Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-17 / 273. szám, kedd

A szovjet film napjai MÁGNESEK A MŰHELYBEN A tónál A csehszlovák—szovjet barátság hónapja keretében bemutatott szovjet filmek egyik legérdekesebb és legjelentősebb alkotása ez a film, melyet az idei Karlovy Vary-i XVII. nemzetközi filmfesztiválon fődíjjal, főszereplőjét: Natalja Belohvosztyikovát pedig a legjobb női alakítás díjával tüntették ki. Szergej Geraszimov filmrendező neve nem ismeretlen a hazai közönség körében, hiszen a Solohov-regényből készült nagysikerű Csendes Don című filmjével már évekkel ezelőtt felhívta magára a figyelmet. A neves alkotóművészt az utóbbi években a hatvanas évek emberének problémái nyugtalanítják, figyelme elsősorban az élet összetettsége és sokrétűsége felé irányul. Most bemutatott poétikus című filmje a hatvanas évek kortársi problémáival foglalkozó filmtrilógia (Emberek és állatok, Az újságíró, A tónál) befejező része. A tónál című film témaválasztását illetően figyelemreméltó alkatás: emberi, társadalmi kérdéseket érint. Mai téma, a szocialista társadalom építése során felmerülő probléma elevenedik fel a film kockáin. Az alkotás főhőse egy idős biológus-tudós és 17 éves leánya. A rendező az ő, illetve az apja sorsán keresztül nemcsak az ember önmagával vívott harcát, a nemzedéki problémákat igyekszik érzékeltetni, hanem az egyéni sorsán keresztül társadalmi rajzot is ad, hiszen a társadalmi ellentmondások az ember életén is visszatükröződnek. A film központi témája a természeti szépségek védelme és az ipari civilizáció közti harc, az ember és a természet közti összhang felbomlása. A filmben a Bajkál-tó (melynek partján él Bármin, a biológus és leánya, Lena, s ahová egy vegyipari kombinát építését tervezik) a szépség és a nagyság szimbóluma, a tisztaság és a mélység fogalmával fonódik ÖSSZ73. A rendezőt azonban nemcsak a természet adta szépségű Bajkál-tó sorsa, a modernizálás és iparosítás problémája nyugtalanítja, hanem elemzi, s reflektorfénybe állítja az emberi kapcsolatok bonyolultságát is. Kiváltképp jól sikerült a két generáció ellentmondásos viszonyát érzékeltető apa és leánya jellemrajza. Geraszimov az ember és a természet kapcsolatát szemléltetve tiltakozik a technokrata szemlélet ellen. A filmre a merész és bátor szókimondás, az őszinteség jellemző. Kommunista művészhez méltó, mélyen humanista hitvallás ez, mely a szocialista rend, az élet felvetette sokrétű és összetett problémák megoldását segíti. Jellegzetes atmoszférát teremt, sajátos levegőt áraszt ugyan a film, ám ennek ellenére története mégsem kizárólag nemzeti, hiszen elsősorban emberi problémákat feszeget. Őszinte és igaz vallomás, önvizsgálat — társadalmi keretbe foglalva. A téma megválasztásában és művészi feldolgozásában egyaránt érdekes alkotás, mondanivalója bátor s időszerűséggel párosulva új motívumokat is tartalmaz, kétségtelenül erős bölcseleti maggal. A gyakori párbeszédes forma, a sajátos formanyelv meggyőzően tolmácsolja az alkotó elképzeléseit, bár a helyenkénti túlrészletezés kissé hosszadalmassá teszi a filmet. Szergej Geraszimov műve egészében véve azonban színvonalas alkotásnak mondható. A film az emberi jellemek és magatartások ábrázolásának művészi erejével és a mondanivaló időszerűségével a Karlovy Vary-i filmfesztivál külföldi vendégeinek a figyelmét is magára vonta, akik a filmet tetszéssel fogadták és elismerően nyilatkoztak nemcsak a rendező munkájáról, hanem a főszerepeket alakító Natalja Belohvosztyikova (Lena) és Oleg Zsakov (az apa) játékáról is. A Szovjetunió nagykövete avagy Egy nő a diplomaták asztalánál. Geurgij Natanszon legújabb filmje a világ első női diplomatájáról szól. A film cselekménye a második világháború idején játszódik. Főhőse történelmi személyiség: Alekszandra Mihajlovna Kollontaja asszony, a Szovjetunió egykori nagykövete, aki a diplomaták asztalánál — a történlemben először — foglal helyet. A kevésbé ismert történetet a Túr testvérek dolgozták át filmre; Kollontaja asszony életének izgalmakban és sikerekben egyaránt bővelkedő szakaszát, a Svéd Királyságban töltött éveit ragadták ki a történetből. A film bemutatja a Svédországba kínevezett szovjet nagykövetnő sorsát, aki a frontnak ezen a látszólag nyugalmas szakaszán igen fontos szerepet játszott a szovjet nép igazságos és nehéz harcában. Kollontaja asszony minden bizonnyal nemcsak jó diplomáciai érzékkel és képességekkel, hanem megfelelő külső adottságokkal és egyéni varázzsal is rendelkezett. Kiváló politikus, rendkívül ügyes és bájos nő — ennek köszönhette, hogy az ország legmagasabb köreiben, még magánál a királynál is elfogadtatta magát, s hogy eloszlatta a bemutatkozás és a megbízólevél átadása köré szervezett botrányt. A film elénk tárja azt is, hogyan sikerült lelepleznie a svédek mesterkedéseit, amikor a fasiszták szovjet felségjelzésű repülőgépekkel bombatámadást intéztek egy kis halászfalura. Az események és a konfliktusok hitelességét növelik a korabeli dokumentumfelvételek és híradóanyagok, melyekkel a rendező átszőtte a filmet. A női diplomata szerepét Júlia Boriszova játssza — kiválóan. (A színésznő Dosztojevszkij Félkegyelműjének a szovjet filmváltoz.atásban debütált.) A film minden bizonnyal elnyeri a közönség, a szórakozni vágyók tetszését. —ym— • Renoválják Heinrich Heine düsseldorfi szülőházát, amely a második világháborúban erősen megrongálódott. A helyrehozott épületben kapnak helyet a Heine-relikviák és 400 eredeti kézirat. • Szobrot készítettek Gina Lollobrigidáről. A szobrot Rómában a Via Appia egy parkjában állították fel. Gépipar A kis méretű és nagy erejű állandó mágneseket mind gyakrabban alkalmazzák a konstruktőrök különféle problémák megoldására. A mechanikai műhelyekben nem kevés az olyan művelet, ahol az állandó mágnesek felvehetik a versenyt a bonyolult mechanikai berendezésekkel, sőt még az elektromágnesekkel is. A megmunkálásra kerülő alkatrészt pl. a síkköszörűnél egy acéllemezre helyezik. Bekapcsolják az áramot, és az elektromágnesek a lemezhez szorítják az alkatrészt. Állandó mágnesek esetén nincs szükség elektromos áramra. Elegendő elmozdítani egy kart, amely elfordítja az állandó mágnesek blokkját, az állandó mágnesek sarkai a lemezen fekvő alkatrészen keresztül zárnak, miközben húzóerejük elérheti az 5 kg-ot négyzetcentiméterenként. Egy 5x20 cm-es alkatrészt 500 kg erővel vonzanak a mágnesek. A kar egy újabb fordulatára a mágneses erővonalak a lemezen keresztül zárulnak, s az alkatrész így könnyen levehető. Azonkívül, hogy az állandó mágneses rögzítéshez nincs szükség áramforrásra, a másik előny, hogy nagyobb pontosságot biztosít, mivel az állandó mágnesnél nem lépnek fel azok a deformációk, amiket az áram hőhatása idéz elő az elektromágnes alkalmazásakor. Erős mágnesek segítségével bonyolult formájú alkatrészek felerősítését is sikerült megoldani. Ha az állandó mágnesek sorához, amelyek közé szabadon mozgó vaslemezeket helyeztek, egy acélalkatrész közeledik, akkor a lemezek (a mágnes sarkai) kimozdulnak helyükről és az alkatrészhez tapadnak. A mágneses árainvonalak az alkatrészen keresztül zárulnak. Egymásra helyezett vékony acéllemezek egyenkénti felemelését teszik lehetővé a báriumferritböl készített miniatűr mágnesek. A gyufásdoboz nagyságú, sárgarézből készített alapra erősített mágneses fogó segítségével le lehet emelni egyetlen acéllemezt még a 0,5 mm vastag acéllemezek halmazából is. Az összehegesztendő alkatrészek pontos beállításától nagymértékben függ a konstrukció tartóssága és megbízhatósága. Két erős mágnes lehetővé teszi az alkatrészek beállítását pontosan a megadott helyzetben. Szerelési munkáknál viszont az univerzális mágneses talp segít, amely lehetővé teszi indikátorállvány, nagyító vagy fényforrás ideiglenes felerősítését. A talp, ugyanúgy, mint a síkköszörű lemeze, elfordítható mágnesblokkal van felszerelve, amely lehetővé teszi a mágneses felerősítések tetszés szerinti kikapcsolását. A talp, amely mindössze 0,5 kg-ot nyom, 35 kg erővel tapad az acélfelülethez. A legötletesebb mágneses berendezések egyike a mágneses adagoló. Ha egymásra halmozott acéllemezekhez mágnessel közelítünk, akkor a lemezek egynemű polaritással mágneseződnek, és taszítani kezdik egymást, a legfelsőbb lemezek sző szerint úszni kezdenek a többi felett. Ha az ilyen mágneses elosztót forgó mágneses görgőkkel kapcsolják össze, akkor kitűnő adagolót kapnak, amely automatikusan, egyenként továbbítja a lemezeket. A mágneses futószalagoknál a nehézségi erőt, ami a közönséges futószalagoknál a szalag és a készítmény közötti súrlódást biztosítja, a szalag alatt elhelyezett állandó mágnesek vonzóereje helyettesíti. Ilyen szalagoknál az alkatrészek nemcsak vízszintesen, hanem függőlegesen, különböző szögekben vagy akár a „mennyezet" alatt is haladhatnak. Máskor a mágneses erőtér a nehézségi erőt hivatott segíteni. A konzervdobozok légmentességének ellenőrzésekor pl. a dobozokat vízfürdőbe helyezik. A közönséges szállítószalag nem megfelelő erre a célra — a konzervdobozok felmerülnek, a víz színén úsznak. Nem következik ez be a lemezes futószalagnál, amelynek rozsdamentes acélból készült lemezei mágneses irányítókon csúsznak, és a mágnesek a szállítószalaghoz vonzzák a konzervdobozokat. A mágneses csapágyak maximálisan megközelítik az ideális súrlódásmentes csapágyat. A mágneses csapágy felépítése a következő: a tengely egy mágneses hüvelyben mozog, a tengelyre pedig kis átmérőjű gyűrűt öltenek. A hüvely belső és a gyűrű külső oldalának polaritása egynemű. Így a minden irányból taszított tengely egyáltalán nem érinti a támasztékokat, hanem valósággal Mohamed koporsójaként függ közöttük. A mágneses kapcsoló a legnehezebb körülmények között is megbízhatóan dolgozik. A modern automatasoroknál óriási mennyiségű kapcsolóra van szükség. Nem mindig sikerül őket megvédeni az emulziócseppektől, a fémportól stb., és maguk a kontaktusok sem bírják a milliónyi ki-bekapcsolást ős kiégnek. Az állandó mágnesek lehetővé teszik, hogy a kontaktusokat teljesen elszigeteljék a külső környezettől, vákuumba vagy semleges gázba helyezzék. A légmentes kapcsolókamrában két pár sík kontaktus és egy szabad csatlakozógyűrű található, amely a kamra falán kívül elhelyezett mágnes hatására a megfelelő kontaktusokhoz nyomódik. Mivel a gyűrű nincs rögzítve, mindig más-más pontja érintkezik a kontaktusokkal. Ez megakadályozza a kiégést, és növeli a kapcsoló megbízhatóságát. Elektrotechnika A NAGYFREKVENCIÁS KONYHA A „hagyományos" konyhai tűzhelyek a villamos, a gáz-, a fa- vagy a széntüzelésű, a gőznyomású vagy a grilltűzhelyek. Ezekben a hő kívülről hatol be az élelmiszerekbe, majd belsejükben eloszlik. Az élelmiszerek azonban általában rossz hővezetők, s ezért a kívülről beáramló hőt igen magas hőmérsékletűvé vagy nagyon intenzívvé kell tenni ahhoz, hogy az étel viszonylag rövid idő alatt elkészüljön. A felületi hőmérséklet növelésének azonban vannak bizonyos korlátai, ezenkívül pedig a túl hosszú ideig tartó felhevítés az élelmiszerek ízét rontja. Jelentős a hőenergiaveszteség is, amit a sütők és a főzőedények felmelegítése okoz. Egészen más elvek alapján működnek a nagyfrekvenciás sütök, amelyek gyártásával és fejlesztésével egyre szélesebb körben foglalkoznak. Mikrohullámú energiával a rossz hővezetőjű testek belülről kifelé haladva a nagyfrekvenciás, váltakozó terek hatására egyenletesen és gyorsan melegszenek fel. A víz- vagy a léghűtéses magnetron mint nagyfrekvenciás generátor táplálja be a mikrohullámú energiát. Ahhoz, hogy a mikrohullámú sütőben optimális hatásfokot lehessen elérni, nagyobb frekvenciájú terekre (kb. 2400 MHz, ami 12,5 cm hullámhossznak felel meg] van szükség. Ezekkel a teljesítményekkel gyakorlatilag elérhető a 60 százalékos hatásfok is. A sugárzási energia a dielektrikumban hőenergiává alakul át, lényegében dielektromos veszteség formájában. Az elektromágneses hullámok csőtápvonalon át a sütőbe jutnak. A sütőtér gyakorlatilag — az elektromágneses hullámok szempontjából — üregrezonátor. A sütőben, a sütésre, a melegítésre vagy a felolvasztásra váró élelmiszereket a mikrohullámok átjárják, anélkül, hogy magában a sütőtérben a hőmérséklet emelkednék. Ennek feltétele természetesen olyan sütőszerkezet, amely lehetővé teszi a mikrohullámok egyenletes terjedését. A sütő falfelületének simának kell lennie, mert a falazat a készülék üresjárata esetén nagyfrekvenciás energiát abszorbeál. A mikrohullámok könnyen abszorbeálődnak (elnyelődnek), amikor élelmiszerekkel vagy folyadékokkal találkoznak. Ettől kezdve az abszorbció döntően befolyásolja a sütés folyamatát. Ezért van nagy jelentősége a megfelelő főző- és sütőedények kiválasztásának. A mikrohullámú sütés — megfelelő körülmények esetén — sokkal rövidebb ideig tart, mint a hagyományos sütés-főzés, a ráfordított idő annak mindössze tört részét teszi csak ki. (Hogy csak egyet említsünk: bármilyen húsétel elkészítése 2—5 percet vesz igénybe.) Természetesen nemcsak a nyersanyagokbői készült ételek sütésére-főzésére alkalmas a nagyfrekvenciás hevítést eljárás, hanem a félkész ételek elkészítésére, vagy a már megfőtt ételek melegítésére is. A melegítés természetesen még rövidebb ideig tart, mert míg az ételek elkészítésekor néhány percről, melegítés esetében csak másodpercekről beszélhetünk. Az időmegtakarításon kívül az eljárás másik előnye főként az ételek jő minősége, ami annak köszönhető, hogy az élelmiszerek ízükből,-színükből és zamatukból a rövid elkészülést idő alatt úgyszólván semmit sem veszítenek. A zsírokban és vízben oldódó vitaminok, sók és egyéb tápanyagok nem illannak el. Miután a sütőben nincsen légáramlás, az étel nem szárad ki, és főként a hús sokkal „zaftosabb" marad. A mikrohullámú sütőket ma még elsősorban szállodák konyhái, vendéglők, büfék, vonatok és hajók konyhaszolgálatai használják. Fontos alkalmazási területe még a kórházak és a szanatóriumok konyhája, ahol különös jelentősége van annak, hogy az eredeti tápanyag úgyszólván teljes egészében megmaradjon az ételben. Később azonban bizonyosan elterjed az új módszer a háztartásokban is. (dj) Az Északi-tengerben több társaság kutat kőolaj után. Az eddigi próbafúrások eredményei kecsegtetők. Az egyik társaság két furata például naponta egyenként 10 ezer barrel kőolajat szolgáltat (1 barrel megközelítően 160 liter). — A képen az Ekofisk társaság fúróberendezése az Sszaki-tengeren. Natalja Belohvosztyikova „A tónál" című díjnyertes szovjet film egyik jelenetében.