Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-21 / 277. szám, szombat

MIRŐL ÍRNAK] a jmmo tnbtwa A B2ĽH3 ImiäMÁimwj t I3W mrsmmsm* u* P RAGAI 1 LAPOK ANDREJ PLÁVKA NYILATKOZATA A TVORBÁBAk Andrej Plávka, a Szlovákiai Írók Szövetségének elnöke a Tvorbának adott nyilatkozata ban ismerteti az írószövetség választmányában beállt változásokat. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozza: a választmányi tagságról való lemondást nem szabad a távozók műveire való tilalomként értelmezni. A szövetségben folyó konszolidálási folyamatról szólva közli, hogy a rendteremtés jelenleg az irodalmi folyóiratok terén folyik. A „Slovenské pohľady" a Szlovákiai írók Szövetségének folyóirata lesz, a „Rombold" és a „Revue svetovej literatúry" című folyóiratok a Művelődésügyi Minisztérium hatáskörébe tartozó „Slovenský spisovateľ' kiadóhoz kerülnek. A „Mladá tvorba", mint a kezdő írók és költők folyóirata, A. Plávka véleménye szerint már rég nem teljesíti eredeti küldetését, š csak egy alkotócsoport fóruma lett. Jelenleg tárgyalások folynak a Szlovákiai SZISZ vezetőségével, hogy a folyóirat «z ő védnökségük alatt, mint a fiatal tehetségek fóruma jelenjen meg. A cseh írók és költő címére A. Plávka így nyilatkozik: „hegfőbb ideje, hogy a politizálga tustól visszatérjünk az irodalomhoz* Erre köteleznek bennünket irodalmaink népi hagyományai is. A nagy cseh írók művészi megnyilatkozásai mindig jelen tős szerepet játszottak a cseh nép nemzeti és szociális szabadságáért vívott harcban, s a szocializmus építésének időszakában ugyancsak mindig szoros és bensőséges kapcsolatok voltak az orosz és a szovjet irodalommal. A néphez hű író helye ma a párt és annak új vezetése mellett van. A szocialista alkotóművész — s ez véleményem szerint alapvető kérdés — nem állhat más pozíciókon". PROVOKÁTOROK A NÉZŐTÉREN A prágai színházlátogatók műélvezetét még most is meg-megzavarja néhány javíthatatlan provokátor és zavaros elméjű színházlátogató, akik az előadásoJoat frenetikus tapssal kifejezett, kétes értékű tüntetésekre szeretnék felhasználni — állapítja meg firi Hájek a Tvorba 45. számában. A színház nézőterét használják fel arra, hogy hangot adjanak egyre gyengülő „hazafiaskodásuknak". Nem számít, mit játszanak, csak várják a számukra megfelelő kétértelmű mondat elhangzását— Ezek az emberek tévednek, amikor azt hiszik, hogy pl. a Strakonicei dudás című színművet azért nem fogjuk játszani, mert nemzeti klasszikusunk (J. K. Tyl) nem sejthette, hogy egy lebukott politikus utolsó állomása Törökország lesz, s a dráma egyik hőse éppen Törökországba megy tapasztalatgyűjtésre ... Miattuk nem vesszük le a műsorról sem Tylt, sem Shakespearet, vagy Shillert, s még kevésbé Brechtet, vagy a szocialista drámairodalom más nagyságait. „Ha •meghátrálnánk e mindent semmibe-vevő kultúrellenes terror előtt, akkor bezárhatnánk színházilink kapuit" —írja j. Hájek,- majd a provokációk inegféközését javasolja-. „Azokban a -színházakban, ahol a jövőben hasonló provokációkra kerülne sör, a színházigazgatóságnak jélbe kellene szakíta nia az előadást, š hazaküldenle a közönséget. S azután az a döntő többség, amely elsősorban a művészetért ment színházba, már maga teremt rendet. Kulturált országokban bevett szokás, hogy a közönség áz egyes jelenetek végén tapsol. Követeljük a szili házigazgatóktól, hogy ők is alkalmazkodjanak ehhez a szabályhoz, s a rendzavaróikat utasítsák rendre." JOBBOLDALI MEGNYILVÁNULÁSOK Az ostravai Nová svoboda november 11-1 számában Zdenék Potoöek fűz kommentárt a jobb oldal megnyilvánulásaihoz. Cikkében rámutat arra, hogy a jobboldali elemek zavartkeltő céljaikra jelenleg a suttogó proga ganda módszerét vették igénybe. Pl. a kelet-szlovákiai szórványos koleramegbetegedések hírére kapcsolva, Prágában azt az alaptalan mende mondát terjesztették, hogy csak a fővárosban vagy húsz halálos áldozata van a járványnak. Ezek a kispolgári jóleikek, ellentétben a hivatalos orvosi jelentéssel, az zal is megtoldották a híreszle lést, hogy a kolerát a Barátság vonat utasai hozták az ország ha. Ez már klasszikus példája annak, Iwjgy a látszólag ártalmatlan mende monda miképpen alakulhat át politikai provokációvá. A cikkíró példákat sorol fel annak bizonyítására is, hogy a jobboldali nézetek itt-ott még a tömegtájékoztatási eszközökben is nyilvánosságot kapnak. Megemlíti a Svét v obrazech című cseh képes hetilapot, amelyben olyan hangnemben írtak az aszszuáni vízerőmű jelentőségéről, hogy még az Egyesült Arab Köztársaság prágai képviseleti hivatala is tiltakozott. A szóban forgó cikk szerzője azt magyarázta írásában, hogy az asszúá ni erőmű az egyiptomi nemzetgazdaságnak végeredményben #!bb kárt okozott, mint hasznot. Világos, hogy a szerző szemében az volt a szálka, hogy az erőművet a Szovjetunió segítsé gével építették . . . A Nový Orient című orientalista folyóirat hasábjain pedig H. j. Beriáá, a singapore-i délkelet-ázsiai intézet igaz/gatója tollából közöltek egy terjedelmes cikkel, amely csak úgy hemzseg az antiszocialista, a szovjetellenes és a revizionista célzásoktól. Nem véletlen, hogy Benda az antikommunisla ideológusok közölt is elismert szaktekintély. Ezek az esetek korántsem egyedülállóak. Azt bizonyítják, hogy a jobboldal még létezik, távolról sem mondott le szándé káról, hogy céljai szempontjából „feldolgozza" a közvéleményt — vonja le a következtetést a Noná svoboda cikkírója. (sm) Királyhelmecen megnyílt a Tatratour fiókirodája XÜ7U XI. 21. Treblšovon ez év februárjában kezdte meg működését a Tatratour — szövetkezeti utazást iroda. Alig tíz hónap alatt nagyon sok kellemes üdülést, szórakozást biztosított a járás dolgozóinak. Az eddigi statisztika szerint 58 hazai és 51 külföldi csoportos kirándulást szerveztek. LAJOS LÁSZLŰ, az iroda vezetője úgy véli, liogy a járás lakosai elégedettek szolgáltatásukkal. Erről a dicsérő levelek is tanúskodnak. Azt is elmondta, hogy a járás magyarlakta vidékén bizony többször panaszkodnak, hogy egyegy kirándulás szervezése nagyon sok időt vesz igénybe, mert több mint száz kilométert kell utazniuk a járási székhelyre és vissza. Nagy gonddal mérték fel ezt a helyzetet és úgy döntöttek, hogy Királyhelmecen megnyitják a trebišovi Tatratour fiókirodáját. Erre tegnap került sor. Ellátogattunk az ízlésesen berendezett irodába, ahol GROSKO IBOÍ.VA, a fiókiroda vezetője fogadta az érdeklődőket, akik a jövő évi kirándulásokat már ebben a fiókirodában szeret nék bl/.tosítani. Megtudtuk, hogv biztosítják a határútlépőket, vízu mokat, belföldi és külföldi kirán dulásokat és pértzbeváltással tfoglalkoznak. Bizonyos akadályo' . vannak még a vasúti és repüiőJ | menetjegyek kiadásánál, de ezt A kérdést ts megoldják. Klrályhek mec és a Nagykapos környéki XaL • vak lakóinak már nem kell szá* kilométert utazniuk „kirándulási ügyekben. HOROSZ ARPÁD KÉT ESZTENDŐ TÁVLATÁBÓL 1988. JANUÁR 1-ÉN lépett életbe Magyarországon a gazdasági reform, amely új mechanizmus néven vált ismeretessé. A vállalatok önállósága nagy mértékben bóvtilt, a központi tervutasítások helyett ár-, adó-, hitel-politikai intézkedésekkel, a nyereségérdekeltségi rendszer megteremtésével ösztönzi az állam a vállalatok valamennyi dolgozóját, hogy minél jobban elégítsék ki a piac igényeit. A reform bevezetése azért vált időszerűvé, mert a részletkérdésekre is kiterjedő korábbi központi intézkedések, utasítások csökkentették a vállalátok kezdeményezőkészségét. Mivel a vállalatok termelését azelőtt az lyát, amikor az export értéke elérte az importét. Egyre kedvezőbben érezteti hatását az új árpolitika, az árak szabadabb mozgása, amelynek nyomán egész sor olyan közszükségleti cikk jelent meg szinte korlátlan mennyiségben a boltokban, amelyhez alig, vagy egyáltalán nem lehetett hozzájutni. Mivel a nominálbérek évi átlagban csaknem négy százalékkal nőttek, a némi áremelkedés ellenére 16—17 százalékkal emelkedett a bérek vásárlóértéke. Az áremelkedések — a nyugdíjösszegek változatlansága miatt — a nyugdíjasokat érintették kedvezőtlenül. Ezért a kormány elhatározta, hogy 1971-től A IV, ötéves terv számaiból >-27% A« r*> lakottra jutó i«aljövedelem növekedése. + 34-36% A belkereskedelmi forgalom növekedése. állam írta elő, beruházásaikról, kooperációs partnereikről, sőt a késztermékek elhelyezéséről is az állam gondoskodott, a vállalatok egyre kevésbé törekedtek takarékosságra, a piac igényeinek kielégítésére. A hatóságilag évek óta stabilizált megmerevedett árak visszatartották a vállalatokat keresett, de munkaigényes cikkek gyártásától, az egymástól alig különböző bérek nem serkentetlék jobb munkára a dolgozókat. A helyzet gyökeres megváltozására a gazdasági élet egész frontján egyszerre vezették be a reformot, amely a tervezésben, a termelésben, az értékesítésben szinte teljesen szabad kezet adott a vállalatoknak. Megteremtette az érdekeltségi rendszert, amelynek az a lényege, hogy a vállalat a jövedelem egy részét szabadon használja fel az üzem fejlesztésére, a bérek emelésére. Működésbe lépett a közgazdasági szabályozó rendszer, amely arra ösztönzi a vállalatokat, hogy a népgazdasági tervben szoros összhangban racionálisan, az erőforrásoknak és a piaci igényeknek megfelelően gazdálkodjanak. Bár az új mechanizmust csak 1968. január elsején vezették be, a reform erősen közrejátszott abban, hogy 1966—1970 között a munkások és alkalmazottak reáljövedelme a tervezett Í4—16 százalék helyett több mint 30 %-kal, a reálbér 9—10 százalék helyett 16-'7 százalékkal, a nemzeti jövetelem 20 százalék helyett jó 0 százalékkal nőtt. A leghatékonyabbnak az exportérdekeltséget fokozó szabáyozók bizonyultak. Magyaror»zág felszabadulása utáni törJénetében első ízben 1969-ben ükerült megteremteni a külkereskedelmi forgalom egyensúévente 2—2 százalékkal automatikusan növeli a nyugdíjakat. Ezzel kiegyenlítik az áremelkedéseket, sőt bizonyos mértékben növelik is a nyugdíjasok életszínvonalát. AZ 1368—1970 ES ESZTENDŐK a reform kibontakozásának évei voltak, az ország vezetői nagy figyelemmel kísérték a közgazdasági szabályozók hatásait. A népgazdaság egyensúlyi helyzetét ugyanis nem bízzák a reform „automatizmusára", egyes szabályozókat szükség szerint a mindenkori helyzetnek megfelelően módosítanak. Amikor például 1969-ben azt tapasztalták, hogy a vállalatok nyeresége nagyobb a népgazdasági szinten előre becsült összegnél, felemelték a tartalékolás kötelező részarányát, hogy a nagy összegek ne egyszerre áramoljanak ki és terheljék az árualapot, valamint a beruházási kapacitásokat. így is a vártnál nagyobb a beru házási igény. Ezért a reform bevezetése óta többször módosították a beruházásokhoz nyújtott hitelek Teltételeit. Úgynevezett hitéiversenyt indítottak, amelynek lényege, hogy az állami hitelkeretekből azok a vállalatok részesülhetnek, amelyek a kölcsönt a leghatékonyabban használják fel és a beruházásba fektetett tőke a leggyorsabban megtérül. AZ ORSZÁG EGYENSŰLYI helyzetének általános további megszilárdítását, a munka tervszerűségének javítását szolgálja a tovább fejlesztett szabályozó rendszer, amely 1971. január 1én a negyedik ötéves terv indulásakor lép életbe. Az elmúlt három év tapasztalatait összegezve számos változást hajtanak végre a szabályozó rendszeren. A szabályozóknak — bár nem jelentenek fordulatot az ország gazdaságpolitikájában — a változó körülmények miatt elvi jelentőségű új vonásaik is vannak. Éppen a termékstruktúra gyorsabb átalakítása érdekében az állam az eddiginél erőteljesebben koncentrálja erőforrásait a hazai viszonyoknak jobban megfelelő ágazatok fejlesztésére, a szabályozókkal a vállalatokat is erre ösztönzi, vállalva azt is, hogy a gazdaság bizonyos területein lassúbb lesz a fejlődés üteme. Az erőforrások ma még nem elegendők arra, hogy minden ágazatot az igényeknek megfelelően korszerűsítsenek. Az ipar fejlesztésére 5 év alatt 196—197 milliárd forintot költenek, ennek az összegnek a felével az állam, a másik felével a vállalatok rendelkeznek. Az állam a korábbiaktól eltérően nem aprózza szét anyagi eszközeit, hanem azokat néhány kiemelt célprogram végrehajtására fordítja. így kiemelt népgazdásági program a szénhidrogének, s különösen a földgáz termelésének és felhasználásának fokozása, az alumínium hasznosítása, a korszerű közúti járművek gyártásának fejlesztése, a kőolajtermékek szélesebb körű vegyipari felhasználása, a korszerű építési móddal készült épületek, szerkezetek gyors elterjesztése, s végül a számítás-, technikai gépipar megteremtése, 400 elektronikus számítógép üzembe helyezése. A kormány meghatározta a következő öt évre a népgazdaság közvetlen és közvetett szabályozásának módjait. A kormány közvetlenül dönt a központi fejlesztési programokról azok anyagi forrásairól, az egyedi nagy beruházásokról, egyes fejlesztési célokra nyújtandó állami támogatásokról, a műszaki fejlesztés álllamilag támogatott irányairól, az életszínvonalat érintő központi intézkedésekről, a termékforgalom egyes szabályairól. Egyéb teendők végrehajtására a népgazdasági tervek teljesítésére közvetett módon — árpolitikai, pénzügyi, hitelpolitikai irányelvekkel, illetve Intézkedésekkel, külkereskedelmi és bérpolitikai szabályozással, a területi fejlesztés fő eszközeinek megszabásával — ösztönzi a vállalatokat. A KÖZVETETT ÖSZTÖNZÉS is több szempontból változik. A módosításokkal a munka hatékonyságának erőteljes fokozására kívánja sarkallni a kormány a vállalatokat. Az 1970ben záruló, egyébként eredményes 3. ötéves terv teljesítésének leggyengébb vonása ugyanis az volt, hogy a többleteredményeket elsősorban a munkaerő bővítésével érték el, s a többletnek csupán 55 százalékát eredményezte a termelékenység javulása. A további módosítások lehetővé teszik az államnak, hogy elvonja a vállalati nyereségnek az eddiginél nagyobb részét abban az esetben, ha a többletnyereség nem a jobb munkából, hanem különféle helyzeti előnyökből származik. Azoktól az üzemektől, amelyek az új mechanizmus indulásának éveiben gazdaságtalan gyártmányaik miatt átmenetileg állami támogatást kaptak, a segítséget részben vagy egészen megvonják, ha továbbra sem törekednek jól értékesíthető, korszerű cikkek gyártásának a bevezetésére. AZ ÚJ SZABÁLYOZÓKKAL a tervszerűség további szilárdítására, a nemzeti jövedelem folyamatos növelésére akarják ösztönözni a vállalatokat. A nemzeti jövedelem 1971 és 1975 között évente átlagosan 5,5—6 százalékkkal nő, ezúttal első ízben a fogyasztás növekedésének üteme eléri a felhalmozásét. A lakosság ellátása tehát fokozatosan tovább javul, bár az árubőség eléréséért még igen sokat kell tenni. Magyarországon az egy főre jutó nemzeti jövedelem 1970-ben érte el — átszámítva — a 750 dollárt, és ezzel a közepesen fejlett államok közé tartozik. 1975-re az egy főre jutó nemzeti jövedelem megközelíti az 1000 dollárt, ami azt jelenti, hogy az új ötéves terv végén kezdi meg a Magyar Népköztársaság a felzárkózást a fejlett ipari államok sorába. (BUDAPRESS)