Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-05 / 263. szám, csütörtök

Ma kezdődnek a szovjet filmnapok VÁLTOZATOS, SZÓRAKOZTATÓ ÉS SZÍNVONALAS MOSOR A csehszlovák—szovjet bai-át sági hónap és a szovjet kultúra napjai keretében november 5— december 10 között országszerte megrendezik a szovjet film nap jait is. A sokrétű és tartalmas rendezvényt nagyszabású film bemutatók és neves szovjet filmművészekből álló küldöttség látogatása avatja eseménnyé. A szovjet filmnapok ünnepélyes megnyitására — szovjet filmdelegáció részvételével — a bratislavai Dukla filmszínházban csütörtökön este 20 órai kezdettel kerül sor. Ebből az alkalomból bemutatják a Csajkovszkij című, balettal és a nagy zeneszerző műveivel átszőtt szovjet filmet. A figyelemreméltó alkotás — melyben Innokentyij Szmoktunovszkij remekbeszabott alakítást nyújt — november 7-ig szerepel műsoron. November 16-án ünnepi filmbemutató keretében kerül vetítésre a (Hviezda filmszínházban] A Szovjetunió nagykövete című alkotás, mely Alekszandra Mihajlovna Kollontaja asszonynak, a világ első női diplomatájának izgalmakban és sikerekben gazdag életét viszi filmvászonra. Georgij Natanszon műve minden bizonnyal nagy közönségsikert arat. Az ünnepi műsor keretében (november 10—15 között a Tatra moziban) láthatjuk Szergej Geraszimov híres trilógiájának utolsó részét A tónál címmel, mely az Idei Karlovy Vary-i XVII. nemzetközi filmfesztiválon fődíjat nyert. A hatvanas évek kortársi problémáival foglalkozó alkotás két nemzedék ellentmondásos viszonyát elemzi: a Bajkál-tó mentén élő idős geológus és 17 éves leánya sorsán keresztül — epikus formában — érzékelteti a generációs problémákat. Az alkotás — melynek főszereplője Natalja Belohvosztyikova a filmben nyújtott teljesítményéért a leg-. jobb női alakítás díját kapta — az ember és a természet kapcsolatát ls feszegeti. A díszbemutatóra szovjet filmküldöttség érkezését várják. Holtszezon a címe annak az izgalmas kémtörténetnek, amelyet az érdeklődők november 6—8-ika között a Hviezda moziban tekinthetnek meg. November 9—12 napjaiban a Hviezda moziban mutatják be a Nyikolaj Pagogyin színművéből készült A Kreml harangjai című színes, szélesvásznú filmet, melynek cselekménye a húszas években játszódik le. Ugyancsak a Hviezdában tűzik műsorra (november 13—15 között) az Éjszakai támadást, melynek témáját a rendező a polgárháború idejéből merítette. A második világháború éveibe kalauVAS KORSZAK BELI LELŐHELY SZLOVÁKIÁBAN (ČSTK) — A Molpír (trnavai járás) csúcsán végzett ez idei ásatások is megerősítik a régészeknek azt a nézetét, hogy az őslakók, akik a korai vaskorszakban éltek ezen a helyen, nem idegenkedtek a kannibalizmustól. Erre mutatnak a lakóhelyeken talált emberi csontmaradványok. Sőt, ezt bizonyítja a feltárt három kőoltáros hely is. Ma még nem tudni, milyen célú szertartásokat tartottak itt, de az oltárok előtt is találtak koraszülött és két évnél fiatalabb gyermekek csontjait. Világos, hogy ezeket feláldozták. Ezen a Közép-Európában legnagyobb régészeti lelőhelyen évenként 15—20 OüO cserepet, kb. 1500 bronz- és vastárgyat és más régészeti leletet tárnak fel. A település körülbelül 12 hektáros volt, és két-három méter magas kőfal vette körül. Az udvaron emelt magaslaton már több mint 60 fa- és kőház maradványát tárták fel. Értékes leletek közé tartozik az a házcsoport, amelyben bronz- és vastárgyakat, szőtteseket és kerámiákat készítettek. Az őslakók települése kétségkívül'jelentős szerepet játszott, mivel a Duna menti körzetet Morvaországai összekötő forgalmas útvonalon terült el. zolja a nézőt a Háromszoros átigazolás című izgalmas film, melyet november 6—9 napjaiban a Tatra moziban láthatunk. Ugyanitt kerül bemutatásra (november 16—19 között) az első német Lenin-Játékfilm is, Ütban Leninhez címmel. Az alkotás a DEFA és a MOSZFILM közös produkciója, s az idei Karlovy Vary-i fesztiválon külön díjat nyert. Nagy érdeklődés előzi meg a Dukla filmszínházban megtartandó többi rendezvényt is. Itt mutatják be a Csehov életének egy jelentős epizódját megörökítő Téma egy kisebb elbeszélésre című filmet, melynek főszerepében az orosz származású Marina Vlady francia színésznőt és Nyikolaj Grinyko ukrán művészt láthatjuk. Az új filmbemutatókon kívül felújítanak több, már korábban nagy sikerrel vetített filmet is (Balerina, Anna Karenina, Förgeteg, Bella stb. j. A Slovan, a Praha és a Pohraničník moziban műsorra tűznek néhány régebben játszott szovjet filmet: Csapájev, Újságíró, Dzsamila szerelme, Szarójan-testvérek, Ballada a katonáról, a Puskás férfi, A sivatag fefiér napja. A Slovan és a Praha moziban mutatják be a Lövések a hágórt című kalandfilmet, mely Muhtar Auezov kirgiz író Karas-Karas című elbeszélése alapján készült. A filmforgal-" mazók nem feledkeztek meg az ifjúságról sem. Külön előadások keretében mutatják be számukra az Erdei dal című lírai filmet, a Szerencsés feltalálások korát és más gyermekfilmeket. Számos film premierjét és műsorra tűzését, illetve régebbi sikeres alkotások felújítását tervezik több vidéki városban és faluban is. A szovjet filmnapok műsora változatos és sokat ígérő. Az alkotók és sztárok névsora kétségkívül fokozott érdeklődést és várakozást kelt. -ymMICHAL1S KAKOJANN1S, a közismert görög filmrendező, aki az Elektra megfilmesítésével szerzett elismerést, ismét görög színművet visz filmvászonra. Ezúttal Euripidész Trójai nők című tragédiájából készít filmet K. Hepburn, V. Redragov és más neves színészek közreműködésével. A récsei határban a Kiskárpátok oldala már hosszú napok óta mozgalmas. Szüretelőktól hangos. A hangulat, a jókedv már magában is sejteti, hogy az egész évi fáradságos munka gazdagon gyümölcsözött. A szövetkezetesek már szeptember 15-én megkezdték a Müller-Thurgau és a többi korai fajták szüretelését. Aztán következtek a további fajták: Veltlin, Olaszrizling, Kékfrankos ... Már az első puttonyok után megjegyezhették, hogy gazdag lesz az idei termés. Egy öthektáros ültetvényben találtam rá a Jozef Stoj vezette szüretelő csoportra. Lányok, asszonyok nagyobb részbenÖsszesen harmincketten. Férfiak hatan vannak — ők a puttonyosok. Évek óta járnak ide szőlőbrigádra, itt töltik szabadságuk jelentős részét. A nők között is sok a brigádos

; De a fiatal Magda Cíchová és Kázmér Erzsike mellett találunk itt „kéthetes" nőt is. Homola Júlia ugyanis 77 éves. Ám nem egyedül ő a „kéthetes", pár nap múlva Zitná néni is betölti ezt a szép életkort. Es vannak még hatvanon felüliek is jónéhányan, de egyiküknek sem kell szégyenkeznie, hiszen Szüret egy tapodtat sem maradnak el a munkában. Mert igaz ugyan, hogy ott a fiatalság, az ügyesség, de itt meg a tapasztalat és a nagy akarat. Hogy így van, annak a hat puttonyos a megmondhatója. Ľudovít Stibravý, aki a minőséget ellenőrzi, ugratja is Štefan Hornýt és társait, hogy nem bírnak az aszszonyokkal, lányokkal. Persze könnyű tréfálkozni, amikor a minőség is kifogástalan. František Slezák szövetkezeti elnök szeméből ls az elégedettség sugárzik. Ketten a brigád osok közttl Štefan Hornýnak is van mit tennie, hogy lépést tartson a boszorkányos gyorsasággal dolgozó asszonyokkal — Az idén megelégedésünkre fizetett a szőlő — mondja. — 85—90 mázsás átlagos hektárhozamra számítunk. A Récset Efsz 258 hektáron termel szőlőt. Az elnök szerint az idei jó átlageredményt elsősorban annak köszönhetik, hogy az ültetvény nagyobb része már új, kordonos neveléses. Van még 80 hektár régi szőlő, de ezt fokozatosan felszámolják, az új ültetvény kerül a helyébe, hiszen ez a szőlőmüvelés nem tarthat lépést a korszerűbb kordonnái. Volt olyan terület, amelyiken a „drótos" szőlő 140 mázsát adott hektáronként. Megtudom még azt is, hogy a gazdag termésből csak 30 vagonnyit dolgoznak fel saját pincéikben, a többit átadják a borfeldolgozó üzemnek, ott készítenek belőle jó bort. Hát — mindannyiunk egészségére. J. SLDKA SZU LÖK, N EVELŐ K F Ó RUM A A kiskorúak zenei nevelése Gyakorta megismétlődő jelenet: Az édesanya dédelgeti kislányát, közben azt dúdolja: „Debrecenbe kéne menni ..." A kis Katica nagy buzgalommal ismételné a dallamot a mama után. A kicsi nagyon akar, de sehogy sem sikerül. Az újra ismétlődő sikertelen kísérletek után a mama szomorúan állapítja meg: a kislányomnak nincs zenei hallása, sohasem fog tudni énekelni. Bele kell nyugodni, nincsenek zenei adottságai. A zenetanárok arról számolnak be, hogy a 10—11 éves gyerekek, akik önként jelentkeznek az Iskolai énekkarba, nem tudják megkülönböztetni a magas és mély hangokat. „Még annyit sem!" Ezek a gyerekek kicsi koruktól fogva tehetségteleneknek voltak nyilvánítva. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy nagyon kevés az olyan gyerek, akinek egyáltalán ne lennének zenei hajlamai. Pauj Hindemith, a nagy német zeneszerző ezzel kapcsolatban a következőket írja: „A gyerekek kisebb nagyobb mértékben mindnyájan zenei hajlamokkal születnek. Egészen elenyésző, kb. két százalékra tehető azoknak a száma, akik egyáltalán nem rendelkeznek ösztönös zenei adottságokkal". Kodály, a nagy mester még tovább megy és azt állítja: „Kimondott zenei analfabéták nincsenek. Mindenkit megtaníthatunk énekelni, ha ez néha nagyon sok türelmet is igényel". Egy másik kiváló szakember, karvezető, meg van róla győződve, hogy a gyerekek 99 százaléka alkalmas a karéneklésre, ha időben kezdünk velük foglalkozni, mert szakszerű _zenei nevelés mellett, kö vetkezetes nevelőmunkával, rövid időn belül minden gyerek megtalálja a zenéhez vezető utat. Abban az esetben ha a szülők vagy nevelők részéről sor kerül a „nem muzikális", „hamis" megjegyzésekre, ez csakis a helytelen nevelés következménye, a szülők vagy nevelők helytelen, sőt közömbös hozzáállásának iskolapéldája- Ez a felfogás a szülői házban honosodik meg és sajnos, az iskola első éveiben a pedagógusok körében is sokszor kizárja az orvoslás lehetőségét az ilyen és hasonló megállapítás. A szülői háznál a látszólag tehetségtelen gyerekek nevelését helyrehozhatatlan módon elhanyagolják. Hogyan lehet ezeknek elejét venni? Először is: azt a szót, „tehetségtelen", minden szülőnek és pedagógusnak ki kellene törölnie a szótárából. A cél mindenütt egy legyen: felkelteni az érdeklődést a gyerekben a zene iránt, énekléssel, hangszeres játékkal, esetleg hanglemezek hallgatásával. Ez lehet az egyedüli helyes út. A gyerekeknek határozott szakmai irányításra van szükségük, ami különben a nevelés bármely területére érvényes. Ahhoz, hogy segíthessünk, tudnunk kell, a zenei nevelés kezdeteinél mindenekelőtt a ritmusérzék fejlesztéséből kell kiindulnunk, ami a természetes ősi emberi tulajdonságok egyike. Az élet lüktetése a bölcsőtől fogva mindenkiben felébreszti, ösztönösen továbbfejleszti a ritmusérzéket. Ez gyakorlatilag annyit jelent: semmi értelme a gyereket születésnapjára harangjátékkal, kisdobbal vagy éppen xilofonnal meglepni és hagyni, hogy a gyerek maga jöjjön rá, hogyan kell bánni a kapott ajándékokkal. A tapasztalatok alapján a kisgyerek az ajándékot mindjárt ütögetni kezdi, de csak addig, amíg el nem halványul az újdonság iránti érdeklődése, rajongása. Ily módon a kapott játék rövidesen a sarokba kerül. Ezeknek az egyszerű játékoknak csak akkor lesz meg az igazi értékük, ha a gyerekek megtanulják tudatosan is használni azokat. El kell érnünk, hogy mint hangszert, mint „első" hangszert kezelje a gyerek a harangjátékot, vagy ügy bánjon a xilofonnal, mint egy mesebeli varázsszerrel, amely szebbnél szebb csilingelő melódiát ad ki magából. Hívjuk fel a gyerek figyelmét az egyszerű kis dalocskák szépségére! Mindezt azonban már kb. kétéves korban el kell kezdeni. Több szülő abban a tudatban él, hogy az iskola majd megoldja ezeket a problémákat. Az Iskolai órarendben, igaz, szerepel — ha nem is minden osztály számára — a rendszeres zenei nevelés. Azonban éppen itt leselkedik a veszély, mert előzetes foglalkozás nélkül, a rendszeres heti zeneórák kötelezővé, kényszerré válnak a gyerek tudatában. Márpedig a zene szeretete nélkül nem érdemes éneket vagy zenét tanulni- Nem szabad, hogy a zene, a zenei foglalkozás a gyerek tudatában szürke robottá váljék. Ne csak munkát jelentsen számára, mert minden gyerek hajlamos arra, hogy kedvét szegje a sok gyakorlás, fáradozás, abban az esetben, ha az nem nyújt számára szórakozási többletet. Különösen vonatkozik ez azokra a gyerekekre, akik nem zenei pályát választanak élethivatásul. A szülőknek továbbá arra kell törekedniük, hogy a gyerekek megbátorodjanak, lelkileg megerősödjenek, önbizalmuk növekedjék. Ez azt jelenti, hogy ne csak követeljenek a gyerektől, de a legapróbb sikert, eredményt is dicsérettel nyugtázzák. Ahogy minden gyerek fokozatosan tanul járni, beszélni, írni, olvasni, szükséges, hogy ugyanúgy találja meg — és lehetőleg egyidőben — a zenéhez vezető utat is. Az egyik hamburgi gyermekkórus vezetője erre a célra az alábbi lépcsőzetes utasításokat ajánlja: a} Énekeljük el a gyereknek rendszeresen ugyanazt a hangot, majd kérjük vissza tőle. Legyünk türelmesek! Hónapokig is eltart, míg eredmény mutatkozik; b] Később fokozatosan adagoljunk több és több különböző magasságú hangot (persze a gyerek hangterjedelmének megfelelően), amíg el nem énekeljük neki — ha eléri a 2—3 évet — az első egyszerű dalocskát; c J Ha a gyerek elsajátított már 2—3 dalt, játszogassunk el vele a dallamok ütemére és a dal szövegére, miközben a helyes ritmus megőrzése céljából tapsoljunk a gyerekkel együtt; d) Amikor a gyerek eléri 4. életévét, megmutathatjuk neki, hogyan kell a harangjátékon vagy a xilofonon eljátszani a betanult dalokat, vagy kikopogni egy ujjal a dallamot a zongorán. Ezek után fokozatosan erneU hetjiik a mércét az alábbi pon-. tok alapján: 1. Egyhangú, közös éneklés (egyszólamú ének* lés j a szülőkkel, testvérekkel. Legyünk itt is nagyon türelmesek 1 2. Játsszuk a melódiát harangjátékon vagy zongorán, közben a gyerek énekeljen, ós fordítva — mi énekeljünk és a gyerek egy ujjal „pötyögtesse" a dallamot. 3. Ha kísérünk, fokozatosan térjünk át a harmonikus kíséretre, ami elősegíti a gyerek tonális érzékének fejlődését. 4. Ahhoz, hogy a gyerek mindezt kedvvel végezze, nagyon fontos, hogy sokat hallgasson zenét hanglemezről, rádióból — persze nem a giccses táncdalokat, hanem gyermekdalokat, gyermekkórusokat — képességéhez és zenei fejlettségéhez mérten. 5. A gyerek rendszeres módszertani, valamint gyakorlati zenei nevelését — megfelelő szakmai utasítások alapján — ezután már nyugodtan el lehet kezdeni, ha az éneklésnél és a hangszeres játéknál fogékonynak, ügyesnek mutatkozik, és a rendszeres gyakorlás iránt a legkisebb ellenállást sem tanúsítja- A gyerek nem érez megterhelést, mivel a napi gyakorlást (kezdetben csak 10 perc) adottságaihoz mérten egyáltalán nem számltja majd tehernek. 6. A hangszeres játék szempontjából a legalkalmasabb s egyben a legtermészetesebb első hangszernek a zongora felel meg. SZAKÁL GÁBOR 1970 XI. 5.