Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-15 / 46. szám, Vasárnapi Új Szó

Konsztantyin Alekszandrovics Fegyin: Az iro művészete . ,,A művészet: az a képesség, hogy az élet nagy igazságát tolmácsolni tudjuk. Nem szabad azt gondolnunk, hogy ha az írónak magas színvonalú technikája van, akkor az általa leirt hazug állítás valóvá válik. A hazugság hazugság marad, akár o mester, akár a segéd hazudik. Ahol a művészet nem szolgál komoly tartalmat, ott csal. Ez az, amit formalizmusnak nevezünk: burok, belső gondolati tartalom nélkül; technika a technikáért. A magas színvonalú művészet lehetőséget ad a hős lelkivilágának beható és sokrétű ábrázolására. A szó igazsága és szépsége, a forma valamennyi alkotóelemének harmóniája erősen és mélyen hat az olvasó képzeletére és lelkére. De a szó ötletes volta, külső virtuozitása egymagában hidegen hagyja a lelket. (Részletek) ... Az öncélú stílus véegredményben értelmetlen, mint ahogy értelmetlen bármely olyan eszköz, amelynek nincsen gyakorlati haszna. Az a cél, amelynek kedvéért a munkát végezzük, szabja meg eszközeink használatát. A gondolat maga után vonja a szót, azért, hogy az kifejezze és továbbadja a gondolatot az embereknek. Az igazi művészet nem ködösíti el a gondolat lényegét, hanem előhívja, mint a vegyszer a fényérzékeny lemezen a képet. Innen ered a művész számóra a mű értékeinek kipróbálására szolgáló műhelygyakorlati módszer. Ha formahibákat észlelsz, keresd a tartalom hibáit! Ha az ember művészi ízlése vonakodik elfogadni a regényben a halál ábrázolását, ez azt jelenti, hogy nem is volt halál; vagyis: a szerző nem tudatosította magában, amit leírt, nem érezte át mint művész. Nem hihető a képen a naplemente, tehát nincs is naplemente. Ezzel azt akarom mondani, hogy a valóság igaz megismerése az ábrázolás helyes módjónak keresésére ösztönzi az írót, s a kettő közötti összhangot segíti elő. S a művész ezen az összhangon biztosan kipróbálhatja művének értékét. Az ilyen próbán nemcsak a tehetség vesz részt, hanem részt vesznek a tehetségnél még nagyobb dolgok is: a kultúra, tudás, tapasztalat. Ezeket a tulajdonságokat pedig csak szakadatlan munkával lehet megszerezni. Ne feledkezzünk meg a legfontosabbról: a művész szó nem cím és nem elnevezés. Az író, ha az irodalom mesterévé vált, szakadatlanul tovább tökéletesíti művészetét. A művészetnek nincsenek határai. Goethe Shakespeare und kein Ende (Az örök Shakespeare) című tanulmányában így ír: „Nem minden remekmű, amit kiváló mester alkot". Kétségtelen, hogy még a nagy mestereknél is akadnak hibák. De ezek a mesterek éppen azért váltak naggyá, mert egész életükben harcoltak hibáik ellen. A mesteri alkotókészség elsajátítása természetesen nem könnyű munka. Csehov egyik levelében ezt írja: „Minél jobb valami, annál szembeötlőbbek a fogyatékosságai, s annál nehezebb kijavítani őket" A nagy író tapasztalata megmutatta, hogy a művész munkája idővel nem könynyebbé, hanem egyre nehezebbé válik. Ez a munka azonban nemcsak gyötrelem, hanem gyönyörűség, igazi boldogság is. A

kisváros fürdött a pocsolyában és harmonikázott" — írta jó hatvanöt éve Érsekújvárról Kassák Lajos. Szemlencséin ilyennek tükröződött szülővárosa, ezt a képet vitte róla Párizsba is. Újvárba jövet magammal hoztam verseit, hogy legyen térképem, útmutatóm. De csak a harmonikát találtam meg, azt is szimbolikusan: a város táguló-szűkülő kultúrredőiben. A kisváros pocsolyáit felitta a cement. Erdőnyi nagyvárosi ház nőtt a régi parlagokon, s a jó Czuczor Gergely Ide megérzett „mátrai szele" se „ingöm", se „gatyám" nem fújhatja már. Az utcákon hiába kérdezősködöm ismerőseim holléte után, jól rejtik őket az új, emeletes épületek. Érsekújvárnak helyenként nagyvárosi jellege van. A város szülőatyja, Várady Pál érsek, 1545-ben afféle „agyagvárat" építtetett itt, nem is sejtve, hogy házikóját a történelem közbiztonságú várossá növeszti az évszázadok során. A város őslakói között olyan nevek találhatók, mint Bocskay, Kaháry vagy Bethlen- Igazi várossá emelkedése azonban csak 1850-ben kezdődött, amikor vasútvonalat raktak le határában. Újvárnak 1938-ban 24 640 lakosa volt. A második világháború csaknem kiirtotta a várost: a felszabadulás első évében alig tizenötezret tett ki a lakosság összlétszáma. A mai napig ez a szám majdnem megduplázódott. További számadatok: 1945-ig 5390 lakásegység megépítésére futotta a város erejéből, az elmúlt 25 év alatt ezt a számot 3687 új épülettel gyarapították. A lakásépítés távlati tervei szerint idővel 80 000 személy befogadására lesz alkalmas a város. HIEIZIA Jegygyűrű a mellényzsebben (dr. Druga János és Sidó Ferenc) OS Érsekújvár területén jelenleg 103 különféle üzem működik 15 715 személy számára biztosítva munkalehetőséget. A városnak hat gyermekotthona és ugyanennyi alapiskolája van. Továbbtanulási lehetőséget az ipari tanintézet, a gimnázium, az egészségügyi és a közgazdasági középiskola biztosít. 1964től működik a dolgozók 54 osztályos szakközépiskolája. A művészeti népiskolát 265 fiatal látogatja. A kioszkokban a napilapokon kívül főleg képesújságokat árusítanak: irodalmi folyóiratok alig találhatók. Viszont a város könyvtára könyvekben, folyóiratokban igen gazdag. • • • Újvár kulturális élete jórészt a Szakszervezetek Házában zajlik. Olykor vendégszínházak látogatják a várost. Rendszeres látogatók a nyitraiak, a besztercebányaiak és a komáromiak. Újabban a Thália is szerepelt Érsekújvárban. Nagy sikere van a rendszeressé vált filmvitáknak és a különböző kurzusoknak. Kiállításai jelentősek: a Nyitrai Galéria anyaga többnyire lekerül Újvárba is- A fiatalok részére nevelői koncerteket szervez kimagasló művészegyéniségek bevonásával. A Szakszervezetek Háza jó kapcsolatban van a CSEMADOK városi szervezetével. • • • Az érsekújvári CSEMADOK elsőként alakult meg országunkban. Nemcsak papíron, egy hónappal az alakuló gyűlés után megindult az énekkar s munkához láttak a színjátszók is. Eddig összesen 18 darabot mutattak be s vagy kétszerannyi esztrádműsort. Legsikeresebbeknek a Luxemburg grófja, a Ludas Matyi és a Majd a papa címűek bizonyultak. A 18 darab összesen '212-szer került színre, s ha ehhez hozzáadjuk az esztrádműsorok bemutatóinak számát (kerek 100), lehet némi elképzelésünk az újváriak szorgalmáról. (A „hivatalos" elismerés sem maradt el soha: Komáromban például a Szeretve mind a vérpadig című előadásuk rendezői díjban részesült.) A CSEMADOK nak saját háza van: társadalmi munkában építették a lelkes tagok. Vagy száz fiatal gyülekezik éppen körülötte: újabb akcióra készülődnek. Síd J Ferenc tanár, a CSEMADOK jelenlegi elnöke magyarázza: — Van nekünk egy műsorunk: Régi mániám a címe. Operett. Bemutattuk már egynéhányszor, többek között Gombaszögön is. Úgy érzem, sikerrel. Ezért vállaltuk a további fellépéseket. Most éppen Komáromba készülődünk. Az együttes száz tagú, sok munka van csak a tagok egybetartásával ls. Különben az együttest Záhorský Elemér hozta öszsze — mondja, hogy elterelje magáról a „gyanút". S percek alatt rendet teremt káoszomban: — a táncnak két mestere van Itt, beszélj velük. Szombath Marikát biztosan Ismered, népi tánccsoportunkat vezeti sikerrel. S keresd fel Kepler Gábort, érdekes dolgokat fog elmondani. Szombatíl Marlka: — Vergődünk tovább. Sajnos, már nem bírjuk anyagi támogatás nélkül. A CSEMADOK lehetősége kevés, talán a Szakszervezetek Háza segíthetne. A zselízi fesztivál óta új táncunk még nincs, de a régi táncokkal azóta is sikereket aratunk, legutóbb például a brnói főiskolások ifjúsági klubjában született meg az az ötlet, hogy az eddigi táncokból egy egész estét betöltő műsort állítsunk össze. (Talán nem árt feleleveníteni legsikeresebb táncairtk címét: Pataknál, Szüreti mulatság, Búcsúzás.) Keller Gábor éppen tanít: a CSEMADOK nagytermében fiatalok próbálgatják a modern tánc alaplépéseit. — A társas táncnak hagyományai vannak városunkban — mondja. Az első csoport még 1961-ben alakult, azóta már sikerekről is beszámolhatok. 1968ban egy csoportos tánccal nyertünk szlovák bajnokságot. Ez volt az első átütő sikerünk. Még ugyanebben az evben elhoztuk Františkové Lázné-ból az országos fesztivál ezüstérmét ls. A következő évben egy külföl ii versenyen vettünk részt: Dunaújvárosban kaptunk első helyezést. Közben itthon ötödször lettünk kerületi bajnokok. Sikereink jutalma, hogy épp a mai napokban javasolták a nemzetközi kategóriába való besorolásunkat. Oicjs Miklóssal beszélgetek, a Kassák Lajos Ifjúsági Klub vezetőségi tagjával: — Jöjjön velem — mondja. A CSEMADOK pincehelyiségét érdemes megnézniA pince nem is pince. Egy nagyméretű, boltíves terembe jutunk, még érzem a friss ásás nyirokszagát. — Erről a lehetőségről még egy fél éve nem is tudtunk. Úgy kezdődött, hogy egy olyan terem után kutattunk, ahol a klub tagjai rendszeresen összejárhatnának. Akkor valaki megemlítette, hogy a CSEMADOK épülete alatt a háború idején óvóhely volt. Csákányokat, lapátokat fogtunk, azóta takarítjuk a több évtizedes üledéket. Ha végzünk a munkával, itt tarthatjuk minden összejövetelünket. Naponta dolgozunk egy-két órát rajta, úgy érzem, csodálatos lesz, ha elkészül. Csak az a baj, hogy mindent a magunk erejéből kell megvalósítani. Igaz, tudatosítottuk: magunkért magunknak kell dolgoznunk. Az ifjúsági klub 60 tagja kivétel nélkül részt vesz Újvár kulturális munkájában. Táncolnak, színdarabot játszanak, ott vannak, ahol szükség van rájuk. A szórakozás mellett tovább kívánnak haladni megkezdett útjukon: író-olvasó találkozókat, különféle előadásokat terveznek. S mindenekelőtt jól akarják érezni magukat. Ha kell, ehhez csákánnyal kezükben teremtenek otthont. Sok minden hozzátartozik még Érsekújvár kulturális életéhez. A teljes hétig tartó Czuczor-napok, az éppen ebben az esztendőben kezdeményezett szüreti mulatság és felvonulás, vagy a múzeum, mely éppen most van születőben. (A Járási Múzeum új igazgatót kapott Vojtech Kuruc személyében: van mit pótolnia, az elmúlt évek stagnálása felhalmozta az elvégzendő feladatokat. Eddig mindössze egy archeológiai ásatásokból összeállt kiállítást sikerült megnyitnia, a legújabb gyűjtemények bemutatása csak a teremhiány megszüntetésével realizálódhat. A múzeum vendégkönyvében lapozgatva már így is elismerő nyilatkozatokra találtam, egyet idézek is a sok közül: „Ha legközelebb járok Csehszlovákiában, ismét felkeresem ezt a helyes kis múzeumot".) • • • Jegyzeteim túlságosan hiányosak: egy nagyváros kulturális diagrammájának összeköthető pontjai csupán. BÁRCZI ISTVÁN