Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-05 / 263. szám, csütörtök

Nemzetközi együttműködés a világürkutatásban REPÜL A MÁSODIK „FECSKE" Az első „Fecskét" a világűr békés célokra való felhasználása érdekében — a szocialista országok együttműködésével — pontosan egy esztendeje lőtték ki a világűrbe a Kapusztyin Jar-i kozmodromról. Lapunkban annak idején részletesen beszámoltunk e nagy jelentőségű kísérletről. A mesterséges hold, fedélzetén a tökéletesen működő készülékekkel, meghozta a várt eredményt. A technológiai experimentumban részt vett szovjet, keletnémet és csehszlovák tudósok ős műszaki dolgozók értékes munkát végeztek. Nemcsak szaktudásuknak ós rátermettségüknek adták tanújelét, hanem ezen túlmenően meggyőződhettek a közös munka, a tapasztalatcsere mérhetetlen előnyeiről is. A SZOVJETUNIÓ SEGÍTSÉGÉVEL Az egy évvel ezelőtti kutatások a napsugárzás felmérését, pontosabban: az ibolyántúli rövidhullámú és röntgensugarak figyelemmel kísérését tűzték ki célul, tekintettel arra, hogy a napsugárzás változásaira eddig csak közvetve az ionoszférán keresztül következtethettek a tudósok. Mindössze rövid 12 hónap telt el ezóta, hogy dr. Boris Valníček asztronómus, a Csehszlovák Tudományos Akadémia Ondrejovi Asztronómiai intézetének a dolgozója munkacsoportjávaj együtt két készüléket: egy optikai és egy röntgen-fotométert helyezett el a szovjet mesterséges hold fedélzetén. Csupán rövid egy esztendő, ám az űrkutatásokban nincs helye a henyélésnek. Ezzel magyarázható, hogy a napokban, kilőtt hold a szocialista országok részvételével folytatott kísérletek keretében tulajdonképpen már a negyedik, ám ml ezúttal csupán másodízben helyeztük el fedélzetén a felmérésekhez szükséges készülékeinket. — Lényegében első kísérletünk megismétlése, illetve az akkor nyert adatok ellenőrzése a célunk — mondja dr. Valníček. A röntgen-fotométert a rövidhullámú napsugárzás megfigyelésére teljesen átdolgoztuk, tökéletesítettük. Az optikai fotométeren azonban — mely a földi atmoszférában az aerosol rétegek sugárzásának tanulmányozását teszi lehetővé — semmit sem változtattunk. A mesterséges hold ezúttal 70—280 km-nyi távolságban elliptikus pályán kering a Föld körül. Súlya mipdössze 400 kg. A rajta elhelyezett csehszlovák műszerek alig nyomnak többet 2 kgnál. Hazai gyártmányok, és valamennyi belföldi alkatrészekből készült. Valahányszor a mesterséges hold átrepüli hazánk területét — erre naponta többször is sor kerül —, adatokat szolgáltat az Ondrejovban létesített vevőállomásnak, s ezek alapján pontosan ellenőrizhető műszereinek működése a fedélzeten, sőt az eredmények is azonnal kiértékelhetők. A tudósok éppen abban látják a telemetrikus készülék nagy előnyét, hogy a mesterséges holdról közvetlenül — nem a Szovjetunióból közvetítve — kapják a tájékoztatásokat és azokat a földi megfigyelések során szerzett értesüléseikkel haladéktalanul össze hasonlíthatják. - — Kísérleteink célja nem változott. A Nap tevékenységének törvényszerűségeit figyeljük — folytatja dr. Valnícek —, hogy magyarázatot találjunk a Nap közelében lejátszódó folyamatokra, melyek minden kétséget kizáróan befolyást gyako. rolnak a földi atmoszférára. Azzal máris tisztában vannak az asztronómusok, hogy a kromoszférikus erupciók nemcsak a rádió- és a tv-közvetítésekben okozhatnak zavarokat, hanem az időjárás változására is hatással lehetnek. E folyamatok és okozóinak megismerése a tudomány, és rajta keresztül a társadalom elsőrendű érdeke. Az optikai fotométer nyújtotta tájékoztatások a gyakorlatban, a hangontúli sebességű repülőgépekkel és a rakétákkal folytatott kísérleteknél is felhasználhatók. A KÖVETKEZŐ „FECSKÉT" 1971 NYARÁN LÖVIK KI Az Interkozmosz 4-nek a számítások szerint három hónapig kellene adatokat gyűjtenie és közvetítenie a Földre. De időközben sem szünetel a tudósok munkája. A következő, a mi részünkre a harmadik „Fecske" kilövését a Szovjetunió 1971 nyarára tervezi. Ennek a kísérletnek is a Nap tanulmányozása lesz a küldetése, ám programja sokkal gazdagabb. Érthető, hogy már készül is az ibolyántúli spektrofotométerünk, melynek röntgenfelvételeit a fedélzetről a Földre tv útján közvetítik majd. Sokat várnak az asztronómusok attól a mesterséges holdtól, melynek kilövésére 1974-ben kerül sor. Ez az Interkozmosz jóval súlyosabb lesz az eddigieknél, s ezért fedélzetére a kutatóintézeteinkben dolgozó tudósok és szakemberek olyan optikai távcsövet terveznek, melynek átmérője kb. 1 méter lesz. Megfigyeléseit szintén a tv útján közvetítik majd a Földre. Amint látjuk, az interkozmosszal végzett kutatómunka eredményei — noha egyelőre még kezdetlegesek — máris érvényesíthetők a gyakorlatban és a fejlődés szempontjából nélkülözhetetlenek. A Szovjetunióval és az NDK-val együtt ezért vesszük ki tevékenyen részünket a közös feladatok teljesítéséből. ÉS A TÖBBI SZOCIALISTA ORSZÁG? — A lengyelek például a ballisztikus rakétákkal kapcsolatos két kísérletet készítik elő. A magyarok is felkészülnek az erőpróbára és a bolgárok sem akarják kivonni magukat a prob léniák közös megoldásából. Ez a fő, mert minél többen vesznek részt a tudományos együttműködésben, minél többen segítenek egymásnak, annál megbízhatóbbak, annál színvonalasabbak lesznek az eredményeink. Az űrkutatások kétségtelenül megérik ezt a fáradságot. KARDOS MARTA 1970 XI. 5. Beruházók és kivitelezők AMIKOR A VÁLLALAT TEHETETLEN # A MEGRENDELÉS NEM ELÉG VÁLLALAT KÁROSUL? CSAK EGY NÉHÁNY nappal ezelőtt fejezték be a bratislavai Nemzetközi Nőnap Üzemek kikészítő üzemcsarnokának építését. A tízmillió korona értékű beruházás realizálását 1968-ban kezdte a HYDROSTAV nemzeti vállalat és a tervek szerint 1970 első negyedének végén kellett volna átadnia a kész üzemcsarnokot. A több mint féléves késés nem növelte ugyan a beruházó költségeit, a vállalat gazdasági mikrostruktúrájában nem történt változás, de tudjuk, hogy a késedelmes átadás egész népgazdaságunkat megkárosítja. Miért? A beruházó új gépeket rendelt, korszerűsíteni akarja az üzemet, de az új gépy>arkot a régi üzemépületekben nem lehetett volna teljes mértékben és racionálisan kihasználni. Hiába érkeztek meg a gépek, a szerelési munkát nem leli&tett megkezdeni, mert az építőipari kivitelező nem tudta a tervezett időpontban átadni a megrenMM Szlovákiában 50 évvel ezelőtt rakták le az alapjait az étola jakat, zsiradékot és a mosószereket gyártó Palma üzemnek Ez a nemzett vállalat fennállásának fél évszázada alatt óriást fejlődésen ment keresztül. Felvételünkön: Mária Pirošková mun kásnő az étolajat töltő gépnél. (V. Pfibyl — ČSTK felv.) ' ... Az ipolyviski határban Kovács József naponta hat hektáron végzi el a mélyszántást a ZT— 300-as traktor vontatta B—200 — l-es típusú ekével. —kp— delt objektumot. Késett a gépek felszerelése, később kezdte meg a termelést az új géppark, tehát az üzem is csak késve teljesítheti az előre betervezett, negyedekre, hónapokra, hetekre, sőt napokra felbontott termelési feladatokat. A késésből származó kár pénzben kifejezhető, egyszerű alapszámítással is kiszámítható. AZONBAN helytelen lenne a késedelemért a kivitelezőt, jelen esetben a Hydrostav nenize. ti vállalatot elmarasztalni. A beruházó vezetőitől megtudtam, hogy az építőmunka gyors üteme, példás pontossága szinte meglepő volt. De. később volt egy időszak, amikor alig egykét ember dolgozott a falakon. Akkor történt ez, amikor egy egész kőműves munkacsoport faképnél hagyta a Hydrostavot, mert az egyik szövetkezeti melléküzemág több pénzt ígért a munkájukért. Talán ez a kis példa is eléggé bizonyítja, hogy népgazdaságunk számára valóban életfontosságú a jövő év kezdetén életbelépő munkaerő-szabályozási törvény. Amíg ezen a téren is nem kodifikáljuk a fegyelmet, addig nem lehet megakadályozni a harácsolást, a viszszaélést. » Az üzemben a beruházás első szakasza befejeződött és megkezdődött a második szakasz: a 9 millió korona értékű 350 személyes szaktanintézet építése. Persze ezt leírni nagyon egyszerű, de vizsgáljuk meg részletesebben az előzményeket. A szakmunkás-képzés minden fejlett ipari államban a legfontosabb és a termelés kontinuitását biztosító feladat- E téren az üzem mindig a legjobbak közé tartozott. A laikus természetesnek tartja, hogy amikor az üzem hajlandó a jövő szakemberek nevelésére ilyen komoly összeget fordítani, az építőipari vállalatok — maguk is átérezve a feladat fontosságát — készségesen vállalják a kivitelezést. Ez azonban laikus elképzelés. A valóság az, hogy a beruházó megbízottai hosszú időn át kilincseltek a megrendeléssel, mert nem akadt építőipari vállalat, amely a munkát elvállalta volna. Nincs kapacitás, nincs munkaerő, nincs gép — hangzott a kifogás. Végül a STAVUINDUSTRIA vállalta az építkezési munkát, de a szerelést már nem. A FALAKAT tehát építik, telő is kertil majd az objektumra, de a beruházó még a mai napig sem tudja, hogy ki szereli ba a vezetékeket, az ablakokat, ajtókat, mert eddig néhány nagyon tartózkodó ígéretnél többet nem kaptak. A tervek szerint az egész épületet 1972-ben kell teljesen felszerelve, üzemképes állapotban átadni. A beruházó nem bízik a csodákban, tudja, hogy ebből az esztendőből már úgyszólván csak napok vannak hátra, hogy a következő ötéves terv minden szakágazatban jelentős kapacitást köt le, tehát indokolt aggodalommal kérdezi: vajon találnak-e kivitelezőt, aki hajlandó (de szívesebben használnám a „kegyeskedik" kifejezést] realizálni az épületszerelési feladatokat? HANGSÚLYOZNI kell, hogy az egyik jelentős, fontos iparvállalatunkról van szó, amely termékeivel, kiviteli feladatainak pontos teljesítésével a világpiacon is öregbíti a csehszlovák ipar jó hírnevét. Éppen ezért kell feltenni a kérdést: mi az oka annak, hogy amikor egy ilyen fontos beruházás számára nincs kapacitás, Szlovákia fővárosában minden második évben átalakítják a kávéházakat, báuokat, sörözőket, jelentős építőipari módosításokat hajtanak végre a szórakozóhelyek helyiségeiben és aki ezeket az átalakítási munkákat figyelemmel kíséri, meglepődve látja, hogy ilyen célra mindig van elegendő munkaerő, gép, nyersanyag. Talán nem indokolatlan az a követelmény sem, hogy a népgazdaság minden szakaszán központilag és rendeleti úton határozzák meg — az egyes szakágazatok reális lehetőségeit figyelembe véve — a feladatok fontossági sorrendjét. Következő ötéves tervünk feladatainak sikeres teljesítése érdekélten. PÉTERFI GYULA Mehetnék, ha párttag lennék.. Egy verőfényes délután társaságban üldögélve szürcsölgettük kellemes illatú kávénkat. Három fiatalember elhelyezkedési problémáiról vitatkozott a szomszéd asztalnál. A prímet vivő nyúlánk legény társához hajolva újságolta: — Mehetnék dolgozni jó állásba az egyik lapkiadó vállalathoz, ha párttag lennék ... Tovább folyt a vita az elhelyezkedés kérdéseiről. A végén abban egyeztek meg, hogy valamilyen módon el kell hárítani az „akadályt". Vagyis minél előbb be kell .jutni a pártba. Kollégáim vidáman szórakoztak. Nekem viszont valahogy elment a kedvem a vicceléstől. A beszéd felelőtlen cselekedeteket juttatott eszembe. Emlékszem, az egyik kiadóvállalat részlegszervezetének vezetőségi tagjai mindent megtettek, hogy két tagjelöltet minél hamarabb párttaggá minősítsenek, hogy az illetők a legrövidebb időn belül a pártlaphoz kerülhessenek. Sem az egyiknek, sem a másiknak nem volt sürgős a párttagság addig, amíg karrierjük szempontjából ez nem vált szükségessé. A párttaggá minősítés a párton belüli demokrácia mellőzésével történt. Az újdonsült párttagok álhatatossága azonban csak szalmalángszerű volt. A zavaros időszakban is eltévelyedtek. Az „akadályt" az 1968-as időszakban egyesek még bravúrosabban akarták eltávolítani. Néhol nyomtatványokon keresztül kérdezték meg, hogy ki akar párttag lenni. Elég volt a nyomtatványt kitölteni, aláírni és. az illető rövid időn belül megkapta a tagkönyvet. Az úgynevezett „dubCeki behívó" idején úlyanok is jelentkeztek a pártba, akik 25 év alatt pártiskolázásra nem jártak és tömegszervezetnek sem voltak tagjai. Sőt olyanok is, akik már egyszer hanyagság, vagy más ok miatt hátat fordítottak a pártnak. Az említett kiadóvállalatban arra sem volt szükség, hogy a pártcsoportok vagy a részlegpártszervezetek javasoljanak valakit párttagnak. Az összüzemi pártbizottság egyszerűen elkészítette a jelentkezők névsorát, és a részlegszervezetek, valamint az összüzemi pártszervezet utólagos jóváhagyásával nyújtotta be a kérvényeket. A „dubčeki párttagok" néhány hét alatt megkapták a pártigazolványokat, ellentétben az előző évek gyakorlatával, amikor többszöri sürgetés után is, sokszor egy évig is elhúzódptt egyes elvtársak párttagságának elismerése. Valamilyen „újszerű" ügyintézés egyszeribe „rugalmassá" tette a párttagság intézését. Ez a „rugalmasság", amint később kiderült, nagyon sok gondot okozott. A „gyorstalpaló" párttagok nagy részét törölték, vagy kizárták a pártból, mert — amint az átigazoló beszélgetések bizonyították — politikai felkészültségük igen alacsony színvonalúnak bizonyult, és ezek a tagok nem voltak tisztában még a legalapvetőbb pártnormákkal sem. A „gyorstalpalás" nemcsak az 1968—69-es időszakra jellemző. A múltban is előfordultak olyan esetek, hogy sokan csak azért, vagy akkor léptek a pártba, ha arra szükségük volt valamilyen állás miatt. Ezek az emberek saját magukat is becsapták. Egy olyan pártba léptek, amelynek nem ismerték programját, célkitűzéseit, nem azonosították magukat politikájával és örökké idegennek érezték magukat a marxista—leninista elveket valló párttagok között. A párt alapszabályzata világosan kimondja, hogy a pártba mindenki önként lép be, és a párt olyan emberekből áll, akik elismernek egy közös, a marxizmus—leninizmus alapján álló programot. Önkéntes, önfeláldozó tagok hozták létre a pártot 1921-ben, és alapították újra az alapszervezeteket a városokban és a falvakban a felszabadulás első napjaiban. Élénken emlékszem, hogy Ipolykeszin alig hallgattak el a fegyverek, a veterán kommunisták máris összehívták a pártgyűlést és javaslatot tettünk a kommunista bíró kinevezésére. Ki gondolt akkor jó állásra, vagy jutalomra? A közelben szóltak az ágyúk, és még a harc sem dőlt el... Két hét múlva visszajöttek a fasiszta Németország katonái és újra illegálitásba kellett vonulnunk. Bizony, nehéz próbák edzették kommunistákká akkoriban a párttagokat. Az építés szakaszában — a sokszor szinte megoldhatatlannak . látsnó problémák is — próbára tették a kommunistákat. Mindezzel csak azt szeretném bizonyítani, hogy a párttagság nem jelenthet előnyöket. A kommunistákkal szembeni igényesség egyre növekszik és a jövőben csakis olyan tagok maradhatna!, a pártban, akik elsősorban elismerik programját, igyekeznek elsajátítani a marxista-leninista tanokat, lépést tartanak a fejlődéssel, állandóan gyakorolják politikai és szakmai ismereteiket. BALLA JÓZSEF