Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-25 / 280. szám, szerda

Hűséfiünk a marxizmus — leninizmushoz — további győzelmeink záloga (Folytatás az 1. oldalról) kapcsolatos legfontosabb prob­lémák megoldásában teljes meg­értésre és nagyrabecsülésre ta­lál a Szovjetunió kommunistái uészéiől. Valauio.inylah jól tudjuk — mondta a továbbiakban —, hogy a szocializmusért és a kommu­nizmusért vívott harc sok nehéz Céladat megoldását követeli meg. A szocialista és kommu­nista építés fejlődésének min­den újabb szakasza bonyolult problémákat vet fel pártjaink előtt. Ez természetes, dialekti­kus folyamat. A kommunisták nem vágyódnak kényelmes élet­re, mindig bátran haladnak to­vább, előre. Ezt Ismét meggyő­zően bizonyítja Kádár elvtárs beszámolója és kongresszusuk egész légköre is. Ugyanezt mondhatjuk a Szovjetunió Kom­munista Pártjának és más szo­cialista országok testvérpárt­jainak tevékenységéről is. A Szovjetuniónak, a Magyar Népköztársaságnak és a többi szocialista országnak jutott az a történelmi küldetés, hogy az új világ építőinek első soraiban haladjanak, mely új világnak a csírái napjainkban mindenütt kihajtanak. A nemzetközi küz­dőtéren szüntelen heves osztály­harc folyik a dolgozó emberek és a kizsákmányolók között, a szocializmus, a szabadság, a bé­ke, a haladás erői és az impe­rialista reakció, az elnyomás, az agresszió erői között. E harc arcvonala rendkívül széles. Formái különbözőek, bé­kések és nem békések. Munkás hétköznapjaink, a kapitalista országok dolgozóinak harca tár­sadalmi felszabadulásukért, a népek támadása a kolonializmus és a neokoloniallzmus ellen — mindez egy-egy láncszeme anta hatalmas osztályösszecsapások összefüggő láncolatának, ame­lyekben az egész emberiség jobb jövője születik. Legnagyobb közös vívmányunk a szocialista világrendszer, amely évről évre biztosan fejlő­dik és erősödik. A szocialista kö­zösségnek Európában ma ha talmas a gazdasági ereje. Teljes joggal mondhatjuk, hogy a szocialista országok hatéko­nyabb együttműködésének kér­dései az utóbbi években a test­vérpártok figyelmének közép­pontjában álltak. Gazdasági, po­litikai, ideológiai téren és a honvédelem ügyeiben mind szo­rosabban összehangoljuk erőfe­szítéseinket. Gazdasági területen az együtt­működés színvonalának emelé­sében fontos szakasz volt a KGST-tagországok 1971—75-re szóló népgazdasági terveinek az utóbbi időben végrehajtott ko­ordinálása. A Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsában részt vevő országoknak jő együttmű­ködési tapasztalatuk van a nagy. szabású gazdasági tervek meg­valósításában. Most azonban va­lamennyiben szükségesnek és lehetségesnek tartjuk, hogy újabb, minőségileg magasabb szintre emeljük a szocialista or­szágok gazdasági együttműködő, sét. A kulcskérdés, amelynek megoldására ma aktív, közös erőfeszítéseink irányulnak — a szocialista gazdasági integrá­ció fejlesztése. A tudományos­műszaki fejlődés vívmányainak aktív felhasználásával megvaló­suló gazdasági Integráció közös irányvonalunk, és meggyőződé­sünk, hogy ez újabb győzelmek­hez vezeti a szocialista orszá­gokat s még jobban megszilár­dítja a világszocializmus pozí­cióit a világgazdaságban. Az utóbbi évek folyamán az SZKP, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a többi testvérpárt és országaink kormányai nem kis munkát végeztek annak ér­dekében, hogy még jobban meg­szilárdítsuk politikai együttmű­ködésünket és erősítsük a Var­sói Szerződés szervezetét. Űgy gondolom, joggal értékelhetjük kedvezően a végzett munkát, erre minden alapunk megvan. Kialakult az a helyes gyakor­latunk, hogy az időszerű kér­désekben konzultálunk egymás­sal. Ez lehetővé teszi, hogy ösz. szehangoljuk akcióinkat a nem­zetközi küzdőtéren és egyszer­smind erősíti a Varsói Szerző­désben részt vevő valamennyi or­szág külpolitikai pozícióit. Közös vívmányunk a szövet­séges fegyveres erők hatékony­ságának jelentős szilárdítása is. Az utóbbi években megtartott nagyszabású hadgyakorlatok megmutatták a Varsói Szerző­dés baráti hadseregeinek magas. fokú együttműködését és harci kiképzését, azt, hogy meg tud­ják oldani a legbonyolultabb ka­tonai feladatokat, és ismételten bizonyították, hogy fegyverba­rátságunk megbízható eszköz bármely agresszor megzabolá­zására. A szocialista államok ka­tonai-politikai szövetsége immár több mint 15 éve jól szolgálja a szocializmus érdekeit, az eu­rópai és a nemzetközi biztonság érdekeit. Ez a szövetség segít valamennyiünknek biztosítani a szocialista és a kommunista épí­tés kedvező külső feltételeit és nagy jelentőségű tényezője a tartós békének Európában, vala­mint annak határain túl. A szocialista világrendszer ál­talános perspektíváiról holna­punkról szólva, optimizmus tölt el bennünket, kipróbált fegyve­rünk van a munkásosztály esz­ményeiért, a dolgozó tömegek eszményeiért vívott küzdelem, ben. Ez a fegyver a marxista— leninista elmélet. A történelmi fejlődés elemzésére és egyete­mes érvényű törvényszerűségei­nek figyelembevételére épülő, a minden sablontól, minden meg­merevedett dogmától idegen marxista—leninista elmélet szüntelenül gazdagodik a szo­cialista államok forradalmi gya­korlatával, a világ kommunista, munkás- és nemzeti felszabadí­tó mozgalmának sokrétű tapasz­talataival. A burzsoá ideológu­soknak és mind jobboldali, mind „baloldali", revizionista cinko. saiknak azok a kísérletei, hogy letérítsék a helyes útról a szo­cializmus és a kommunizmus építőit, s provokatív koholmá­nyokból, demagógiából és hami­sításokból ködfüggönyt vonja­nak útjukba, méltó ellenállásra találnak a kommunisták részé­ről. A kommunista és munkás­pártok hűsége a marxizmus— leninizmushoz — további győzel­meink biztos záloga. A nemzetközi kérdésekről szólva megállapította, napjaink, ban továbbra is heves harcok színhelye Délkelet-Ázsia, ahol Vietnam, Laosz és Kambodzsa népei a szocialista országoknak és az egész világ haladó erői­nek támogatásával fegyverrel a kezükben védik szabadságukat és függetlenségüket az imperialis­táktól és bérenceiktől- A felsza­badító harc világfrontjának ré­sze a Közel-Kelet, ahol az impe­rializmus az Izraeli agresszoro­kat felhasználva szeretne véget vetni az arab államok függet­lenségének és visszafordítani azokat az arab államoknak a társadalmi fejlődését, amelyek a haladás útját választották, szeretné visszavetni őket a füg­gőség, a nemzetközi tőke és bé­rencei által kizsákmányolt or­szágok helyzetébe. Mind na­gyobb méreteket ölt az igazi függetlenségért és társadalmi fejlődésért vívott harc Latin­Amerika országaiban. Magukban az imperializmus fellegváraiban — az Amerikai Egyesült Álla­mokban, Angliában, Olaszország­ban, Japánban és más kapitalis­ta országokban fokozódnak a páratlan lendületű összecsapá­sok. Ezeknek az országoknak a munkásosztálya mind határozot­tabban követeli Jogalt és védi érdekelt. A két ellentétes rendszer ak­tív harcának és együttműködé­sének színtere napjainkban az európai kontinens. A szocialis­ta országok valamennyi európai nép békéje és biztonsága meg­szilárdításának aktív hívei és arra törekszenek, hogy a gya­korlatban érvényesüljenek a kontinens különböző társadalmi rendszerű államai békés egymás mellett élésének elvei. Ez a po­litika — közös véleményünk sze­rint — megfelel a szocializmu­sért és a demokráciáért küzdő forradalmi erők érdekeinek, va­lamennyi nép érdekelnek. Ma már senki sem vonhatja kétségbe, milyen óriási pozitív szerepet tölt be a mai Európa nemzetközi életét>en a szocia­lista államok hatalmas közössé­ge. A szocialista államok poli­tikája volt a legfőbb ama té­nyezők között, amelyek az utób­bi években elősegítették az eu­rópai politikai légkör lényeges enyhülését. A szocialista országok politi­kájának, amely a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini elveire épül, Jelentős vív­mánya volt, hogy a Szovjetunió és más szocialista országok gyümölcsözően fejlesztették kölcsönösen előnyös együttmű­ködésüket Franciaországgal és más nyugat-európai államokkal. Ezek a kapcsolatok a béke ügyét és a feszültség enyhülé­sét szolgálják mind Európában, mind világszerte. Közösségünk sokéves össze­hangolt elvi politikájának és az NSZK új kormánya realisztikus állásfoglalásának — amelyre nyilvánvalóan hatással van a nyugatnémet lakosság széles köreinek hangulata — eredmé­nye volt a Szovjetunió és a Né­met Szövetségi Köztársaság kö­zötti szerződés megkötése is, valamint a Lengyel Népköztár­saság és az NSZK közötti szer­ződés parafálása. Ezek az ok­mányok az európai realitások, a népek a második világhábo­rúban vívott felszabadító harcá­nak eredményeként kialakult helyzet világos elismerésén alapszanak és jó előfeltétele­ket teremtenek az európai ál­lamok békés együttműködésé­nek elmélyítéséhez számos te­rületen, s egyszersmind védik a Német Demokratikus Köz­társaság és más szocialista or­szágok jogos érdekeit. A szocialista közösség orszá­gai vetették fel az európai biz­tonsági értekezlet összehívásá­nak gondolatát is, amelyet ked­vezően fogadott az európai ál­lamok többsége, és amely utat tör magának a gyakorlati meg­valósulás felé. Mindez és sok más nagy horderejű külpolitikai akció — ezt ismételten hangsúlyozni kell — a szocialista országok össze­hangolt közös politikájának eredménye. És minél szilárdabb egységünk, minél Jobban össze­hangoljuk akcióinkat, annál na­gyobb sikereket érünk el külpo­litikai téren országaink mind­egyike érdekében, a vtlágszo­cializmus érdekében, valameny­nyl demokratikus és békeszere­tű erő érdekében. Elvtársak! Pártunk igen nagy­ra értékeli a Magyar Népköz­társaság aktív külpolitikáját és a Magyar Szocialista Munkás­párt igazi internacionalista te­vékenységét. A továbbiakban a szocialista országok kommunistáinak az új ember nevelése és az alkotó­munka kiszélesítése terén elért eredményeiről szólt, majd Lenint idézve leszögezte: „Az osztály­harc tovább folyik, csak formáit változtatta meg ... A ml felada­tunk, mindent alárendelni e harc érdekeinek. S mi a mi kommunista erkölcsünket ennek a feladatnak rendeljük alá. Mi azt mondjuk: erkölcs az, ami elősegíti a régi kizsákmányoló rendszer elpusztítását és vala­mennyi dolgozó egyesülését a kommunisták új társadalmát megteremtő proletariátus kö­rül." A továbbiakban köszönetet mondva az SZKP KB küldöttsé­ge szívélyes fogadtatásáért, a XXIV. kongresszussal kapcsolat­ban a következőket mondta: A szovjet nép most országunk éle­tében nagyfontosságú esemény, az SZKP XXIV. kongresszusa küszöbén áll. Jó eredmények­kel készül a kongresszusra ... A szovjet emberek önfeláldozó munkájának eredményeként to­vább fejlődött az ország nép­gazdasága és Jelentősen emel­kedett a nép jóléte. Ennek bi­zonysága — állapította meg a továbbiakban Brezsnyev elvtárs, — az is, hogy a történelemben elsőként a szovjet ember alkot­ta automatikus kutató robot szállt le a Holdra. Felszólalása befejezéseként további sikereket kívánt a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt­nak és a testvéri Magyarország valamennyi dolgozójának a szo­cialista építésben kifejtett mun­kájához. Majd a szovjet és a magyar kommunistákat és a kőt ország népeit összpffiző ré­gi, tartós barátság jelképeként átnyújtotta Kuznyecov szovjet festőművész „Éljen a forrada­lom" clrafi festményét. Brezsnyev és Husák elvtársak a kongresszus szünetében. , (Foío: CSTK — MTI) Hazánk a szocialista tábor szilárd láncszeme (Folytatás az 1. oldalról) lott fejlődésének válságos évein, különösen az 1968—69-es éveken. Nehézségeinknek • és válságunknak sok oka volt. Ezek gyökerei régebbre nyúlnak visz­sza. A társadalmi problémák osztályszempontból való megkö­zelítésének elhanyagolása, a po­litikai és ideológiai munka meg­gyengülése, a burzsoá ideológia és a kispolgári tendenciák el­leni harc lanyhulása, a célok szubjektív kitűzése, az egyes szakaszok átugrása, valamint a párt munkásosztály, a pa­rasztság és az értelmiség köz­ti szoros szövetség elhanyago­lása kedvező feltételeket terem­tett az opportunista és revizio­nista tendenciák növekedése, a párttagság és a lakosság elége­detlensége számára. Ezek a kö­rülmények vezettek az 1968 ja­nuári változásokhoz. A kommu­nisták és a becsületes állam­polgárok meg voltak győződve arról: szükséges és lehetséges a párt és a társadalom életé­ben levő hibák és hiányosságok marxista—leninista alapon való kiküszöbölése. A gyenge párt­vezetés azonban a kezdeménye­zést átengedte a revizionista és opportunista erőknek. A pártve­zetés Jelentős része fokozato­san Jobboldali pozíciókra tért át, ami dezorientálta a párttag­ság tömegeit, bomlást Idézett elő a párton belül, s Igy meg­szűnt a társadalmi mozgás irá­nyító központja lenni. Felbom­lott az állami és hatalmi appa­rátus, a szocialista népgazda­ság irányítása, s 1968 nyarán az ellenforradalmi veszély olyan méreteket öltött Cseh­szlovákiában, hogy a szocialis­ta társadalom létét fenyeget­te. Az ellenforradalom felülke­rekedését Csehszlovákiában csak a Szovjetunió és a többi szövetséges testvéri, Internacio­nalista segítségével lehetett megállítant. A revizionista erők és az el­lenforradalom öröksége nem könnyű. Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának új vezetése 1969 áprilisától kezdve lépésről lé­pésre felszámolja a bomlás po­litikai és gazdasági következ­ményeit. A marxista—leninista elvek alapján egyesítették az összes egészséges erőket a pár­ton belül, megtisztították a pár­tot az opportunista, revizionis­ta elemektől, felújították a párt eszmei és akcióegységét. Másfél évi erőfeszítés után elmondhat­juk, hogy Csehszlovákia Kom­munista Pártja újra szllôrd mar­xista párt, újra tőrsadalmunk vezetO ereje, és mindennapi munkájával egyre jobban elnye­ri a munkásosztály és a dolgozó nép minden rétegének a bizal­mát. A párt és a dolgozók fi­gyelmét ma a konkrét politikai és elsősorban a gazdasági prob­lémák megoldására összponto­sítjuk, pártunkat és népünket a szocialista társadalom további fejlesztésére irányítjuk. Belpolitikai válságunk leküz­désével egyidőben lehetőségünk nyílt felújítani a testvéri és szövetségi kapcsolatainkat a Szovjetunióval, a Magyar Nép­köztársasággal és a többi szo­cialista országgal. Ma megálla­píthatjuk, hogy Csehszlovákia újra szilárd láncszeme a szocia­lista tábornak és a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lomnak. A csehszlovák kommu­nisták a közelmúlt Időszak vál­ságos fejlődéséből egyértelmű­en olyan következtetéseket von­nak le, hogy az imperialista mesterkedések, a revizionista és antiszocialista erők elleni harcunk csak akkor lehet ered­ményes, ha minden téren erősít­jük a kommunista és munkás­pártok nemzetközi szolidaritá­sát, elmélyítjük a szocialista or­szágok együttműködését és nem engedjük meggyengíteni barátt és szövetséges kapcsolatainkat a Szovjetunióval. Elvtársaki A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a magyar nép mun­kájának eredményeit értékelve mély meggyőződésünk, hogy si­keresen befejezik a magasabb szintű szocialista társadalom építésének programját ls, mely­ről most tárgyal a kongresszus. Ez a program kifejezi a magyar dolgozók alapvető létérdekeit, s egyúttal hozzájárul a szocia­lista országok egységének és együttműködésének elmélyíté­séhez. Országaink érdeke a köl­csönös, sikeresen fejlődő együtt­működés sokoldalú elmélyítése, a nemzetközi szocialista mun­kamegosztás minőségileg maga­sabb formáinak érvényesítése, a szocialista rendszer minden elő­nyének kihasználása. Drága elvtársak, még egyszer tolmácsolom önöknek Cseh­szlovákia Kommunista Pártja és a Csehszlovák nép üdvözletét és további sikereket kívánok a magyar nép érdekében kifej­tett munkájukban. Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt! Éljen a csehszlovák és ma­gyar nép testvérisége és barát­sága! Szilárduljon a szocialista or­szágok és a nemzetközi kommu­nistamozgalom egységei

Next

/
Thumbnails
Contents