Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-15 / 46. szám, Vasárnapi Új Szó

c zJtLJ emlékezünk Háromszáz éve holt meg I. A. Komenský Háromszáz évvel ezelőtt, 1670. november 15-én halt meg a népek tanítója Ján Amos Komenský. Megismerése számunkra egyenlő az eszményképül választással és követéssel. Elevenítsük fel ezért azt az életutat, amely 1592. március 28-án kezdődött — nem is tudjuk pontosan, hogy Uherský Brodon vagy Nivnicén, mert Komenský születési helyeként mindkét községet említi beszédeiben, műveiben; vagy Komna faluban', amely mellett szól az a tény, hogy a Comenius nevet használta eredeti családneve, a Segeš (Szeges) helyett. Már a kezdet sem volt könnyű, hiszen szüleit korán elveszítette. Apja különben molnár volt, családjával együtt a „cseh testvérek" felekezetéhez tartozott. Ez a huszita hagyományokat tovább őrző szekta Komenský korában jómódú parasztok, kereskedők, polgárok közössége volt. A kor demokratikus szektáiban a nevelés alapformája általában a családi nevelés volt. A fő figyelmet a szekta vallási tanításainak szentelték, a gyermeknek mindenekelőtt olvasni kellett megtanulnia, hogy megbarátkozhasson a bibliával. Kézművességet is tanultak, a munkára nevelés fontos ismertetőjegye a szigorú fegyelem volt. Főszabályuk: „Kényszerítsd és büntesd meg gyermekedet a régi szokás szerint, mértékkel — azonban düh, harag és keserűség nélkül, hogy ne váljon kicsinyhitűvé, csüggedtté". A cseh testvérek később elemi iskolákat, sőt gimnáziumokat is létesítettek. Ilyen iskolába került Komenský 16 éves korában, tehát viszonylag későn. A cseh testvérek anyagi támogatásával Strážnicén és Prerovban próbálta elvesztett éveit pótolni és megtanulni mindent, amit lehetett. Későbbi írásaiban keserűen emlékezik vissza ezekre az évekre. Saját tapasztalatából győződött meg róla, hogy a korabeli iskola nem vértezi fel a tanulókat az „életre hasznos" ismeretekkel. 1611-ben egy arisztokrata fiatalember kísérőjeként Németországban, Hernbornban tanul teológiát, ahol a reneszánsz világnézet haladó felfogása uralkodott, nem pedig az újszerű didaktikai gondolat, pedagógiai elv fogamzott meg. Itt alakul ki benne a pánszófia (egyetemes bölcselet) gondolata, melynek célja, hogy mindenkinek útmutatót nyújtson. A Világmindenség színháza c. műben mintegy 28 könyvben szándékozta összefoglalni az emberiség egész tudását, amely szerinte ki fogja küszöbölni a viszályokat, előmozdítja az élet megjavítását. Természettudományi tanulmányokat is végzett Heidelbergben, majd gyalogszerrel tért haza, mert az útiköltség árán inkább Kopernikusz híres csillagászati munkáját vette meg. Prerovban régi iskoláján tanít, később Olomoucban is lelkészkedik. A családi boldogságot Fulnekon találja meg. 1618-ban kitör a 30 éves háború. Ez nemcsak a családi boldogságnak vetett véget, de az üldözések kezdetét is jelentette. A fehérhegyi csata után a győztes katolikusok haragja elsősorban a nem katolikus papokat sújtja. Komenskýnak el kell hagynia második gyermekét váró feleségét. Fulnekon hagyott értékei, féltve őrzött könyvtára tűzvész martaléka lesz, pár év múlva feleségét és gyermekeit pestisjárvány ragadja el. Az erős lelkű ember a munkában keres vigasztalást, szótárt, térképeket készít. 1624-ben másodszor is megnősül. A fokozódó császári és egyházi üldözés a cseh testvérek felekezetét kivándorlásra kényszeríti, a felekezet „morva tagjai" Magyarországra, „cseh tagjai" pedig Lengyelországba mennek. A lengyelországi Lissában (Lesno) töltött 12 év Komenský életének legjelentősebb szakasza, Itt írja meg azokat a műveket, amelyek világhírt szereztek számára, mint a Nagy oktatástan, Az anyaiskola, A nyelvek nyitott kapuja. Itt írta meg pánszőfikus filozófiai rendszerének tervezetét, ezt véleményezés végett el is küldi Angliába Hartlleb professzornak, aki a szerző tudta nélkül ki is adta, Így akart híveket szerezni a pánszófia gondolatának. Komenskýt az angol parlament is meghívta, hogy kifejtse pánszőfikus javaslatait. Az egyre fokozódó angol—Ír ellentétek azonban ezt már meghiúsították, kitört a polgári forradalom, ezért kénytelen volt elhagyni a szigetországot. Komenský az Iskolai oktatás megszervezésére több országból ls kapott meghívást. A svédekét fogadta el, mert azt remélte, hogy a protestánsok segítségével a Habsburgok kiűzhetők Csehországból és létrejöhet a független cseh nemzeti állam. Filozófiai elképzeléseit szerette volna kidolgozni, a pánszőfikus terveket azonban a svéd államkancellár is megvalósíthatatlannak látta, reálisabb nevelésügyi problémák kidolgozását kérte tőle. Egy dúsgazdag, a tudományos kutatásokat hatalmas összegekkel támogató nemes, de Geer — aki Komenskýt szinte élete végéig komoly anyagiakkal támogatta — cserében nyelvtanítási munkákat kért tőle. Komenský e módszertani munkákat a tervezett filozófiai munka akadályainak látta. Geer egyre türelmetlenebbül sürgette, mire Komenský levélben tiltakozott a lealázó bánásmód ellen, mondván: ő nem „másol", hanem „alkot", ami időbe kerül. Egy Időre Ismét Lissába kerül, ahol második felesége ls meghal, 5 kis árvát hagyva maga után. Itt érte a 30 éves háborút befejező vesztfáliai békeszerződés súlyos rendelkezése: a cseh testvérek csak úgy térhetnek vissza ha zájukba, ha rekatolizálnak. Komenský ekkor sem ad fel minden reményt. A számos meghívás közül Rákóczi Zsigmondét fogadja el, mert a Habsburgellenes fejedelemtől sokat remélt. 1650 húsvétján indult el, Lőcsét és Eperjest is útba ejtette. Nagyon jelentős a Magyarországon töltött időszak is. Sárospatakon pánszőfikus iskolát szervez, tankönyveket Ír. Itt készült világhírű, évszázadokon át használt, illusztrált tankönyve. A látható világ képekben (Orbis Pictus), amelyet Goethe Herder is kedvenc gyermekkori olvasmányaként emleget. Iskoladrámákat ír, érdeklődéssel fordul a társadalmi és a politikai kérdések felé. Jól látta a magyar nemzet egységének a hiányát, az „irigység, rosszakaratú gáncsoskodások labirintusát", amely a nemzet fejlődésének akadálya volt. A fejedelem halála után nem talált elég támogatásra, a nevelők közötti meg nem értés és a számára idegen puritán szellem megkönnyítette a Lissába való visszatérését. Ismét háborús hadszintérre kerül, a svédek elleni harcokban elég vagyona, csupán néhány, az utolsó pillanatban magához vett kézirata marad meg. A város pusztulása egyben a „cseh testvérek" felekezet végleges felbomlását, szétszóródását is jelentette. Szilézia, Frankfurt és Hamburg után Amszterdamban talál nyugalmat a már említett de Geer fia házában. Rendezi műveinek nagy gyűjteményes kiadását, az Opera Didactica Omniá-t. Még megírja hétkötetes pánszőfiai munkáját, melyben a világról, az emberről és a társadalomról, valamint az emberiség neveléséről vallott nézeteit fejti ki. Amszterdamtól nem messze, Naardenben temették el, itt nyugszik ma is. Komenský életműve oly sokrétű, amilyen sokoldalú volt érdeklődési köre. Teológia, erkölcstan, történelem, nyelvészet, fizika: az igazság egyetlen formája sem volt számára közömbös. Ugyanakkor, amikor az emberiség tudását akarja szintézisbe hozni, le tud hajolni az első szavakat gyügyögő gyermekhez, s bizonytalanul lépő lábacskái elől elgördíti az akadályokat. Lelkének a harmónia az alapvető tulajdonsága. Élete főművének önmaga pánszófiáját tekintette. Fiatalkori lelkesedésétől a csapásokon keresztül, küzdelmeiben, terveiben ez a távoli nagy cél lebegett előtte. Mint az egyik német komeniológus találóan írja: „Életének megfelelően pánszófiája három szakaszra osztható: először, mint fiatal lelkész arra törekszik, hogy enciklopédikus, mindentudó könyvet adjon a nép kezébe. Tudósok és tudatlanok, nők és férfiak, tanulóifjúság és aggastyán okuljon belőle. Nemzeti, hazafias, szinezete abban is megnyilvánult, hogy anyanyelvén fogott hozzá. A fehérhegyi csata után a pánszófia feladata az újjáépítés szolgálatában állt. Népének jövője a neveléstől függ, ahhoz pedig enciklopédikus tudásra van szükség. Sorsa számkivetésbe sodorja, egyre távolabb, külföldi országokban bolyong, kitágul látóköre, és egyetemes, minden népre kötelező általános felemelkedés képe lebeg szeme előtt. Élete végén lelkesedése vallásos lemondásba szűrődik le". Már az eddigiekből is kitűnik, milyen döntő szerepet tulajdonított a nevelésnek. Bár az életnek, a nevelésnek nála is az öröklétre való előkészítés a célja, de már nem olyan kizárólagosan, mint a középkorban. A reneszánsz felfogással azonosan vallja, hogy az embernek a földön kell törekednie a boldogságra. Mindenki nevelhető, a megismerés- képessége mindenkivel veleszületik, az ember tanulékony teremtmény, emberré csak tanítás által válhatik. „Senki se gondolja, hogy igaz ember lehet tanulás nélkül, ellenben mindazon dolgokra felvilágosítást kell kapnia, amelyek emberré teszik". A Nagy oktatástanban többek közt így bizonygatja az általános képzés fontosságát: „A gazdagok bölcsesség nélkül mi mások, mint korpával hizlalt disznók? A szegények tárgyismeret nélkül mi egyebek, mint teherhordásra ítélt közönséges szamarak? A hetyke, de tudatlan ifjú mi más, mint tollal feldíszített papagáj?" A továbbiakban levonja a következtetést is: az egyik ember annyival különb a többinél, amennyivel képzettebb azoknál. Az Iskola az emberiség műhelye. Ko- menský alkotja meg a nevelés történetében az első teljes Iskolarendszert. Foglalkozott nemcsak az iskoláskor előtti nevelés kérdéseivel, hanem az anyanyelvű népiskola, a latin középiskola és a felsőfokú tudományos képzés problémáival is. Az ő nevéhez fűződik az iskolai munka megszervezése is. A középkor tervszerűtlen oktatása után ő dolgozta ki az alapjaiban még ma is használatos szervezési formákat (az osztályrendszer, a tanítási óra, a tanév, a nyári szünet idejének meghatározása stb.). Az oktatás tartalmának helyes megoldása Komenský szerint alapvető előfeltétele a helyes oktatási módszerek megválasztásának is. „A MI DIDAKTIKÁNK kezdettől végig húzódó vezérfonala legyen: kutassuk és találjuk meg azt a módot, amellyel a tanítók kevesebb munkája mellett a tanulók mégis többet tanulnak; az Iskolában kevesebb legyen az undor és hiábavaló küszködés, annál több a szabad Idő, az öröm és szilárd előrehaladás..." Módszertani elvei a teljességre törekvés, a mindent sorrendben vizsgálás, a fokozatosság, az egyestől az általánoshoz, a közelitől a távolabbi felé való haladás. Ezekből vezeti le az iskolai oktatás alapelveit. Az oktatási folyamatban különösen hangsúlyozza a szemléltetést, hogy a megfigyelésből kell kiindulni, a tárgy észleléséhez minél több érzékszervet kell bekapcsolni, azután elemzéssel annyi részre bontandó a tárgy, amenynyire csak lehet. Ekkor következzék az egyes részek összehasonlítása, majd az egész szintézisbe hozása. Szerinte a tökéletes tanítás szintézisből és analízisből áll. A didaktika nála a mindenkinek mindent gazdaságosan való megtanítás művészete, nem feledkezik meg azonban a tanítóról sem. Több művében kifejti, mennyire fontosak a tanító egyéniségének vonásai, különösen mint példaképnek, de ezzel együtt hangsúlyozza a tanító jó pedagógiai és szakmai képzettségének a jelentőségét is. Alapeszméje: az emberrel való foglalkozás Igazi odaadás nélkül nem lehetséges. Csak a nagy élettapasztalat, s főképp az emberi dolgokban való jártasság alakíthat ki valakiben annyi Józanságot és mérsékletet, mint amennyi Komenský írásaiból árad. Igazi realizmus ez, mely nem árthatott sokat a korából és körülményeiből adódó néhány tévedés és bizonytalanság. A tudományos alapok ugyan gyakran ingatagok, az előadott hasonlatok itt-ott sántítanak, de a kimondott törvényszerűség maradandó. Komenský már életében hírnevet és dicsőséget szerzett, kortársai kora leghíreseb tudósai közé sorolták, saját hazájában azonban csak a nemzeti ébredés korában kezdik igazán értékelnL A múlt század elejétől egymás után adják ki műveit, a kor hivatalos bécsi pedagógiájával szemben a cseh hazafias tanítók ezekből merítettek erőt és támaszt. Szlovákia és Magyarország protestáns iskoláiban azonban már az 6 életében is érvényesült műveinek közvetlen hatása, az Orbis Pictust Lőcsén már 1665-ben kiadták és több iskolában alkalmazták pedagógiai elgondolásait ls. Érdekes, hogy pl. Bél Mátyás kritizálta Komenský nyelvtankönyveit, szerkezetük szétfolyó volta miatt nem látta tanulásra alkalmasnak, a pozsonyi evangélikus gimnázium mégis Komenský elveit valósította meg, amikor az anyanyelv alapján vezette be a reáltárgyak, a francia nyelv tanítását. Komenskýt az egész világ magáénak vallja, mert forró hazaszeretete szétbonthatatlan egységbe olvadt az egész emberiség sorsáért érzett felelősségtudattal. Ismerte, tanulmányozta korának és a régi idők gondolkodóinak műveit, mindenből újat merített, mindent alkotó módon, saját indítékainak megfelelően továbbfejlesztett. Igaz, életművében vannak elavult részek, de számos gondolata megelőzte korát és ma ls pezsdítően hat. Sorsát megbilincselte korának történelmi valósága, de szellemét nem tudta leigázni, szenvedélyes vágya a világ tökéletesítése, az emberiség szabadsága és az örök béke iránt erősebb volt mindennél. Hiába volt egész életén át hontalan üldözött, az emberiség bolgodságához vezető új keresését nem hagyta abba. Az emberi lét legerősebb forrásának, a reménynek adta hatalmas, lélegzetelállító példáját. SZEBERÉNYI JUDIT