Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-08 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó

Molnár Erik. akadémikus (1894-1966) M

olnár Erik pályája, amelyről a 75. születésnapra megjelent válogatás (Válogatott tanulmányok — a budapesti Akadémiai Kiadónál) nyűjt' valamelyest összefoglalást, e pálya széles és nagyívű, eredményekben rendkívül gazdag és erős sodrású volt. (Ezért írtuk így: a válogatás valamelyes összefoglalást nyújthat.) Molnár Erik modern korunk tudósát testesítette meg: a valóság kérlelhetetlen vallatőjáét, és — a sokolda lúság igénylőjét. Sohasem vallotta azt, hogy a marxizmus klasszikusai, azok nézetei, elméletei „revízióra" szorulnak. Molnár Erik modernül értelmezte a marxizmus-leninizmust. Nemcsak tudós volt: közéleti ember is. 1945 után többízben a Magyar Népköztársaság minisztere; volt külügyminiszter, népjóléti s más alkalommal igazságügyminiszter is. Mint nagykövet képviselte Magyarországot a Szovjetunióban. Most a tudós Molnár Erik munkássága felé fordltjuk tekintetünket. Mit írhat a kutató, mit mondhat a tudomány, ha Molnár Erik gazdag hagyatékáról kell szólni? Életművében mi az a kapocs, amely a társadalomtudományok, az ideológia kutatói számára feltétlenül hasznosítható? Mi teszi indokolttá, hogy a történettudomány határain kíviil is fokozott figyelemmel kísérjük Molnár Erik tudósi hagyatékát? Csak általánosságok között mozgunk, ha azt írjuk: az alkotó marxizmus szelleme tölti be az összekötő kapocs szerepét. Molnár Erik életműve elemzésekor, ez életmű konkrét vonásaira fordítva figyelmünket csakhamar kitűnik, hogy az elmélet és gyakorlat, konkrétság -és a tudományos hipotézis, az egyszerűnek és bonyolultnak a problémája, a magyar glóbus és a nemzetközi távla tok, a kapunyitás Európára, a világra- — mind ezek együttesen, egymásba fonódva máris jelzik azokat a vonásokat, tartalmi jegyeket, amelyek a nem történész számára is tanulságosak, irányt mutatóak és követésre méltóak. Nyilvánvaló, hogy vannak, a társadalomnak, a történeti múltnak, az ideológiai mozgásoknak oly mozzanatai, amelyek beható elemzését egy bizonyos tudományág — a többivel szemben — szakavatottabban tudja megoldani, mivel kutatási módszerei alkalmasabbak arra, hogy a szóban forgó munkát elvégezzék. Mindezeket figyelembe véve, úgy tűnik: ma már többet lehet említeni a közös vonásokat. Bizonyos kölcsönhatásokat napjaink tudományos gyakorlata is felvet — mindenekelőtt az ideológiát kérdésekben (így pl. a marxista társadalomtudományok helyzetének és kölcsönhatásainak felmérése; a különböző marxista irányzatok felmérése és kritikai elemzése, elutasítva a plura lizmus létjogosultságát a marxizmusban; jelent korunk polgári társadalomtudományának kritikai és vitakész vizsgálata stb.). De Molnár Erik életműve még egy nagy tanulsággal szolgál: sohasem vonta ki magát a jelen történelmének hatása alól. Ezt pontosan megfigyelhetjük a nemrégiben megjelent tanulmánykötetében is. Pontosan lemérhető: miként hatott Molnár Erik tudósi magatartására, tudományos érdeklődésére napjaink története — 1945 előtt és az után egyaránt. így vetődött fel, s kísérte az 1930-as évek második felében figyelemmel az agrárkérdést; éppen akkor, amikor Révai Józsefet a népi írók munkássága foglalkoztatta. (Ránki György nagyon helyesen utal a Molnár Erik-kötet bevezetőjében arra az eltérésre, amely a tudós Molnár Erik és a politikus Révai József felfogásának különbözőségét jelezték). Az 1950-es évek, s közvetlenül 1956 érlelték meg Molnár Erikben a nemzeti kérdés, a nemzetihazafias ideológia napirendre tűzését Mint ismeretes: problémafelvetése nagy vitákat váltott ki; a szenvedélyes disputák messzire gyűrűztek. Mol nár Erik nagyon világosan megfogalmazta a feladatot, melyet el kellett volna végezni, amikor A hazafias-nemzett Ideológiáról folyó vitában kijelentette: „Felmerült... az a gondolat, hogy az ideológia anyagi gyökereinek kimutatásánál nem esik e a marxizmus abba a hibába, hogy bonyolult folyamatokat túlságosan leegyszerűsít, túl egyszerűen magyaráz. Erre a kérdésre szeretnék most válaszolni. — A rövid válasz az hogv a marxista elmélet leegyszerűsíti és ugyanakkor nem egyszerűsíti le a társadalmi folyamatokat. A marxizmus nagy tudományos teljesítménye abban áll, hogy elismerve a jelenségek bonyolultságát, a bonyolult jelenségek mögött megmutatja azoknak egyszerű lényegét. Vegyük az osztályharc elméletét. A történet felszínén nemzeti, rendi, foglalkozási, felekezeti cscoportok harcolnak egymással, szövetségeseket kötve és szövetségeket felbontva. A marxizmus nagy teljesítménye itt abban állott, hogy ebből a rendkívül komplex jelenségtömegből kielemezte az alapvető, az egyszerű lényeget, az osztályharcot... Ugyanez a helyzet az ideológiánál is. Amilyen hiba volt félreismerni a jelenségek bonyolult jellegét, ugyanolyan hiba volna fel nem ismerni egyszerű lényegüket .. Rendkívül fontosnak véljük e megfogalmazást, amely nemcsak a nemzeti-hazafias probléma felve. tésében és tisztázásában (1960-ban, e problematika első megfogalmazásakor — többek között — azt irta Molnár Erik: „A történelem a maga alapvető kérdéseit az osztályharc és nem a nemzeti kérdés kaszán. Meg is felelt a marxizmus társadalmi for. mációkról vallott tanainak, hiszen a legfejlettebb XVIII. századi Franciaország volt az — vette alapul és mintául. Molnár Erik törekvése éppen arra figyelmeztet: a konkrét történeti ideológiai stb. vizsgálatok elkerülhetetlenek ahhoz, hogy kimozdulni tudjunk az általánosságok bűvköréből. Külön kell megemlítenünk azt a helyes törekvést, amely az ideológiai kép teljességét kívánja hangsúlyozni: Ránki György közli azt a teljes vitaanyagot, amely Molnár Erik és Németh László között zajlott a harmincas évek közepén. Molnár Erik szenvedélyesen szállt vitába Németh Lászlóval a marxizmus igazságáért, amely „számára folytonos mozgásban levő folyamat, amely a Jobban megfigyelt régi és a felbukkanó új tények kívánta folytonos korrekciók segítségével halad egy elérhetetlen, egyedül folyton változó — de egyben mindegyre tökéletesedő — relatív formáiban adott abszolút igazság felé..." Az egyébként hűvösen tisztánlátó, rendíthetetlen nyugalmú, s tárgyilagos Molnár Erik (emberi magatartásáról külön tanulmányt lehetne írni) tálán ebben a disputában adta leginkább tanújelét szenvedélyességének, a tárgy iránti szeretetének, amikor mintegy „kilépett" a hűvös és tárgyilagos magatartásból — a marxizmus igazságáért. De ebben a vitában adta tanújelét annak is, mily nagymértékben tiszteji ellenfe leit. 1934-ben azt írta le Németh Lászlóról, „hogy MOLNÁR szellemi hagyatéka szempontjából teszi fel. A marxizmus álláspontja ez..."), egyidejűleg üzenve hadat az idealista nézeteknek és a dogmatikus felfogásnak, amelyek egyformán és nagyon torzították, eltorzították a nemzeti problémákról kialakított és kialakítható nézeteket. Fel szeretnők hívni a figyelniet arra: mind a nemzeti probléma vizsgálata, miiid pedig más kérdések felvetése akkor, tíz esztendővel ezelőtt (vagy még korábban) a kezdeteknél tartott. Nem véletlen, hogy Molnár Erik több ízben tudatosította, nyomatékosan kijelentette: „Eddig történetírásunknak egyik gyengéje, hogy elhanyagolta az ideológiai tényezők vizsgálatát", vagy: „A zavarnak, amely a nemzeti kérdésben uralkodik, lógiai történeti fejlődésének elhanyagolása törtéegyik fő oka az ideológiai, kérdéseknek, az ideonetírásunkban ..."). E kezdeti szakaszra utal többek között az is, hogy Molnár Erik mind a nemzeti probléma, mind pedig más kérdés vizsgálatakor elsősorban csak a francia történelem menetét vette figyelembe (alkalmazkodva a nagy társadalmi formációk tanának elvéhez és gyakorlatához). Ez szűkösnek is hat, de mindjárt hozzá kell tennünk: elkerülhetetlen is volt a munka kezdeti szasaját tapasztalatából ismeri — ti. Németh László a szellemi függetlenséget, a szellemi hűség lehetőségeit a ptolgári társadalomban és az volt a benyomásom róla hogy kiemelkedik tehetségével a magyar polgári kritikusok közül..." Pach Zsigmond Pál és Pamlényi Ervin után, e válogatott tanulmány-kötetben Ránki György vázolta fel Molnár Erik sokirányú életművét. Jelezve azt, hogy tulajdonképpen csak elkezdődött ez életmű felmérése. Alapos elemzése még hátra van. Ügy tűnik: még a kritikai hang az erősebb Molnár Erik megállapításaival, nézeteivel, kezdeményezéseivel szemben. Kevesen mérték fel Molnár Erik életművének gazdagságát, pozitív programját. Csak az opponálót veszik figyelembe. A történelmet, az előzményeket annyiban fogta vallatóra — ez ls megerősíti azt az állítását, hogy ő tulajdonképpen nem készült tudósnak —, és oly mértékben elemezte azokat, amennyiben azok a jelennel közvetlen vagy közvetett kapcsolatban állottak, illetve állanak; ily módon érthetők Molnár Erik kutatási területei: az osztályharc elmélete a parasztság tagozódása, a kapitalizmus közgazdaságtana, a nemzeti kérdés, a függetlenségi harcok stb. Nem utplsósorban pedig ide kell számítanunk Molnár Erik törekvés) szintézisének is számítható művét: A marxizmus szövetségi politikáját. Csak egyetlen problémát kiragadva abból, hadd említsük meg napjaink polgári társadalomtudományának vizsgálatát, e vizsgálat fontosságát (amely a konkrét politikai kérdésekre is alkalmazható). Molnár Erik e problémát — múltba visszavetítve, s alig absztraháltan — úgy fogalmazta meg, hogy „a nagy francia forradalom történetét nemcsak Marx tanulmányozta. A forradalom menetéből a porosz burzsoázia is levonta azt a tanulságot, hogy a tömegek segítségével ugyan meg lehet törni a feudális hatalmat de a tömegek mozgalma a burzsoázia uralmát is veszélyezteti " Molnár Erik szellemi hagyatékának elméleti gazdagsága és gyakorlati használhatósága elkerülhetetlenné teszi ,e gczdag életmű mielőbbi feldolgozását. KOVÁCS GYÖZÖ SZÁZÉVES a lévai pedagógusképzés 1970 jubileumi év iskolánk történetében: száz évvel ezelőtt 1870, októberében - indult meg Léván a tanítóképzés. Ez az évforduló már csak azért is nevezetes, mert szervesen kapcsolódik más igazán jelentős eseményekhez, hiszen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kitörésének 53., V. I. Lenin születésének 100. és i. A. Komenský halálának 300. évfordulójót ünnepli a haladó emberiség. Ezenkívül erősen közeleg hazánk felszabadításának 26. évfordulója, és a CSKP történetében is fontos határkövet jelent az 1971-es év: keletkezésének 50. esztendeje. Iskolánk pedagógusai hathatósan hozzájárulnak ahhoz, hogy az intézet jubileumi évének keretében ezeket a jelentős társadalmi eseményeket még közelebb hozzák a tanulóifjúsághoz, és ezáltal is fejlesszék a szocialista hazafiasságra való nevelést, a munkásosztály iránt érzett szeretetet és megbecsülést. Sok pedagógust adott már Intézetünk a közéletnek az elmúlt száz év alatt. Tanultak itt szlovákok, magyarok, csehek, lengyelek, ukránok és németek. Jilemnický, a nagy szlovák realista író és Klttenberger Kálmán, a híres magyar Afrika-utazó is itt diákoskodott, de említhetnénk még másokat is. Gazdag hagyományokkal rendelkezik intézetünk, ezeket igyekszünk Is ápolni, maradandóvá tenni. A jubileumi év folyamán egész sereg kulturális és más jellegű akciót szervez iskolánk. Szlovák és magyar anyanyejvű óvónő- és nevelőjelöltjeink különböző kulturális és sporteseményeken mérik össze erejüket. E»enkivül: kiállítások, tudományos előadások és különféle szemináriumok Is öregbítik majd oz iskola hírnevét. A jubileumi ünnepségek október 17-20-a között érik el csúcspontjukat, ekkor lampjönas felvonulással és tűzijátékkal egybekötött ünnpai akadémiát tartunk. Kedves színfoltjo lesz oz ünnepségeknek az iskolo volt diákjaival való találkozás és tapasztalatcsere Is. GERGELY JÓZSEF