Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-29 / 48. szám, Vasárnapi Új Szó

ooo kilométerről Á Luna-17 eljuttatta a Holdra az első magajáró felderítő robotot - a Lunohod 1-etv Felül: a szerkezet modellje; lent: a Holdjáró-1 által készített felvétel. VEZÉRELT HOLDJÁRMU int a bonyolultabb jármüveknek — például repülőgépnek, harckocsinak — a Holdjáró—1-nek is négy tagú legénysége van: parancsnok, kocsivezető, na vigátor és rádiós — csak ezek négyszázezer kilométer távolságból, a földi irányítóközpontból kormányozna^ Igy jellemerte a szovjet hold laboratóriumot az egyik kommentátor. Ugy véljük, hogy éppen ebben kell látni a páratlan szovjet ürsiker egyik kiemelkedő vonását. Ezért nem túlzott a Daily Mirror, amikor ezt írta: „A Szovjetunió diktálja az ütemet a világűrben" és találóak dr. George Lowwnak, az amerikai országos űrhajózást hivatal ügyvezető igazgatójának a szavai is, aki szerint a „Lunohod ismét ékes bizonyítéka a szovjet űrkutatás magas fokú műszaki fejlettségének". A kozmosz még sohasem látott ilyen élénk emberi tevékenységet - állapította meg Loww, utalva arra, hogy a Szovjetunió alig két hónap alatt 22 vállalkozást hajtott végre a világűrben. A Lunohod—1 fő jelentőségét kétségtelenül elsősorban abban kell látni, hogy bebizonyosodott: az automatikus holdlaboratóriumok, amelyek felbecsülhetetlen adatokat közölhetnek a földi megfigyelőknek, nincsenek feltetlenül mozdulatlanságra kárhoztatva, járhat nak-kelbetnek a holdfelszínen, éppúgy „szót fogadnak" a távirányítás révén vezetőjüknek mint a földi járművek, sőt mi több: ezeknél sókkal megbízhatóbbak, hiszen automatikusan „vigyáznak magukra" s. ki tudják kerülni a veszélyes akadályokat, A holdkutató berendezés egyik legigényesebb része a futómű és a hozzá tartozó automatikus készülékek sora, amelyek fő feladata a mozgásbiztonság fokozása és a földi irányítók munkájának megkönnyítése. A Krasznaja Zvezdában közölt cikkből megtudjuk, hogy a kapaszkodó és ereszkedő mozgásoknál fokozott az a veszély, hogy a jármű felborul. Ennek elkerülése érdekében különleges adaptereket építettek be a Lunohod—1 futóművébe, amelyek végszükség esetén leállítják a robotgépet. A Holdjáró—1 irányítója utasításokat adhat. Az „előre" és „hátra" utasítása kat a robotgép nemcsak folyamatosan, hanem megszakításokkal, bizonyos „adagokban" is képes végrehajtani. Az adagolásos módszer alkalmazása esetében a Lunohod meghatározott rövid időszak után automatikusan leáll, majd rövid szünet elteltével ismét megtesz egy útszakaszt. Ily módon válik lehetővé, hogy bo nyolult terepviszonyok eseten a földi vezető folyamatosan tájékozódjék a gépezet helyzetéről és legyen ideje megfele lő döntéseket hozni a soron levő mozgás, vagy müvelet végrehajtásáról. Emellett a szakaszos mozgás fontos eszköz a balesetveszély elhárítására is. A Lunohod futómüvébe építették be egyébként azt a műszert is, amely földi pa rancsra automatikusan méri a Hold-talaj mechanikai tulajdonságait. A Lunohod-1 már leérettségizett. Elvégezte az előírt próbautakat, sőt a „gyorsasági próbát" is. Nem csoda tehát, hogy a Luna-17 bravúros repülése és sima leszállása után éppen ez a nyolckerekű szerkezet tette a legnagyobb benyomást a tudósokra. Velük közösen az egész világ megcsodálta a szovjet tervezők és szerkesztők tehetségét, akik megtalálták az irányítás és a működtetés legmegfelelőbb módját. A feladat bonyolultságáról tanúskodik páldául az, hogy a Holdon minden tömegnek a súlya a földinek csak egyhatoda. Ehhez kellett méretezni a szerkezeteket, a meghajtást, a motort, a sebességet stb., miközben természetesen a dinamikus folyamatok szempontjából megfelelő méreteket kellett alkalmazni és nem hagyhatták figyelmen kívül azt -sem, hogy a szerkezetnek légüres térben kell működnie. önmagában ez is elég lenne a holdjármű sikeréhez. Még ennél is messzemenőbb azonban az, hogy ilyen robot a jövőben biztonságos és olcsó közlekedést tesz majd lehetővé a holdobszervatóriumok építésénél és a holdlakosok utazásánál, később pedig a Mars, a Vénus és más égitestek felderítésénél is használható lesz E sorok olvasása közben pihen a holdrobot. Beállt ugyanis a 14 és fél napig tartó holdéjszaka, amikor az Esők Tengere, ahol a Lunohod-1 tartózkodik, elfordult a Naptól. Idejében biztonságos „parkolóhelyet" találtak azonban a szenzáció számba menő jármű számára, hogy két hét múlva ismét folytathassa izgalmas és még számos meglepetést tartogató kirándulásait a Holdon A Lunohod-1 által szolgáltatott tudományos-műszaki vonatkozású adatok kiértékelése még kétségtelenül bizonyos ideig várat magára. Már ma is tudjuk azonban, hogy nemcsak értékes panoramatikus felvételeket közölt a Hold felszínéről, hanem mérte a Hold felszínének fizikai—mechanikai jellemzőit és rádioaktivitását is és érdeklődése a kozmikus sugárzás tanulmányozására is kiterjedt.