Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)
1970-11-20 / 276. szám, péntek
MEGNYÍLT PRÁGÁBAN kl ELSŐ ÖNKISZOLGÁLÓ POSTA — Ha lehetnek önkiszolgáló bol tok, miért ne lehet nének önkiszolgáló postahivatalok ls? Nyilván így gondolkodtak a szovjet szakemberek, amikor néhány évvel ezelőtt megvalósították vívmányukat. melynek hűséges mása néhány nap óta a főváros szívében a prágalakat szolgálja. Noha az alig hét méter hosszú és hét méter széles helyi, ség már ma sem fe lel meg a követelményeknek — ezt a falain egymás hegyén-hátán tolongó automaták is bizonyítják —, semini okunk a kétségbeesésre. Hasonló minipostával rövidesen több helyütt — elsősorban Bratisiavában — találkozhatunk. Az ötéves tervben kétezer automata postahivatal létesítését tervezik hazánkban. De térjünk vissza a prágai Celetná utcai önkiszolgáló postahivatalhoz, melynek berendezése a Szovjetunió, pontosabban N. G. Pszurcsev távösszekötletési miniszter ajándéka az NOFSZ 53. évfordulója alkalmából a prágaiaknak, akik az irántuk tanúsított figyelmet hálásan fogadják. Nagy az érdeklődés a némán, zokszó nélkül feladataikat teljesítő készülékek iránt, amelyek még szabadnapokra sem tartanak igényt. Ha ki akarjuk próbálni az automatákat, türelmesen várnunk kell, amíg ránk kerül a sor. Addig is készítsünk elegendő aprópénzt, hogy megvásárolhassuk mindazt, amire szükségünk van. A Rudé právo és a Práce darabját 1—1 koronáért „adja" a készülék. Ha levelet akarunk feladni és — nincsen bélyegünk, egy készülék ezt a kívánságunkat is teljesíti. Három darab 1 koronásért 10 darab 30 filléres bélyeget kapunk az automatából. Egy másik készülék képeslapokat árusít. Egy további pedig levélpapírt a hozzájáró borítékkal. amelyre már a bélyeget is rányomták. Igen ám, de nekünk még legalább 3 levélpapírra volna szükségünk, az aprópénzünk azonban már elfogyott, — állapítjuk meg sajnálkozva. Sebaj, figyelmeztet egy hasonló gondokkal küzdő vevő, itt ez a készülék a pénzt is felváltja. Csakugyan, a bedobott 1 koronáért máris két 50 filléres esik ki belőle, tehát pontosan anynyi, amennyire szükségünk van. A Szovjetunióban már régen nem újdonság az automata postahivatal. Évek óta vannak forgalomban és jól beváltak. Ha ez a Celetná utcai helyiség valamivel tágasabb lenne, még többféle készülék férne el benne. Milyenek? Például az ajánlott levelekkel és csomagokkal is „elbánnának" az automaták. Ha volna tájékoztató készülékünk, amely gombnyomásra közli a feltételeket, hogy erre vagy arra a levélre, illetve csomagra milyen értékű bélyeget kell ragasztanunk a súlya szerint, vagy aszerint, hogy hova irányítjuk, akkor valóban önellátó lehetne ez a postahivatal. Ez utóbbi készülékekre még egy ideig várnunk kell. Nem mintha a Szovjetunióban máris nem vennénk az ilyeneknek jó hasznát, de mert egyelőre nélkülözünk egy olyan tágas helyiséget, amilyenre erre a célra a prágai főposta átalakítási munkálatainak' elkészültével számítunk. Ettől eltekintve Prága néhány körzetében több kisebb automata postahivatalt létesítenek, melyeket, ha azt akarjuk, hogy zavartalanul teljesítsék, küldetésüket, állandó felügyelet alatt kellene tartani, vágy úgy méretezni, hogy legalább még egy automata elférjen bennük." Egy olyan készülékre gohdolunk, a m el y a rendőr szerepében ráütne azok kezére, akik mindenféle áľkulesokkal és drótokkal igyekeznek megkaparintani az automaták tartalmát. Kár, hogy ilyen készüléket még nem talált fel senki. Mert ha a Szovjetunióban ilyesmire nincs is szükség, a prágai gyerekek nevelése ezen a téren még sok kívánnivalót hagy hátra. Szabad idejüket — amint erről az új postahivatalban is meggyőződhettünk — szüleik tudtán kívül vagy tudtával, nem mindig töltik a legcélszerűbben. KARDOS MÁRTA KET SZOVJET a bratislavai A szovjet kultúra napjai zenei életünkben iš érdekes színeket hoznak. A két szovjet vendégművész együttes hangversenyét méltatva elsősorban a pianiS: tárói kell szólnunk, mert ő jelentette az est meglepetését. Rudolj Kerer Prokofjev I. zongoraversenyét adta elő. A művész alig tíz éve hangversenyezik, pedig már nincs messze az ötventől. Eredetileg matematikus-fizikusnak készült.- Jelentékeny és jellegzetes egyéniség. Világos intellektus, a matematikus tiszta logikájával építkezik, meglátja és kiemeli a lényeget. Fölényes technikai tudását csak eszközként használja a technikai bravúrnal sokkal becsesebb mondanivalójához. Külsőleg nyugodt, majdnem hűvös, de belül izzik. Nagyszerű Prokofjev játékos, különleges játékstílust alakított ki, mintha Télre készül a villanytelep Közép-Szlovákia egyik legnagyobb villanyerőműve, a novákyi hőerőmű dolgozói nagy igyekezetet fejtenek ki, hogy télen zavartalan legyen az energiatermelés. A téli iizemelletésre a szokásos intézkedéseken kívül rendkívüli szervezési intézkedéseket is tesznek. Az év utolsó hónapjára ugyanis százezer tonnás tartalék szenet kell felhalmozni, viszont a napi szénszállítás éppenhogy fedezi a szükségletet. A rendkívüli intézkedések keretében csökkentett üzemmenetben tartják a régi telepat, hogy némi szenet takarítsanak meg. Annak ellenére, hogy a szénbányák a terv szerint szállítanak, a tárolóban ma 60 000 tonna helyett csak kb. 30 000 tonna szén van. Az idei terv felbontásának idején a dolgozók látták, hogy a feladatok a rendelkezésre álló szénmennyiséghez viszonyítva túlfeszílettek, s ezért széntakarékossági versenyt indítottak. Bekapcsolódtak a kerületi pártbizottság kezdeményezésére indított „Túlal Vúndorzászlóért" mozgalomba és az év első kilenc hónapja alatt 1200 tonna szenet takarítottak meg. Ezzel az eredménnyel egész évi felajánlásukat 200 tonnával túlszárnyalták, azonban még nem nyugodhatnak babérjaikon. Közép-Szlo* vákiában lehullott az első idei hó, s idő előtt kényszeríti nagyobb teljesítményre a hőerü művet. A megtakarított szén mennyisége most csökkenni fog. A novákyi viilanyerőmű vezetői ezért tárgyalásokat folytatnak csehországi bányákkal, hogy terven felül beszerezzenek további szenet az energiaellátás biztosítására. A rendkívüli Intézkedések, a bányászok fokozott igyekezete és a villanytelep szocialista munkaversenye reményt ad rá, hogy a feszített szénellátás ellenére az energiatermelés tervét a korún beállt télidőben is teljesíteni fogják. (vil.) életcéljának tekintené, hogy a Prokofjev zongoramuzsika szépségét kivigye a világba az emberek közé. A hallgatóban akaratlanul felvetődik a kérdés: vajon a művészet más égtájain is ennyire otthonos? Másfajta muzsikát is ilyen lebilincselően, Ilyen izgalmasan ad elő? Hogy rezonál például Mozartra, Chopinre vagy Debussyre? Érdekes véletlen: Rudolf Kerer, mintha a ki nem mondott kérdésre akart volna választ adni, a közönség viharos tapsát három nagyon szépen előadott Chopin ráadással köszönte meg. A választ tehát megadta, a kérdés ennek ellenére különös módon mégis nyitva maradt. Akár így„ akár úgy, a kivételes képességű szovjet művészt szívesen viszszavárjuk. Az est másik vendége, Nyijázi azerbajdzsán karmester elhitető erővel vezényel. Nem alkalmaz lálványoS gesztusokat, de rugalmas, határozott, világos jelzésein a zenekar könnyen eligazodik. Nyitó számként Beethoven „elsőszülöttje", az I. szimfónia tiszta értelmezésben, gondolati egyensúlyban hangzott el. Befejezésül pedig Csajkovszkij V. szimfóniája került előadásra. A végletesen szenvedélyes Csajkovszkij mű minden tekintetban „tisztázott" előadása, a szimfónia drámai logikájának kifejtése kényes előadói feladat. Nyijázi jól ért az elrendezés művészetéhez. Romantikus lendülettel, de alapjában romantikus túlzások nélkül vezényelt, karmesteri pálcáját az elképzelés belső heve irányította. Ürömmel állapítottuk meg, hogy a Csehszlovák Rádió Szimfonikus Zenekarát jelenlegi vezető karmestere, dr. Rajter alaposan „kipucolta", az együttes nagyot fejlődött mióta ő foglalkozik vele, a vonósok hangzásképe például meglepően kialakult. Lelkesen muzsikáltak, szívüket beleadva. A szovjet vendégek értékes, szép hangversenyél a közönség nagy tetszéssel fogadta. HAVAS MÁRTA irta: ZBYCH ANDRZEJ 9. Kloss egy pillanatra megmerevedett, aztán gyors mozdulattal átvette a lánytól a súlyos bőröndöt, s együtt indultak tovább. Alig haladtak el a falhoz állított emberek mellett, Kloss kicsit ingerülten kérdezte a lánytól: — Hogy mertétek parancs nélkül? — Megkezdték az utcában a házkutatást. facek elvitte a rejtjelkulcsokat, s valamennyi iratot. Ügy gondoltuk, hogy nekem könnyebb lesz átjutni a gyűrűn, hiszen férfiakat keresnek csupán. Munkára viszik őket — toldotta meg Irka. — Mást is keresnek Irka — mondta Kloss. — Eltüntettétek a nyomokat? — Igen. Csak egy szétszedett akkumulátort hagytunk hátra. Vorobin elrejti, s őket egyébként sem nagyon zaklatják, hiszen már nem munkakötelesek. Sátortetős személykocsi haladt el mellettük, Kloss és Irka tekintete a sérült ház emeleti szobáján kutatta a fehér függönydarabot. — facek szerencsésen ideért — mondta Irka. — Ez kitűnő búvóhely. A kis szobából a szekrény mögött ajtó nyílik a folyosóra, onnan biztos lejárat vezet a pincébe. Kihúzzuk itt, amíg el nem csendesednek. — Sajnos, itt nincs szabó, akihez gombot varratni járhatok — mondta Kloss —,de sebaj. Fő az, hogy ezt megúsztuk. Es most figyelj Irka. Az adót, amint lehet, üzembe kell helyezni, s leadni a következőt: Az akció sikeres volt. Mintegy 300 halott és ezer sebesült melleit igen jelentős veszteséget szenvedtek harckocsiban és egyéb műszaki felszerelésben. Adjatok nyugodtan, mert még mindig nem kapta meg az SD a bemérőkocsit. Amint lehet jelentkezem. A függönyre vigyázzatok. Gyorsan továbbment. Nem is gondolhatta, hogy az imént mellettük elhúzó kocsiban Marta Becker ült, s éppen akkor vette észre Klosst, amint az Irkához hajolva súgott valamit a lánynak. Az ezredes cigarettára gyújtott, s megkínálta ptadtkét is. — Mit hozott nekem lierr Sturmführer? — Azt szeretném jelenteni, hogy az akció egy része már sikerrel lezárult. — Nocsak? — vonta fel a szemöldökét Langer. — Elfogta az árulót? — Sajnos, azt még nem. De 360 munkás útra kész a birodalomba. Langer ezredes a nyitott ablakhoz lépett, s beleszimatolt a levegőbe. — Füstszagot érzek, herr Sturmjührer. Emberei tálán jelgyújtottak valamit? — Ahol fát vágnak, ott tűz is akad — mondta Stadtke. — Nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez az egytlen és helyes módszer. A lakosságot nem szabad elidegeníteni magunktól. Tűzvész és 360 munkás az egyik oldalon, s a másikon? Talán másik háromszázhatvan, akik egérutat nyertek, s az erdőbe menekültek. Az erdőben pedig, kedves Stadtke, partizánok tanyáznak. Partizánok — betűzte az öreg. — Parancsunk világos — vigyorgott Stadtke. — Reichsführer Himmler világosan kiadta a parancsot, hogy ahol másként nem megy, ott felégetni... — Tudom, tudom, — válaszolt az ezredes. — Információkkal én is rendelkezem, de a munkástoborzásnál is fontosabb a mi közvetlen ügyünk. Tehát mikor kapok végre választ, hogy miként szivárogtak ki a hírek? Sturmbannführer Müller azt állítja, hogy csak a hadosztálytörzsről juthattak el az információk a vörösökhöz. — Megmondtam már, hogy egyetlen tisztemet sem engedem gyanúsítani. — Önt már nem gyanúsítja senki. — Mi az, hogy már nem? — csattant fel Langer? — Engedelmével jelentem, hogy Müller Sturmbannführer parancsára önt kizártam a gyanúsíthatok sorából. — Micsodát? — állt fel lassan Langer a kandalló mellől — Hogy engem Müller parancsára kizárt? Ön megfeledkezett arról, hogy ez idő szerint én vagyok a hadosztály parancsnoka? — Elnézést ezredes úr, de az SD-nek nem a szívére kell hallgatnia. Mi hivatalból féltjük a birodalmat. — Elég! — kiáltott Langer. — A tetteseket követelem, nem holmi ostoba qyanúsitgatást és fecsegést. A tetteseket Sturmführer! — Két nyomon kell továbbhaladnunk —mondta Stadtke —. Embereim a Larzec utcában egy bizonyos Vorobin szabónál találtak egy szétszedett akkumulátort. Gyakorlott fickókat küldtem ki, s nem csalódtam bennük. Nem mutatták ki, hogy észrevették az akkumulátor részeit. Most szoros megfigyelés alá vontam az épületet meg a környékét. — Es a másik nyom? — Kérem, ezredes úr, hívja össze holnap délutánra a komplett törzstiszti tanácsot. — Nem lesz komplett, hiszen a törzsparancsnok meghalt, s helyetteséről még nem gondoskodtam. — A halottak nem fecsegnek, ezredes úr — vigyorgott Stadtke. — Ha áruló van köztünk, akkor a ma délutáni törzstiszti eligazításon elhangzó információk néhány óra múlva megjelennek az éterben is. A hullámhosszra egy tucat vevőt állítottunk. S biztosíthatom ezredes úr, hoay boldog leszek, ha önnek lesz igaza, s az áruló nem a törzstisztekből kerül ki. — Ebben biztos vagyok — mondta az ezredes—, de hogy lássa mennyire nem zárkózom el munkája megkönnyítése elöl, ma délutánra összehívom törzstisztjeimet. Egyébként hogy ízlik a munka Klossal? — Ha őszintének kell lennem, akkor megmondom, nem vagyok elragadtatva az Abwehr-tisztektől, de ez a fiú roppant ügyes és igyekvő. — Ami az Abwehrről vallott nézetét illeti — mondta Langer — azt hiszem alaposan téved, s amíg az SD emberei csak gyújtogatással, f elforgatással tudnak rendet teremteni, addig nekünk, Wehrmachto.soknak az Abwehr elegáns munkája tetszik jobban. Az ezredes nagy belső kárörömmel nézte Stadtke grimaszba ránduló arcát. Ellenszenves volt neki kezdettől fogva ez a fickó, s ezt az unszimpátiát csak betetőzte azzal, hogy gyanúsítani merte a törzstiszteket, s személyesen ót, Langer ezredest, egy őrnagy fiát, s egy tábornok unokáját! — Heti Hitler! — köszönt el a Sturmführer, s úgy hangzott a köszöntése, mint egy fenyegetés. Mártának rossz hangulata volt ma este. Csak ült és fáradtan sóhajtozott. Kloss megfogta a lány kezét. — Mi történt kedves? Kloss mindent beleadott a következő percek udvarlásába, de a lány hangulata csak nem változott. Csak amikor már a köpenyéért nyúlt, s egy régi közmondást idézett, miszerint a szolgálat nagyobb úr a szerelemnél, végre megszólalt Márta is: — Komolyan szolgálatba mész? Stadtke nem említette. Az igazat megvallva, Klossnak egyáltalán nem volt sürgős visszamennie, a törzshöz, s még facekék sem várták ma este, de nem ilyennek képzelte el a mai estét, s Márta furcsa hangulata inkább idegesítette, mint untatta. Stadtke nevére kicsit féloldalt fordult, s agyán átcikáztak a gondolatok. Mit jelent ez? Miért említi Márta a Sturmführert? Egyáltalán miért beszélt vele? Aztán nyugodt arccal fordult a lányhoz: Természetesen érdeklődhetsz napi elfoglaltságomról attól, akitől akarsz. De nem lenne egyszerűbb, ha engev.i kér deznél meg? — Benézett hozzám a kórházba, s beszélgettünk. Ennyi az egész. — Szóval kihallgatott téged is? — kérdezte mosolyogva a főhadnagy. — fgy is nevezhetjük, ami történt. [Folytatjuk)