Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-28 / 283. szám, szombat

Hétvégi hírmagyarázatunk | VIETNAMI ÚTKERESZTEZŐDÉSEK A Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni barbár bombatámadások felújítása ismét az indokínai térségre terelte a világ közvéleményének figyelmét. Az a tény, hogy az amerikai légierő teljesen önkényesen, a humanitás alapvető elveit is figyelmen kívül hagyva sűrűn lakott területeket bombázott — mintegy kétszázötven harci repülőgép vett részt a kalóztámadásban — minden kétséget kizáróan bizonyítja: a Fehér Ház és a Pentagon a délkelet-ázsiai háború újabb eszkalációjába bonyolódott. Laird hadügyminiszter szinte naponként újabb és újabb változatokat kreál a légitámadás indoklására. Viszont az Egyesült Államok vietnami politikája szélesebb összefüggéseit vizsgálva, szinte törvényszerű, hogy hasonló akciókra sor kerül. Sőt a helyzet végső tisztázásáig nincs kilátás arra vonatkozóan sem, hogy az amerikai hadvezetés lényegesen változtat eddigi módszerein. 1970 XI. 28. Néhány szót az előzményekről Nem vitás, hogy a párizsi béketárgyalások stagnálásának az Egyesült Államok merev álláspontja a kiváltó oka. A Vietnami Demokratikus Köztársaság, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány immár több olyan javaslatot terjesztett be, amelyek alapján könnyűszerrel megoldhatóvá válna a délkelet-ázsiai konfliktus. Az utóbbi időszakban figyelemre méltó kezdeményezések tanúi lehetünk, hiszen Nguyen Thi Binh asszony, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány külügyminisztere több ízben hangsúlyozta: a realitásoknak megfelelő rugalmas álláspontot foglal el kormánya az amerikai csapatok teljes és feltétel nélküli' kivonását illetően. Olyan feltételeket javasol, amelyek nem sértik különösképpen az Egyesült Államok sokat hangoztatott presztízsét. A dél-vietnami hazafiak képviselői a hadifoglyok szabadon bocsátásáról is hajlandók tárgyalni, még abban az esetben is, ha erre nem kerül sor a megszálló csapatok kivonásával párhuzamosan. Az Egyesült Államoknak tehát semmi szüksége arra, hogy rajtaütésszerű kalózakciókkal kíséreljék meg kiszabadítani a fogságba esett amerikai pilótákat, akikkel egyébként a Vietnami Demokratikus Köztársaság illetékes szervei a nemzetközi jogszabályoknak megfelelően járnak el. Magától értetődő, hogy a dél-vietnami felszabadító mozgalom nem bocsátkozhat olyan kompromiszszumokba, amelyek az ország függetlenségét, szabadságát, szuverenitását érintik. Ezt az elvet a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány javaslattervezetei és nyilatkozatai egyértelműen leszögezik. Ugyanakkor rámutatnak arra is, a helyzet megoldásának a kulcsa a koalíciós kormány megalakításában rejlik. Ebben helyet kapnának mindazok az erők, amelyek az ország függetlenségéért szállnak síkra. Minderre természetesen nem kerülhet sor addig, amíg a saigoni rezsim élén a jelenlegi amerikabarát klikk áll. Viszont felfigyeltető volt Nguyen Thi Binh asszonynak az a kijelentése, hogy a délvietnami ideiglenes forradalmi kormánynak sikerült összeköttetésbe lépnie azokkal az erőkkel, amelyek hajlandók egy széles alapokra helyezett kormánykoalíció elfogadására. Ez a momentum azt tükrözi, hogy a saigoni rezsimnek immár számottevő belső ellenzéke is van. Meddig még? ... Az indokínai helyzet elemzésekor feltétlenül előtérbe kerül a kérdés: vajon az Egyesült Államok milyen méretekre kívánja szabni agressziója kiterjesztését. Washingtonban ma már nem titok, hogy Laosz esetében is nyilvánvaló külső beavatkozásról van sző. Sőt a politikai megfigyelők egybehangzó véleménye szerint ez az ország az Indokínai háború eszkalációjának következő állomása. A különböző hírügynökségi jelentések szinte hétről hétre beszámolnak arról, hogy Laoszban rendkívül megnövekedett az amerikai „szakértők" száma, s ma már tulajdonképpen ott tartunk, hogy az eredetileg vietnaminak nevezett háború Kambodzsát követően végérvényesen kiterjedt a másik szomszédos államra ls. Mindez a mai napig azt eredményezte, hogy a népi felszabadítás! erők egyre szorosabbra zárják soralkat, koordinálják akcióikat az agresszor ellen. Kétségtelen, hogy Lon Nol tábornok rendszere napról napra szorongatottabb helyzetbe keriil, hiszen az országnak mindössze elhanyagolandó részét ellenőrzi. Nixon adminisztrációjának — a világ közvéleményének felháborodása és erélyes tiltakozása következtében — szükségszerűen le kellett állítania a nyílt beavatkozást Kambodzsába. Ezzel szemben tény, hogy az amerikai légierő egységei nap mint nap fedezik a Phnom Penh-i bábkormány alakulatainak hadmozdulatait, s mintegy fedezetet biztosítanak akcióik számára. Nem túlzás, ha megállapítjuk: ezek az akciók csak kevés sikerrel járnak. Hiszen a kambodzsai népi felszabadítási alakulatok ellenőrzik az ország legfontosabb stratégiai pontjait, akcióik nyomán szinte teljesen elszigetelték a fővárost a külvilágtól. Tanúi lehetünk annak is, hogy a partizánakciók öszszehangoltsága következtében az amerikai hadvezetés mindinkább kínos helyzetbe kerül. Ma már nem kétséges, hogy az úgynevezett „vietnamizálási" program teljes kudarccal járt. Nixon délkelet-ázsiai doktrínája nem hozta meg a várt eredményt. Annak ellenére sem, hogy Agnew alelnök több körutazást ís tett a világnak ebben a térségében, s megkísérelte rávenni a tudvalevőleg korrumpált rezsimeket: nagyobb mértékben vegyék ki részüket az indokínai háborúból. A „vietnamizálás" képlete alapjában véve a következő mondatban sűríthető össze: Indokína népei harcoljanak egymás ellen. Ez a politika, bármennyire is rafinált diplomáciai formulációkba bújtatják túlontúl átlátszó „eredményeit", amelyeket az amerikai csapatkivonások hivatottak jelezni, a legjobb esetben is csupán propaganda célokra használhatók fel. Egy koncepció lényege Mindent összevetve, meglehetősen távolinak tűnik a délkelet-ázsiai kérdés megoldása. Tény, hogy szoros összefüggésben van azzal, amit a legutóbbi időszak diplomáciai zsargonjával általában a feszültség enyhítésének, a biztonság megszilárdításának nevezünk. Ellenben ha a Szovjetunió vitathatatlanul konstruktív kezdeményezései kellő támogatást kapnak a világ közvéleményétől és megfelelő fogadtatásra találnak a nyugati hatalmaknál, feltételezhető, hogy a világon még meglevő számos válsággóc felszámolásával egyidejűleg sikerül majd a realitásoknak megfelelően kiküszöbölni azokat a problémákat, - amelyek mindmáig e térség nyílt kérdései megoldásának útjában állnak. Tagadhatatlan, hogy a szocialista országok mind az ENSZ talaján, mind a többi jelentős nemzetközi fórumon számottevő diplomáciai sikereket értek el. A SALT-tárgyalások menetéből ítélve és általában figyelembe véve a Szovjetunió és az Egyesült Államok párbeszédét — az európai biztonsági értekezlet összehívásával kapcsolatos előkészületeket, a feszültség enyhítésére irányuló törekvéseket — leszögezhetjük, hogy tán már a közeljövőben is alapvető változásokra kerülhet sor a nemzetközi politikai konstellációt illetően. A vietnami, 11• letve indokínai kérdés megoldása — ezen a szinten — a szóban forgó tényezőknek mintegy függvénye. BALOCH P. IMRE Folytatódik az MSZMP kongresszusának vitája Walter Ulbricht üdvözlő levele a kongresszushoz Budapest — Pénteken 9 órakor folytatta munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa. A vita megkezdése előtt a délelőtti ülés elnöke, Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára rövid beszédben megemlékezett Engels Frigyes születésének 150. évfordulójáról. Pártunk X. kongresszusa a to. vábbi tennivalók marxista meghatározásával, kommunista módon tiszteleg Engels Frigyes emléke előtt — mondotta. A megemlékezés után Gáspár Sándor bejelentette, hogy a kongresszushoz újabb üdvözletek érkeztek a testvérpártoktól. Táviratban köszöntötte a kongresszust Bolívia Kommunista Pártja, Martinigue Kommunista Pártja, Réunian Kommunista Pártja a Szíriai Kommunista PártGáspár Sándor a kongresszus küldötteinek nagy tapsa közben mondott köszönetet a testvérpártok üdvözleteiért, majd megnyitotta a pénteki vitát. A vita folyamán néhány külföldi küldöttség vezetője is felszólalt és köszöntötte a kongresszus résztvevőit. Friedrich Ebért, az NSZEP küldöttségének vezetője felolvasta azt az .üdvözlő levelet, amelyet Walter Vlbricht, az NSZEP KB első titkára küldött. „A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa abban az időszakban ült össze, amikor a történelmi fejlődés útját, a szocializmus és az imperializmus közötti harcot egyre inkább a Szovjetunió, a szocialista világrendszer és az összes imperialistaellenes erő növekvő ereje határozza meg — hangzik a levélben. Hogy az erőviszonyok továbbra is a békeszerető népek javára fejlődjenek, elsősorban növelni kell a szocialista világrendszer és a nemzetközi kommunista mozgalom, az összes impéria listaelienes erő közös erőfeszítését a békéért, a biztonságért az Imperializmus ellen vívott harcban. Meggyőződésünk — hangzik a levél végén —, hogy azon politika megvalósítása, amelyet jóváhagy az MSZMP X. kongresszusa, további értékes hozzájárulás lesz a szocialista közösség megszilárdításához és a marxizmus—leninizmus további offenzív terjesztéséhez. Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, aki az MSZMP X. kongressszusán részt vevő szovjet pártküldöttséget vezette, tegnap Budapestről Jerevánba utazott, ahol részt vesz Örményország és a köztársaság kommunista pártja fennállása 50. évfordulójának ünnepségein. Guinea hatékony támogatást vár az ENSZ-tol Dakar — Guinea csütörtökön jelentős katonai segítséget kapott Algériától és Líbiától — jelentette a conakryi rádió. Ismael Touré, guineai állammlnlszter a Conakryban tartózkodó ténymegállapító ENSZ-bizottság tagjai előtt kijelentette, hogy a főváros ellen intézett támadásoknak olyan bábkormány létrehozása volt a célja, amely az imperialisták érdekeit szolgálta volna. A bábkormányban helyet kapott volna az elmúlt évben letartóztatott több áruló. Az államminiszter szerint a mostani agresszió tulajdonképpen egyik láncszéme a gyarmatosítók által a guineai forradalom ellen az elmúlt években szőtt sorozatos összeesküvéseknek. Ismael Touré ismét bírálta az ENSZ-et, amiért a kért fegyveres segítség helyett ténymegállapító bizottságot küldött Conakryba. Kijelentette, hogy Guinea nagyon csalódott a világszervezetben. A Conakryba küldött ténymegállapító ENSZ-bizottság csütörtökön megtekintette azokat a helyeket, melyek a bombázások céljait alkották. A conakryi rádió közlése szerint elsősorban Sékou Touré elnök rezidenciája ellen irányult a támadás, melyet a tüzérségi lövetés után tűzvész puszított el. VILÁGSZERTE ELÍTÉLIK A VDK BOMBÁZÁSÁT Hanoi — A „Nhan-Dan" című hanoi lap tegnap újabb bizonyítékokat közölt az Egyesült Államok Dél-Vietnam elleni vegyi háborújáról. November 2-án az amerikai hadsereg elpusztította a QuangNam tartomány rizsföldjeinek termését. Ugyanezen a napon az amerikai {íelikopterek számos körzetben ls mérges vegyszereket szórtak le. Az Egyesűit Államok bombatámadásait elítélte tegnap Duong Van Vinh, volt saigoni tábornok, aki sajnálatos ténynek tartja, hogy olyan időben került sok ezekre az akciókra, amikor a békére kellene törekedni. A nemrégiben lezajlott bombatámadásokat a világ számos országában elítélték. Párizsban csütörtökön például 50 000 francia polgár tüntetett a VDK elleni bombázás és az USA vietnami agressziója ellen. Az NDK kormányának tegnap közzétett nyilatkozata is felháborodással szól a VDK elleni terror bombázásról. A Kubai Kommunista Párt és a kormány is határozottan elítéli a VDK városainak és falvainak gyalázatos bombázását az amerikai légikalózok által. Phnom Penh — A kambodzsai hazafiak folytatják offenzívájukat. Az északi fronton a kormányerők jelentős része el van szigetelve egymástól. Phnom Penhtől délnyugatra a hazafiak jelentős támadásokat intéztek Srang városa ellen és Takeo irányában haladnak előre. Naponta bővítik a felszabadított területet. A Lon Nol rezsim helyzete kezd válságos lenni — elveszítette egyetlen lőszergyárát és vízierőművét Kiriromban. MOSZKVÁBAN ünnepi nagygyűlést tartottak Jugoszlávia államünnepe alkalmából. Az ünnepségeken részt vett Pjotr Gyenyicsev, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, az SZKP KB titkára, Kurban Halilov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökhelyettese, Nyikolaj Patolicsev, Jekatyerina Furceva miniszterek és további jelentős személyiségek. AZ EGYESÜLT ARAB KÖZTÁRSASÁG és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Kairóban tegnap kereskedelmi egyezményt írt alá, amely szerint az 1971-es évben a két ország közti árucsere-forgalom 40 millió font sterlingre emelkedik. A LETT SZSZK fővárosát, Rigát Lenin-renddel tüntették ki nagyjelentőségű gazdasági és kulturális eredményeiért, valamint az ötéves terv feladatainak két hónappal előbbi teljesítéséért. AZ NDK külügyminisztériumának szóvivője tiltakozást jelentett be a nyugatnémet CDU— CSU parlamenti frakció november 30-ra és december l-re tervezett nyugat-berlini tanácskozása ellen. A PÁRIZS melletti Champigny-Sur-Marne-ban tegnap délelőtt megkezdődött a francia békemozgalom háromnapos kongresszusa. A DÉL-AFRIKAI fegyverszállítások kérdéséről és az óceánokat járó flották katonai erőviszonyairól tárgyalt csütörtök kön este Londonban DouglasHome brit és Mitchell Sharp kanadai külügyminiszter. Kanada hevesen ellenzi, hogy a tory-kormány fegyvereket szállítson a pretőriai rendszernek. A BRIT bányászok képviselői csütörtökön elfogadták a bányatelep vezetőségének kompromisszumos javaslatát s elhatározták, hogy befejezik a kéthetes bérsztrájkot. BELGRÁDBAN tegnap árucsere-forgalmi jegyzökönyvet írtak alá az 1971-es évre Albánia és Jugoszlávia képviselői. ROMÁBAN a kommunista, proletárszocialista és független szenátorok csütörtökön felkérték az olasz kormányt, hogy akadályozza meg a cukor árának emelését, melyet a cukormonopóliumok a múlt héten hirdettek ki. AZ EURÓPAI űrkutatási szervezetet (ESROJ pénzügyi és bizalmi válság fenyegeti. A szervezet csütörtökön tartotta meg tanácsülését Párizsban, hogy döntsön a távlati kutatási tervekről és a rendelkezésre álló pénzösszegek felhasználásáról. A BELGA parlament alsóháza csütörtökön jóváhagyta azt a közös-piaci pénzügyi tervezetet, amelynek értelmében 1978ig fokról fokra kiépíti a közösség saját bevételi forrásainak rendszerét. DIAS ROSAS, Portugália pénzés gazdaságügyi minisztere csütörtökön megígérte, hogy az ország 1971-es költségvetésében „egyforma prioritást" élveznek majd a közhasznú beruházások és a katonai kiadásokra szánt összegek. JUGOSZLÁV—NYUGATNÉMET KÖZÖS KÖZLEMÉNY Merénylet a pápa ellen Belgrád — Mirko Tepavac, a jugoszláv külügyminisztérium államtitkára és Walter Scheel, az NSZK külügyminisztere tegnap közös nyilatkozatot írt alá. A nyilatkozatban megállapítják: mindkét miniszter arra a nézetre jutott, hogy Európában enyhült a feszültség, hogy a szovjet—nyugatnémet és a lengyel— nyugatnémet szerződés jelentős hozzájárulás az európai kapcsolatok megjavításához, végül pedig, hogy egy jól előkészített európai biztonsági értekezlet nagy jelentőségű volna az európai együttműködés és biztonság megszilárdítása szempontjából. Scheel belgrádi látogatása folyamán megállapodást írtak alá a gonosztevők kiadásáról. Szó volt az NSZK-ban lévő emigráns központok terrortevékenységéről is. A nácizmus áldozatainak kifizetendő kártérítés kérdésében megállapodtak abban, hogy ebben az ügyben hamarosan hivatalos tárgyalásokat kell kezdeni. A PÁRIZSI haladó jellegű Editions Sociales könyvkiadó „Maurice Thorez az ember és a kommunista" címmel könyvet adott ki, melynek szerzője Georges Cogniot és Victor Joannes. NYIKOLAJ BOGOLJUBOV szovjet akadémikust további három évre választották meg az Egyesült Nukleáris Kutatóintézet Igazgatójává. Manila — Röviddel a Fülöpszigetekre történt megérkezése után egy reverendába öltözött férfi merényletet kísérelt meg VI. Pál pápa ellen. A 73 éves katolikus egyházfő sértetlen maradt. A merénylőt — Benjámin Medoza, 35 éves bolíviai illetőségű festőt, aki csak azért viselt reverendát, hogy a pápa közelébe Juthasson — elfogták. Egyes jelentések szerint az egyik bíboros akadályozta meg a merénylőt abban, hogy a pápát mellbe szúrja. A merénylőnek azonban sikerült öklével csapást mérni a pápa mellére. Az egyházfő az incidens után folytatta programját. Egyes hírügynökségi jelentések szerint, a három éve Manilában élő Medoza tulajdonképpen őrült.