Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-26 / 281. szám, csütörtök

Miről ír a világsajtói A Német Demokratikus Köz-, társasig lapjai még mindig terledelmes kommentárokban foglalkoznak a lengyel—nyugatnémet megállapodás parafálásával. A Neues Deutschland egyik kommentárjában a többi között megállapítja, hogy e szerződés a szocialista országoknak, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése megvalósítására irányuló következetes és közös politikájának, Lengyelország ezen alapuló kezdeményezésének az eredménye. Hozzáteszi, hogy ez a megállapodás is, hasonlóan az augusztusban megkötött szovjet—nyugatnémet szerződéshez, arról tanúskodik, hogy a szocialista - országok kitartóan folytatják erőfeszítéseiket az európai helyzet normalizálása érdekében. A lengyel—-nyugatnémet megállapodás az európai status quo megszilárdítását és az enyhülést szolgálja, mert megerősíti Lengyelországnak a potsdami egyezményben végérvényesen megállapított határát — írja a lap és rámutat, hogy ez a nyugatnémet lépés már évtizedek óta esedékes volt. A továbbiakban azt a véleményét hangoztatja, hogy az erőviszonyok megváltoztatása késztette a jelenlegi bonni kormányt az Odera—Neisse határ végérvényességének elismerésére. A Neues Deutschland hangsúlyozza, hogy a szövetségi köztársaság kormányának felelősségteljes feladata a jobboldali erők visszaszorítása és a Szovjetunióval, valamint Lengyelországgal kötött szerződés haladéktalan ratifikálása és gyakorlatba való átültetése. „A Szovjetunióval és a Lengyel Népköztársasággal kötött szerződés után elvárható az NSZK kormányától, hogy folytatja politikája reális elemeinek megvalósítását, az NDK-val szemben is a válóság talajára helyezkedik, s a nemzetközi jog alapján egyenjogú kapcsolatokat létesít vele" — írja a Neues DeutschlnnH A világ acéltermelésének 1980-ra meg kell közelítenie a a 900 millió tonnát, szemben a tavalyi 570 millióval. Ez Mauiielli professzornak, a Finsider Holding elnökének hipotézise. A következő 10 évben — ha az acéltermelés továbbra is az iparilag fejlett országok privilégiuma marad — rohamosan kifejlődik a vasérc tengeri úton történő szállítása. A húsz évvel ezelőttig szinte jelentéktelen tengeri szállítás ma 200 millió lonnát tesz ki és a becslések szerint 10—15 éven belül megháromszorozódik. A már 1945 óta rohamosan növekvő acélkereslet, a szállítási díjszabás csökkenése, az új, gazdag érclelőhelyek feltárása, 1950 óta megváltoztatták az acél földrajzát. Az európai érctermelés aránya majdnem a felére csökkent, az észak-amerikai országoké pedig háromötöddel lett alacsonyabb. Ebben az övezetben azonban Kanada már 15 éve tartja magát mint nagy termelő, egy szinten Ausztráliával és számos dél amerikai, valamint afrikai országgal. A jelenlegi tengeri szállítás nagy része Japánba irányul. A japán kohászat közvetlenül a tengerparton helyezkedik el. Japánban az acéltermelés az 1955. évi 9,4 millió tonnáról 1969-re 82 millió tonnára emelkedett. Minden más országgal ellentétben (Olaszország kivételével), amelyek fejlett vaskohászattal rendelkeznek

5, Japán minden vasércsziikségletét importból fedezi. A japán vállalatok rendkívül aktív beszerzési politikát folytatnak, szerződések révén igyekeznek biztosítani távlati nyersanyagszükségleteiket 15— 20 éves időszakra. Egyes szakértők szerint azonban századunk "vége előtt megváltozik mind a vas, mind az acél földrajza, amely nem egészen tíz éve alakult ki. Véleményük szerint 1975-től Japán Ausztráliában biztosítja magának a szükséges érc 40 százalékát. £r Wmh Novénynemesítök tanácskozása Miloš Haruščiak mécnök, a bra tislavai Slovosivo n. r. igazgatói* nyitotta meg kedden a tátralomni ei Grand szállóban a szlovákiai növénynemesítés 100. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi ta nácskozást. A tanácskozáson a mezőgazdasági üzemek, nemesítő állomások, mezőgazdasági főiskolák több mint 200 dolgozója vett részt. A megnyitó után dr. Tibnr Boh danovský, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterbe iyettcse mondott beszédet. Érté kelte a mezőgazdaság fejlődését és a tudományos intézmények, köztük a nemesítő állomások munkáját. Szlovákiában a jubiláló növény nemesítés három fontosabb szakaszra osztható: az 1870 -1920 as, az 1920—1948-as és az 1948—1970 es évek közti időszakra. A nemesi tés első kísérletei a búzával és a burgonyával kezdődtek meg L87(Jben. A nemesítés nagyarányú fej tődése 1920-ban indult meg. Az 1918—1938-as években Szlo vákiában 18 intézmény foglalko zott növénynemesítéssel. Munkájuk eredménye: 92 növényt nemesítettek. A nemesítők a legjelentősebb munkát az 1949 -19B8 as években rejtették ki. A szocialista mezőgazdaság első évtizedeiben 418 nö vényt nemesítettek. Jelenleg 24 ne mesítőt foglalkoztatnak. Rohdanovský elvtárs rámutatott a nemesítésnek a mezőgazdasági termelésben betöltött szerepére, s összehasonlította az 1980-as és 1389-es évek terméseredményeit. Szlovákiában 1960 ban az átlag hozam búzáből 18,5 mázsa volt, 1989 ben már 31,5 mázsa, árpából 22,3 helyett már 29,3 mázsa, kuko rinából 30,3 mázsa helyett 1989-ben tíz mázsával több. cukorrépából 317 mázsa helyett 1SB9 ben 375 mázsa termett. A miniszterhelyettes a terméshozamok növekedésével kapcsolatban nagyra értékelte a Szovjetunió önzetlen segítségét, s kiemelte a nagy hozamú Bezosztája és Miro novi búzafajták jelentőségét. Bohdanovský elvtárs beszéde további részében köszönetet mondott mindazoknak, akik a szocialista mezőgazdaság fejlesztésén mun kálkodtak, s kijelentette, hogy a központi szervek minden lehetőséget és támogatást megadnak a nemesítőknek, hogy a jövőben az eddiginél eredményesebben segít sék a növénytermesztés fejlesztését. Ezt követően Anton Piršel mér nök, a Slovosivo vezérigazgatója szólalt fel, s elemezte a növény nemesítés történetét. Végül Tibor Bohdanovský miniszterhelyettes 23 növénynemesítőnek kitüntetéseket, további 24 dolgozónak pedig jubileumi emlékérmet adott át. I Kulik) Sikeresen tanulják az orosz nyelvet A legjobbak külföldi jutalomutazáson vettek részt Az orosz nyelv iránti érdeklődés felkeltésének számos eszköze van. Egyik a sok közül a Puskin emlékére minden évben megrendezésre kerülő orosz nyelvű szavalóverseny, melyen különböző kategóriákban mérik össze erejüket a résztvevők. Erre a szavalóversenyre természetesen azok jelentkeznek, akik az orosz nyelvet a legjobban bírják és kiejtésük is jó. Ez azt jelenti, hogy már maga a versenyen való részvétel is pozitív eredmény. A helyi és járási versenyeken való jó szereplés pedig kimondottan elismerést érdemel. Ám a szlovákiai versenyen csak a legjobbak vehetnek részt. Azt viszont már nem is szükséges hangsúlyozni, hogy a szlovákiai verseny győztései a legjobbak közt is a legjobbak. A győztesekre nagyszerű jutalom is várt: kéthetes díjmentes utazás a Szovjetunióba. Mégpedig a barátság vonatán, mely a csehszlovák—szovjet barátsági hónapban járt a Szovjetunióban. A kirándulás alkalmából beszélgettem el a legutóbbi orosz nyelvű szlovákiai verseny négy kategóriájának győzteseivel. A Banská Bystrica-i Sylvia Har'savská a tanítók kategóriájában bizonyult a legjobbnak. Már többször részt vett a versenyeken, de szlovákiai méretben most először győzött. Elmondta. hogy VI. Suloucin „Liszt rapszódiája" és leszenyin „Lenin" című versét szavalta. Mivel maga is az orosz nyelv tanításával foglalkozik, saját tapasztalatairól is beszámolt. Szerinte a tanulók orosz nyelv iránti érdeklődésének felkeltésére a legjobb módszer, ha az iskolában a lehető legtöbbet konverzálnak. Erre a célra a természetbe is kijárnak, hogy összekössék az iskolát az élettel. A nyelvtanon kívül mindent orosz nyelven mond el a tanulóknak. Nagy gondot fordítanak a szemléletre is. Fontosnak tartja, hogy a legfontosabb dolgokat a lanulók is orosz nyelven mondják el az órán. A tanítási órákon nem elégszenek meg azokkal az olvasmányokkal, amelyek a tankönyvben találhatók; olykor orosz nyelvű újságokból is leiolvasnak — főleg rövid tréfákat. Ezenkívül leveleznek szovjet pajtásokkal. Magdaléna Skorková Bratislavában tanul elektrotechnikai szakközépiskolán. Most végzi a negyedik évfolyamot, ö tehát a középiskolások csoportjából került ki elsőként. Szintén részt vett a versenyen már máskor is, de most nyert először. Az orosz nyelvet eddigi tanulmányai során oly annyira elsajátította, hogy orosz könyveket és szakfolyóiratokat is olvas. A jutalomutazásnak nagyon örült. Főleg azért, hogy megláthatja, hogyan élnek az emberek az olyan nagy országban, mint a Szovjetunió. A ruszin anyanyelvű Kuba Humenikovú Bardejovban tanulja a pincérszakmát. Vagyis a tanonciskolák kategóriájának lett a szlovákiai győztese. Most először szerepelt versenyen. Scsipacsov két versét szavalta. Nagyon izgult, mivel tudta, hogy a győztes társasutazáson vesz részt. Máskor is szeretne versenyezni, bár a munkahelyén azt mondták neki, hogy ha mindenáron szerepelni akar, akkor miért nem ment színészi pályára. A Szovjetunióba való utazását is meg akarták akadályozni. A szavaláson kívül a népi táncokat és a népdalokat kedveli. Ivántsy Ágnes a kassai magyar tanítási nyelvű gimnázium tanulója, a nemzetiségi iskolák kategóriájának a győztese. Az orosz nyelv, melyet az iskolában sajátított el, nagyon érdekli. S hogy nemcsak az iskolában tudja alkalmazni, hanem az életben is, arról a társasutazás alatt többször meggyőződhettünk. A nyelvtanulást a gimnázium elvégzése után se akarja abbahagyni. A szavalóverseny győzteseinek példája is bizonyítja, hogy az orosz nyelv tanításában és népszerűsítésében nagyon szép eredmények érhetők el. Azt is mutatja, hogy a fiatalok egyre inkább érdeklődnek az orosz nyelv iránt. S éppen az érdeklődés felkeltése kezeskedik arról, hogy egyre többen vannak azok, akik szeretettel tanulják barátaink nyelvét. P. U 2BYCH ANDRZEJ: KLOSS SZAZADOS KALANDOS TÖRTÉNETE [ 13. — fogadd el a felteteleimet — jog ta könyörgésre Sztásek. — Ha azok elfogadnak Klossnak, akkor, és csak akkor azt kérem, áldozzátok fel az ügyért uzt a néhány embert. Valahol a front közelében Kloss szervez egy szökést, aminek természetesen sikerülnie kell. aztán kitűnő alibivel, csaknem egyévi közös cellatársakkal körülvéve besétál ismét az oroszlánbarlangba. — Tolmácsolom kérésed a tábornoknak. Annyit mondok, ha sikerül a cellapróba, támogatom az akció tervét. — Ennyi már beleegyezés nekem mondta SztásekMásfél hónappal később csikordult a cellaajtó zárja. Hans odasúgta társai nak. - Már megint értem jönnek. Ezek be lezavarodtak Hilda nénibe. Az őr jókorát lódított rajta. Hans németül káromkodott, egészen addig, amíg oda nem értek a börtönigazgató irodájába, ahol ezúttal Jakubovszkij ült az Íróasztalnál. k Ml újság? Lassan már én is kezdem elhinni, hogy én vagyok Kloss. Gondolom, nemcsak engem figyeltettél, hanem őket is — bökött a cella irányába. — — A tábornok rám bízta a döntést. Most mit tegyek? — Amit ígértél. De mondd, mi van vele? Csodálkozott, hogy már a ruháját is leszedték róla? — Kloss már semmin sem csodálkozik. Rengeteg új dolgot szedtünk ki belőle. Már szinte élvezi, hogy önmagáról kell beszélnie. — Olvastam a jegyzökönyveket — mondta Sztásek. — Jól is jött felfrissíteni az emlékelmet. Most nem is az a rossz, hogy újra emlékezni kell mindenkire, hanem az, hogy egy csomó arcot el kell felednem. Mindenkit, akit az a másik Kloss, az ál Kloss ismert. — Tudod, hogy milyen veszélynek teszed ki magad? Felnőtt ember vagy, nincs jogomban visszatartani. Amit eddig végeztél, az nagyszerű volt. De azt megmondom, hogy harmadszor nem egyezem bele ... — Harmadik lehetőség nem Is lesz — mondta Sztásek. — Volt egy ember, egy Hans Kloss, aki szovjet hírszerző volt és meghalt. Magam hallottam, amint Stadtke azt mondta a többieknek: „Befejezte. Maga szolgáltatott magának igazságot". És most megjelenik náluk az igazi Kloss. Eszükbe sem juthat, hogy lehetnek olyan idióták, akik egy lebukott ügynököt másodszor is ijedobnak, ugyanazokkal a személyi adatokkal. Ez képtelenség, s ezért kell, hogy sikerüljön. — Egyet azonban feltétlenül el kell intéznetek — folytatta Sztásek. — A berlini központi levéltárban ki kell cse rélni minden olyan jelentést, amit valaha Kloss írt. Még az aláírásokat is fel kell kutatni. Nehogy grafológiai próbát vegyenek. — Elkéstél Sztásek — mondta az ezredes. — A parancsot már tegnap továbbítottuk berlini csoportunknak. Egyébként itt az ideje, hogy búcsúzzunk. Holnap kitelepítjük a börtönt. Egész éjjel meneteltek. Az ágyúdör géstöl ítélve mindössze 15—20 kilométernyire állt a front. Egy néptelen faluban kiugrottak a sorból. Kloss előre lendítette társait, ö maradt utolsónak. Egy faluszéli házban találtak biztos menedéket. Eldöntötték, hogy bevárják az övéiket. Lothárnak le volt fagyva a talpa, és Kloss már vagy öt kilométert cipelte a hátán a szerencsétlent. Bruno már átkozta a szökés pillana tát, de egészen más lett a véleménye, amikor Kloss és Friedrich egy félórai felderítő át után konzervekkel és egy üveg zsírral tért vissza. — Mit is kezdenénk nélküled, Hans — mondta Lotliár. A többiek is baráti öleléssel nyugtázták Kloss bátor helytállását. — Amikor odaérünk a mieinkhez — kezdte Friedrich, de Kloss félbeszakította: — Nem megyünk sehová. Itt várjuk meg őket. Lothar képtelen tovább menni, nem kockáztathatunk semmit. II

t vannak már a közelünkben. Friedrich és Kloss néhány nyaláb szalmát kerített, abba ásták be magú kat éjszakára. Itt talált rájuk kora reggel az első német őrjárat. Egy pincében helyezték el őket. A Gestapósok szokatlanul udvariasak voltak. Elnézést kértek, hogy csak cellában tudják őket elhelyezni, de — magyarázták — meg kell érteniük, hogy a Birodalom érdeke a most következő vizsgálat. Sturmbannführer Müller még aznap magához kérette őket. — • Mivel bizonyíthatjátok, hogy a szovjet börtönből szöktetek és hogyan jutottatok át a fronton? - kérdezte Müller tettetett udvariassággal, de nem kevés gyanakvással hangjában. — Tévesen informálták Önt, Herr Sturmbannführer - csapta össze Kloss a bokáját katonásan. — Evakuált börtöncsoportból szöktünk mei). elbújva vártuk be a mieinket. — Nagyon katonás — mondta Müller. Elégedetten nézte ezt n jiatal németet. ra Voltam katona — mondta Kloss. — Katona? — Müller hangjában bizalmatlanság csengett. Katona volt és mégis börtönben tartották, nem fogolytáborban? — Hosszú történet, Herr Sturmbannführer — mondta Kloss. — A klajpedi német katonaiskolát végeztem el, onnan a vílnius-i Abwehr-iskolába küldtek. Parancsnokom llubert őrnagy volt, törzsszámom HK—387. Különleges feladattal maradtam Litvániában a vörösök bevonulása után. Pechemre családommal együtt letartóztattak. Apámékat keletre cipelték, engem külön választottak, egy másik csoporttal délre vittek. Mindez 1941 márciusában történt. Néhány hónappal később Moszkvába hurcoltak, attól kezdve az urakkal voltam együtt. Naponta vittek kihallgatásra, mindenfélét kérdeztek a családomról, rokonaimról, ismerőseimről. Gyermekkoromtól kezdve. De egyetlen egyszer sem esett szó arról, hogy Ab welirtiszt vagyok• Bevallom, Herr Sturmbannführer, hogy néha azt hittem én vagyok őrült, néha meg azt, hogy ők hibbantak meg. — Erről még beszélgetünk. Hogy is hívják Önt? — Hans Kloss, parancsára — csapta össze bokáját Kloss. — Hans Kloss — tűnődött el Müller. — Mintha már hallottam volna ezt a nevet. Felnézett. Nyílt tekintetű német fickó állt vele szemben, aki készségesen vár ta további kérdéseit. — Igen, valami ügy kapcsán már la lálkoztam ezzel a névvel — mondta, de már nem emlékezett az egész Klossiigyre. — Apámnak birtokai voltak Litvániá ban — mondta Kloss. — Igen kiterjedt ismerettsége volt a felsőbb körökben is Fogalmam sincs, hogy mi lehet vele Anyámról és húgomról sincs semmi hí rem. Legjobb esetben — meditált — f e nyőket vágnak a tajgában. Esetleg ™ folytatta Kloss — Helmut doktort is merte ön, a nagybácsimat, aki a háború előtt kerületi bíró volt Kralowcban. IFolytaljuk/ 147 u