Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-19 / 275. szám, csütörtök

SZÜLÖK, NEVELŐK FÓRUMA ÉLETMÓD ÉS NEVELD Három évi üzemelés után e napokban cserélik ki a Vrátna Dolinái ülőfelvonó 3B00 méter hoszszú drótkötelét. Felvételünkön Jozef Hanuliak és Stefan Švee a központi kapcsoló iavítása közben. Ján Valko — CSTK felv. KÉPZŐMŰVÉSZETI KSNCSEK PRÁGÁBAN Orosz és szovjet művészet a legrégibb időktől napjainkig A szovjet kultúra napjainak legnagyobb képzőművészeti eseménye az orosz és szovjet művészetnek a prágai vár Lovarda-termében minap megnyílt kiállítása. A mintegy 1200 négyzetméternyi területen ízlésesen elrendezett 409 művészi tárgy — festmények, ikonok, szobrok, ékszerek és egyéb értékek, melyeket a Szovjetunió legismertebb és legnagyobb képtárai és múzeumai kölcsönöztek oda a Csehszlovák—Szovjet Barátság Hónapja alkalmából — most először jutott el ilyen mennyiségben és értékben a Szovjetunió határain túlra. Fogadják el meghívásunkat és tekintsük meg együtt ezeket a pompás műkincseket, melyek a moszkvai és a leningrádi múzeumokat járva, nemegyszer elbűvöltek már bennünket, mégis úgy tűnik, itt a prágai Lovarda lényegesen szűkebb területén az alkotások — válogatottságuk miatt is — nagyobb áttekintésre nyújtanak lehetőséget. A kiállítás legnagyobb látványossága minden bizonnyal a leningrádi Ermitázsből kölcsönkapott húsz, aranybői készült mesterműből álló gyűjtemény, és további 72 ősrégi alkotás. A kiállítás további részét a 14—17. századbeli régi orosz: moszkvai, leningrádi, novgorodi, vlagyimíri, tveri, kijevi és más történelmi városokból származó ' ikonok alkotják. Az ikonokat, a régi orosz mesterek munkáit ezüst edények fémdíszek, szerszámok, templomi kellékek, a cárok, kereskedők, bojárok használati tárgyai egészítik ki. Nem hiányoznak a háztartási eszközök sem, úgyhogy teljes áttekintést kapunk a korabeli igényekről, az alkotók, az iparosmesterek művészetéről és ízléséről is. A 18. és 20. századbeli orosz művészetet a kiállítás további része mutatja be. Természetesen a legjobbak: í. Rjepin és V. Szttrikov művei sem hiányoznak. Rendkívül tanulságos a kiállításnak az a része is, amely a századforduló, majd a Nagy Októberi Szocialista Forradalom időszaka kiváló festő- és szobrászművészeinek alkotásait mutatja be. A szovjet művészettel a kiállítás utolsó része foglalkozik. A legkülönbözőbb zsánerek és műfajok képviselőin keresztül nemzedékek vonulnak fel előttünk alkotásaikkal. Bármilyen tarka ls ez a műgyűjtemény, egyértelműen igazolja, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején szoros kapcsolatok alakultak ki a nép, a haza, az ifjú szocialista állam élete és a művészet között. Figyelemre méltók a szovjet festőművészei fejlődésének egyes szakaszai. Különösen vonzók a legutóbbi években az ifjú nemzedék alkotásai. A fiatalok, noha a hagyományokból indulnak ki, nem topognak egy helyben, hanem kitartóan keresik az új utakat. A prágai vár Lovarda-termében megrendezett kiállítás — bármelyik részét is vesszük nagyító alá — magán viseli az orosz képzőművészet jellegzetes vonásait. Ezért is'kelt oly mély benyomást látogatóiban. —km — Valóságábrázoló vásznak Színek, formák, művészi meglátások és megoldások, néma képek keltik életre a Duna menti Múzeum földszinti kiállítótermében a társadalomforrudalmasító eseményeket, a csatazajt, a lángoló városból tűzpirosán kivágtató lovakat, a virágok szétnyíló szirmaira emlékeztető hangulattal megfestett ejtőernyőket, a két sorban álló, állig felfegyverzett katona-fenevadak között bandukolóvergődő letartóztatottak átmeneti bénaságra kárhoztatott, de belül annál felségesebben feszülő erejét, a háborút, szökést, szenvedést. A vásznak tanúskodnak és vádolnak. Nem gyöngyvirágos, pipacsbokrétás csendéletek, öncélú piktúra-játszadozások, tartalom nélküli, új formákat, festői nyelvet kereső és éppen a mondanivalót elsikkasztó alkotások, hanem az üvegházakból örökre kitört, valóságábrázoló, de azt nem fényképszerű hitelességgel, hanem tudatos művészi elkötelezettséggel tolmácsoló képek kerültek a falakra. Mozgás, dinamika, külső és belső feszültség látható a képeken, melyet soha nem az ösztönösség mozgat és táplál, hanem a művész átgondolt, jól megfontolt és meggyőződésből fakadó szándéka. Ezek a képek beszélnek. Alkotóik közül többen részt vettek a Szlovák Nemzeti Felkelésben és valamennyien levett sisakkal szálltak síkra a haladás eszméiért. A második világháború idején Prágában Majerník, Nevan, Zelibský, Hoffstädter, Szlovákiában pedig Kostka, Mudroch, Pribiš, Milly, Novák, Chmel és még sokan mások a fasizmus ellen forduló közhangulat dekoratívmentes ábrázolói és cselekvésre buzdító festő-vezéregyéniségei lettek. A vásznakon végigvonul a történelem. A háború és főleg az 1945 után készült alkotásokon kivilágosodnak a színek, a rossz emlékek keverednek a boldogságvárás hangulatával. Ezeket a képeket a Nagy Október szikrái ihlették, éppen ezért nem véletlenül kerültek a barátság hónapjában a Duna menti Múzeumba Forradalmi és szociális irányzatok a szlovák képzőművészetben gyűjtőcím alatt. A kiállítást a Nyitrai Képtár és a Szlovák Nemzeti Galéria hatékony közreműködésével szervezték meg Komáromban a kamara-tárlatok tervének keretében. A haladó irányzatokat képviselő szlovák festők 35 képből állő kiállításának megtekintését mind a szakértők, mind pedig a festészet iránt érdeklődők figyelmébe ajánljuk. (k. I.) VISZONTLÁTÁSRA Az égbolton „V" alakzatban, gágogva'húznak a vadlibák. A szelíd, nehezebb fajtáik fehér-tarka falkái a kanyargó Ipoly völgyét tarkítják. A folyó partján autódaruk rakják prizmákba a cukorrépát. A határban mindenki mozog, dolgozik. Vidám izüretelők térnek haza a traktor vontatta pótkocsikon. A leleményesek motorkerékpárral vontatják a szőlővel telt kétkerekű kocsijukat. A vadregényes hegyvonulattal övezett pályatesten prüszkölve halad el a bodor füstöt eregető mozdony vontatta vonat. Tyű, micsoda tolongás van most a kocsikban. Mindenfelé batyuk halmaza. Habzó musttal teli demizsonok, szőlős kosarak, vágásra érett kappan. Ki tudja még, mi mindent szállít ez a jámbor vonat? A szomszéd széken három nevetgélő fiatal lány tisztítja a ropogósra pirított tökmagot. A kék szemű a leghuncutabb, nevetve kínálja meg a szemben ülő „kicsipekedett" szovjet katonákat. — Nyenáda — hárítja el a legmagasabb. A lányok összesúgnak, és újra a kék szeműé a szó. — Pedig elvehette volna. Olyan szép szál gyerek! A katona nézegeti a lányokat, nem érti, mit beszélnek, de úgy látja, hogy nem rontotta el a hangulatot. Felbátorodva nyúl bőröndjéhez. A lányok kíváncsian nézik, mit keres. Aztán egyszerre előkerül három tábla csokoládé, cukorka, meg egy üveg kölnivíz. — Pazsaloszta gyévuska. Charaso vonyavka. A lányok nézegetik a csokoládét, a cukorkát, a jó illatú kölnivizet. Tetszik nekik az ajándék. Válaszul többször is visszamosolyognak. A társalgás lassan indul, de azért megértik egymást. Kiderül, mindannyian középiskolások. Az egyik katona Dombasz vidékéről való, a másik Taskentből. A lányok nemsokára Érsekújváron érettségiznek, és majd valamelyik nemzeti bizottságon kapnak munkahelyet. Szót sző követ, majd papírt, ceruzát vesznek elő, és a katonák zsebébe kerül a lányok címe. A vonat befut a párkányi állomásra. Még néhány rövid búcsúsző, egy kedves mosoly: — Daszvidányia! Viszontlátásra! A három lányt és a két szovjet katonát elnyeli a kijárat felé özönlő tömeg. —6— lllllliillli Az emberi élet fenntartásához különböző anyagi és kulturális értékeket kell termelnünk, létrehoznunk. Az emberek azonban nemcsak a termelésre fordítják idejüket, a termelőtevékenység a rendelkezésünkre álló időnek csak egy részét veszi igénybe, míg a másik részét fizikai és szellemi képességeink felújítására, a családi életre, kulturális tevékenységre stb. fordítjuk. Az anyagi és a társadalmi-politikai tevékenységen kívüli mindehnapi élet az emberek magánéletét, azaz életmódját képezi. Az életmód fogalmán az emberi élet és a társadalom történelmileg állandóan . változó és fejlődő modelljét értjük, amely magába foglalja: az emberek között kialakult viszonyokat, a szükségletek kielégítésének módját, a termelőtevékenységen kívül eltöltött idő tartamát, az emberi megismerés és gondolkodás módját és az ezeknek megfelelő pszichológiai-szociológiai tényezők állandóan ismétlődő rendszerét. Az életmód tehát az emberek közötti kapcsolatok igen széles skáláját foglalja magába, hiszen a termelés, a fizikai és szellemi erőnk és képességeink újratermelése folyamán a legkülönbözőbb kapcsolatokba és viszonyokba kerülünk embertársainkkal, családtagjainkkal, ismerőseinkkel, barátainkkal stb. Az elmondottakból az is kitűnik, hogy az életmód, vagyis az ember magánélete nemcsak magánügy, hanem társadalmi is, éspedig kettős értelemben: egyrészt, mert az ember magánéletét a fennálló társadalmi viszonyok határozzák meg, s ezeken belül elsősorban az emberek anyagi-gazdasági viszonyainak van döntő szerepük. Másrészt, az életmód azért sem csak magánügy, mert ÍJ közösségnek, a társadalomnak sem mindegy, hogy milyen az egyes emberek magánélete. S abban, hogy ifjúságunk is magáévá tegye ezt az elvet, igen jelentős szerepe van a nevelésnek. Ennek segítségével alakulhat csak ki az a helyes erkölcsi szemlélet, amely társadalmunk erkölcsi normáival összeegyeztethetetlennek tartja, ha valaki így vélekedik: „Kinek mi köze hozzá, hogy milyen életmódot folytatok. EZ az én dolgom". Sokan, főképp a fiatalok, gyakran úgy vélik, csak a szerencse dolga, hogy az embernek milyen az életmódja. Nevelőmunkánk folyamán kell rámutatnunk arra, hogy az életmód, a magánélet társadalmi meghatározottságú, s ez abban nyilvánul meg, hogy minden társadalmi rendszer létrehozza, kialakítja a neki megfelelő életmódot. Egyáltalán nem a szerencse műve, hanem a társadalom osztálytagozódásának és az ezzel összefüggő kizsákmányolásnak a következménye, hogy a tőkés társadalomban az uralkodó osztályok tagjai fényűző életmódot folytathatnak, a dolgozó tömegeknek pedig a nyomor és nélkülözés jut osztályrészül. A szocialista társadalomban gyökeresen megváltozik és állandóan javul a dolgozó tömegek életmódja. A szocialista életmód alapja ugyanis a kizsákmányolás felszámolása, a nemzeti jövedelem növekedése, az életszínvonal szüntelen emelkedése, a szociális és kulturális ellátás biztosítása, a munkaidő lerövidítése, a dolgozók szabad idejének és pihenésének egyre tökéletesebb megszervezése. Az életmód kialakításában természetesen a legfontosabb szerepe az életmód anyagi alapjának vqn. A szocialista társadalomban viszont arra törekszünk, hogy szüntelenül javuljanak a dolgozók anyagi életfeltételei. E cél biztosítása is csak a társadalmi munka eredményesebbé tételével érhető el. Az életmód alakulása tehát elválaszthatatlanul összefügg a társadalmi munka színvonalával, termelékenységével, amely közvetlenül meghatározza az életmódot. . Jellegzetesen emberi tulajdonság, hogy előbb az anyagi szükségletek kielégítésére törekszünk, s csak ezt követően gondolunk önmagunk fejlesztésére, szellemi szükségleteink biztosítására. E tekintetben is fontos szerepe van a nevelésnek, amely elősegíti, hogy az emberek ne szorítsák túlzottan háttérbe a szellemi értékeket, az önmagukról történő gondoskodást. Különösen fontos ez azért is, mert fiatalságunk tekintélyes részénél helytelen életfelfogás nyilvánul meg, amely abban jut kifejezésre, hogy már igen fiatalon vágyódnak az első fizetés után. Lemondanak a magasabb színtű műveltség és szakismeretek megszerzéséről csak azért, hogy különböző anyagi szükségleteiket (divatos ruházat, autó, használati tárgyak) minél előbb kielégíthessék. A szülők és a nevelők közös feladata, hogy megmagyarázzák gyermekeiknek az ilyen életmódra való törekvés károsságát. Ugyanis egyáltalán nem tekinthetjük egészségesnek a „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok" felfogást, mert ami ma, fiatalon, a szellemi értékek megszerzése terén elmulasztunk, holnap már csak jelentős fáradozás és áldozatok árán, esetleg egyáltalán nem pótolhatunk. Ugyancsak helytelen az olyan életmód is, amikor egyes embertársaink szinte fetisizálják, istenítik a tárgyakat (modern ház, lakberendezés, autó stb.J. s minden lehető eszközzel, még önmaguk és családjuk feláldozása árán is, ezek megszerzésére törekszenek. Gyakran úgy tűnik, hogy nem a tárgyak szolgálják az embert, hanem az ember egész életmódját alárendeli a tárgyaknak. Az életmód igen fontos része a munkán kívül eltöltött idő, a szabad idő meghatározott tartalma is. A helyes életmód szempontjából nagy jelentősége van a szabad idő gazdaságos kihasználásának. Az ember rendelkezésére álló idejének körülbelül csak a 15 százaléka a szabad Idő, melynek jelentős részét pihenésre és passzív szórakozásra fordítjuk. Napjainkban az emberek jelentős része még ezt a tényleges szabad időt sem használja ki gazdaságosan. Az egészséges életmód ugyanis megkívánná, hogy a szabad időt elsősorban testedzésre, turisztikára, kirándulásokra, sétára, egyéni kedvteléseinkre, önművelődésre és továbbképzésre, kulturális életre és társadalmi kapcsolataink ápolására használjuk fel. Ezzel szemben azt tapasztalhatjuk, hogy a dolgozók java része, és sajnos a fiatalság is, a szabad idő jelentős részét további gazdasági tevékenységre, pénzszerzésre használja ki (másodállásban kifejtett munka, magánvállalkozások stb.J. Nyilvánvaló, hogy az ilyen helytelen módon „kihasznált" szabad idő nem szolgálja a tényleges célt, nem eredményezi az ember fizikai és szellemi erejének újratermelését és gyarapodását, valamint a személyiség sokoldalú fejlődését, hanem ae ember fizikai és szellemi képességeinek további mértéktelen kimerítéséhez vezet. A szabad idő helytelen kihasználásának és az egészségtelen életmódnak egyéb megnyilvánulási formáival is találkozhatunk (a céltalan és haszontalan csavargás, a henyélés, az iszákosság). Az ilyen megnyilvánulások és életszemlélet ellen szüntelenül küzdenünk kell, s minden feltételt biztosítanunk kell arra, hogy ifjúságunk életmódja tartalmas legyen. Nem kétséges, hogy a fiatalok helyes életmódjának kialakításában Igen nagy szerepe van a szülők és nevelők példamutatásának. A szülők és nevelők felelőssége arra ls kiterjed, hogy a gyermekeket egészséges, szocialista életmód folytatására neveljék. Mondhatná valaki: ez természetes, hiszen egyik szülő sem akarja, hogy gyermeke helytelen életmódot folytasson. Azonban bármennyire is természetesnek tűnik a szülők és a nevelők törekvése, sajnos, igen sok tekintetben tapasztalhatjuk, hogy nem fordítunk kellő gondot az ifjúság egészséges, szocialista életmódjának kialakítására. Dr. ONÖDI JÁNOS