülnek, ahol két gyermeknél több van. Párizsba;! ez a pótlék két gyermek után 96 frank, három gyermek után 257 frank, négy gyermek után 418 frank és minden további gyermek után 145 frank. A vidéken csekély eltérés mutatkozik e téren. Az egy fizetés után fizetett pótlék, amelyben az a családanya részesül, aki nincs munkaviszonyban és két gyermeket nevel, Párizsban havi 39 franktői 97 frankig terjed és egybekapcsolható a családi pótlékkal. A lakáspótlék, amelynek juttatása bizonyos kritériumoktól függ, valamint a család összjövedelmének nagyságától és az általa kapott lakás bizonyos normáitól. Ez a pótlék havi 20 franktól 200 frankig terjed. Az öregségi biztosítás keretében nyugdíjat kapnak olyan idős munkaképtelen dolgozók is, akik kevés jövedelémmel rendelkeznek, valamint azok a családanyák, akik legalább öt gyermeket neveltek fel. Végül pedig egy Szolidaritási Alap biztosít bizonyos segélyt (igen csekély összegűt — 4200 frankot évente egy személy, 6300 frankot egy család részére) olyan személyeknél, akikelérték 65. évüket és jövedelmük kevés például amiatt, hogy igen csekély illetéket fizettek. (Bizonyos dolgozók csupán öt vagy tíz éven át fizettek biztosítási illetéket és ezért nyugdíjuk nagyon kevés.) A fentiekből látható, hogy a társadalombiztosítás csupán a dolgozókra terjed ki. A független dolgozók: a kereskedők, mű. vészek, a szabad foglalkozásúak, így az ügyvédek, orvosok sitb. nem tartoznak a társadalombiztosító alá, hanem külön nyugdíjpénztárakkal rendelkeznek, de ezeknek az ügyintézése nehézkes. Hogy jobban megértsük a fen. ti számadatokat, összehasonlítás végett meg kell mondani, hogy a párizsi körzetben egy munkás átlagos havi jövedelme ezer frank. t. Egy párizsi kórház az 1880-as években.