Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-20 / 276. szám, péntek

MEGNYÍLT PRÁGÁBAN kl ELSŐ ÖNKISZOLGÁLÓ POSTA — Ha lehetnek önkiszolgáló bol tok, miért ne lehet nének önkiszolgáló postahivatalok ls? Nyilván így gon­dolkodtak a szovjet szakemberek, ami­kor néhány évvel ezelőtt megvalósí­tották vívmányu­kat. melynek hűsé­ges mása néhány nap óta a főváros szívében a prágala­kat szolgálja. Noha az alig hét méter hosszú és hét méter széles helyi, ség már ma sem fe lel meg a követelményeknek — ezt a falain egymás hegyén-há­tán tolongó automaták is bizo­nyítják —, semini okunk a két­ségbeesésre. Hasonló minipostá­val rövidesen több helyütt — elsősorban Bratisiavában — ta­lálkozhatunk. Az ötéves tervben kétezer automata postahivatal létesítését tervezik hazánkban. De térjünk vissza a prágai Ce­letná utcai önkiszolgáló posta­hivatalhoz, melynek berendezé­se a Szovjetunió, pontosabban N. G. Pszurcsev távösszekötle­tési miniszter ajándéka az NOFSZ 53. évfordulója alkalmá­ból a prágaiaknak, akik az irán­tuk tanúsított figyelmet hálásan fogadják. Nagy az érdeklődés a némán, zokszó nélkül felada­taikat teljesítő készülékek iránt, amelyek még szabadna­pokra sem tartanak igényt. Ha ki akarjuk próbálni az automa­tákat, türelmesen várnunk kell, amíg ránk kerül a sor. Addig is készítsünk elegendő aprópénzt, hogy megvásárolhassuk mind­azt, amire szükségünk van. A Rudé právo és a Práce darabját 1—1 koronáért „adja" a készü­lék. Ha levelet akarunk feladni és — nincsen bélyegünk, egy készülék ezt a kívánságunkat is teljesíti. Három darab 1 koro­násért 10 darab 30 filléres bé­lyeget kapunk az automatából. Egy másik készülék képeslapo­kat árusít. Egy további pedig levélpapírt a hozzájáró boríték­kal. amelyre már a bélyeget is rányomták. Igen ám, de nekünk még legalább 3 levélpapírra volna szükségünk, az aprópén­zünk azonban már elfogyott, — állapítjuk meg sajnálkozva. Se­baj, figyelmeztet egy hasonló gondokkal küzdő vevő, itt ez a készülék a pénzt is felváltja. Csakugyan, a bedobott 1 koro­náért máris két 50 filléres esik ki belőle, tehát pontosan any­nyi, amennyire szükségünk van. A Szovjetunióban már régen nem újdonság az automata pos­tahivatal. Évek óta vannak for­galomban és jól beváltak. Ha ez a Celetná utcai helyiség va­lamivel tágasabb lenne, még többféle készülék férne el ben­ne. Milyenek? Például az aján­lott levelekkel és csomagokkal is „elbánnának" az automaták. Ha volna tájékoztató készülé­künk, amely gombnyomásra közli a feltételeket, hogy erre vagy arra a levélre, illetve cso­magra milyen értékű bélyeget kell ragasztanunk a súlya sze­rint, vagy aszerint, hogy hova irányítjuk, akkor valóban önel­látó lehetne ez a postahivatal. Ez utóbbi készülékekre még egy ideig várnunk kell. Nem mint­ha a Szovjetunióban máris nem vennénk az ilyeneknek jó hasznát, de mert egyelőre nél­külözünk egy olyan tágas he­lyiséget, amilyenre erre a célra a prágai főposta átalakítási munkálatainak' elkészültével számítunk. Ettől eltekintve Prága néhány körzetében több kisebb automa­ta postahivatalt létesítenek, me­lyeket, ha azt akarjuk, hogy za­vartalanul teljesítsék, küldetésü­ket, állandó felügyelet alatt kellene tartani, vágy úgy mére­tezni, hogy legalább még egy automata elférjen bennük." Egy olyan készülékre gohdolunk, a m el y a rendőr szerepében rá­ütne azok kezére, akik minden­féle áľkulesokkal és drótokkal igyekeznek megkaparintani az automaták tartalmát. Kár, hogy ilyen készüléket még nem ta­lált fel senki. Mert ha a Szov­jetunióban ilyesmire nincs is szükség, a prágai gyerekek ne­velése ezen a téren még sok kí­vánnivalót hagy hátra. Szabad idejüket — amint erről az új postahivatalban is meggyőződ­hettünk — szüleik tudtán kívül vagy tudtával, nem mindig töl­tik a legcélszerűbben. KARDOS MÁRTA KET SZOVJET a bratislavai A szovjet kultúra napjai zenei életünkben iš érdekes színeket hoznak. A két szovjet vendég­művész együttes hangversenyét méltatva elsősorban a pianiS: tárói kell szólnunk, mert ő je­lentette az est meglepetését. Rudolj Kerer Prokofjev I. zon­goraversenyét adta elő. A mű­vész alig tíz éve hangversenye­zik, pedig már nincs messze az ötventől. Eredetileg matemati­kus-fizikusnak készült.- Jelenté­keny és jellegzetes egyéniség. Világos intellektus, a matemati­kus tiszta logikájával építke­zik, meglátja és kiemeli a lé­nyeget. Fölényes technikai tu­dását csak eszközként használ­ja a technikai bravúrnal sokkal becsesebb mondanivalójához. Külsőleg nyugodt, majdnem hű­vös, de belül izzik. Nagyszerű Prokofjev játékos, különleges játékstílust alakított ki, mintha Télre készül a villanytelep Közép-Szlovákia egyik legna­gyobb villanyerőműve, a nová­kyi hőerőmű dolgozói nagy igyekezetet fejtenek ki, hogy télen zavartalan legyen az ener­giatermelés. A téli iizemelletés­re a szokásos intézkedéseken kívül rendkívüli szervezési in­tézkedéseket is tesznek. Az év utolsó hónapjára ugyanis száz­ezer tonnás tartalék szenet kell felhalmozni, viszont a napi szénszállítás éppenhogy fede­zi a szükségletet. A rendkívüli intézkedések keretében csökkentett üzem­menetben tartják a régi telepat, hogy némi szenet takarítsanak meg. Annak ellenére, hogy a szénbányák a terv szerint szál­lítanak, a tárolóban ma 60 000 tonna helyett csak kb. 30 000 tonna szén van. Az idei terv felbontásának idején a dolgo­zók látták, hogy a feladatok a rendelkezésre álló szénmennyi­séghez viszonyítva túlfeszílet­tek, s ezért széntakarékossági versenyt indítottak. Bekapcso­lódtak a kerületi pártbizottság kezdeményezésére indított „Tú­lal Vúndorzászlóért" mozgalom­ba és az év első kilenc hónap­ja alatt 1200 tonna szenet ta­karítottak meg. Ezzel az ered­ménnyel egész évi felajánlá­sukat 200 tonnával túlszárnyal­ták, azonban még nem nyugod­hatnak babérjaikon. Közép-Szlo* vákiában lehullott az első idei hó, s idő előtt kényszeríti na­gyobb teljesítményre a hőerü művet. A megtakarított szén mennyisége most csökkenni fog. A novákyi viilanyerőmű veze­tői ezért tárgyalásokat folytat­nak csehországi bányákkal, hogy terven felül beszerezze­nek további szenet az energia­ellátás biztosítására. A rendkívüli Intézkedések, a bányászok fokozott igyekezete és a villanytelep szocialista munkaversenye reményt ad rá, hogy a feszített szénellátás el­lenére az energiatermelés ter­vét a korún beállt télidőben is teljesíteni fogják. (vil.) életcéljának tekintené, hogy a Prokofjev zongoramuzsika szép­ségét kivigye a világba az em­berek közé. A hallgatóban aka­ratlanul felvetődik a kérdés: va­jon a művészet más égtájain is ennyire otthonos? Másfajta mu­zsikát is ilyen lebilincselően, Ilyen izgalmasan ad elő? Hogy rezonál például Mozartra, Cho­pinre vagy Debussyre? Érdekes véletlen: Rudolf Kerer, mintha a ki nem mondott kérdésre akart volna választ adni, a kö­zönség viharos tapsát három nagyon szépen előadott Chopin ráadással köszönte meg. A vá­laszt tehát megadta, a kérdés ennek ellenére különös módon mégis nyitva maradt. Akár így„ akár úgy, a kivételes képességű szovjet művészt szívesen visz­szavárjuk. Az est másik vendége, Nyijá­zi azerbajdzsán karmester elhi­tető erővel vezényel. Nem alkal­maz lálványoS gesztusokat, de rugalmas, határozott, világos jelzésein a zenekar könnyen el­igazodik. Nyitó számként Beethoven „elsőszülöttje", az I. szimfónia tiszta értelmezésben, gondolati egyensúlyban hangzott el. Befe­jezésül pedig Csajkovszkij V. szimfóniája került előadásra. A végletesen szenvedélyes Csaj­kovszkij mű minden tekintetban „tisztázott" előadása, a szimfó­nia drámai logikájának kifejté­se kényes előadói feladat. Nyi­jázi jól ért az elrendezés művé­szetéhez. Romantikus lendület­tel, de alapjában romantikus túlzások nélkül vezényelt, kar­mesteri pálcáját az elképzelés belső heve irányította. Ürömmel állapítottuk meg, hogy a Csehszlovák Rádió Szim­fonikus Zenekarát jelenlegi ve­zető karmestere, dr. Rajter ala­posan „kipucolta", az együttes nagyot fejlődött mióta ő foglal­kozik vele, a vonósok hangzás­képe például meglepően kiala­kult. Lelkesen muzsikáltak, szí­vüket beleadva. A szovjet vendégek értékes, szép hangversenyél a közönség nagy tetszéssel fogadta. HAVAS MÁRTA irta: ZBYCH ANDRZEJ 9. Kloss egy pillanatra megmerevedett, aztán gyors mozdulattal átvette a lány­tól a súlyos bőröndöt, s együtt indul­tak tovább. Alig haladtak el a falhoz állított em­berek mellett, Kloss kicsit ingerülten kérdezte a lánytól: — Hogy mertétek parancs nélkül? — Megkezdték az utcában a házku­tatást. facek elvitte a rejtjelkulcsokat, s valamennyi iratot. Ügy gondoltuk, hogy nekem könnyebb lesz átjutni a gyűrűn, hiszen férfiakat keresnek csupán. Mun­kára viszik őket — toldotta meg Irka. — Mást is keresnek Irka — mondta Kloss. — Eltüntettétek a nyomokat? — Igen. Csak egy szétszedett akku­mulátort hagytunk hátra. Vorobin elrej­ti, s őket egyébként sem nagyon zak­latják, hiszen már nem munkakötelesek. Sátortetős személykocsi haladt el mellettük, Kloss és Irka tekintete a sé­rült ház emeleti szobáján kutatta a fe­hér függönydarabot. — facek szerencsésen ideért — mondta Irka. — Ez kitűnő búvóhely. A kis szobából a szekrény mögött ajtó nyílik a folyosóra, onnan biztos lejárat vezet a pincébe. Kihúzzuk itt, amíg el nem csendesednek. — Sajnos, itt nincs szabó, akihez gombot varratni járhatok — mondta Kloss —,de sebaj. Fő az, hogy ezt meg­úsztuk. Es most figyelj Irka. Az adót, amint lehet, üzembe kell helyezni, s leadni a következőt: Az akció sikeres volt. Mintegy 300 halott és ezer sebe­sült melleit igen jelentős veszteséget szenvedtek harckocsiban és egyéb mű­szaki felszerelésben. Adjatok nyugod­tan, mert még mindig nem kapta meg az SD a bemérőkocsit. Amint lehet je­lentkezem. A függönyre vigyázzatok. Gyorsan továbbment. Nem is gondol­hatta, hogy az imént mellettük elhúzó kocsiban Marta Becker ült, s éppen ak­kor vette észre Klosst, amint az Irká­hoz hajolva súgott valamit a lánynak. Az ezredes cigarettára gyújtott, s megkínálta ptadtkét is. — Mit hozott nekem lierr Sturmfüh­rer? — Azt szeretném jelenteni, hogy az akció egy része már sikerrel lezárult. — Nocsak? — vonta fel a szemöldö­két Langer. — Elfogta az árulót? — Sajnos, azt még nem. De 360 mun­kás útra kész a birodalomba. Langer ezredes a nyitott ablakhoz lépett, s beleszimatolt a levegőbe. — Füstszagot érzek, herr Sturmjüh­rer. Emberei tálán jelgyújtottak vala­mit? — Ahol fát vágnak, ott tűz is akad — mondta Stadtke. — Nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez az egytlen és helyes módszer. A lakosságot nem szabad elidegeníteni magunktól. Tűzvész és 360 munkás az egyik oldalon, s a másikon? Talán má­sik háromszázhatvan, akik egérutat nyertek, s az erdőbe menekültek. Az er­dőben pedig, kedves Stadtke, partizá­nok tanyáznak. Partizánok — be­tűzte az öreg. — Parancsunk világos — vigyorgott Stadtke. — Reichsführer Himmler vilá­gosan kiadta a parancsot, hogy ahol másként nem megy, ott felégetni... — Tudom, tudom, — válaszolt az ez­redes. — Információkkal én is rendel­kezem, de a munkástoborzásnál is fon­tosabb a mi közvetlen ügyünk. Tehát mi­kor kapok végre választ, hogy miként szivárogtak ki a hírek? Sturmbannführer Müller azt állít­ja, hogy csak a hadosztálytörzsről jut­hattak el az információk a vörösökhöz. — Megmondtam már, hogy egyetlen tisztemet sem engedem gyanúsítani. — Önt már nem gyanúsítja senki. — Mi az, hogy már nem? — csattant fel Langer? — Engedelmével jelentem, hogy Mül­ler Sturmbannführer parancsára önt ki­zártam a gyanúsíthatok sorából. — Micsodát? — állt fel lassan Lan­ger a kandalló mellől — Hogy engem Müller parancsára kizárt? Ön megfe­ledkezett arról, hogy ez idő szerint én vagyok a hadosztály parancsnoka? — Elnézést ezredes úr, de az SD-nek nem a szívére kell hallgatnia. Mi hiva­talból féltjük a birodalmat. — Elég! — kiáltott Langer. — A tet­teseket követelem, nem holmi ostoba qyanúsitgatást és fecsegést. A tettese­ket Sturmführer! — Két nyomon kell továbbhaladnunk —mondta Stadtke —. Embereim a Lar­zec utcában egy bizonyos Vorobin sza­bónál találtak egy szétszedett akkumu­látort. Gyakorlott fickókat küldtem ki, s nem csalódtam bennük. Nem mutat­ták ki, hogy észrevették az akkumulá­tor részeit. Most szoros megfigyelés alá vontam az épületet meg a környékét. — Es a másik nyom? — Kérem, ezredes úr, hívja össze hol­nap délutánra a komplett törzstiszti tanácsot. — Nem lesz komplett, hiszen a törzs­parancsnok meghalt, s helyetteséről még nem gondoskodtam. — A halottak nem fecsegnek, ezre­des úr — vigyorgott Stadtke. — Ha áru­ló van köztünk, akkor a ma délutáni törzstiszti eligazításon elhangzó infor­mációk néhány óra múlva megjelennek az éterben is. A hullámhosszra egy tu­cat vevőt állítottunk. S biztosíthatom ezredes úr, hoay boldog leszek, ha ön­nek lesz igaza, s az áruló nem a törzs­tisztekből kerül ki. — Ebben biztos vagyok — mondta az ezredes—, de hogy lássa mennyire nem zárkózom el munkája megkönnyítése elöl, ma délutánra összehívom törzs­tisztjeimet. Egyébként hogy ízlik a mun­ka Klossal? — Ha őszintének kell lennem, akkor megmondom, nem vagyok elragadtatva az Abwehr-tisztektől, de ez a fiú rop­pant ügyes és igyekvő. — Ami az Abwehrről vallott nézetét illeti — mondta Langer — azt hiszem alaposan téved, s amíg az SD emberei csak gyújtogatással, f elforgatással tudnak rendet teremteni, addig nekünk, Wehrmachto.soknak az Abwehr elegáns munkája tetszik jobban. Az ezredes nagy belső kárörömmel nézte Stadtke grimaszba ránduló arcát. Ellenszenves volt neki kezdettől fogva ez a fickó, s ezt az unszimpátiát csak betetőzte azzal, hogy gyanúsítani merte a törzstiszteket, s személyesen ót, Lan­ger ezredest, egy őrnagy fiát, s egy tá­bornok unokáját! — Heti Hitler! — köszönt el a Sturm­führer, s úgy hangzott a köszöntése, mint egy fenyegetés. Mártának rossz hangulata volt ma es­te. Csak ült és fáradtan sóhajtozott. Kloss megfogta a lány kezét. — Mi történt kedves? Kloss mindent beleadott a következő percek udvarlásába, de a lány hangula­ta csak nem változott. Csak amikor már a köpenyéért nyúlt, s egy régi közmon­dást idézett, miszerint a szolgálat na­gyobb úr a szerelemnél, végre megszó­lalt Márta is: — Komolyan szolgálatba mész? Stadtke nem említette. Az igazat megvallva, Klossnak egyál­talán nem volt sürgős visszamennie, a törzshöz, s még facekék sem várták ma este, de nem ilyennek képzelte el a mai estét, s Márta furcsa hangulata in­kább idegesítette, mint untatta. Stadtke nevére kicsit féloldalt fordult, s agyán átcikáztak a gondolatok. Mit jelent ez? Miért említi Márta a Sturmführert? Egyáltalán miért beszélt vele? Aztán nyugodt arccal fordult a lányhoz: Természetesen érdeklődhetsz napi el­foglaltságomról attól, akitől akarsz. De nem lenne egyszerűbb, ha engev.i kér deznél meg? — Benézett hozzám a kórházba, s be­szélgettünk. Ennyi az egész. — Szóval kihallgatott téged is? — kérdezte mosolyogva a főhadnagy. — fgy is nevezhetjük, ami történt. [Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents