Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-29 / 48. szám, Vasárnapi Új Szó

A grúz táncés énekegyüttes A grúz nemzet kulturális hagyományai között a grúz zene a legsajátosabb, és éppen ezért örvend a legnagyobb érdeklődésnek. Es érthető, ha meggondoljuk, hogy az első értesülések a grúz törzsek zenei életéről időszámításunk előtti 4. századból származnak. Mi ennek a zenériek a sajátossága? Elsősorban a löbbhangnemü szerzemények. Ezzel a többhangúsággal különbözik ugyanis a grúz zene a kaukázusontúli, a közép- és a közép-lceleti nemzetek monoton, egyhangú zenéjétől. Figyelemre méltó, hogy az évszázadok során semmiféle külső befolyás, még az ellenséges nemzetek betörései sem nyomhatták el ezt a páratlan jellegzetességet. A nép szenvedett, de dalaiban, zenéjében vigasztalódott. A grúz kultúra a 18. században újhódott meg, a 19. században már teljes pompájában virágzott. Jelentős kulturális tényezők kezdeményezésére grúz színház létesül, megnyílnak az első grúz opera kapui és 1885ben megalakul az első hivatásos népi együttes, melynek hangversenyeit az akkori társadalom a legnagyobb lelkesedéssel fogadja. Hamarosan létrejött a Grúz Állami Tánc- és Énekegyüttes is. MŰBÍSZC vezetőjéül a tbiliszi opera akkori szólistáját, Jozef Navratilt, egy pardubícei származású zenetartárt és énekest nevezték ki, akit a grúzok, az egyszerűség kedvéért losif Katiinak hívnak. Navratil, vagy ha úgy tetszik Katii 32 esztendőt töltött Grúziában és egész életét a grúz népi zene tanulmányozásának és a szláv melódiák népszerűsítésének szentelte. Több cseh népdalt átdolgozott, ezeket ma is abban a hitben énekli a nép, mintha eredeti grúz népdalok volnának. Az Állami Tánc- és Énekegyüttes 85 éves tevékenysége során tagadhatatlanul hasznos és érdemdús munkát végzett a grúz nemzeti művészet felújítása és népszerűsítése terén. Egykori műsorát, a népdalokat és táncokat ma már régi pogány, világi és vallási dalokkal és a szertartásoknál lejtett régi hagyományos táncokkal tarkítja. Ezek után ne csodáljuk ai együttes iránti szokatlan nagy érdeklődést. Ogy, ahogy annak idején Gorkij és Romáin Rolland is lelkesedtek az együttes kitűnő vendégszereplésekor. A grúz együttes hazája határain túl is ismert. 1968ban Magyarországon, 1969-ben pedig az NDK-ban csodálták meg művészetét. Az együttes művészi vezetője ma A. Kavszadze érdemes művész, karmestere J. Tavartkiladze, koreográfusa pedig az elismert R. Konelidze érdemes művész. Az együttes 40 énekesét és táncosát öttagú népi hangszereken játszó zenekar kíséri. —km — A rigai esztrádzenekar fellépése Rendkívüli esemény volt a rigai esztrádzenekax látogatása hazánk több városában. A zenekar, amint ismeretes, 1958 óta gondoskodik mind az ifjúság, mind a felnőttek szórakozásáról. Fiatal, tehetséges karmestere, Raymond Pauls, egyben zongoraművész is, akit ugyanolyan elismerésben részesítenek a klasszikusok alkotásainak tökéletes interpretálásáért, mint a temperamentumos dzsessz-zene könnyed tolmácsolásáért. Pauls emellett saját dalaival és a sajátos lett zene hangszerelésével nemcsak hazájában, Lettországban vált népszerűvé. Nincs is olyan köztársasága a Szovjetuniónak, ahol ne fogadnák tárt karokkal zenekarával együtt, melyről 1966-ban a finn, a keletnémet és a magyar sajtó a legnagyobb elragadtatás hangján nyilatkozott. R Pauls 1936-ban Rigában született. Miután az ottani konzervatóriumot elvégezte, hattagú majd 3 tagú esztrádzenekart alakított, mellyel bejárta a Szovjetuniót. 1961-ben az ifjú zeneszerzők versenyén Moszkvában .,Portré" című alkotásáért Allamdíjjai tüntették ki. Ez a sikere buzdította tanulmányai folytatására hazájában a zeneszerzők fakultásán éš nyilván ennek köszönhető, hogy a rigai opera 1964-ben oly átütő sikerrel mutatta be „Kubani melódiák" című balettjét. R. Paulst akkoriban nevezték ki a Lett Állami Filharmónia Rigai Esztrád-zenekarának művészi vezetőjévé. R. Pauls alkotó egyéniség és ebben a minőségében zenekara tagjaira is nagy befolyást • gyakorol. Nemcsak a műsorok megválasztását tekintve, de művészi munkájukat is. A zenekar műsora színességét, változatosságát főleg női énekkara biztosítja. Az énekkar szólistája a temperamentumos Margerita Vilcane, már puszta megjelenésével is rokonszenvet vált ki hallgatóságából. Sally Landau a közelmúltban még mint drámai művésznő, ma azonban régi orosz románcaival és nemzeti dalaival hódítja meg hallgatóságát. A férfias Zdislav Romanovszkij nem a külsőségek embere. A felületességet megveti, mély őrzéseit őszintén tolmácsolja hálás közönségének, mely vele együtt Ojar Gr/nberg, e közvetlen tormészetű, fiatalos hévvel és tehetséggel megáldott ifjü művészetet is nagyrabecsüli. A rigaiak minden esztendőben két teljesen új hangverseny,műsorral lépnek a közönség elé. Műsorukon főleg a szovjet s a lett zeneszerzők alkotásai szerepelnek. —kait Z < iu Z tu Ž < O < «/J < M a. < t— IM D ac < i</» < Ű O N t/l > O t/l IMUI Ot OÉ --j e < III Ű DÉNES GYÖRGY: Sátorod ez a világ Nem palotad - sátorod ez a világ, mintha csillogok zápora zuhogna rád, mintha hevernél örökkön puszták tövén, ringatna nomád tűzvarázs, parázna fény, s a föld, a forró vad virág fogná szíved s a földdel gazdagodna csak tekinteted, s mint akit vihar, napsugár pusztít, növel, életed gyönyörű kínban lobogna el. NAGY GÉZA: Őszöm kökénykék komor ég az udvar teteje kiszáradt föld az ajkam deszkatenyerem gyalulatlan amikor elindulok a vonatból nézve a napkorong velem gurul a villanydrótokon a napsugár itt is borszínű csak a galagonya nem izzad harmatot csak az ágyam lesz üres sarokba lökött limlom csak az ágyam lesz hűvös pusztai templom DUBA ETA: no title sebszínű virradat köszönt: fáradt éjszakák cipelése utunk, hószínű hajnal köszönt: szívjuk a tejutak sűrűségét, harmat-reggel köszönt: nehezebbek lettünk egy ébredéssel. SZITÁSI FERENC: Sirató Szádban réti füvek legelnek, kormányzója lettél az egeknek; nem kellesz nekünk már csóknak, áldozunk neked, a holtnak. 1. Trala la-trala- hopsza, madarok visznek, fehér akácszobrok suhogva intenek. Csontjaim rúdjain tornászik a vagyok és a voltam, tralala-trala-hopsza, simogatnak a csillagokban. 2. Tied a sorsom, a sorsom, én csak határ akartam lenni, elrepedt szádon a korsóm; vizét vizemmel akartam perelni. Köveket dobálnak a kövek, utaim az árokban hevernek, néznek a fák, a holtak, az ökleimből kioldozottak. 3Ontom a vérem: rozsda-kristály, hagyj beszélnem!: Gömbölyű arcú oz alma, á, kertem, p, kertem, kinek a hátalma vermem, á, vermem. Vas-csont-pántlikámban szelek atyja a magok ízét kárhozni hagyja, ó, kertem, ó, kertem! MÓZES ILONA: Valami hozzám ért Valami hozzám ért, valami fogva tart, tengerbe sodródtam, nem látom, hol a part. Maréknyi nyugtalan apró felhő köröz, jaj hol a part? A szél egy percre megremeg, a forró nap villámot ver a hullámok felet Bennük sodródom mert valami hozzám ért, valami fogva tart. Hiába keresem, nem látom, hol a part. EE