Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-26 / 281. szám, csütörtök

Ludvík Svoboda elvtárs LAIRO A VÖK ELLENI BOMBATÄMADÁSRÚL születésnapjának külföldi Moszkva — Ludvík Svoboda, a csehszlovák nép és a CSKP hűséges íia egész életét a bé­kéért és a szocializmusért ví­vott küzdelemnek szentelte. Az ő élete a hazája szabadságáért és függetlenségéért küzdő ta­pasztalt harcosnak, az új szo­cialista Csehszlovákia aktív építőjének az élete — ezekkel a szavakkal kezdődik az Izvesz­tyija „Kommunista, harcos, ha­zafi" című cikke, amely köztár­sasági elnökünk 75. születés­napjával foglalkozik. Ludvík Svoboda neve hazánk­ban jól ismert — folytatja az Izvesztyija. — A szovjet embe­rek nagyra értékelik a második világháború éveiben a fasiszta hódítók elleni közös harcban szerzett érdemeit, a háború utá­ni időszakban a béke és a szo­cializmus megszilárdításáért, a szovjet és a csehszlovák nép megbonthatatlan barátságának és sokoldalú együttműködésé­nek fejlesztéséért vívott küz­delmét. Budapest — A magyar sajtó cikkekben méltatja Ludvík Svo­boda hadseregtábornok, cseh­szlovák köztársasági elnök 75. születésnapjával kapcsolatban államunk első polgárának ér­A francia baloldali egység kialakításának problémái Párizs — Alain Savary, a Szo­cialista Párt első titkára és Georges Marchais, a Francia KP főtitkárhelyettese nyilatkozott az Humaniténak a baloldali egység kialakításával kapcsola­tos problémákról. Savary nyilatkozatában azt hangoztatja, hogy a szocialisták és a kommunisták közötti egy­ség csak akkor nyújt „komoly távlatokat", ha megvan a le­hetőség arra, hogy tartóssá vál­jék. Marchais nyilatkozatában ki­jelentette, hogy a kommunista párt az egész baloldal, vala­mennyi baloldali párt egységét akarja. Ezért nemcsak a szocia­listákkal folytat tárgyalásokat, hanem a PSU-val is, és hajlan­dó együttműködni azokkal a ra­dikálisokkal ls, akik azt akar­ják, hogy a radikális párt ls részt vegyen a demokratikus erők harcában. Kommentárunk sajtóvisszhangja demeit. A Népszabadság kieme­li, hogy „személyes tevékeny­sége pozitívan befolyásolta az 1968—69-es csehszlovákiai fej­leményeket, hozzájárult ahhoz, hogy országa a CSKP megújult vezetésével a konszolidáció út­jára tért, s hogy Csehszlovákia ma ismét szilárd tagja a szo­cialista világrendszernek." Az Esti Hírlap szerkesztősé­gi cikkében rámutat, hogy „Csehszlovákia elnöke, nki jól beszél magyarul, mindig a ma­gyar nép barátja volt". Berlin — Ludvík Svoboda 75. születésnapjával behatóan fog­lalkozik az NDK sajtója is. Tol­mácsolja a Német Demokrati­kus Köztársaság népének szívé­lyes üdvözleteit és jókívánatait. Valamennyi lap első oldalon a csehszlovák elnök arcképével együtt közli Walter Ulbricht jó­kívánatának szövegét. „Mint a Szovjetunió hűséges barátja, mint a kapitalista ki­zsákmányolás ellen, a hitleri fa­sizmus ellen és Csehszlovákiá­ban a szocialista társadalmi rend felépítéséért küzdő bátor és rettenthetetlen harcos, olyan kiváló érdemeket szerzett ön, amelyeket az NDK népe rendkí­vül nagyra becsül — ezekkel a szavakkal értékeli Walter Ulbricht, az NSZEP KB első tit­kára, az NDK Államtanácsának elnöke Ludvík Svoboda elvtárs életét és harcát. Montreal, Ottawa — Botrány­ba fulladt kedden a Laporte quebeci munkaügyi miniszter meggyilkolása és Cross brit dip­lomata elrablása ügyében folyó bűnügyi vizsgálat. Jahja Khan Kelet-Pakisztánban Dacca — Jahja Khan pakisz­táni államelnök kedden a ka­tasztrófa sújtotta kelet-pakisz­táni területre érkezett, hogy személyesen ellenőrizze a szö­kőár és a ciklon pusztította tér­ségben folyó mentési munkála­tokat. A világ különböző részeiről érkezett segélyosztagok időköz­ben azzal foglalatoskodnak, hogy a legszükségesebb élelmi­szerekkel és gyógyszerekkel lássák el az életben maradotta­kat. Washington — Laird ameri­kai hadügyminiszter kedden este vallomást tett a szenátus külügyi bizottsága előtt a VDK elleni amerikai bombatámadás­ról és a Hanoi közelében vég­rehajtott kommandóakcióról. A hadügyminiszter hangoztat­ta, hogy az akciót „a leggon­dosabban" készítették elő, „ki­tűnő Jelderítői értesülések áll­tak rendelkezésre, és a vállal­kozás „sikerét nem kisebbíti", hogy a táborban nem találták meg a kiszabadítandó hadifog­lyokat. A VDK területei ellen végrehajtott újabb légitámadás­sorozattal kapcsolatban ismé­telten hivatkozott arra az állí­tólagos „megértésre", amelynek értelmében szerinte az USA-nak „joga van" felderítő repülése­ket folytatni a VDK területe felett. Fulbright szenátor, a külügyi bizottság elnöke kijelentette: „Arra vár a bizottság és az egész ország választ a hadügy­minisztertől, hogy milyen hatá­sa lesz a kommandóakciónak és a bombázás felújításának a párizsi tárgyalásokra, és általá­ban a vietnami háború tárgya­lásos rendezésének kilátásaira." Laird a kérdéseket megkerül­ve ismételten a kommandóak­ció sikereit hangoztatta, de amikor Fulbright szenátor többszöri közbeszólással sarok­ba szorította, a hadügyminiszter beismerte: az akció elsődleges célja, mint mondotta, az volt, hogy „demonstrálják az ame­A vizsgáló bírák hat tanút hallgattak ki, akik igen bőbe­szédűen, gyakran a nevetséges­ségig menő részletességgel vá­zolták „értesüléseiket" az em­berrablást követő időszakról. Az emberrablással vádolt és még mindig menekülőben lévő Rose fivérek nővére, Lise Rose a kihallgatás során botrányt csinált — először ls brutalitás­sal vádolta a rendőröket, azt állította, hogy börtöncellájában éjjelenként „majd megfagyott". Ezután azt sikoltozta, hogy a rendőrök kihallgatása során meztelenre vetkőztették. A bot­rányos jelenet miatt kivezették a tárgyalóteremből. Miután több tanú nem volt hajlandó válaszolni a vizsgáló­bírók kérdéseire, a kihallgatást vezető bűnügyi vizsgálóbíró el­rendelte a kihallgatások elna­polását jövő keddig. rikai közvélemény és a hadi­foglyok számára: Amerika nem feledkezett meg a hadifoglyok­ról." Laird Fulbright kérdéseire érdemben csupán ennyit vála­szolt: A Nixon kormány vietnami politikájának két oldala van: a párizsi tárgyalások és azok­nak kiegészítője — a „vietnami­zálás", amely utóbbi a tárgya­lások eredménytelensége esetén a tárgyalások alternatívája. Laird tagadta, hogy a múlt hétvégi bombatámadás a VDK elleni légiháború általános fel­újítása felé mutatna, de nem zárta ki azt a lehetőséget, hogy hasonló „védő visszavágó" ak­ciókra a jövőben is sor kerül­het. Ky Washingtonban Nixon amerikai elnök kedden a washingtoni Fehér Házban fo­gadta Nguyen Cao Kyt, a sai­goni rendszer alelnökét. Utána Ky sajtóértekezletet tartott s elmondotta, hogy „rendkívül gyümölcsöző megbeszélés so­rán" megvitatta Nixonnal a dél-vietnami katonai, politikai és gazdasági helyzetet, valamint a vietnami kérdéssel kapcso­latos párizsi tárgyalások me­netét. Ky gyakorlatilag elismerte, hogy a saigoni rendszer tovább­ra is szembeszegül a vietnami kérdés békés rendezésével. Ar­ra törekszik, hogy fegyveres erőinek létszámát egymillió­százezerre emelje. Többek kö­zött kijelentette, hogy „nem táplál reményeket" a párizsi ta­nácskozás eredményessége iránt. A saigoni rendszer képviselő­jét az országos sajtóklub előtt tüntetők fogadták, akik üteme­sen ezt kiáltották: „Ky, taka­rodjék haza!" A tüntetők pla­kátokat emeltek a magasba ilyen feliratokkal: „Haladékta­lanul hozzák haza katonáin­kati", „Fejezzék be a háborút!". A kambodzsai hazafias erők szilárdan kezükben tartják Puok városát Phnom Penh — Kambodzsá­ban a hazafias erők továbbra is szilárdan tartják kezükben az ellenőrzést Puok közigazga­tási székhely felett, amelyet kedden foglaltak el. A kambodzsai főparancsnok­ság szóvivője elmondotta, hogy a hadseregnek sikerült megerő­sítést küldenie a hazafiak által ostromlott Kompong Cham tar­tományi székhelyre. BOTRÁNYBA FULLADT A QUEBECI VIZSGÁLAT 1970. XI. 24. I^íeglepetést keltett a conak­ryi rádió vasárnapi beje­lentése, amellyel arról értesí­tette a világ közvéleményét, hogy imperialista hatalmak szol­gálatában álló zsoldosok mvá­ziós támadást kíséreltek meg a Guineai Köztársaság ellen. A hi­vatalos közlemény nem nevezte meg közelebbről az invázió ér­telmi szerzőit, csak Portugáll­át említette a gálád támadás hátterében. A zsoldosok részben európai kalandorokból, részben néger bérencekből állnak. Sé­kou Touré, a köztársaság és egyben a kormányzó Guineai Demokrata Párt elnöke az ENSZ Biztonsági Tanácsához fordult támogatásért, rendfenntartó csa. patok kiküldését kérte, ahelyett azonban csak különleges tény­megállapító bizottságot várhat­nak Conakryban. Kinshasai Kongóban évekig garázdálkodtak a fehér zsoldo­sok, akik Csőmbe katangai csen­dőreivel együtt tömeggyilkossá­gokat stb. követtek el. Amikor a Mobutu-kormány hatóságai 1968 áprilisában fean Schramm zsoldosvezért és társait, miután megadták magukat, azzal a fel­tétellel bocsátották szabadon, hogy írásban becsületszavukra kötelezték magukat, sohasem térnek vissza Kongóba, a szkep­tikusoknak volt igaza, mert Schramm és zsoldosai 16 hónap múlva portugál gyarmati terü­letről, Angolából törtek be a Kongói Demokratikus Köztársa­ság területére. Nem okultak. Ugyancsak a külföldi mono­póliumok fehér zsoldosait talál­tuk a szudáni forradalom győ­zelme után színre lépő délszu­dáni szeparatista mozgalom tá­borában. Francia katonák és fe­hér zsoldosok harcolnak a csá­di ellenállók mozgalmának le­verésére. Zsoldosok fenyegették a közelmúltban nagyszabású bá­nyaállamosítást elhatározó zambiai kormányt. Igy sorolhatnánk tovább a dással, noha több kísérlet tör­tént Sékou Touré rendszerének megbuktatására, sőt az elnök meggyilkolására is. A demokratikus Guinea 12 éve — szorgalmas országépítésben eltelt idő. Fontos létesítmények születtek különösen a Szovjet­unió és más szocialista orszá­Merénylet Fekete Afrika ellen példákat, Guinea esete azonban minden eddiginél érdekesebb. A 12 évvel ezelőtt függetlenné vált afrikai ország ugyanis kez­dettől fogva azon fiatal afrikai államok közé tartozott, ame­lyek a „szocializmusba vezető nem kapitalista fejlődési út" mellett döntöttek, s ezt a poli­tikát különféle nehézségekkel szembenézve következetesen folytatták is. Az afrikai fejlő­désnek ezt a haladó irányát há­rom ország — volt francia gyar­mat — jelölte meg: Ghana, Gui­nea és Mali. Nem véletlen, hogy a befolyásuk — akár más for­mában történő — megőrzésére törekvő neokolonialista hatal­mak cselszövéseik tervében elő­ször ezt a három országot pé­^cézték ki. Először Ginnában buktatták meg jobboklali tiszti puccs következtében a Nkrumah­rendszert, mely fogvalékosságai ellenére is a haladást képvisel­te, s a puccs után felszámolták az előző haladó reformokat. Ugyanez a sors érte a volt Fran­cia Szudánban — Mali Köztár­saságban Modibo Keita rendsze­rét. Csak Guinea dacolt végső­kig a neokolonialista ármányko­gok segítségével. A 23 évvel ez­előtt megalakult Guineai De­mokrata Párt következetesen ra­gaszkodott programjához, nem hagyta magát letéríteni a nem kapitalista útról, s ennek a ki­tartó politikának megvannak a látható eredményei is a helyi szükségleteknek megfelelő gaz­dasági létesítmények képében. A párt ma a meglevő iparválla­latok kapacitásának ésszerű ki­használására és a mezőgazda­ság belterjesítésére törekszik. Külpolitikájával az antiimpe­rialista front élvonalában áll, fontos nemzetközi kérdésekben, például a vietnami és a közel­keleti kérdésben osztja a szo­cialista országok nézetét. Mint tavaly elfogadott szervezeti sza­bályzata leszögezte, e párt „a tö­megeknek az alkotóerő kimerít­hetetlen forrását jelentő tevé' kenységre épülő politikai, gaz­dasági és szociális fellődés ha­tékony eszköze". Érthető, hogy ez a politika nem tetszik a neokolonialista hatalmaknak, s most zsoldosok­kal próbálták megbuktatni Sé­kou Touré rendszerét. A neoko­lonialisták azonban meggyőződ­hettek róla, hogy ez a rendszer szilárd és az egész nép támoga­tását élvezi. Ha nem is érték el eddig cél­jukat a neokolonialisták, na­gyon valószínű hogy folytatják mesterkedései ket egy szabad af­rikai ország ellen. Az sem vélet­len, hogy a faltörő kos szere­pét Portugália vállalta, az az anakronista rendszerű állam, amely nem okulva a klasszikus gyarmattartók kudarcából to­vábbra is fenn akarja tartani afrikai területeit. Nem tudódott ki, honnan szár­maznak a támadó zsoldosok, de nyílt titok, hogy az angolai Ban­za Sosso katonái táborban a por­tugálok rendszeresen képeznek ki diverzáns csapatokat. S végül felvetődik a kérdés, miért tehetik ezt a portugálok és általában a neokolonialisták, miért dacolhatnak már évek óta a világ haladó közvélemé­nyével. A magyarázat nem is nehéz, elég egy pillantást vet­nünk az ENSZ Idei jubileumi közgyűlésének munkájára. Hisz éppen a volt gyarmatokon ér­dekelt országok, mint Anglia, torpedózzák a világszervezet szankcióit, s intéznek nyílt ki­hívást a szabadságszerető em­berekhez azzal, hogy megtor­pedózzák a dél-afrikai, rhode­siai és a portugál fajüldöző rend­szerek megzabolázására előter­jesztett határozati Javaslatokat. A falazó, nagyhangú, de szank­ciómentes fellépésnek itt a kö­vetkezménye. Ezért kétséges, érdembeni munkát végez-e majd a különleges ténymegállapító ENSZ-bizottság. L. L. Megkezdődött a lengyel szejm ülésszaka Varsó — A lengyel fővárosban tegnap megkezdődött a lengyel szejm őszt plenáris ülésszaka. Az ülés napirendjén három gazdasági jellegű az állami költségvetéssel, az üzemek adócsökkentésével, va­lamint a higiéniai és egészségügyi előírásokkal kapcsolatos törvény­javaslat szerepel. A szejm ülésszakán részt vesz Marian Spychalski, a Lengyel Nép­köztársaság Államtanácsának el­nöke és józef Cyrankiewicz mi­niszterelnök. Brandt befejezte olaszországi látogatását Róma — Willy Brandt nyugat­német kancellár a háromnapos hi­vatalos olaszországi látogatása be­fejeztével rendezett római sajtó­konferencián hangsúlyozta, hogy az olasz kormány teljes mértékben támogatja a bonni kormánynak a szocialista országokkal szembeni politikáját. Brandt közölte, hogy a finn kor­mány több európai ország kormá­nyához juttatott el jegyzéket az európai biztonsági konferencia elő­készületeivel kapcsolatban. A jegy­zékkel foglalkozik majd a NATO tanácsa Is, mely december 2—4-én ül össze Brüsszelben. Brandt kancellár az olasz kor­mány képviselőivel folytatott tár­gyalásairól kedvezően nyilatkozott. Kijelentette, hogy mindkét fél ar­ra a nézetre jutott, hogy a közös piaci és a NATO-beli tagság kér­déseivel kapcsolatban, valamint a feszültség csökkentését célzó igyekezet terén semmilyen nézet­eltérés sincs a két ország között. A MOSZKVA melletti Dubná­ban tegnap megkezdődött az Egyesült Atommagkutató Inté­zet tagállamai képviselőinek évi ülése. E bizottság a szocialista országok e nemzetközi tudomá­nyos szervezetének legmaga­sabb irányító szerve. AZ SZKP küldöttsége, mely az Olasz Kommunista Párt meghí­vása alapján Olaszországban tartózkodik, kedden látogatást tett Capri-szigetén, ahol virág­csokrokat helyeztek el V. I. Le­nin emlékművénél. NIGÉRIA és a Szovjetunió tegnap Lagosban szerződést írt alá a geológiai kutatásról. SZOVJET küldöttség utazott tegnap Mexikóba dr. Luis Eche­verria Alvarez mexikói köztár­sasági elnök beiktatása alkal­mából. A küldöttséget Vitalij Ruben, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökhe­lyettese vezeti. A SZOVJET fővárosban ked­den megalakították a Szovjet­Nigériai Baráti Társaságot. A társaság elnökévé Vlagyimir Tyerebilov szovjet igazságügy­minisztert választották. BUDAPESTEN tegnap a ma­gyar—csehszlovák kereskedelmi tárgyalások befejeztével árucse­re-forgalmi egyezményt írtak alá az 1971-es évre. Az egyez­ményt magyar részről Tordai Jenő külkereskedelmi minisz­terhelyettes, csehszlovák részről Emil Mišovský külkereskedelmi miniszterhelyettes írta alá. A KGST szabványügyi állandó bizottsága Ulánbátorban meg­kezdte 27. ülésszakának munká­ját. A GIBRALTÁRI politikai pár­tok képviselőinek Londonban tartózkodó csoportja biztosíté­kokat kapott Douglas-Home brit külügyminisztertől arra vonat­kozólag, hogy a gyarmat lako­sai bármikor áttelepülhetnek az anyaországba. SZÓFIÁBAN befejeződött az európai országok békemozgal­mi képviselőinek kétnapos ta­nácskozása. Ez alkalomból zá­róközleményt adtak kl, mely hangsúlyozza, hogy az európai országok békevédői nemzeti bi­zottságai képviselőinek tanács­kozása az európai biztonság és együttműködés megvitatását és az európai békemozgalom tevé­kenységének jövő évi program­ja meghatározását tűzte kl cé­luL

Next

/
Thumbnails
Contents