Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-28 / 283. szám, szombat

Oj szovjet repülőgépet mutattak be Prágában A prágai újságíróknak alig néhány héttel ezelőtt alkalmuk volt megcsodálni a ruzynSi repülőtéren a Szovjetunió egyik legkorszerűbb repülőgépét, a TU-134 A-t, s máris újabb látványosságban volt részünk: a szovjet Aviaexport csütörtökön a TU-154 jelzésű gépet mutatta be a sajtó képviselőinek. Mit „tud" a TU-154? Leonyid l.eonyidovics Szeljakovtól, az új gép főkonstruktőrének helyettesétől kapott tájékoztatások értelmében a 11 km magasságban repülő TU-154 óránkénti sebessége 850—950 km. Befogadóképessége 160 utas, illetve 16 tonna áru. A gép az időjárás viszontagságainak is ellenáll, tehát fel- és leszállását még a sűrű köd sem akadályozza. A repülés okozta zaj alig hallható, mert motorjait a gép farka alatt helyezték el. Automatikus berendezése folytán — a gép irányítás nélkül is a magasba emelkedik, sőt le is száll. Három tagú személyzet is elegendő az irányításához." Tekintettel arra, hogy a TU-154, az IL-18 és az AN-10 valamenynyi jótulajdonságával rendelkezik, légiforgalmi társaságunk élénk érdeklődést mutat iránta, elsősorban a párizsi, londoni és moszkvai légijárataink, valamint a közel- és közép-keleti légiösszeköttetés, nem -utolsósorban pedig — főleg a nyári hónapokban — a fekete longeri utak biztosítására. így azután a TU-k családját (a TU 104, a TU 124 ós a legújabb megvásárolt' TU 134) újabb kiváló tulajdonságokkal felruházott géppel gyarapíthatjuk, melyből hat már 1974-ben a hazai vonalon fogja lebonyolítani az utasok szállítását. A TU-154-et az' Aviaexport szakemberei Párizsban, Szófiában, Bukarestben és Budapesten is a legnagyobb érdeklődés közepette mutatták be. Az Aviaexport a megrendeléseknek fokozatosan eleget fog tenni. —km— A TU-154 a ruzynéi repülőtéren. ELSŐ KÍSÉRLET [CSTK felv. A zvolení Útépítő Vállalat első nek ax országban „munkaidő esasztatási" kísérletet valósit meg. A kísérlet célja az útépítő munkák idényjellegének megszüntetése és így a dolgozók inegtar tása és állandósítása. A vállalat ban a téli munkaidőt heti 38 órára csökkentették, márciustól októ bérig viszont 50 órára növelték. Aki vállalja az ilyen munkaidő beosztást, a nyári túlórákért 10 koro nás órabért kap és ezen felül télen 3 heti pótszabadságot vehet ki. A nyári túlórák jutalmát az üzent a dolgozónak betétkönyvre teszi és ezt a téli pótszabadság meg kezdése elö^t adja át neki. A vállalatban az átlagos bérek 2040 koronát tesznek ki és a „csúsztatott munkaidő" révén a dolgozók bevételei rendszeresek és nem függnek az időjárástól vagy az évszakoktól, mint eddig. A rugalmas üzemirányítás jellemző a Vállalat munkájára. Ennek köszönhető, hogy a munkatermelékenység itt rendszeresen 6—8 százalékkal növekszik évente és a teljesítmények I9B3 óta kő zel a kétszeresére növekedtek. (vil.) A Nagy Honvédő Háború krónikása KONSZTANTYIN SZIMONOV 55 ÉVES Ma tölti be 55. életévét a szovjet irodalom egyik sokoldalú és világszerte jól ismert tehetsége, Konsztantyin Szimonov, 1915. november 28-án született Leningrádban. Gyermekkora és ifjúsága éveit Rjazanyban és Szaratovban töltötte. A hétéves iskola befejezése után került Moszkvába, ahol húszesztendős koráig lakatosként dolgozott több üzemben. Tizenkilenc éves volt, amikor beiratkozott a Gorkij Irodalmi Intézet esti tagozatára. Tanulmányait 1938ban már mint a nappali tagozat hallgatója fejezte be. Ebben az esztendőben lett a Szovjet írószövetség tagja és ekkor jelent meg első két verseskötete is. Amikor 1941 nyarán kitört a Nagy Honvédő Háború, Szimonov éppen befejezte tanulmányait egy kétéves haditudósító iskolán. 1941 júliusától egészen a háború befejezéséig a szovjet hadsereg lapjának, a Krasznaja Zvezdának (Vörös Csillag) volt a tudósítója. A jótollú katonaújságíró, aki a Nagy Honvédő Háború csaknem valamennyi frontszakaszán megfordult, számos, páratlan élményt szerzett, egyszerű és mégis rend kívüli, bátor és jellemes szovjet emberek, katonák sokaságával ismerkedett meg, ezért nem véletlen, hogy eddigi életművének igen jelentős hányadát éppen a Nagy Honvédő Háború témaköre teszi ki. 1941-ben írta élete első elbeszélését „A harmadik segédtiszt" címmel, s ezt további sikeres háborús témájú elbeszélések követték, mint például a „Kislány", „A nyolcadik sebesülés", az „Érettség", „A harmadik nyár", a „Gyalogosok", az „Éjszaka Belgrád felett" és mások. Mint a Krasznaja Zvezdu haditudósítója a háborús években elsősorban természetesen haditudósításokat, riportokat, írt, de rengeteg feljegyzést is készített, melyek későbbi nagyobb müvei, színdarabjai és regényei számára szolgáltak alapul. A Nagy Honvédő Háború idején irt művei közül azonban kétségtelenül a legnagyobb sikert egy csodálatos szépségű, egyszerűségében is művészi és megkapó lírai költeménye, a „Várj reám" IZsgyi minya) aratta. E költemény kifejezte a szovjet hősök, a harcoló szovjet katonák emberileg nagyon is érthető vágyát: a háború győzedelmes befejezése után épen, egészségesen visszatérni azokhoz, akik számukra a legkedvesebbek. A Krasznaja Zvezdában közölt költeményt a harcoló katonák lemásolták a frontról házaküldött leveleikbe, a verset tartalmazó újságkivágást ott őrizték a katonazubbonyuk zsebében, a szivük felett. Érthető volt ez, hiszen kit ne lelkesítettek, kit nem hatottak volna meg verssorai? Még folyt a Nagy Honvédő Háború, amikor (1943-ban és 1944-ben) Szimunov a még friss élmények es benyomások sürgető hatása alatt megírta a „Nappalok és éjszakák" című regényét, mellyel Sztálingrád hős védelmezőinek és a sztálingrádi csíitu legendás győzteseinek állított maradandó emléket. A kritika méltán kvalifikálta e regényt a Nagy Honvédő Háborúról írt legjobb regénynek, s a mű főhősei: Szaburov kapitány, Maszletmyikov, Procenko, Anya Klimenkova, a hazájukért életüket is bármikor feláldozni kész, egyszerű, de ragyogó jellemű szovjet emberek meghódítottak minden irodalomértő és hazáját szerető olvasót. Ez a regény tulajdonképpen ugyanolyan egyszerű, ám egyszerűségükben is igazi, nagy hősöket mutatóit be, mint 1942ben közzétett színműve, az „Orosz emberek". Jellemző a darab címe, mert bár vakmerő hőstettekel végrehajtó hősökről szól a darab cselekménye, lényegében a főhősök: Szafonov, Vaszin, Globü, Szafonov gépkocsivezetője és kedvese, Válja mind-mind csupán egyszerű, de a hazájukat végtelenül szerető és ezért kötelességeiket tűzönvízen át teljesítő „orosz emberek". Szimonovnak e darabját a moszkvai Pravda is teljes egészében közölte, így az olvasók milliói ismerkedhettek meg tartalmával. Mind az olvasók, mind a kritika igen nagy elismeréssel fogadia a darabot. A külföld érdeklődésére is jellemző volt, hogy Amerikába például azonnal a darab megjele nése után távíróval küldték el teljes szövegét. A háború után Szimonov elsősorban háborús élményeit dolgozta fel költemények, színművek és regények formájában. A „Nappalok és éjszakák" után jelent meg „A haza füstje" és a „Lopatyin naplója", majd három további regény: a „Fegy vertársak", az „Élők és holtak" és a „Nem születünk katonának". Forgatókönyvet is írt a „Halhatatlan garnizon" című filmjéhez és több müvét, így például az „Élők és holtak" at meg is filmesítették. Szimonov kiapadhatatlan élményforrásaira támaszkodva a szovjet nép világtörténelmi jelentőségű fegyvertényének, az európai civilizációt pusztulással fenyegető fasizmus feletti fényes győzelmének, sok áldozatot igénylő harcosainak vált hűséges és megbízható krónikásává. Amikor Moszkvában megjelent 1941 és 1966 között írott prózai műveinek gyűjteményes kiadása, annak előszavában az író vallott sajátmagáról: „Jó-e vagy rossz, nemtudom, de mind ez ideig katonaíró voltam, és továbbra is az maradok: kötelességem figyelmeztetni az olvasót, hogy ha kinyitja e hot könyv bármelyikét, újra és újra a háborúval fog találkozni." Mi, a szovjet irodalom cseh szlovákiai magyar barátai, hazája és a világ számos más országának irodalombarátaival együtt szeretettel köszöntjük 55. születésnapján Konsztantyin Szimonovot, a mai szovjet irodalom kétségtelenül egyik legnagyobb kiválóságát. Népe pártja, a társadalom, amelyben él, tiszteli és megbecsüli a nagy írót, aki a Nagy Honvédő Háborúban szerzett érdemei elismerésérül kapott számos katonai kitüntetés után öt évvel ezelőtt írói munkásságának elismeréséül megkapta a Lenin-rendet is. Az író számára azonban a legnagyobb jutalom és kitüntetés az olvasók érdeklődése. Szimonov régebbi és új művei iránt pedig mind hazája határain belül, mind e határokon túl is Igen nagy az őszinte és jogos érdeklődés. SÁGI TÓTH TIBOR ZBYCH ANDRZEJ: KLOSS SZÁZADOS KALANDOS TÖRTÉNETE 15. Tűnődésre nem sok ideje maradi. Kocsijuk egy elegáns szállodához érkezett. Alig léptek ki a kocsiból, valaki rájuk kiáltott: - Hans! Hans Kloss ... Kloss azonnal észrevette a hallból eléjük siető lányt, gondosan vigyázott, hogy arcizma se ránduljon meg, amikor a kiáltás nyomán Márta Heckerhez fordul: — Engem szólított kisasszony? A nevem Hans Kloss,összecsapta a bokáját és tisztelgett. — Hans, nem ismersz meg? Márta vagyok. Márta Becker — mondta a lány, pillanatról pillanatra bizonytalanabb hangon. — Nem ismer az úr — fordította magázásra a lány a hangot, majd kissé megalázottan magyarázkodott tovább. — Bocsásson meg kisasszony, de azt hiszem valami félreértésről van szó. Bármikor szívesen tisztázom ezt a kér dést, de most, ha megengedi — s udva riasan meghajolt — vár a nagybátyám, s bizonyára türelmetlen. — Nem hiszek többé a nők megérzési'iben — mondta Stadtke, miközben felfelé kaptatlak a lépcsőn. „A jelaiiat veszélyes és rendkívül nehéz' - fejeződött be a rádiógramm, amelyben a központ Wroclavba küldte Klosst. 1942 decembere volt. Sztálingrádnál a németek elszenvedték első vereségüket. A frontokon u „rettenetes fordulat" lelkiállapotában éltek az emberek. A vi lágsajtó egyre többet cikkezett a német hadsereg vereségeiről, ember- és technikai veszteségeiről. A vereségek nemcsak az orosz fronton mértek csapást a világhódító ábrándokra. Afrikában csakúgy, mint Görögországban ugrásszerűen megnőttek a veszteségek. De arról a frontról, ahová Kloss ment, nem adlak ki hadijelentéseket. Az itteni győzelmeket éppen úgy elnyelték a titkos páncélszekrények még titkosabb rekeszei, mint a veszteségeket. Ez a ki tudja hányadik arcvonal a merészségek és egyben a túlzott óvatosságok hadszíntere volt. Kloss küldetésének bonyolultságára gondolt, amint rótta Wroclao utcáit. — Ha három nap alatt nem sikerül, fel kell áldozni az embereket — gon dolla Kloss és összeszorult a szíve a gondolatra. Áthaladt a Hindenburg Platzon és befordult egy keskeny utcába. Megállt egy közlemény előtt, amelyet Hankeg gauleiter írt alá. Mellette egy fiatal lány haladt el. Kis kézbesítőkocsit vonszolt. poros szénnel megrakva. Egy altiszt feszesen tisztelgett, egy öregember csikkért hajolt le a sarkon. Kloss megállapította, hogy nem követik. Ránézett a lanyra, aki egy röpke pillanat múlva elfordította a fejét. Néhány másodpercnyi terepszemle után elindult a templom jelé. A főbejáratot zárva találta. Meglökte • a mellékajtót, homályos csarnokba lépett. Szent Antal szobra nézett vele far kasszemet. A szobor alatt néhány gyertya világított, távolabb idős asszonyok koptatták a térdeplőzsámolyt. Kloss igyekezett lábujjhegyen járni, de léptei így ls z a p csaptak a hatalmas épületben. Szerencsére megszólalt az orgona. Kloss a karzathoz vezető utat kereste. Miután végignyikorgatta a fából készült csigalépcsőt, az orgonistához lépett. Egy ideig önfeledten hallgatta Bach csodálatos futamait, aztán a férji vállára lette a kezét. - Te vagy az, Rudi? - kérdezte az orgonista. Kloss hallgatott. - Ki vagy? — kérdezte ismét a férfi, s játszott tovább. - Üdvözletemet hoztam Zsuzsanna nénitol — súgta az orgonista fülébe Kloss. A férfi hallgatott, mull ha nem vrtette volna. Nem tévedhettem — meditált Klós•>. Megmarkolta a férfi vállát, miközben is mételte: - Üdvözletet hoztam Zsuzsanna »i> nit öl. - Ismeri öt? — kérdezte vissza az orgonista. - Rokonom. Bánija még a reuma? - Szeptember óta jól érzi magái — válaszolta Hans, s egy kicsit megkönynyebbült- Néhány perc múlva elnémult a hangszer, folytathatták a beszélge tést. Az orgonista közelebb jött Klosshoz, végigtapogatta felsőtestét, s amikor keze a vállpántokhoz ért kérdőén szólalt meg: - Egyenruhában vagy? - mujd nf hány pillanat múlva: - Bocsáss meg, tudom hogy nem kell kérdeznem semmit. Várialak. Vártalak. Ez azt jelenti, hogy Zsuzsanna néni. . . - Semmit sem jeleiét - mondta szárazon Kloss. — Parancsom van, hogy a helyzettől függően itt u helyszínen hoz zak határozatot. - Hát jó — bólintott a másik. — jó, hogy éppen ma. - Sürgető az idő - figyelmeztette Kloss az orgonistát. Az nem sietett. Félbevágott cigarettát vett Jln egy dobozhói, faszipkába helyezte. Kluss öngyújtóért nyúlt. - Köszönöm, de inkább a sajátommal - mondta, s egy töltényhüvelyből barkácsolt öngyújtót vett elö. - Először vagy Wroclavban? - kérdezte Klosst. - Először- Ismered a történteket? - Nem — mondta türelmetlenül Kloss —, de mi köze annak ehhez a lé mához? - Minden fontos - mondta az orgo nistti. Ismerted például Első Artúrt? - Igen. de végre számolj be. - Az elejétől? — kérdezte meg min dig ráérően amaz. — Az elejétől. Ügy mintha semmit sem tudnék — adta meg magát Kloss, mert érezte, hogy ez az ember mindenképpen beszélni akar. — Szóval vizsgáztatsz? — kérdezte hirtelen változtatott hangnemben az or gonista. A szinte fájdalmasan irónikus hangra Kloss békítően válaszolt: Nem akarlak sem vizsgáztatni, sem ellenőrizni. Fent megbízhatónak minősítettek. Az orgonista most szembe fordult a főhadnaggyal, de szemét sötét szem üveg takarta. — Köszönöm — végre meggyújtotta a cigarettát. — Egy órával ezelőtt kap tam a jelentést Második Artúrtól. — Hol a láda? — kérdezte Kloss. — Itt — mutatott a templom hajója felé az orgonista. — Lent a Szent Antal szobor talpazatában. Szerinted ez hiba volt? — Semmit sem tudok még, hallgatlak. — Már három hónap telt el — foly tatta az orgonista. — Megállapítottunk mindent, amit még lenetett. — A Gestapó elkapta a vonalat? — Igen- Szeptember 15-én éjjel lépték meg Első Artúrt a lakásán. Amint meglátta őket, cíánkálit nyelt. — Ez biztos? — Igen. — Tehát nem szedhettek ki beiöte semmit? — Tőle nem. De 16-án reggel másik Két csoporttagot is elkaptak a vagon gyárban. Két munkást a Heinrich Stras séról. — Mit jelent ez a munka szempontjából? — Ok sokat tudtak, és nemesek Artúrról. Ok jelezték a központnak, liogy áruló van a csoportban Kilétére vonatkozóan már nem tudtak tájékoztatási adni. Lekapták őket. — Es a csoport? —• kérdezte türelmetlenül Kloss. — Dolgozik. Második Artúr továbbít \a a jelentéseket hozzám. Elhatároztuk hogy felderítjük az árulót. Csak azt tv érijük, hogy ha valóban sorainkban va •< akkor a többiek miért hagi/ják m>• mindig dolgozni? — A Gestapo nem szerzetesrend mondta Kloss, s közelebb húzódott u vakhoz. I Folytaljuk J XI. ib.