Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-19 / 275. szám, csütörtök

Miről ír a világsajtó? DIE WELTWOCHE Nem nagy öröm manapság maharadzsának lenni Indiában — erről szól a Dle Weltwoche egyik legutóbbi cikke. Elsősorban azért nem, mert Indira Gandhi kormánya megvonta a maharadzsáktól az állami támogatást, ami évente 50 millió dollárra rúgott. Az intézkedés azonban még mindig nagy vitákra ad okot Indiában: a konzervatívok kétségbe vonják a kormány jogát, hogy megtagadja a támogatást a maharadzsáktól, akik 1947-ben részben önszántukból, részben pedig a kényszernek engedve, elfogadták az indiai államok unióját. Az állam akkor szavatolta, hogy a hercegségek uralkodóinak évjáradékot folyósít. A haladó politikusok azonban már akkor tiltakoztak ez ellen. — A henyélő hercegek állami nyugdíjat kapjanak? — kérdezték. Most az ő követelésükre vonták meg a maharadzsáktól a támogatást. Sokak nem lepődtek meg Indira Gandhi kormányának döntésén. Magukat a maharadzsákat sem érte váratlanul a határozat. Különben sem azok már, akik hajdan voltak: téved az, aki a maharadzsákat pazar palotákban, pompás termekben, drágakövei kirakott trónon képzeli el. Számomra is kiábrándító volt, amikor először találkoztam Udaipur maharadzsájával, aki — akárcsak a japán császár — a Naptól származtatja magát. A találkozóra sötét ünneplő ruhát öltöttem, és nagyon meglepődtem, hogy a maharadzsa könnyű sportöltözékben, sportingben és rövidnadrágban fogadott. Számára az állami támogatás megvonása nem jelent katasztrófát. Őméltósága már évek óta szállodatulajdonos, palotáit szállodákká alakította át, és kitűnő üzleti érzékkel vadászkirándulásokat rendez a tehetős amerikaiak és angolok számára. — A fiaimat a műszaki egyetemre küldtem — mondja nem kis büszkeséggel —, a mérnökség szolid pálya. Ugyanez érvényes másik maharadzsa ismerősömre, Mysore maharadzsájára is. Mysore mellesleg akkora, mint a Német Szövetségi Köztársaság. A maharadzsával egy alkalommal vadászaton vettem részt: együtt indultunk egy megvadult elefánt után, amely rettegésben tartotta a környék lakóit. Mindent elpusztított, ami útjába került. A maharadzsa kötelezettsége az is, hogy ilyen esetben megóvja volt alattvalóit. Esténként Wagner-muzsika szűrődött ki vadászkunyhójából, mert mindenhová magával cipeli lemezjátszóját. Napközben, amikor órák hosszat a terepjáró kocsin utazgattunk, a legelvontabb filozófiai kérdésekkel szórakoztatott. Egyik alattvalója elárulta a filozófiai érdeklődés magyarázatát: a maharadzsának fiatal korában látomása volt, és azóta minden hajnalban felkel, hogy meditáljon. Az íróasztalán az istenszobor mellett ipari vállalkozásaira vonatkozó aktacsomók állnak. Ragaszkodik a hagyományos öltözékhez, arannyal hímzett köpenyén rubingombok villognak. Homlokát minden reggel fehér hamuval keni be, ez jelképezi a mulandóságot. Az utóbbi négy év alatt az amerikai hadseregből megszökött katonák száma megkétszereződött. A Pentagon számítógépei kimutatták, hogy óránként öt amerikai katona hagyja el önkényesen csapattestét. Tavaly összesen 81 000 katona szökött meg, s ez megfelel öt hadosztály létszámának. Legtöbbjük személyes sérelmek miatt szegte meg a törvényt, de sokakat a vietnami háborúval szembeni álláspontjuk késztetett szökésre. Nagy-Britannia már évek óta kitűnőnek vélt menedékhelye az amerikai katonaszökevényeknek. Sokan készpénznek vették az angoloknak a politikai menekültek iránti hagyományos nagylelkűségéről szóló mesét. Jó néhányan azonban valóságos idegösszeroppanást szenvedtek megérkezésük után. Ahelyett, hogy politikai menedékjogot kaptak volna, deportálták, vagy pedig átadták őket a katonai hatóságoknak. A tapasztalatlanok azonban továbbra is úgy hiszik, hogy ha egyszer Nagy-Britannia földjére lépnek, reményük van rá, hogy a belügyminisztérium mindaddig nem fogja őket háborgatni, amíg különösebb okot nem adnak rá. A brit hatóságok azonban, ha valamikor szemet is hunytak, mostanában igencsak éberek — Washington közbejárására. A Pentagon ugyanis októberben 25 dollárt ígért mindenkinek, aki elfog és a katonai rendőrségnek átad egy katonaszökevényt. Az amerikai katonai rendőrség, az FBI ügynökeivel közösen, nagyszabású akcióba kezdett a Nagy-Britanniába menekült katonaszökevények ellen. Együttműködnek a Whitehallal és a Scotland Yarddal. Ha nyomára bukkannak egy szökevénynek, az angol belügyminisztériumtól letartóztatási parancsot sürgetnek ellene. Ha a letartóztatás nem sikerül, akkor a hatóságok — az amerikai nagykövetséggel egyetértésben — elveszik a szökevény útlevelét, és ezután a belügyminisztérium már kénytelen megtagadni a menekülttől a tartózkodási engedélyt. Az amerikai hetilap beszámol egy ENSZ-felmérésről, amely szerint a világ lakóinak száma a mostani 3,6 milliárdról 2006-ig a kétszeresére nő. Az ENSZ-statisztika megállapítása szerint a népesség jelenlegi növekedése nem mutatja a lassulás jeleit — sőt az ütem valószínűleg növekedni fog. A születési ráta a világon csökken. De ugyanakkor csökken a halálozási arányszám, hála a csecsemőhalandóság korlátozásának és a gyilkos járványok felszámolásának. Az eredmény: a népesség évi 1,9 százalékos növekedése mit sem lassul. A legnagyobb növekedési arányt Latin-Amerikában találjuk, ahol a népesség évente 2,9 százalékkal nő. Ezután Afrika következik. Ezen a kontinensen legmagasabb a születések száma, ezer emberre 45, de a 21 ezrelékes halálozási arányszám is a legmagasabb. A népességnövekedés problémáját leginkább Ázsiában, különösen Dél- és Kelet-Ázsiában érzik. A növekedési arányszám — 2,1 százalék — kisebb, mint Afrikában. De Ázsia sokkal zsúfoltabb, mint akár Afrika, akár Latin-Amerika és rendkívül kevés a még feltáratlan készlete ahhoz, hogy megfelelő körülményeket biztosítson az évi 40 milliós szaporu latnak. Miként lesz a jövő század első éveiben, ha folytatódik a mostani népességnövekedési íitem? Jelenleg 2,5 milliárd ember, vagyis a világ lakosságának 70 százaléka él Ázsia, Afrika és Latin-Amerika fejletlen régióiban. Ugyanakkor 2006-ra 5,3 milliárd ember, vagyis a világ lakosságának 81 százaléka él majd ezeken a területeken. Ezzel egyidejűleg csökken a fejlettebb területeken élők aránya a világ népességén belül. Európa, amely most 460 millió embernek nyújt viszonylagos kényelmet, 2006-ra 618 milliós népességet számlál. U. S. NEWS & WORLD REPORT A

B est előrehaladtával elnéptelenedtek az utcák. A három fiú alkalmasnak látta az Időt feladatuk végrehajtására. Hónuk alatt papírtekercscsel, kezükben ragasztóanyagot tartalmazó csöbörrel elindultak a falu végére. Szinte gyerekek voltak még, éppen csak elérték a serdülőkor küszöbét. Otthonosan mozogtak a sötétben, jól ismerték szülőfalujuk minden zegét-zugát. „Reggelre vörös lesz Ozsgyánl" — szólalt meg fojtott hangon az egyik fiú. — „Úgy osztjuk el a plakátokat, hogy mindenhová jusson belőlük". Serényen munkálkodtak, egyre több kerítésre, házfalra került rá a kommunista párt választási plakátja. Egyszer csak észrevették, hogy mások is vannak az utcán. Mögöttük két árny mozgott. A fiúk óvatosan közelebb settenkedve azt látták, hogy két . csendőr nagy igyekezettel tépi le azokat a plakátokat, amelyeket néhány perccel előbb kiragasztottak. A burzsoá köztársaság őrei minden módon igyekeztek gyengíteni a kommunisták befolyását a választási harcban. A fiúk megvakarták a fejüket. Most mitévők legyenek? Kárba vesznek a plakátok, ha a csendőrök mind letépik őket. Pedig a kommunista párt nem dúskál úgy a választási propagandaanyagban, mint a többi politikai párt. , Gyorsan kellett cselekedniük, mert a csendőrök egyre közelebb értek hozzájuk. A haditerv pillanatok alatt megszületett. Ketten behúzódtak egy sötét zugba, a harmadik fiú pedig előre ment és nagyon ritkán felragasztott egy-egy plakátot, hogy ily módon eltávolítsa a csendőröket. Ezután a két fiú munkához fogott és reggelre — a tőkés rendszer buzgó őrzőinek legnagyobb csodálkozására — vöröslöttek a község utcái a a kommunisták választási plakátjaitól. A választási helyiségekben is ott voltak a kommunista szülők gyerekei, Agonás, Szántó meg Orosz. Azoknak a választóknak, akik nem tudtak írni és olvasni megmagyarázták, hogy melyik a kommunista párt szavazócédulája. Ott-tartózkodtak egészen addig, amíg a tanító felfigyelt a tevékenységükre és néhány rúgással kiűzte őket a helyiségből. A kommunista párt 287 szavazatot szerzett a községben, a legtöbbet valamennyi párt között. Megmutatkozott, hogy kis taglétszámú pártszervezet is tömegeket mozgósíthat és eredményes munkát végezhet, ha a párttagok nem riadnak vissza az áldozatvállalástól. A

gonás jános elvtárs, a losonci Klement Gottwald Építőipari Technikum igazgatóhelyettese így emlékszik vissza fiatal korának egyik epizódjára. Sok más maradandó emléket őriz ezekből az évekből, amikor törhetetlen meggyőződésű édesapja mellett tanulta meg a kommunista elveket, az osztályhűséget. Idősebb Agonás János nem kímélte a fáradságot, amikor a párt ügyéről volt szó, s vele együtt vállalta az áldozatot a család is. Az áldozatvállalás akkor nagyon konkrét formában nyilvánult meg. Amikor például a harmincas évek elején az apa kilépett az egyházból, az akkor 12 éves ifjabb Agonás Jánosnak iskolát kellett változtatnia, mert Kulturális hírek Q Stanislaw Rozewicz Romantikusok című játékfilmjét műsorra tűzték a lengyel mozik. A színes film az 1848— 1849-es magyar szabadságharcról szól. Főszereplője két lengyel fiatalember, aki Magyarországra szökik, hogy Bem hadseregében szolgáljon. • Krúdy Gyula Vörös postakocsi című regénye megjelent bolgár nyelven. A regényt Nikolina Atanaszova fordította. • Rosa Luxemburg életéről készül filmet forgatni Jules Dassin francia filmrendező. A címszerepet Melina Mercourl, a rendező felesége alakítja. a felekezeti Iskolában a tanító állandóan zaklatta és megszégyenítette. 1933-ban a pinci útépítésnél sztrájkot vezetett a kommunista apa. 20 filléres órabéremelésért fólyt a harc. Utána elbocsátották a munkából. Az anyagi nehézségek miatt a fiatal Agonás Jánosnak abba kellet hagynia a tanulást. A rimaszombati gimnáziumban kőPártinstruktor művesnek lanult ki, hogy keresetével hozzájáruljon a család megélhetéséhez. Akkoriban gyalog jártak a távoli járási székhelyen tartott májusi felvonulásokra és más tüntetésekre. Fáradtan érlek oda. ifjabb Agonás Jánosnak mégis feledhetetlen emlékei fűződnek ezekhez az összejövetelekhez. Édesapjával eljárt a gyűlésekre, amelyeknek színhelye gyakran az erdő volt. Különösen nehéz időszak következett be 1938 után, amikor széthullott a köztársaság. Édesapja egy méhkaptárba rejtette el a sok harcot megért vörös zászlót. Különleges gondozást kapott a drága ereklyét őrző méhcsalád. Számos házkuta tást tartottak náluk Horthy pribékjei, de a méhest békén hagyták. Az ozsgyáni kommunisták vörös zászlaja átvészelte a súlyos éveket és a felszabadulás után egy új világban hirdette ismét a dolgozó nép legyőzhetetlen igazát. Agonás János, az egykori kőművessegéd felnőtt fejjel pótolta azt. amire fiatal korában nem volt lehetősége. Elvégezte a középiskolát, majd a kerületi nemzeti bizottság ösztöndíjával megszerezte a mérnöki diplomát. Törhetetlen akaraterővel tanult, csaknem fél évtizeden át a szűkös ösztöndíjból tartotta fenn magát a család. Nagy áldozatvállalást kívánt ez, de látta, hogy a tudásra, a képesítésre szüksége van munkájában. Fzért kitartott, úgy amint azt sok üldözést szenvedett édesapjától tanulta. A

felszabadulást követő első hetekben .belépett a kommunista pártba. Kerek negyedszázad telt el azóta. A pártmunkát soha nem tartotta tehernek, mindig szívesen végezte. Az elmúlt hónapokban a Túróci Gépgyárak losonci üzemében a pártszervezet vezető funkcionáriusai beszéltek arról a segítségről, amit Agonás elvtárstól, a járási pártbizottság instruktorától kaptak a jobboldali opportunizmustól erősen fertőzött szervezetük konszolidálásában. A járási pártbizottságon többször dicsérően nyilatkoztak inštruktori tevékenységéről. Klvhű, szilárd meggyőződésű kommunistának tartják, aki a pártfeladat maradéktalan megvalósítását becsületbeli ügyének tekinti. „Bármilyen feladatot végeztem, mindig azt tartottam szem előtt, hogy a kommunista csak akkor tudja megnyerni és helyesen vezetni a tömegeket, ha életmódja, tevékenysége, és harca összhangban áll törekvéselvei" — mondotta beszélgetésünk folyamán. Majd így folytatta szavait: „Nagyon fontosnak tartom az osztályhűséget, az osztályszempontot, amit 'soha nem szabad szem elől téveszteni." Számos tisztséget és munkakört látott el. 36 éves koráig tagja volt a CSISZ-nek, több brigádon vett részt, egyebek között dolgozott az Ifjúsági Vasútvonal építésén. Politikai tanfolyamokat is végzett, ezek nagymértékben — hozzájárultak politikai ismereteinek gyarapításához. Nem egyszer helyezték olyan munkakörbe, amelyben mások után kellett a helytelen, a népszerűséghajhászó politika következményeit leküzdeni. Az ötvenes évek első felében a rimaszombati járási pártbizottság instruktoraként érdemes munkát végzett a szövetkezetek megalakításában. A komumnista funkcionáriusok szilárdságával, meggyőződésével szemben különösen nagy követelményeket támasztott az az időszak, amikor meginogtak, meggyengültek a földművesszövetkezetek és a széthullás veszélye fenyegette őket. Abban az időben hét hónapig tevékenykedett Hanva községben, és eredményes munkát végzett* Kedves emlékként őriz egy könyvet, melyet ezért kapóit ajándékba a járási pártszervtiYL 1 / O "ban ő is korán WhQ felismerte, 1 * v

w hogy a fejlődés nagyon helytelen irányt vett, és egyre nagyobb teret kapnak azok az erők, amelyek a kommunista párt szétverésére, a szocialista rendszer megdöntésére törekednek. Sokat beszélgetett erről a járási pártbizottság néhány funkciunáriusával — köztük Barto vezető titkárral, Bagyola és Faragó elvtárssai, akikkel nagyon szoros kapcsolatban volt. Marxistaleninista meggyőződésüket a legnehezebb időben sem veszítették el. Agonás elvtárs is szembeszállt a jobboldali opportunista és szoclalistaellenes erőkkel, küzdött demagóg propagandájuk ellen. Bár nevét újságban is gyalázták, nem csüggedt el, hanem továbbra is küzdött a párt igaz ügyéért. Az elmúlt időszakban az iskolában is sikerült megtisztítaniuk a pártszervezetet, most már kevesebben vannak, azonban a kommunisták munkája aktívabb, eredményesebb, mint régebben volt. A kollektívában megváltozott a légkör, az emberek egyre jobban támogatják a kommunista párt politikáját. A Túróci Gépgyárak losonci üzeme a jofiboldali opportunista és szocialista ellenes erők egyik gócpontja volt a járásban az 1968—69-es években. A járási pártbizottság megbízott Agonás elvtársban és az említett üzem pártszervezetében az inštruktori teendők ellátására őt választotta ki a konszolidáció kezdetén. Erről a feladatról Agonás jános így beszélt: „Először talán azt mondanám el. hogyan értelmezem a pártinstruktor kötelességét. Szerintem az a legfontosabb, hogy megismerjem a pártszervezetet és annak minden tagját, tudjam: kit milyen munka elvégzésével lehet megbízni. Elsősorban is arra kell törekedni, hogy olyan pártbizottság álljon a szervezet élén, amely eleget tud tenni a pártszervezet marxi—lenini irányításával szemben támasztott követelményeknek, s amelyben a párttag is megbízik. Az instruktor munkája csak azután válik hatásossá, amikor alaposan megismerte a pártszervezetet. Ennek elérése nagyon sok időt vesz igénybe. Én is cs&knem mindennap meglátogattam a gépgyár pártszervezetét. Bíztam abban, hogy az alapszervezet deformálódása ellenére itt is megvan az egységes derékhad, amely megalapozhatja a további eredményes pártmunkát." N agyon sokat töprengett afelett, hogyan segítse elő a gépgyár pártszervezetének mielőbbi konszolidálását. Tisztában volt vele, mily sok függ attól, hogy a pártvezetőség tagjai széles látókörű, helyes politikai állásfoglalású, szilárdan a marxizmus—leninizmus bázisán álló elvtársak legyenek. Nem volt könnyű e feladat megoldása. Az első pártbizottsági választásnál olyanokat is beválasztottak a bizottságba, akiknek a múltbeli tevékenységét még nem tisztázták. A pártszervezet konszolidálásában nagy segítséget jelentett a CSKP Központi Bizottságának januári levele és a párttagokkal folytatott beszélgetés. A beszélgetéseket lefolytató bizottságba valóban megfelelő elvtársakat sikerült kiválasztani, akik elvhűen, igazságosan és megalkuvás nélkül teljesítették igényes pártfeladatukat. Agonás elvtárs ebben az időben naponta sokszor két ízben is meglátogatta az üzemi pártszervezetet. Az iskolai munkáját sem akarta elhanyagolni. Amikor órája volt, az iskolába sietett, utána meg visszament a gépgyárba. A rendkívüli feladat rendkívüli erőfeszítést követelt sok elvtárstól. Agonás János egyike volt azoknak, akik ezt v llalták. GAL LASZLO