Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-17 / 273. szám, kedd

Villanyáram — * I a ( " " elteto ero GOND ÉS ÖRÖM Az utóbbi időben egyre gyak­rabban halljuk ezt a konkrét tényeken alapuló megállapítást, mely már unalmassá válna, ha lépten nyomon nem a saját ta­pasztalatunk győzne meg az igazáról. Ha kikapcsoljuk a villanyt, megakad a termelés, az ipar, a közlekedés és a szol­gáltatásokra is hiába várunk. Megbénul a társadalmi élet, a kultúra, az egészségügy, de még közbiztonságunk is veszélyben fprog. A villanyáram tehát élte­tő erőnk, tőle függ zavartalan életünk. Ezt a tényt hangsúlyozza az „Energia 70" címen Prágában rendezett kiállítás, amely nem­csak jelenlegi helyzetünket mu­tatja be szemléltetően, de nép­gazdaságunk jövőjével is beha­tóan foglalkozik. Már a bejá­ratnál elhelyezett csille felira­tából megtudjuk, hogy 1. kWó áram 1 kg barnaszénnel egyen­lő. Ez az adat magába véve nem sokat mondana, ha egyút­tal nem tudatosítanánk azt is, hogy az évente előállított 45 milliárd kW-óra árumból az egy főre eső energiatermelés ha­zánkban meghaladja a 3000 kW-órát. Természetesen ezen mennyiségnek csak elenyésző részét veszi génybe a lakosság. A legnagyobb áramfogyasztó az ipar és a közlekedés. Ener­giafogyasztásunk egyre fokozó­dik, ma már a legtöbb energiát fogyasztó országok közé tarto­zunk. A KGST-országok közti meg­állapodás értelmében, a pilla­natnyi helyzetnek és, igénynek megfelelően, kölcsönösen kise­gítjük egymást (tavaly majd­nem 2000 mW-óra áramot ex­portáltunk, ugyanakkor több mint 4000 mW-óra áramot vol­tunk kénytelenek importálni). 1969 telén a biztonsági intézke­dések ellenére olyan válságos helyzetbe kerflftünk, inely nép­gazdaságunkat jelentősen meg­károsította. A szakemberek nem eléged­hetnek meg a puszta tények­kel, a fogyatékosságok, illetve a nehézségek kiküszöbölésére törekedve, elsősorban az ener­giaforrásokat veszik nagyító alá, melyek struktúrája — véle­ményünk szerint — már régen nem ťelel meg a fejlődés köve­telményeinek. Nem titok, a ne­mes tüzelőanyagokból csu­pán elenyésző mennyiség áll rendelkezésünkre és jövőbeni kilátásaink sem a legkedvezőb­bek. Tíz év múlva megkétszerező­dik a világ villanyáram-terme­lése. Ha nem akarunk lemarad­ni, nekünk is ehhez a célkitű­zéshez kell" igazodnunk. Ezért a terv szerint 1980-ban 97 milli­árd kW-óra áramot, 1990-ben pedig már 184 milliárd kW-óra áramot kell termelnünk. E tel­jesítmény elérésére alaposan fel kell készülnünk, noha nem vitás, hogy a tervezett eredmé­nyek csak az atomerőművek üzembehelyezésével és a nemes tüzelőanyagok biztosításával valósíthatók meg. Olyan probléma ez, amely nem oldható meg máról holnap­ra. Addig is — az ötéves terv során — további erőművek épí­tésével számolunk, többek kö­zött Novákyban és Bratislavá­ban is, amelyek 3790 mW telje­sítményükkel évente 7 száza­lékkal fogják növelni az áram­termelést. A vízierőművek „konkurren­ciája" a Spytihnev nevű gáztur­binás villanyerőmű lesz, mely­nek üzemeltetésére a csúcsfo­gyasztások idején kerül sor. Természetesen nagy segítséget jelentenek majd a voronyezsi erőművek teljesítményei is. Dokumentációjukon már dol­goznak is a szakemberek. Az 1974—78 években további 9 erőmű üzembehelyezése vár­ható. 1980-ban erőműveink összteljesítményének meg kell haladnia a 22 200 mW-ot, ebből a mennyiségből atomerőmű­veink 1700 mW áramot fognak előállítani. Jelenlegi helyzetünk nem te­kinthető rózsásnak, mivel az áramot még hosszú éveken ke­resztül csupán szénnel és a szo­cialista országok segítségével tudjuk biztosítani. Ez ugyan nem „olcsó mulatság", de a ta­karékos gazdálkodás, a villany­áram hatékony kihasználása — jelentős tartalékaink feltárása — meghozhatja a várt ered­ményt és lényegesen enyhíthe ti gondjainkat. A villanyárammal való taka rékoskodás valmennyiünket kö­telez: a lakosságot éppúgy, mint a termelőüzemeket. Köz­ponti szerveink tisztában van­nak azzal, hogy nem hiábavaló a takarékoskodás támogatása. Ezért részesíti a Munka- és Szo­ciálisügyi Minisztérium • pré­miumban mindazokat, akik hoz­zájárulnak a villanyáram és a tüzelőanyag megtakarításához. Ezt a célt szolgálja az Iparügyi Minisztérium versenye is. A kiállítás átfogó képet nyújt jelenlegi energetikai helyze­tünkről, egyúttal jelzi a válság­ból kivezető utat. Félreérthetet­lenül rámutat az ésszerű intéz­kedések, a megfontolt gazdál­kodás szükségszerűségére. A villanyáram pazarlása ugyanis jóvátehetetlen hiba, olyan fény­űzés, amit semmiképpen sem engedhetünk meg magunknak. KARDOS MARTA Az OSZSZSZK ban 30 kin nyí­re Rosztovtól, 2300 évvel eze­lőtt régi görög település vult. Az archeológiai leletek a helyi múzeumban az idén kiásott szobrocskával gazdagodtak. (Felvétel CSTK — TASZSZ) Még ue,u is jiydii légen túl bőkezűnek mutatkozott az idei ősz, de a szárazság és a korai fagy a zöldségkertészetekben rövid idő alatt milliós károkat okozott. Szinte magam előtt lá­tom a Komáromszentpéteri Efsz kertészét, ahogy szomorú­an nézegeti az egyik paradi­csompaprika-táblát, amely csak­nem teljesen megfeketedett a fagytól. A termésnek közel a fe­le vált a fagy martalékává. Kisújfalun és Köbölkúton már biztatóbb a helyzet. Mindkét helyen rendkívül jó volt a sző­lőtermés. Varga József szőlő­kertész 100—130 mázsás hoza­mokról beszél. A déméndi sző­lészeti gazdaságban is szépek az eredmények, 70—80, sőt 100 mázsa szőlő is termett hektá­ronként. Ezzel szemben sok he­lyen alig 50—60 mázsa volt a hozam. A cukorrépa és a kukorica átlagos hozamaira is érvénye­sek az előbb említettek. A du­naszerdahelyi és a komáromi járásban 70—80 mázsára becsü­1 lik a kukoricatermést. Viszont H nagykürtösi járás egyes ré­szein csak csöves állapotban lesz meg az 50—60 mázsa. Ezeket a változékony eredmé­nyeket elsosorba .i a száraz idő­járás okozta. Csak az utóbbi időben volt jelentősebb csapa­dék. Az időjárás azonban nem­csak a terméshozamokra volt kedvezőtlen hatással, a száraz földben jobban kopott az eke­vas, gyakran szorultak javítás­ra a talajművelő eszközök. A múlt év hasonló időszakához vi­szonyítva mintegy 20 százalék­kal lemaradt a vetés is. Van­nak olyan járások, ahol még nagyobb a lemaradás. Štefan Balážik, a nagykürtösi járási pártbizottság mezőgazdasági tit­kára, kissé borús arccal mond­ta, hogy a tervezett vetésterület 30 százalékán még nem végez­ték el a munkát. A késés fő oka, hogy kevés a traktor és a trak­toros is, így még a meglevő gé­pekkel sem dolgozhatnak min­denütt két műszakban. Kovácsin Lavrik László ugro­nómusnak és Oravec Béla gépesítönek most nemcsak az alkatrészhiány okoz gondot. A száraz talajban kisebb a trak­torok teljesítménye. Emellett magas az üzemanyagfogyasztás. Az idei ősz tehát örömöt is szerez, de sok gondot Is okoz. BALLA JÓZSEF Előkerültek a versenytáblák Küzép-Szluvukía üzemeiben egyre gyakrabban találkozunk a szocialista munkaverseny nyilvá­nos értékelésével. Ismét előke­rültek a versenytáblák. Az üze­mek udvarán, a gyári csarnokok falán díszhelyen látjuk az élen­járó dolgozók neveit, néha fény­képület is, az elért eredményt hirdető adatok mellett. A h'and­lovai bányákban a versenytáb­lát a „jelölőben" állították fel, ahol műszak előtt és után min den bányász megfordul. A táb­lán mindig a legfrisebb eredmé nyek olvashatók. Minden héten űj adatok kerülnek ide, amelyek a legutóbbi hét és az év eleje óta elért, hogy úgy mondjuk, az összetett verseny eredményét ls mutatják. Handlován megtudtuk, hogy a versenyben 86 kollektíva vesz részt, ebből 9 a szénfalakon, 19 az előkészítő munkahelyéken. A szénfalak versenyében Pavol Va lléka brigádja vezetett 126,72 százalékos eredménnyel az év eleje óta. A vágathajtók közül Martin Linkeš ismert elővájár csoportja a legjobb, 159,71 szá­zalékos eredménnyel. A verseny­eredményekről minden héten röplapot is kiadnak, amely ki­egészíti a versenytábiát, és az elért eredmények okainak rövid jellemzését ls tartalmazza. A versenynek kétségtelenül van publicitása a bányában. A handloval bányaüzem ebben az évben fennállása óta a leg­magasabb tervet teljesíti. Idén 1 millió 350 ezer tonna szenet jö­vesztenek, a milliomodik tonnát már október 4-én kifejtették. Ezt az eredményt jelentős mérték­ben befolyásolta az a tény, hogy szeptember elseje óta a bányá­szok a CSKP megalapítása 50. évfordulójának tiszteletére érté­kes felajánlásokat teljesítenek. B versengés előmozdításában je­lentős szerep jutott az ismét elő­került versenytábláknak. (Vil.) Irta: ZBYCH ANDRZEJ 6. fakubovszkij még a nagy akció ötleté­nek megszületése előtt ígéretet tett Sztáseknek, hogy a lengyel jegyveres erö felkelésekor, a reguláris ellenállási erök létrejöttekor átadják őt a lengyel parancsnokságnak. — Emlékszik még az ígéretére? — Is­mételte meg a kérdést Sztásek. — Egy az utunk, egy a célunk elv­társ — tért ki a határozott válasz elől az ezredes. — De most már beszéljünk a feladatról. Három nappal később a lengyel ha­tárhoz közeli kisvárosban búcsúztak egymástól. Sztásekot kicsit dörzsölte a hóna alatt a másiknak a kabátja, de mozdulatain nem látszott meg ez az ap­ró kényelmetlenség. — Nagyon szeretném mielőbb meg­látni Varsót — mondta Sztásek, s az ezredes bólintott: — Én is. Es meglátjuk, hidd el, meg­látjuk hamarosan. De most legalább egy fél évig erről szó sem lehet. Kér­lek, nagyon vigyázzl Ne siess el sem­mit. A /—23-nak szóló adások idejét jól jegyezd meg. Ne feledd az összekötteté­si pontokat. Ne kapkodj, ne idegeskedj. Amikor kell, mi megtaláljuk az utat hoz­zád. Te senkit sem ismersz, csak akiket Hans Kloss ismerhet. — Ne félts — ugyanis az előző napi búcsúvacsora óta már tegeződtek. — Becsülettel helytállók, akár egy évig is. —• Örülök, hogy szóbahoztad ezt az egy évet. Nézd, Kloss — hunyorított ci­nikusan jakubovszkij —, egy árja tiszt nem ugrálhat csak úgy ide, meg oda. Lehet, hogy egy évig is megújrázhatjuk veled ezt a szerepet. Képzeld csak el, egy év alatt mennyit segíthetsz nekünk? Kialakul a baráti köröd, a társaság is­mét befogad. Te leszel egy ideig a nagy hős, aki kivágta magát a vörösök gyű­rűjéből, aki életének kockázatával is német tudott maradni, hűséges a Biro­dalomhoz, a Führerhez. Használd ki ezt a várható népszerűséget, s mesélj mér­téktartóan, hitelesen mesélj. Es tartsd nyitva a füledet, a szemedet. — Tulajdonképpen nagyszerű nyelv­gyakorlás lesz — mondta Kloss moso­lyogva, de szíve táján mégiscsak erős szorítást érzett. — Es minden út Varsó­ba vezet — tette hozzá. — Nem szabad engedni az érzelmek­nek — mondta az ezredes, s átölelte a fiú vállát. — Ezután már nem szabad — tette hozzá, s az órájára nézett. — Ej­ha! Még utóbb én is itt ragadok veled. Legkésőbb éjfélkor csapataink felad­ják a várost. Eg veled, és viszontlátásra VarsóbanI Behúzta maga után a gépkocsi ajtaját, s Kloss attól a pillanattól, hogy jaku­bovszkij kocsija eltűnt a kanyarban, megértette, hogy milyen súlyos az a ma­gány, ami a követkzí} hónapokban vagy évekbe vár rá. a •„» A kisváros szinte semmiben -eem kü­lönbözött attól a másiktól, ahol tíz hó­nappál ezelőtt azzal az emlékezetes éj­szakai vizittel fejeződött be Sztásek, és kezdődött Kloss története. Csak éppen, itt elvétve hallott orosz szót. Olykor, ha hadifoglyokat kísértek, vagy ha vé­letlenül a rádió keresője néhány má­sodpercre megakadt valamelyik orosz nyelvű állomáson. Hanyagul vlsszatisztelgett a kiskato­nának, s az irányt a kiskocsma felé vet­te, amikor kellemes női hang szólalt meg a háta mögött: — Hans! Hátrafordult. Márta Becker sietett le a körzeti katonai kórház lépcsőjén. Kloss tárgyilagosan megállapította ma­gában, hogy Márta több, mint csinos lány. — fónapot Márta. Örülök, hogy végre látlak. S ha nem veszi tolakodásnak szép hölgyem — hajolt meg Kloss igazi germán eleganciával, utánozhatatlan bókolási készségét néhány szóban is re­mekül csillogtatva — ma este őrzőan­gyala leszek. — Bátran fogom tűrni — kuncogott a lány, majd komolyra fordította a szót: —• E s hol fog őrködni felettem? — A kaszinóban, ha egyetért. — Szívesen Hans, de szeretném, ha értem jönnél. — Tudod, hogy még a pokolba is el­mennék, ha te vársz — mondta Kloss s kezet csókolt a lánynak. — De nem mindig én rendelkezem az időmmel. — Most feltétlenül várlak, és bocsáss meg, hogy rohanok vissza, de megint sebesülteket hoztak. A lány elviharzott. Kloss gyorsan számbavette tennivalóit, hogy önmagá ban is tisztázza, lesz-e ideje visszaméri ni a lányért. Először a törzshöz kellett benéznie, hátha elfecsegnek a többiek valami ér­dekeset. Utána Vorobinhoz, a szabóhoz néz be, egy-egy meglazult gomb mindig jó kifogás. S amíg az öreg a gombokkal bíbelődik, az üzlet mögötti kis szobában átadja az információkat fannak és íve­llek, az összekötőknek. Es feltétlenül összeköttetést kell teremteni a központ­tal. Meg kell tudni, hogy megkapták-e a legutóbbi felentést. Eddig határozottan szerencséje volt. Tíz hónapja él itt közöttük, s két hó­napja működik rendszeresen az adóve­vő. fan és Ive remek fiúk. Az öreg Vo­robln feddhetetlen németbarát, még a polgári lakosság szemében ls. Különö­sen annak örült, hogy a J—23-ast még sehol sem keresték. Már amennyire pon­tosak az információi. — Burokban születtél öregem — mondta önmagának — s igaza volt, Hans Kloss megrendítő és kalandos tör­ténetét a vártnál felületesebben ellen­őrizték. Igaz, ebben közrejátszott sok ismerőssel való „újratalálkozása" is, s nem utolsó sorban az a tény, hogy Hans Kloss neve az utolsó békeévektől ott szerepelt az Abwehr különleges kikép­zetteinek névsorában. Váratlan fordulatok természetesen adódnak, s olyankor, amint példáiH Unbertus századossal való szembesítése, akivel Kloss többször találkozott Klaj­pedben is, s legutóbb több hetet közös cellában töltöttek el az ilyen esetek után Kloss nem kis hálával gondolt ja­kubovszkijra, aki újra meg újra eléje tette azokat a fényképeket, amelyek Kloss életének egy-egy epizódjáról ké­szültek. A másik, nem kevésbé váratlan meg­lepetés akkor érte, amikor mindössze öt hónappal szerencsés „visszatérése" után közölték vele, hogy lengyel és orosz nyelvtudását figyelembe véve az Abwehr különleges továbbképző tanfo­lyamára küldik. A hat hónap gyorsan eltelt. Kloss kimagasló eredménnyel fejezte be a kémelharítási tanfolyamot — amelyet tulajdonképpen ismételt csupáir. hiszen, odahaza mindezt a tananyagot már el­sajátította —, beosztását a hadosztály­törzsnél kapta meg. Még a vizsga előtt történt, hogy egy este tétlenül ténfergett az utcán. Éppen arra gondolt, hogy összekötői elvesz­tették vele a kapcsolatot, mert váratla­nul a tanfolyamra küldték, amikor egy vézna kis kölyöklány melléje lépett, s a jelszót mondta: — JÓ lengyel söröm van, uram. — Csak hidegen jó a sör — válaszol­ta gyorsan Kloss, s a lány hidegtől ké­külő lábszárára nézett, s lyukas filcci­pőjét vette szemügyre. Akkor kapta meg Vorobin szabó cí­mét, akihez első jelentését vitte. Sebe­sültek és halottak számáról, egyéb állo­mányi létszámról stb. Az információkat Mártától szerezte, aki régi ismerőse volt Klossnak, s akit éppencsak sikerült „fel­ismernie", de szerencséje akkor sem hagyta cserben. Néhány bók a tündér­királylány szépségűre felnőtt egykori kis Mártáról, s a gyanú árnyéka is elröp­pent. A kórház orvosai és a hadosztály tisztjel nem titkolt irigységgel néztek Klossra, Márta miatt. S bár Kloss sok­szor elmondta magában, hogy Márta nem az ő esete, amikor eszébe jutott, hogy élete első jelentését a f—23 éppen ennek a lánynak köszönheti, mindig lel kiismeretfurdalást érzett a gyakran, el mulasztott randevúkért. Éppen végere ért a gondolatsornak, amikor a hadosztály kapuügyeletes ösz­szecsapta a bokáját előtte: — Helmut von Langer ezredes úr várja Önti (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents