Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-22 / 47. szám, Vasárnapi Új Szó

ŰJ FORMÁK A KELET- NYUGATI \ KERESKEDEL BEN A Szovjetunió és az NSZK között ez év augusztus 12-én aláírt szerződés után a világsajtó hasábjain igen előkelő helyet kaptak azok a cikkek, amelyek a kelet—nyugat közötti gazdasági kapcsolatok fejlődésének új lehetőségeivel foglalkoznak. Közismert, hogy a szocialista országok mindig következetesen síkra szálltak a gazdasági kapcsolatok fejlesztéséért. A szocialista államok ezt nemcsak komparat^y előnyök miatt szorgalmazták, hanem azért ls, mert a gyümölcsöző gazdasági és technikai együttműködés erősíti a különböző társadalmi berendezésű európai országok közötti jószomszédi viszonyt és a békét. Ez kifejezésre jut abban is, hogy a -Varsói Szerződés Budapesti Nyilatkozata, amely — mint ismeretes — az összeurópai biztonsági értekezlet összehívását javasolta, hangsúlyozta: „Egy szilárd európai biztonsági rendszer meg fogja teremteni annak objektív lehetőségét és szükségességét, hogy közös erőfeszítéssel nagy terveket valósítsunk meg az energiagazdálkodásban, a közlekedésben, az óceán- és az űrkutatásban és az egészségügyi szolgálatban, aminek közvetlen hatása van az egész kontinens jólétére. Az európai kooperáció alapján éppen ez a közös tényező lehet, és kell, hogy legyen". Igény-előrejelzés A különböző Júdegháborús manőverek: az embargós intézkedések alkalmazása, a megkülönböztető jellegű kereskedelempolitikai eszközök ellenére az európai külkereskedelmi forgalom a szocialista és a tőkés országok között 1948—1968 között több mint négy és félszeresére nőtt és körülbelül elérte az évi 10 milliárd dollárt- A fejlődést jellemzi, hogy az 1948—1958 közötti időszakban az átlagos évi növekedés üteme 4,9 százalék volt, 1958—1968 között már évi 11,2 százalék, ami meszsze meghaladta a világkereskedelem átlagos növekedési ütemét. Az Európai Gazdasági Bizottság prognózisa — amely figyelembe veszi a KGST-országok nemzeti jövedelmének és ipari termelésének várható növekedési ütemét — 1980-ra évi 65—70 milliárd dollár importszükségletet jelez, ami 1969-hez viszonyítva mintegy háromszoros volumennövekedést jelent. A szocialista országok igénye a nemzetközi kereskedelem fejlesztésére tehát olyan objektív alap, amely különböző társadalmi rendszerű orszá. gok kereskedelmi és gazdasági kapcsolatainak fejlődése előtt — a jelenleg! szinthez viszonyítva — széles távlatokat nyit meg. A világpolitikai helyzetben bekövetkezett változások, a szocialista és a tőkés gazdaság fejlődésében végbemenő integrációs folyamatok, a technikai és műszaki forradalom eredményei és távlatai mind pozitívan hatnak a gazdasági kapcsolatok kiszélesítésére. Ösztönzőleg hat e kapcsolatok fejlődésére a szocialista országokban kibontakozó gazdasági reform, amely a termelési folyamatok, a szükségletek kielégítésében előtérbe helyezi a gazdasági intenzifikációt. A szocialista országokkal létrehozott gazdasági kapcsolatok eddigi tapasztalatai meggyőzték a tőkés partnereket arról, hogy ezek az országok vállalt kötelezettségeiknek mindig a legmesszebbmenőleg eleget tesznek, hogy a kapcsolatok alakulásában nem játszanak szerepet a tőkés konjunktúra okozta ingadozások. A szocialista államok a gazdasági kapcsolataikban tervszerűséget valósítanak meg, ami a tőkés vállalatoknak nagyfokú piaci stabilitást biztosít. Fejlődő kooperáció A szocialista és a tőkés országok külkereskedelmi összeköttetései, amelyek évről évre növekvő dinamikát mutatnak, új vonásokikai gazdagodnak. Ezek közül ki kell emelni, hogy az államközi, sőt, a vállalatok közötti kapcsolatokban is egyre nagyobb szerepet kapnak a hosszú lejáratú megállapodások. Ez a szocialista országok számára a népgazdasági tervben előírt feladatok piaci oldalról történő alátámasztását jelenti, a tőkés országok számára pedig a nagyobb piaci programok kialakítását teszi lehetővé. A kelet és a nyugat közötti kereskedelemben 1969-ben 80 hosszú lejáratú államközi megállapodás volt érvényben. Világszerte teret hódít a 10—15 éves tervezés gyakorlata. E tervezés anyagi tartalmának megteremtése érdekében a szocialista országok ilyen időtartamra is készek szerződéseket kötni a tőkés államokkal. Ilyen kezdeményezés a szovjet földgáz NSZK-ba és Olaszországba való szállítására vonatkozóan már előrehaladt és e példák követése minden esetben ésszerű, ahol ezt maga a kapcsolat jellege követeli meg. Oj vonás a fejlődésben az, hogy míg korábban a kelet-nyugat közötti gazdasági kapcsolatok szinte csak az áruforgalomra korlátozódtak, napjainkban egyre szélesebb körben terjednek a tudományos-műszaki kapcsolatok, a termelési s egyéb nemzetközi kooperációk. A moszkvai Novoje Vremja c. folyóiratban j. Siskov ezzel összefüggésben a következőket írja: „Különösen gazdaságos és gyümölcsöző a Szovjetunió együttműködése Franciaországgal• Ez lehetővé tette a Secam—lll. elnevezésű színe,

s televíziórendszer megvalósítását; folytonos vaskohászati folyamat j vasöntéstől kezdve egészen a kész hengerelt áruig) közös kidolgozását; a laboratóriumi úton előállított új vegyianyagok gyártását; a közös űrkutatási tevékenységek megkezdését, jelentős eredmények várhatók az atomszerkezettel kapcsolatos közös alapkutatások terén, amelyekre Szerpuhovban, Európa leghatalmasabb részecskegyorsítójában került sor a „Mirabel" francia kamra felhasználásával. Kibontakozóban van a szovjet—olasz tudományos együttműködés, azoknak az egyezményeknek az alapján, melyeket a Szovjetunió Tudományos Akadémiája kötött a három legnagyobb olasz tudományos intézménnyel: a Tudományos Kutatómunka Országos Tanácsával, az Országos Akadémiával és az Olasz Atomfizikai Intézettel. A gyakorlati megvalósulás szakaszába lépett a szovjet — osztrák technikai együttműködés, a gépgyártás, a vegyipar és az elektrotechnikai ipar területén". Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának nem teljes adatai szerint múlt év közepén már 160 esetben jött létre ilyen típusú együttműködés, beleértve bonyolult termékek közös gyártását, termelési kapacitások közös felhasználását, közös vállalatok szervezését is. A Kelet- és Nyugat-Európa közötti együttműködés sajátos formáját jelentik a termelő kombinátok tervezéséről és felépítéséről kötött megállapodások. Széles körben ismertek az olyan példák, mint az olasz Fiat-cég és a francia Renault szerződései a Szovjetunió, Románia, Lengyelország és Bulgária megfelelő szervezeteivel. Az angol Imperial Chemical Industry (ICIJ-vel kötött egyezmény alapján Mogiljovban hatalmas műszálgyárat létesítenek, amely a legváltozatosabb skálájú termelést irányozza elő. A tekintélyes olasz lap, a Ľ Expresso írja a szovjet piacról: „Az olasz iparágak, eltekintve a Fiatés az ENl-tipusú óriási vállalatoktól, egy kicsit mindenütt jelen vannak a termelő és fogyasztói szektorban egyaránt. A jégkockagyártó gépektől az orosz borokból készült vermut gyártásához szükséges receptekig és licencekig, a szén-diszulfid előállító berendezésektől jVolgográdban most helyeztek üzembe egy Snia Viscosa berendezést/, a teljes egészében automatizált sertés és szárnyasnevelő komplexumokig. Vannak olasz jelszerelési csokoládégyárak, a márvány és gránit megmunkálásához szükséges gépek, cipők és pulóverek, a Kaukázusban ja milánói Ceretti és Tanjani cégek által] jelállítandó drótkötélpályya. A bergamói Reggiani leszállított egy tel/es textilgyári berendezést, o. Necchi cég pedig konfekcióipari gépeket szállít". Széles körben terjednek a különböző licen- és know-how megállapodások. Az amerikai kormányhoz közetlálló US. News and World Report augusztus 17-i száma külön foglalkozik az USA know-how exportjával kelet felé. Megjegyzi: Az Egyesült Államok műszaki szakismerete készséges piacra talál a kelet-európai országokban, amelyek korszerűsíteni igyekeznek termelésüket." A gazdasági kapcsolatok új, terjedő formái lehetővé teszik a vállalatközi kapcsolatok erősödésén át bizonyos fennálló korlátozó tényezők rugalmas áthidalását, biztosítják az export és import tartós bővülését, a kölcsönös piacteremtést. Napjainkban a gazdasági-technikai feltételek kedvezőek a kelet—nyugat közötti kapcsolatok fejlesztésére, de még ma is árnyékot vetnek ennek a fejlődésére a diszkriminációs kereskedelempolitika maradványai, a Közös Piac rendtartásának a szocialista országokra nézve előnytelen megkülönböztetései- Nagyon sokszor zavarják a kapcsolatok kedvező kibontakozását az USA katonapolitikai érdekeitől vezérelt manőverek. (Ez hiúsította meg azt az ügyletet, amely a Szovjetunióban fellépő Ford teherautógyár létrehozását biztosította volna.) Az USA ugyancsak rossz szemmel nézte az olasz —szovjet, illetve az NSZK—szovjet földgázegyezmény megkötését. A Washington Post amerikai lap ezze! összefüggésben megjegyezte: „Oroszország és Nyugat-Európa szűken vett gazdasági kapcsolatainak továbbfejlődése messzevezető következményekkel járhat: a feszültség csökkenésével, a NATO gyengülésével és a nyugat-európai államok Washingtonhoz fűződő kapcsolatának lazulásával." Bilateralizmus és muliilateralizmus A párbeszédekben gyakran felmerül az a nyugati állítás, hogy a KGST-országok közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése, valamint a szocialista országok szigorú bilaterizmusa korlátozóan hat az egészséges gazdasági kapcsolatok fejlesztésére. A statisztika, tehát a tapasztalat ez ellen szól. Hiszen a szocialista országoknak a nyugat-európai tőkés országokkal való külkereskedelmi forgalma az utóbbi időben gyorsabban fejlődött, mint a I<GST-n, illetve a Közös Piacon belüli forgalom. Ez arra enged következtetni, hogy a KGST-ben kibontakozó integrációs folyamat ösztönzőleg hat a többi országgal való nemzetközi munkamegosztás fejlődésére is. Ebben nincs semmi különös, hiszen a termékek nemzetközi forgalmában — ha a szocialista szférában növekmény jelentkezik —, akkor nem autark gazdaságpolitika mellett ez növeli a tőkés importigényt, illetve e relációk felé is exportkapacitást hoz létre. A KGST-tagországok erőfeszítéseket tesznek egymás közötti külkereskedelmi kapcsolataik multilaterális megszervezésére. Természetesen amíg e téren nincs előrehaladás, amely megalapozottá tenné a tőkés gazdasági kapcsolatokban ls a sokoldalúságot, — a nemzetközi gazdasági mechanizmus szervezésének alapelve a bilaterizmus. Ez alapvetően nem befolyásolhatja a kapcsolatok fejlődését, mert a bővítésnek még kétoldalú keretek között is szinte kimeríthetetlen tartalékai vannak. Reálisnak tűnik, ha a „kis-Európa" egyes tagországai arra törekszenek, hogy az EGK többoldalú kereskedelmi szerződéseket kössön, s ne az egyes országok kössék azokat kétoldalú alapon. Épp ilyen reális az, hogy e közös kereskedelempolitika alól azonban kivételt tettek a KGST országaira vonatkozóan. (Ezekkel egyelőre 1973. december 31-ig köthetők kétoldalú kereskedelmi egyezmények.) A szocialista országok megértik azokat a nehézségeket, amelyek a különböző társadalmi-gazdasági berendezkedésű országok egyenjogú kooperációjának útjában állnak. Mindemellett abból indulnak ki, hogy a gazdasági és tudományos-technikai kapcsolatok fejlesztése, kétoldalú és multilaterális alapon — létszükséglet. A szocialista országok nem zárkóznak el a gazdasági kapcsolatok multilateriális alapon való fejlesztése elől sem. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Nemzetközi Gazdasági Együttmőködés Bankja mindenkor kész tárgyalni szervezetekkel, s hogy a szocialista országok mérlegelik a GATT-hoz fűződő kapcsolataik rendezését. W. I.