Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-17 / 273. szám, kedd

Kísérlet a (elsőoktatás korszerűsítésére Más országokhoz viszonyítva nálunk talán kifejezőbben merült fel az utóbbi időben a tudományos kutatómunka és a társadalom érdekei összehangolásának kérdése, ami szorosan összefügg az egyetemi és a főiskolai oktatás jellegével, a hallgatók gyakorlati felkészítésével. Nálunk is napirendre kerülnek a felsőoktatási rendszer korszerűsítésének kérdései. A felsőoktatás és a gyakorlati követelmények összehangolásában figyelemre méltó eredményeket értek el Magyarországon. Szomszédaink néhány ide vonatkozó tapasztalata iránt érdeklődött prágai szerkesztőnk, dr. Somogyi Mátyás dr. KAHUL1TS LÁSZLÓ kandidátustól, a budapesti Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetőjétől. A vállalatok az egyetemekhez fordulnak segítségért Differenciált marxista-leninista oktatás 0 Koncentrált idegen nyelvoktatás 0 Studium generale — a segíteniakarás nemes példája • Hogyan összegezné Kuhullts elvtárs azokat a tapasztalatokat, amelyeket önök az egyetemeken és a főiskolákon folyó kutatómunkának a konkrét termelési feladatok összehangolása terén szereztek? — Magyarországon az Akadémia intézeteiben, az egyetemeken, majd a minisztériumok és a vállalatok kutatóintézeteiben folyik tudományos kutatás. Az egyetemeknek ebben a kutatóhálózatban sajátos szerepük van. Ugyanis az egyetemeken folyó tudományos kutatás nemcsak az oktatás céljait, hanem a népgazdaság igényeit is szolgálja. Az egyetemek komplex intézmények, ahol nagyon sokféle tudományág együtt megtalálható. Ezért manapság az a törekvésünk, hogy az egyetemek az állami vezetéstől, vagy a minisztériumoktól olyan átfogó témákban kapjanak tudományos megbízatásokat, melyekben ez a komplexitás érvényesülhet. Természetesen, az egyetemek vállalnak riiegbízatásokat vállalatoktól részfeladatok megoldására is, s ez az utóbbi időszakban, különösen az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése óla, nagyon megerősödött. Az egyetemeken a különböző vállalatoktól kapott megbízatások iránt nagy az érdeklődés, inert ebben az együttműködésben mind a vállalatok, mind az egyetemek érdekeltek. A vállalatoknak a feladatok megoldásához szükséges tudományos kapacitás létrehozása nagyon sokba kerülne, s ezt az egyetemeken félig-meddig készen találják. Az egyetemek számára ez anyagilag is előnyös, mert jelentős bevételekhez jutnak, amit fejlesztésre és az oktatók finanszírozására, ösztönzésére is fordíthatnak. • Tájékoztatná olvasóinkat, főosztályvezető elvtárs, hogyan folyik a marxizmusleninizmus oktatása a magyar felsőoktatási intézményeken? — A magyar egyetemeken és főiskolákon a marxizmus —leninizmus oktatása és tanulása kötelező. Az utóbbi időben ez az oktatás minőségileg sokat fejlődött. Jobban összpontosít a ma kérdéseinek, problémáinak megválaszolására. A marxizmus három fő ágának különböző területeit egyes egyetemeken aszerint oktatják, mennyire szükséges ez a szakképzéshez. így pl. a közgazdasági és a műszaki jellegű intézményekben nagyon kiemelkedik a politikai gazdaságtan, a művészeti főiskolákon, orvosi egyetemen a filozófia, a tanárképzésben, főleg a történészképzésben a tudományos szocializmus oktatása. Ezenfelül, főleg a hallgatók igényeinek kielégítésére, nagyon sok speciális kollégiumot is létesítettünk a három fő diszciplínán kívül. Pl. a modern burzsoá nézetek bírálatáról, a különféle növekedési elméletekről, s egész sor speciális témáról a szociológia területéről. Vannak valláskritikai szemináriumok is, amelyek segítik a hallgatók világnézetének formálását. A marxizmus—leninizmus oktatása központi programok, sok helyen központi tananyagok alapjánv. történik. Ennek az oktatásnak a fejlődését közvetlenül, szakértők bevonásával, a Művelődésügyi Minisztérium irányítja. • Közismert, hogy az egyetemi és főiskolai hallgatók tanulási idejéből sokat kell az idegen nyelvek elsajátitásáru fordítani. Érdekelne bennünket, hogy ezen a téren dolgoztak-e ki önöknél újabb oktatási módszereket? — Igen, találhatók ilyen kísérletek, de előbb szeretném megjegyezni, hogy a fő probléma az az ellentmondás, hogy 8—12 év tanulás után miért nem tudnak az egyetemekre érkező diákok egy idegen nyelvet? Ennek az oka nem a kevés időben, hanem a tanulási módszerekben van. Szakemberek szerint ahhoz, hogy valaki egy nyelvet beszélni tudjon, legalább tanulási időszakban 120 órát kellene ezt aktívan beszélnie. Jelenleg, a közép- és általános iskolákban együttesen, 20—25 óra ez az-1dő. Ezért kerülnek a fiatalok az egyetemre úgy, hogy nagy tömegükben nem tudnak még egy nyelvet sem beszélni, azoktól a kevesektől eltekintve, akiknek a nyelvtanulásra külön módjuk van. Ezért az egyetemeken kell a nyelvoktatást megoldani. Ez különösen ott okoz problémát, ahol nem nyelvszakos képzés folyik. A közgazdasági, műszaki, agrár- és egészségügyi oktatásunkban is fontos, hogy minden hallgató tudjon más nyelven is beszélni, szakirodalmat tanulmányozni. Ezért az utóbbi időben Magyarországon több kísérletet tettünk a hatékonyabb nyelvoktatás megvalósítására. Pl. a Közgazdaságtudományi Egyetemen kialakítottuk az ún. koncentrált nyelvoktatási módszert, amely abból áll, hogy minden tanév kezdetén egy hónapig a hallgatók csak nyelvet tanulnak. Ezzel tehermentesítik a későbbi időszak egyéb tanulmányi terhelést, s így nagyobb figyelmet szentelhetnek a főbb tananyagok elsajátítására. Nyelvész szakemberek szerint ez a koncentrált oktatás eredményesebb, főleg a beszédkészség fejlesztése terén. Ezenkívül nagy szerepet szánunk a kollégiumokban a nyelvi körök és a különböző nyelvi stúdiók felállításának, ahoi a nap bármelyik részében a hallgatók intenzíven továbbfejleszthetik tudásukat. Az a törekvésünk, hogy egyetlen olyan nyelvi tanár szakos hallgató se kerüljön ki intézményeinkből, aki nyelvterületen nem praktizálna. Ezért a Szovjetunióval és az NDK-val van megállapodásunk ún. részképzésre, amelynek alapján nyelvszakos tanáraink egy-egy félévre vagy évre ezekben az országokban folytathatják tanulmányaikat. Az eredmények nagyon Jók, főleg a nyelvkészség fejlesztésében. Ezt a tanulási formát szeretnénk kiterjeszteni más szocialista országokra is, s úgy néz ki, hogy van lehetőségünk egyes nyugati országokban is, ahol hallgatóink angol, francia, esetleg a spanyol nyelvet gyakorolhatják. • A magyar sajtóból többször értesülhettünk arról, hogy önöknél az egyetemisták és a főiskolások jelentékeny társadalmi munkát végeznek. Az eddig ismert, ma már hagyományosnak mondható társadalmi munkaformák mellett milyen új ötletek születtek önöknél az. egyetemi ifjúság társadalmi aktivizálása terén? —• Ismeretes, hogy Magyarországon a fiatalok évente építőbrigádokban végeznek társadalmi munkát, hogy részt vesznek népművelési gyakorlatokon, hogy nagyon sok orvostanhallgató foglalkozik a falu egészségügyi helyzetének felülvizsgálásával. Az újabb formák közül említeném két budapesti nagy egyetem, a Műszaki Egyetem és az Eötvös Lóránd Tudományegyetem kezdeményezését, amelyet a fiatalok Studium generale-nak neveztek el. Ez a mozgalom arra irányul, hogy a vidéki, elsősorban munkás- és parasztgyerekek egyetemekre való előkészítését szolgálják olyan iskolákban és területeken, ahol az iskolák színvonala alacsony, s ezért ezek a fiatalok nem elég versenyképesek a felvételi vizsgákon. Ez a mozgalom most már országossá nőtt, más egyetemek és főiskolák és társadalmi szervezetek is bekapcsolódtak. Szeretném megemlíteni, hogy az egyetemek hallgatói részt vesznek olyan nagy feladat megoldásában is, mint Budapest fejlesztése. Kialakult egy mozgalom, amit úgy neveztek el, hogy „A főváros az egyetemekért — az egyetemek a fővárosért". Ide tartozik a főváros rendezése, a szolgáltatások és az egészségügyi hálózat, stb. fejlesztése is. Némi idegenkedéssel és félelemmel indítottuk a hallgatókat a népi ellenőrzés munkájába. Azonban derekasan megállták helyüket, s igen nagy szolgálatot tettek e fontos társadalmi feladat elvégzésében. Ujabban a tanácsok, a helyi szervek tevékenységének, önállóságának megerősödésével — egyre több egyetem és főiskola kapcsolódik be a helyi tanácsok rendszerének kifejlesztésébe, s várhatóan jónéhány fiatal kerül be tagként a helyi tanácsokba. Ezeknek a formáknak a kiszélesítése nemcsak azért fontos, mert itt a hallgatók segíthetnek, de azért is, mert ez formálja, alakítja a hallgatók gondolkodását. Gyakorlatot szereznek későbbi munkájukhoz azon a terepen, ahol dolgozni fognak. mmpmmmmm A-szovjet Azerbajdzsán területén befejezték az 1370 kilométer hosszú iráni—szovjet gázvezeték egyik 210 kilométeres szakaszának építését. Felvételünk a gázvezeték építéséről készült. Felvétel: ČSTK—TASZSZ A párt távlatot ad a szakszervezeteknek Egy jelentős évforduló margójárc Szlovákiában, mint ismeretes, a forradalmi szakszervezeti mozgalom élére új vezetőség került, amelytől a párt az eddiginél nagyobb feladatok teljesítését várja. A szakszervezeti mozgalom további fejlődésének meghatározásában nagy jelentősége van a párt vezető szerepének ebben a, tömegszervezetben is, amit Jozef Lenárt, az SZLKP Központi Bizottságának első titkára így jellemzett: „A párt a szakszervezeteknek világos távlatot ad". A párt vezető szerepe a szakszervezeti mozgalomban látszólag természetes valami, amiről ma már úgyszólván megszokásból beszélünk. Ha azonban átlapozzuk a munkásmozgalom történetét, meglátjuk, hogy e jelentős kérdés mindig akkor került előtérbe, amikor kiéleződött a harc a munkásság opportunista kátyúba taszítására törekvő erők ellen. Ebből a szempontból az FSZM Szlovákiában az utóbbi negyedszázadban két jelentős mozzanatra tekinthet vissza. Az első — és erre az évfordulóra szeretnénk ma felhívni a figyelmet — közvetlenül a felszabadulás után, 1945-ben zajlott le. A szlovákiai szakszervezeti szövetségekbe tömörült dolgozók akkor a kommunista párt kezdeményezésére felelevenítették a nevezetes podbrezovái konferencián megszületett egyesítési törekvést. 1945. október 13-14én Martinban ült össze a szlovákiai szakszervezetek képviselőinek tanácskozása, amely a következő követelményeket dolgozta ki a szakszervezeti program számára: 1. Az egységes szakszervezeti mozgalom egyik fő feladata a kormányprogram támogatása; 2. Csehszlovákiában legyen a szakszervezeti mozgalom egységes; 3. a szakszervezet részesüljön aktívan a gazdaság és az állam igazgatásában, vegyen részt a munkaügyi, szociális, bér- és kulturális feltételek biztosításában és a megteremtett értékek igazságos elosztásában; 4. vegyen részt a nemzetközi szakszervezeti mozgalom munkájában, és ezzel támogassa a békés egymás mellett élést a világban. Ilyen programot a szlovákiai szakszervezeti mozgalom csak úgy állíthatott maga elé, hogy érezte: megteremtődtek elfogadására a feltételek. A felszabadulás utáni viszonyokban ilyen feltétel volt mindenekelőtt az, hogy a kommunista párt megerősödött, döntő erőként lépett a politikai porondra, és a szocializmus gondolata mély gyökeret vert a dolgozók tudatában. Ilyen program kidolgozását az tette lehetővé és elfogadhatóvá, • hogy a munkásosztály múltbeli tapasztalatai alapján a párt szocialista építőprogramja mellé állt, teljes mértékben támogatta és a kommunista pártot vezető erőnek ismerte el. Ha ma felelevenítjük a 25 év előtti martini konferenciát, azért tesszük ezt, mert az elmúlt negyedszázadban még egyszer sor került döntő ütközetre, mégpedig a szocialista építés viszonyai közepette. Nem véletlen, hogy az imperialista összeesküvés — a belső reakció, az opportunisták és ellenforradalmi erők támogatásával — ismét a forradalmi szakszervezetek alapvető céljai ellen indított támadást. A történelemben láttuk, a szakszervezet egységének alapja a pártprogram támogatása és a párt vezető szerepének elismerése. Ezért került sor arra a törekvésre, hogy éket verjenek a párt és a munkásosztály tömegszervezete közé. Ezt fejezte ki a „kommunisták nélküli szakszervezetet" jelszó, amely több helyütt felmerült. Ma már az emberek többsége megérti, hogy e jelszó a szakszervezetek forradalmi jellegének megszüntetését, a szocialista építés alapvető céljaitól való eltérítést szolgálta. Az ilyen törekvés célja a munkásosztály kiszolgáltatottsága a reakciónak. Azért említjük ezt a martini konferencia évfordulója kapcsán, mert a reakció igyekezete nemcsak a szakszervezetek jelene, a párt vezető szerepe ellen irányult, hanem a szakszervezeti mozgalom múltja, története, legjobb hagyományai ellen is. A hűség a szakszervezetek hagyományaihoz, a munkásmozgalom áldozatai örökéhez megköveteli, hogy minden szervezett munkás hozzájáruljon a szakszervezetek új programjának megvalósításához, a torzítások tr'kiiszöböléséhez. PAVOL ŠALAGA A TÉL KÜSZÖBÉN L| ideg van. Nem őszi hideg hanem " téli. Vasárnapra a Szílicei-fennsíkon lehullott az első hó. A hegyoldalakon meghúzódó borókák olyanok voltak, mint a havas süvegek. Kassa felé menve kerestem a tornai vár körvonalait, de hiába. Belevesztek a végtelen szürkeségbe. S a Szádellői-szakadékból olyan kemény szél szabadult rá a síkságra, hogy belenyögtek az utat szegélyező fák. Somodiban, a szövetkezet irodájában Bodnár Ferenc mérnökkel, a szövetkezet elnökével is erről beszélgettem. A somocli szövetkezet már évek óta a kassai járás legjobb gazdaságai közé tartozik. Eredményei az itteni körülményekhez mérten figyelemre méltóak. Igaz, ez az esztendő itt is — akárcsak az ország többi részén — nem volt a legeredményesebb, különösen, ha az elmúlt évihez mérjük. Persze ez egy ponton túl már független az emberektől. A mezőgazdasági termelés — akármilyen közhelynek tűnik is — az időjárás függvénye. S ebbe még mindig nemi lehet olyan fokon beleszólni, hogy az — ha csak egy szövetkezet gazdálkodásán belül is — lényeges korrekciót eredményezzen a termelésben. S ez nemcsak a növénytermesztésre vonatkozik, hanem az állattenyésztésre is, mivel az utóbbi az előbbi függvénye. A somodi szövetkezet sem kivétel. De Bodnár Ferenc most nem emiatt ideges. A termést már betakarították, a búza is a földbe került, s a korábbi vetés szépen ki is kelt, megerősödött. A később bevetett táblák azonban még <*Jig soroltak kl. S ez már nyugtalanítóbb. Csapadék nincs, s a meleg is egyre kevesebb. Márpedig e két tényező nélkül az elvetett mag nehezen él meg. — Nemcsak az ősziek állapota nyugtalanít — mondja az elnök. —• Amit lehetett, megtettünk. A többi már nemcsak rajtunk múlik. Van itt más gond is elég. 150 hektáron kellene még elvégezni az őszi mélyszántást, de például lehetetlen beszerezni az ekevasat. Abszurdum. De igaz. S van még más isi Például ha valamelyik traktor defektet kap, megáll a tudomány. Prágától Kassáig kerestem sallert. Nincs. Hogy már két éve nem kapunk traktort, nem is érdemes megemlíteni. Pedig öt kellene. Saller, ekevas, traktor... Kis és nagy dolgok. Ha az ember nem ott hallaná ezeket, ahol mindennapos kérdésként — de még milyen kérdésként! — szerepelnek, el sem hinné. A valóság azonban ilyen könyörtelen. A somodi szövetkezet 1070 hektáron gazdálkodik. Ebből 855 bektár a saántó. Ennek 60 százalékán termelnek gabonafélét, főleg búzát. A terület többi részén takarmányt termesztenek; kukoricát, lucernaféléket és cukorrépát. Nálunk a takarmánytermesztés ä leglényegesebb kérdések közé tartozik, mivel szövetkezetünk a szarvasmarhatenyésztésre és hizlalásra van beállítva — mondja az elnök. Ezért a jó minőségű és mennyiségű takarmányalap előteremtése a fő feladat. Évente 40 vagon húst termelünk a közellátás számára. S ez kellő mennyiségű abrak- és szálas takarmány nélkül lehetetlen. Az ötéves terv irányszámai a mi szövetkezetünkön belül lényegében megfelelnek adottságainknak és a termelés jelenlegi szintjének. Ennek ellenére lesz elég gondunk, ha teljesíteni akarjuk őket. S az ok kézenfekvő: az idei terméseredmények elmaradnak az utóbbi éveli átlagától. N

ehéz indulás lesz... de nem reménytelen. —*»-"