Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-07 / 265. szám, szombat

Lenin eszméi, Október eszméi élnek és diadalmaskodnak (Folytatás az 1. oldalról) Szuszlov kijelentette: a nép anyagi jólétének rendszeres nö­velése a párt és a szovjet kor­mány következetes politikai cél­kitűzése. Az ötéves terv évei. ben az egy főre jutó reáljö­vedelem 33 százalékkal nö­vekedett az SZKP XXlll. kong­resszusának irányelvei által megszabott 30 százalékkal szemben. 1970-ben a munkások és alkalmazottak átlagos havi munkabére 122 rubel, a társa­dalmi alapokból származó jut­tatásokkal együtt pedig 164 ru­bel. Az utóbbi évek jellemző sajá tosságának nevezte a szónok a közszükségleti cikkek terme­lésének szüntelenül növekvő ütemét. Az áruválaszték bővül, a minőség javul, öt év alatt a kulturális- és háztartási köz­szükségleti cikkek termelése csaknem kétszeresére nőtt. Ma minden második szovjet család­nak van televíziója és mosógé­pe és minden harmadiknak hű­tőszekrénye. Az SZKP Központi Bizottságá­nak titkára a továbbiakban kö­zölte, hogy az ötéves terv alatt 518 millió négyzetméternyi hasznos lakóterület épül. Az utóbbi 10 év folyamán összesen több mint 100 millió szovjet­polgár költözött új, vagy jobb lakásba. Emellett a Szovjetunió­ban vannak világviszonylatban a legalacsonyabb lakbérek. Büszkék vagyunk rövid mun­kahetünkre, amely a népgaz­daságban foglalkoztatott összes munkások és alkalmazottak számára (figyelembe véve a tanárok, egészségügyi dolgozók és más kategóriák csökkentett munkaidejét) átlagban 39,4 óra. Az 1971—1975-ös új ötéves tervben hasonlóan gyors ütem­ben korszerű, tudományos-mű­szaki alapon fejlődnek tovább a népgazdaság összes ágazatai, folytatódik a lakásépítkezés, a nép anyagi- és kulturális jólété­nek emelése. A jelenlegi szakaszban sürge­tő probléma társadalmi terme­lésünk hatékonyságának további lokozása a tudományos műsza­ki haladás alapján. A Szovjetunióban megvalósítás alatt álló gazdasági reformról szólva Szuszlov hangsúlyozta, hogy az SZKP soha sem képvi­selte és ma sem képviseli azt a nézetet, amely szerint kizá­rólag a gazdasági ösztönzők vezethetnek eredményre. Társadalmi rendszerünk és a végrehajtás alatt álló reform szocialista lényegéből fakad annak szükségessége, hogy ész­szerűen összehangoljuk a gaz­dasági ösztönzés rendszerét a dolgozó kollektívák és az egyes dolgozók erkölcsi ösztönzésé­vel. Az erkölcsi tényezőkről va­ló megfeledkezés nem kisebb népgazdasági és politikai kárt okozhat, mint az anyagi érde­keltség semmibevétele — mon­dotta Szuszlov. A szónok a továbbiakban ki­jelentette: a szocializmus épí­tésében elért összes sikerünk a marxista—leninista tanítás alapján született. Következetes hűségünk ehhez a tanításhoz a legfőbb biztosítéka a kommu­nizmus építésében kivívandó győzelmeinknek a jövőben is. A világ jelenkori fejlődésének egyik fő eredménye a szocialis­ta világrendszer keletkezése és megszilárdulása, — mondotta Szuszlov. Csupán a KGST-hez tartozó szocialista országok az egész világ termelésének több mint egyharmadát állítják elő, holott ezekben az országokban a föld lakosságának mindössze 10 százaléka él. A szocialista világrendszer — az egész anti­imperialista front fő ereje. E rendszer további fejlődése és megszilárdulása megfelel az egész világ széles néptömegei alapvető érdekeinek. Az 1970-es év a szocialista világrendszer további megszilár­__ dulásának éve volt. Megnöve­kedett a szocialista országok gazdasági és katonai ereje, te­l97 0 kintélye és a nemzetközi hely­zetre gyakorolt befolyása. Álla­I 7_ munk elsőrendű gondja a szo­cialista országokkal való sok­3 oldalú testvéri együttműködés megszilárdítása. Ezen az úton nagy sikereket értünk el. A szónok utalt arra, hogy be­fejezéshez közeledik a KGST­tagországok 1971—1975. évi népgazdasági terveinek koordi­nálásáról szóló jegyzőkönyvek aláírása. Kezd megvalósulni a szocialista gazdasági integráció komplex, hosszúlejáratú fejlesz­tési programja. Megszilárdul a szocialista országok külpolitikai együttműködése is. Internacio­nalista szolidaritásukat és köl­csönös támogatásukat erősítet­ték meg újólag a legutóbbi idő­ben aláírt barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segélynyúj­tási szerződések a Szovjetunió és az NDK, valamint Lengyel­ország, a Mongol Népköztársa­ság, Bulgária, Magyarország, Csehszlovákia és Románia kö­zött. „Minden egyes szocialista or­szág egyénileg járul hozzá az új társadalom építésének nem­zetközi tapasztalatához. Ugyan­akkor észre kell venni, hogy a marxista—leninista erők irányí­tása alatt álló szocialista orszá­gok a célok és a lényeg tekin­tetében azonos politikát folytat­nak, olyan politikát, amely a marxizmus—leninizmus elveire épül, és tükrözi a szocialista társadalmi fejlődés társadalmi­politikai és ideológiai tenden­ciáinak objektív közösségét. Az imperializmus ideológusai és revizionista kiszolgálói, ab­beli fáradozásukban, hogy min­den lehetséges módon megszé­pítsék és megfiatalítsák a bur­zsoá rendszert, s levegyék a napirendről a tőkés társadalom forradalmi átalakításának szük­ségességét, azt állítják, hogy a jelenkori tudományos-műszaki forradalom osztályharc és tár­sadalmi forradalom nélkül ké­pes megszabadítani a tőkés or­szágok néptömegeit a kizsák­mányoló rendszer rákfenéitől. Az élet teljes mértékben cáfol­ja ezeket a hazug állításokat. A tudományos-műszaki haladás az állammonopolista-kapitalizmus körülményei között nem gyen­gíti, hanem ellenkezőleg fokoz­za a munka és a tőke, a mono­póliumok és a tömegek közötti antagonizmusokat. Korunk fontos vonása az osz­tályharc nagyfokú internacio­nalizálódása. Az élet állandóan napirendre tűzi a munkásmoz­galom egyes nemzeti osztagai akcióinak összehangolását a nemzetközi monopolista csopor­tok tevékenysége kapcsán. Századunk hetvenes éveinek kezdetét a világforradalom va­lamennyi fő erejének növeke­dése, akcióegységük megszilár­dulása jelzi. A szocialista or­szágok, a nemzetközi munkás­osztály, a nemzeti felszabadító mozgalom, az összes békesze­rető államok és az összes béke­harcosok együttes küzdelme reális lehetőséget teremt a né­pek törekvéseinek valóra váltá­sára, a termonukleáris konflik­tus veszélyének elhárítására, a militarizmus veszélyétől való megszabadulásra, a társadalmi haladás útjának megtisztítására. A Központi Bizottság titkára rámutatott: „állhatatosan har­colva a háború elkerüléséért és a béke fenntartására kénysze­rítve az imperialistákat, a Szov­jetunió és más szocialista or­szágok egyúttal saját pozíciói­kat is erősítik a nemzetközi po­rondon. Csupán a kalandorko­dásra hajlamos „balos" álforra­dalmárok ítélhetik úgy, hogy a szocialista országok élén álló kommunista- és munkáspártok következetes békés együttélési politikája valamiféle kitérés az előttük álló osztályfeladatok teljesítése elől. Az ilyesféle ál­lítások nem egyebek üres han­dabandázásnál. A szovfet állam külpolitikai irányvonalának szerves alkotó része az imperializmus agresz­szív politikájával való aktív szembeszállás és a népek biz­tonságának garantálása. A Szovjetunió és más szocialista országok hatalmas mértékben járulnak hozzá az Egyesült Ál­lamok vietnami, kambodzsai és laoszi agressziója ellen, a kö­zel-keleti izraeli agresszió el­len vívott küzdelemhez. Mihail Szuszlov megállapítot­ta, hogy az indokínai konflik­tus „vietiiamizálása", vagy a rendezés „amerikanizálása", amire az Egyesült Államok tö­rekszik, nem egyéb, mint kísér­let az agresszió folytatását és az indokínai népek nemzeti fel­szabadító mozgalmának elnyo­mását célzó korábbi politikai új formába öltöztetésére. Nagyra értékeljük azt a konstruktív kezdeményezést, amellyel a Dél-Vietnami Köztár­saság Ideiglenes Forradalmi Kormánya lépett fel, nemrég a párizsi tárgyalásokon, s ame­lyet a VDK is aktívan támogat — jelentette ki Szuszlov. Az a legfontosabb, hogy az Egyesült Államoknak be kell szüntetnie agresszióját és ki kell vonnia csapatait Dél-Vietnamból. Viet­nam egyetlen gazdája a vietna­mi nép. Csakis a vietnami nép döntheti el, hogy hogyan akar élni. Az izraeli kalandorok tovább­ra is ellenséges álláspontra he­lyezkednek a közel-keleti vál­ság politikai rendezése kérdé­seivel összefüggő ENSZ-határo­zatokkal szemben. A Szovjetunió szilárdan síkra­száll az arab népek igazságos küzdelmének támogatására, e népek törvényes jogai, köztük a palesztinai arab nép jogainak védelmében, a mielőbbi politi­kai rendezés és a szilárd közel­keleti béke megteremtése érde­kében. Az SZKP Központi Bizottsá­gának titkára a továbbiakban rámutatott: hazánk nemzetközi helyzete, befolyása és tekinté­lye szilárd és megingathatatlan Kedvezően alakul viszonyunk a szomszéd államokkal — Finnor­szággal, Iránnal, Afganisztánnal és másokkal. Szuszlov kijelentette: az SZKP és a szovjet kormány erőfeszí­téseket tesz annak érdekében, líogy normálissá tegye az ál­lamközi kapcsolatokat a Kínai Népköztársasággal és fejlessze a nagy kínai néphez fűződő barátságot. A tárgyalásokat, amelyek ezzel a céllal folynak Pekingben, nem lehet a könnyű eszmecserék kategóriájába so­rolni, de szeretnénk remélni, hogy végsősorban sikerül olyan megoldásokat találni, amelyek megfelelnek mindkét fél távlati érdekeinek. Ezzel összefüggésben Szusz­lov Leonyid Brezsnyev közel­múltbeli Alma Ata-i beszédét idézte: „Jól tudjuk, hogy a,Szov­jetunió és a Kínai Népköztársa­ság közti viszony normalizá­lása megfelel mindkét ország, a szocialista világrendszer, az összes elnyomott népek által folytatott forradalmi felszabadí­tó mozgalom érdekeinek és az általános béke megszilárdítása által diktált érdekeknek. Magától értetődő, hogy védel­meztük és védelmezni fogjuk a jövőben is marxista—leninista álláspontunkat ideológiai kér­désekben" — jelentette ki Szuszlov. Az európai helyzet bizonyos mértékű javulásáról szólva Mi­hail Szuszlov hangsúlyozta, hogy a szovjet—nyugatnémet szerződés „megteremti az ala­pot ahhoz, hogy kedvező for­dulat következzék be a szov­jet—nyugatnémet viszonyban, megerősítve Európa Jelenlegi határainak sérthetetlenségét, köztük az Odera—Neisse hatá­rét, amely a Lengyel Népköztár­saság nyugati határa, valamint az NSZK és az NDK közti ha­tárt. A szerződés ezzel az álta­lános európai helyzet egészsé­gesebbé tételét is szolgálja. A szónok mindazonáltal rá­mutatott, hogy az NSZK-ban be­folyásos reakciós erők fellép­nek a feszültség enyhítésével és a Szovjetunióhoz fűződő jő kapcsolatok megteremtésével szemben. Azokról az erőkről van sző, amelyek politikáját változatlanul a revansvágy, a szélsőségesség és a leplezett sovinizmus fogalmai jellemzik. A biztonság garantálásához és az európai politikai légkör enyhítéséhez komoly hozzájá­rulást jelent a Szovjetunió és Franciaország között egyre szi­lárduló egyetértés és biza­lom. George s Pompidou francia elnök szovjetunióbeli látogatása során új, fontos eredményeket sikerült elérni az országaink közötti barátság és együttműkö­dés fejlesztésében, ami megfe­lel az európai és a világbéke megszilárdítása támasztotta kö­vetelményeknek. A Szovfetunió és a Franciaország példát szol­gáltat a különböző társadalmi rendszerű országok közötti bé­kés egymás mellett élés politi­kájának gyümölcsöződé sére. Szuszlov hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és más szocialis­ta országok nagy jelentőséget tulajdonítanak az összeurópai értekezlet összehívásának. Ad­va vannak a szükséges előfelté­telek ahhoz, hogy tevékenyen hozzáfogjunk a tanácskozás gya­korlati előkészítéséhez és ered­ményesen megtartsuk a konti­nens összes államainak első ta­lálkozóját. Mint Szuszlov leszögezte, a kommunista mozgalom világfor­radalmi folyamatban betöltött élenjáró szerepe fokozásának döntő feltétele az összes anti­imperialista erők egyesítésének legfontosabb tényezője a kom­munista és munkáspártok tö­mörülése a marxizmus—leniniz­mus alapján. Jelenleg figyelmünk közép­pontjában az együttes antiim­perialista akciók programjának megvalósításáért vívott harc áll. Ezt a programot a kommunista és munkáspártok 1969-ben meg­tartott nemzetközi tanácskozása dolgozta ki. A program végre­hajtása megköveteli a kommu­nista és munkáspártok rendsze­res együttműködését nemzetkö­zi téren folytatott politikájuk összehangolása céljából. Mihail Szuszlov elmondotta, hogy az utóbbi időben a kom­munista mozgalomban növekvő érdeklődés tapasztalható az ideológiai problémák területén való együttműködés iránt. Az imperializmus ellen folytatott világméretű harc ideológiai har­ci színtere egyre fontosabb a kommunista pártok számára. Szuszlov megjegyezte, hogy a különféle irányzatokhoz tarto­zó opportunisták olyan akció­programokat próbálnak rákény­szeríteni a kommunista pártok­ra, amelyek elkerülhetetlenül a forradalmi munkásmozgalom gyengüléséhez vezetnének. Nyílt kihívást intéznek a marxista— leninista pártok eszmei-politikai és szervezeti elvei ellen. Ter­mészetes, hogy a kommunisták ebből bizonyos következtetése­ket vonnak le, s eltávolítják soraikból azokat, akik tevékeny­ségüket nem az osztályellen­ség, hanem a szocializmus el­len, a munkásosztály élen ha­ladó osztagai ellen irányítják. Szuszlov végül hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja teljes egységben, a néppel szorosan egybeforrva készül a XXIV. kongresszusra. A párt legfőbb feledatnak te­kinti országunk és az egész szocialista közösség erejének növelését, a béke, a demokrácia és a szocializmus megszilárdítá­sát az egész világon. Mint már jelentettük, csütörtökön Moszkvába érkezett a Cseh­szlovák—Szovjet Baráti Szövetség küldöttsége, hogy részt ve­gyen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának Ünnepségein. Képünk a küldöttség lelkes fogadtatásáról ké­szült. Ondrej Klokočot, a CSSZBSZ Szlovákiai Központi Bizott­ságának elnökét, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökét, a kül­döttség vezetőjét szívélyesen üdvözli a nálunk jól ismert A. Asz­molov vezérőrnagy, egykori szlovákiai partizánparancsnok. (TASZSZ felvétele) Kiküldött munkatársunk, Németh János telexjelentése ÜNNEP ELŐTT rátság, mely a második világ­háború éveiben vérrel pecséte­lődött meg, s a háború utáni években a szovjet nép önzet­len segítsége révén sikeresen haladhatott népünk a szocia­lista építés útján, feledhetet­lenné teszi nemcsak számunk­ra, hanem a szovjet emberek számára is a barátságot. A permi {régi uráli város) gép­gyárban is meggyőződhettem erről. A gyárban több olyan ember dolgozik, akik részt vettek hazánk felszabadításá­ban. Ezekben a napokban az­zal is kifejezésre juttatták őszinte barátságukat, hogy ha­táridő előtt eleget tettek an­nak a rendelésnek, mely Cseh­szlovákiából érkezett. A barátság szimbóluma volt számomra az a hatalmas SB 2500 jelzésű, „50 Október" ne­vet viselő gép is, mely három­hónapos próbaüzemeltetés után megérkezett rendeltetési he­lyére, Volgográdra. Ez a kot­rógép a folyó zavartalan ha­józását hivatott biztosítani, s a szovjet szakemberek nagy elismeréssel szóltak róla. Bo­risz Szekurov, a folyami kot­rógép parancsnoka a nagy ün­nep alkalmából további mun­kasikereket kívánt az „50 Ok­tóber" készítőinek, a cseh ha­jógyárak dolgozóinak és ter­mészetesen az egész csehszlo­vák népnek. Moszkva — A szovjet embe­rek a világformáló nagy nap, az Októberi Forradalom 53. év­fordulójának megünneplésére készülnek- Az ünnep előestjén fényárban úszik a szovjet fő­város, nagyerejű fényszórók vetik fényüket a Kreml tor­nyaira és Moszkva felhőkarco­lóira. A villanyfüzérek sora ékesíti a Goj-kij utcát és a Ka­linyin sugárutat. Különösen megragadó az ünnepség szín­helye, a Vörös tér. A Kreml ősi falait a szövetségi köztár­saságok és a Szovjetunió cí­mere díszíti, s a történelmi múzeum homlokzatán óriási méretű, erőtől duzzadó mun­kásalak emeli magasba a kom­munista eszmék győzelmét hirdető vörös zászlót. A GUM áruház falán október hőseit és a legendás AURŰRA cirkálót láthatjuk, nem messze tőle pe­dig Lenin, a Nagy Október ve­zérének óriás-portréját. Ha már a Vörös térről van szó, hadd említsem meg azt is, szombat délelőtt a téren meg­rendezik a fegyveres erők ha­gyományos és impozáns dísz­szemléjét, melyen a szovjet haderő mindegyike képviseli magát. Ezt követően pedig a sportolók látványos felvonulá­sa, majd pedig a moszkvaiak százezreinek felvonulása kö­vetkezik. A szovjet—csehszlovák ba-

Next

/
Thumbnails
Contents