Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-07 / 265. szám, szombat

VASIL BIĽAK ELVTÁRS BESZÉDE (Tegnapi számunkban közöltük Vasil BiTak elvtársnak az NOSZF 53. évfordulója alkalmából a prágai nagygyűlésen mondott beszédének első részét. Az alábbiakban közöljük a befejező részt.) Forradalmi mozgalmunk történetében kialakult az a helyes elv, amelyet a Nagy Október eszméihez fűződő kapcsolat jellemzett. Ez volt a mércéje saját munkásmozgalmunkhoz, népeink jövőjéhez, a Szovjetunióhoz és az egész nemzetközi kommunista mozgalomhoz fűződő becsületes viszonyunknak. Ez a kritérium érvényes ma is. A Szovjetunióhoz, annak kommunista pártjához fűződő viszonyunk, az osztály- és internacionalista elvek iránti hűségünk mindenkor elvi kérdés és érinthetetlen. Ezek az elvek országunk életének objektív fejlődéséből erednek. Összefüggnek létével és fejlődésével. Az utóbbi 50 évben népünk egész élete és saját tapasztalata meggyőzte népünket erről a történelmi igazságról. Csehszlovákia népeinek emlékezetéből soha senki sem törölheti ki, hogy a kapitalizmus elleni harc időszakában a szovjetek országa volt a csehszlovák munkásosztály reménye és példája. Amikor népünk függetlenségét és létét halálos veszély fenyegette, egyedül a Szovjetunió jelentette nekünk a biztonság és a jövő zálogát. A Szovjetunió szabadította fel 25 évvel ezelőtt hazánkat a náci megszállás alól és újította fel a Csehszlovák Köztársaság állami függetlenségét. Az az ár, melyet a szovjet nép a fasizmus felett aratott győzelemért, az európai népeknek a náci elnyomás alól történt felszabadításáért és a mi szabadságunkért fizetett, semmivel sem pótolható, és még kevésbé feledhető. Az a segítség, melyet a Szovjetunió nyújt nekünk a felszabadulás óta, békés utunknak, a szocializmus építésének fő és döntő kezessége. Nemcsak nemzeti és állami függetlenségünk biztosított, hanem kialakultak a népgazdaság, a tudomány, a kúltúra fejlesztésének és általában az egész életszínvonal emelkedésének sokoldalú feltételei. Csehszlovákia számára a Szovjetunióhoz fűződő testvéri szövetség a legmagasabb rendű, legszentebb nemzeti, állami és internacionalista érdek. Egyáltalán nem csodálkozom, hogy a jobboldali opportunista, antiszocialista és szovjetellenes erők minden támadása mindenkor éppen ez ellen a szövetség ellen irányult. Ezért igyekeztek bennünket rágalmazással és gyalázkodással elválasztani, ezért igyekeztek lebecsülni e szövetségnek osztályjellegű, marxista lényegét, hogy gyengítsenek és leterítsenek bennünket utunkról. Tudták, hogy a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő szövetségünk megbontása annyit jelent, mint megfosztani Csehszlovákiát a békés szocialista fejlődés szavatosságától és szabad utat nyitni az ellenforradalomnak. A mi népünk bölcs, s tapasztalatait számos közmondásba sűrítette. Az egyik így hangzik: „Minden rosszban van valami jó". Abból a rosszból, ami 1968-ban tetőzött, számunkra és a jövő nemzedék számára is nagy tanulságot vonhatunk le. Többé soha és senkinek — álcázza magát akárhogyan is — nem engedünk meg semmi olyant tenni, ami gyengíthetné pártunk eszmei és szervezeti egységét, a szocializmus ügyét, és népeink testvéri szövetségét a Szovjetunió népeivel. Ez nemcsak az érzelem, hanem az értelem dolga is. őrizzük a szocialista országokhoz és mindenekelőtt a Szovjetunióhoz fűződő szövetségünket, mely népeink létfontosságú érdeke, hogy a csehek és szlovákok a boldog és nyugodt életet és gyermekeik jövőjét építhessék. Kik azok, akik megkísérelték szövetségünk gyengítését, akik le akartak téríteni bennünket a megkezdett útról? Azok, akik árulókká lettek, akik ma az imperialisták júdáspénzéért szocialista hazájukat gyalázzák, a hazugságot igazságként, ellenségeinket pedig barátokként tűntetik fel. A kapitalisták igyekeznek kereskedelmi kapcsolatokat kötni a Szovjetunióval. Nekünk azonban azt tanácsolták, hogy szakítsuk meg ezeket, és forduljunk Nyugat felé. Ki hiszi el azt a hazugságot, hogy az iparilag fejlett országok beengednek minket a piacukra, amikor maguk is piacot keresnek? Azok, akik itthon ilyen „tanácsokat" adnak, ne feledjék el, hogy az autók 99 százalékát szovjet kőolajból készült benzin hajtja, hogy minden harmadik kenyér szovjet gabonából készült. Hogy iparunk csak a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal folyó szoros gazdasági együttműködésének köszönheti, hogy folyamatosan dolgozhat. Ahogy senki nem takarhatja el a Napot ponyvával, ugyanúgy senkinek sem sikerül hazugsággal és rágalmazással elleplezni a Szovjetunió gazdasági, katonai erejét és vonzóerejét az egész világ elnyomottjai szemében. Hazánkban ma minden kommunistára, hazafira, minden becsületes emberre az a feladat vár, hogy az igazságnak megfelelően magyarázza kapcsolatainkat és együttműködésünket, tisztázza a két évvel ezelőtt nyújtott internacionalista segítség mély értelmét, és így járuljon hozzá mindazoknak a hibáknak és torzulásoknak a kijavításához, amelyeket a szocialistaellenes és opportunista erők követtek el demagógiájukkal és hazugságaikkal. A tapasztalatok birtokában nyíltan megmondjuk: pártunk igazat akar és igazat fog mondani a népnek, legyen ez az igazság bármilyen kemény is. Szembenézünk az igazsággal, — tanította Lenin a kommunistákat — a politikában ez mindenkor a legjobb és az egyetlen helyes módszer. Mozgalmunk történetében 1968 számunkra mindenkor nagy tanulság lesz. Sem a jelen, sem a jövő előtt nem titkolhatjuk azt a tényt, hogy a jobboldali, opportunista erőknek sikerült megtéveszteni, félrevezetni a becsületes dolgozók tömegét. Azért, ami történt, nem vádolhatjuk a dolgozókat, nem vádolhatjuk őket antiszocializmussal és szovjetellenességgel. Áldozatai lettek azoknak, akik a szocialista Csehszlovákia felforgatására törekedtek, azt készítették elő. A dolgozó ember nehezen tudta felismerni, mit lepleztek a szép szavak és jelszavak. Különösen akkor, amikor ezek a jelszavak a szocializmus javítását hirdették, holott a valóságban annak megsemmisítéséről volt szó. Különösen, amikor ezeket a jelszavakat gyakran olyan emberek hirdették, akik körül mesterséges úton érdemtelenül és alaptalanul kialakították a dicsőséget. Az élet azonban könyörtelen és kemény. Sok minden, ami pillanatnyilag népszerű és vonzó, következményeiben a jövő számára katasztrofális lehet. Az ellenforradalom nem a falvakban és a kisvárosokban, banem a központban készült. Ott, ahonnan a falvakat és a kisvárosokat befolyásolni és uralni lehet. Az ellenforradalom nem a nemzet, nem is a nép, hanem a kisebbség, a visszahúzó erők kis maroknyi csoportja, mely annak érdekében, hogy támogatást nyerjen, reakciós, konzervatív céljait a nép és a nemzet ügyének tünteti fel. Ma sokan vannak olyanok, akik felelősségteljes niagas posztokon ültek és azon siránkoznak, hogy nem látták, hol és hogyan készítették elő a politikai hatalom felforgatását. Annyira elvakultak saját hamis „népszerűségüktől", amelyet az antiszocialista erők szerveztek számukra, hogy jobban féltették népszerűségüket és dicsőségüket, mint a párt és a szocializmus ügyét. Ezzel objektíven és ténylegesen az ellenforradalom sodrába kerültek, sőt annak jelképévé váltak. Ezért ezek az emberek nem valók a pártunkba, sem az állam vezető helyeire. Amikor ma, bizonyos távlatból értékeljük az 1968. évi eseményeket, ismét megállapítjuk, milyen súlyos felelősséggel tartoznak a pártnak, a népnek és a nemzetközi kommunista mozgalomnak azok, akik kiengedték kezükből a fejlődés irányítását és megszűntek védeni a szocialista forradalom vívmányait. Ezzel az ellenforradalom szabad utat kapott. Így éleződött ki a helyzet annyira, hogy 1968 augusztus közepén Csehszlovákia a véres ellenforradalom és polgárháború küszöbén állott. Ezért az öt testvéri ország 1968. augusztus 21-i segítsége az internacionalista szolidaritás aktusa volt, ami eltorlaszolta az ellenforradalmi erők útját, megakadályozta nálunk a testvérháborút, a szocializmus számos becsületes építőjének fizikai megsemmisítését. Ezért szövetségeseinket, részünkről mélységes hála illeti. Mindnyájunknak látnunk kell azonban az érem másik oldalát is. 1968. augusztus 21 riasztó történelmi momentum Csehszlovákia Kommunista Pártja, munkásosztálya és dolgozó népünk számára, hogy soha többé ne engedjünk országunkban olyan helyzetet kialakítani, amelyben saját erőnkkel nem leszünk képesek megvédeni a szocializmus vívmányait. Klement Gottwald felhívása, miszerint „Nem hagyjuk a köztársaságot felforgatni", számunkra örök kötelesség és eskü. A szocializmus és a kommunizmus elvei szentek előttünk és ezeket nem engedjük támadni. Ezek nemcsak üres szavak és frázisok. Lelkünk legmélyéből, népünk meggyőződéséből fakadnak, aminek bizonyítéka, hogy az ellenforradalom határtalan vadsága, gyűlölködése és demagógiája ellenére sem tudta népünket arra késztetni, hogy fellépjen a szocializmus és szövetségeseink ellen. Ezért munkásosztályunk és szövetkezeti parasztságunk érdemel elismerést. Azt, hogy a testvéri országok internacionális segítsége keresztezte az ellenforradalom és külföldi segítői terveit, bizonyítja az a tomboló izgatás, ami a Szovjetunió és a többi szövetséges ellen ezért a segítségért megindult. Paradox módon az imperialista nagyburzsoázia redkívülí gondosságot tanúsított a szocializmus és a munkásosztály hatalma, szuverenitása iránt Csehszlovákiában. Ezek azonban csak krokodilkönnyek voltak. Az emberiség még nem felejtette el, hogy a nagybirtokosok és a tőkések a függetlenség és demokrácia nevében mozgósították az imperialistákat, hogy minden lehetséges erővel semmisítsék meg a fiatal szovjet köztársaságot, fojtsák vérbe a magyar kommünt és a Spanyol Köztársaságot, hogy az amerikai imperializmus aljas háborút folytat Indokínában, és a KözelKeleten az imperializmus és a cionizmus agresszív erőinek béke ellen irányuló intrikáit szervezi, hogy durván beavatkozik a latin-amerikai országok belügyeibe, az egész világon provokál és bűncselekményeket szervez, és mindezt saját osztályszempontjából helyesnek, igazságosnak tartja. És amikor a másik fél védi a szocializmust és osztálytestvéreit hívja segítségül, akkor a „szocializmusnak ezek a barátai" demagóg módon pánikot idéznek elő, és azt kiabálják, hogy megsértették a függetlenséget. Ahogy már többször hangsúlyoztuk, a függetlenségnek is megvan a maga osztálylényege. A kommunisták és a dolgozók számára az a függetlenség érvényes, amely szabadságukat, szociális biztonságukat és jogaikat biztosítja. Ez elválaszthatatlan a szocialista társadalmi rendszertől, amelyben a munkásosztályé a vezető szerep, azé a munkásosztályé, amelyet élcsapata, a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus alapján szilárdan álló kommunista párt vezet. Csehszlovákiában 1968-ban a szocializmus politikai hatalmát akarták megdönteni, a népet akarták megfosztani jogaitól, szabadságától az ellenforradalom érdekében. A dolgozó ember függetlenségét az ellenforradalom fenyegette. Ezért a kommunistáknak mindenkor elsődleges kötelességük a jövőben ls minden eszközzel védeni a munkásosztály hatalmát és forradalmi vívmányait. Elvtársak! A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója számunka nemcsak megemlékezés e történelmi eseményről. Ez az évforduló ünnepi alkalom arra, hogy büszkén hitet tegyünk eszméi és hagyományai mellett, és egyidejűleg elsajátítsuk a Szovjetunió Kommunista Pártjának tapasztalatait. Azét a párttét, amely először kezdte megvalósítani a gyakorlatban a marxi—lenini eszméket. Lenin tanai és a Nagy Október megrázták a világot és bejelehtették, hogy mit akar és mire képes a munkásosztály, ha olyan forradalmi párt vezeti, amely a marxizmus—leninizmus tudományos tanaira támaszkodik. Ahogy Lenin, a Nagy Októ^ ber is azt bizonyítja, hogy a mozgalomban a haladó forradalmi tanok legjobb örököse. Mindazt, ami élt, életképes, forradalmi és haladó volt, alkotó módon átvette és érvényesítette a történelem és az ország új feltételei között. Senkitől sem volt annyira távol, mint V. I. Lenintől, hogy tetesse az előrelátást és közbén ne tanuljon a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalataiból. A lenini elvek és tanok tartalmazzák valamennyi megelőző forradalmi harc, a haladó erők, különösen a francia kommün, az 1905. évi orosz forradalom, az 1917. évi februári és Októberi Forradalom és az 1917 után világméretekben fellángolt forradalmi harcok együttes tapasztalatait, beleszámítva a világ első szocialista államának gyakorlati tapasztalatait is. Közismert tény, hogy Lenin a Kommunista Internacionálé , II. kongresszusán figyelmeztette az egyes pártok megbízottait arra a tényre, hogy az oroszországi szocialista forradalom néhány főbb vonása világviszonylatban történelmi elkerülhetetlenséggel ismétlődni fog és hatása eléri minden országot. Szükségszerű különösen Csehszlovákiának az utóbbi időszakban nyert tapasztalatai alapján ismét tudatosítanunk, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba vezető hosszú átmenet során hatnak mindazok a törvényszerűségek, amelyek a jobboldali opportunisták és revizionisták részéről az összpontosított támadás célpontjaivá váltak. A szocialista építés vezető ereje a munkásosztály, amely a legmélyebben és a legigazságosabban képes megvalósítani a forradalmi változást a társadalmi fejlődésben. Ezt a jobboldali opportunisták sem merték nyíltan tagadni. Ahhoz azonban, hogy a munkásosztály teljesíthesse történelmi feladatát, arra van szükség, hogy öntudatos, eszmeileg és szervezetileg egységes marxi—lenini párt álljon az élén. Természetesen olyan pártról van szó, amely ezeket az elveket nemcsak hirdeti, hanem saját életében és a gyakorlatban is következetesen érvényesíti. Csak ilyen párt vezetésével valósíthatók meg következetesen a szocialista állam alapelvei a munkásosztály, a parasztság és a haladó értelmiség érdekében. Éppen a szocializmusnak ezek ellen a törvényszerűségei ellen Irányultak a revizionisták, a jobboldali opportunisták és a különféle antiszoclallsta erők összpontosított támadásai.' Bármilyen kísérlet, amely arra törekszik, hogy gyengítse a kommunista párt vezető szerepét, és a proletariátus diktatúráját, burzsoá típusú politikai liberalizmussal helyettesítse — a szocialista közösség egységének felbomlasztásához vezet. Gyengíti erejét, ami ellentétben áll a nép érdekeivel, a szocializmus érdekeivel. A jobboldali opportunisták és revizionisták támadtak mindent, ami már 1968 januárja előtt tartalommal töltötte meg szocialista életünket. Megbontották a szocialista állam erejét, kétségbe vonták a Szovjetunió Kommunista Pártja és a többi testvérpárt tapasztalatainak jelentőségét. Azt az elméletet agyalták ki, hogy a modern világ feltételei között más pártok, de különösen a Szovjetunió Kommunista Pártja tapasztalatai számunkra elfogadhatatlanok. „Alkotó" módszerrel le akarták tagadni mindazt, amit a szovjet nép a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetésével 50 év alatt alkotott. Le akarták tagadni azt is, amit dolgozó népünk becsületes munkájával épített. Kétségbe vonták a szocialista társadalmi rend alapvető értékeit és szembe állították egymással a tudományos kommunizmus elméletét, valamint Marxot, Engelset, és Lenint. Erkölcsi elveiket találóan jellemzi az is, hogy rendszerint azok, akik a legnagyobb karéjt hasították ki a dolgozó emberek terményéből, rágalmazták és lebecsülték azok munkáját, akik ezeket kitermelték. Ezeknek az ún. teoretikusoknak, a marxizmus „alkotó" fejlesztésének zászlója alatt fellépőknek többsége azzal indokolta a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet általános törvényszerűségeinek felszámolását, hogy ez a tudományos-műszaki forradalom érdekében történik. A burzsoá propaganda szolgálatában álltak. A tudományos-műszaki forradalom eszközként szolgált nekik arra, hogy eltitkolják az osztályellentétet az egyes országokon belül és a társadalmi világrendszerek között. Ezeknek az elméleteknek célja az volt, hogy Indokolják az osztályharc kiiktatását a történelmi áramlásból és előkészítsék a talajt a gyakorlati szocializmusellenes döntésekre. Az ilyen elméleti „kiút" mellett a revizionisták és az opportunisták szükségesnek táN tották a szocializmus új, sajátosan csehszlovák modelljének kidolgozását. Szocialistael'lenes céljaik érdekében semmitől sem riadtak vissza. Váltogatták Krisztust Marxszal, Lenint Masarykkal stb., nem restelltek visszaélni Klement Gott* wald személyével, a szocializmus sajátos útjának megindoklása érdekében. Klement Gottwald marxista—leninista volt, aki a specifikus kérdéseket nem szűk nacionalista, hanem mindenkor internacionalista szempontból értelmezte. A marxizmus—leninizmus általánosan érvényes elveiből indult ki, amelyeket tiszteletben kell tartani minden marxista pártnak az adott ország feltételei között, annak történelmi-földrajzi politikai, gazdasági és kultúrális helyzetéből kiindulva. Törekvésükben, hogy a burzsoá ideológiai teoretikusokat utánozzák, revizionistáink olyan messzire mentek, hogy bizonygatni kezdték, a kommunista párt és a szocialista állam ellenzi a tudományos-műszaki forradalmat. Renegát szerepük annál nagyobb,, mivel éppen ők ismerték nagyon jól azt a tényt, hogy a tudományos szocializmus megalapítói, mint például V. I. Lenin is, soha nem állították szembe a tudományos és a műszaki forradalmat a proletariátus szociális forradalmával, banem mindenkor azt hangsúlyozták, hogy ezek a forradalmak a világ forradalmi folyamatának dialektikus egységét és a kommunista társadalom építésének szükségszerű feltételeit képezik. Csupán az a társadalmi rendszer, amelyben a termelőeszközök nincse-> nek a tőkések magántulajdonában, képes biztosítani a tudomány és a technika korlátlan fejlődését. A kommunista és munkáspártok képviselőinek múlt évi moszkvai tanácskozása széleskörűen tisztázta és megindokolta a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom stratégiáját és taktikáját az imperializmus ellen vívott harcban. Egyben rámutatott, hogy nagy figyeld met kell szentelnie a fellendülő tudományos-műszaki forradalomnak, valamint a tudomány és a technika fejlődését kísérő szociális folyamatnak. Hangsúlyozta, hogy a tudományosműszaki forradalom néhány, mindkét oldalon megmutatkozó, általános vonása ellenére a világ továbbra is két ellentétes szociális—gazdasági rendszerre oszlik, az osztályharc továbbra is a jelenlegi történelmi fejlődés mozgató ereje és „a tudományos-műszaki forradalom széles körű fejlődése a kapitalizmus és a szocializmus történelmi versenyének egyik fő szakasza." A szocialista világ feladata, hogy a tudomány és a technika kapitalista világban való felhasználása és következményei ellen — amelyek a világ dolgozói számára eWjöl (Folyt a tát a B. oldalon);