Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-15 / 46. szám, Vasárnapi Új Szó

bratislavai fotókiállítása fotósok szavával élve kedvezett a pillanat, amikor a magyar fotóművész-szövetség által rendezett nemzetközi foto-kiáliltásról Budapestről érkező Václav Jírűval sikerült elbeszélgetnem. A szép alkalom is ide kívánkozik, hiszen a világhírű fotomüvész és újságíró a nemrégiben ünnepelte 60. születésnapját. Ez alkalomból nyílt meg Bratislavában a munkásságának keresztmetszetét bemutató fotókiállítás. Itt — a kiállítás megnyitóján találkoztam először Václav Jírűval, akit a híres Photography Year Booc már több évvel ezelőtt mint az első csehszlovák fotoművészt a világ legkiválóbbjai közé sorolt. Bratislavai kiállítása, bár szerény területi körülmények között, de mégis hiteles keresztmetszetet alkot. Az itt felsorakoztatott alkotásai során érzékelni lehet sokrétű alkotó világának mélyen emotív jellegét. Jelenlegi kiállításán találkozunk a felszabadulás utáni pillanatok mámoros tisztaságával, ami a „Cséplés" (1946) és a „Táj az aratáskor" (1946) című foto-alkotásaiból érződik. Következő ciklusai a „Prága és a prágaiak" (1955—< 1962),- valamint a „Prága fotogenikus város" (1960—68), egy-egy foto-könyvének a címét is viselik. Fényképei következetesen igazolják szavait, vallomását. Festőnek indult, de valójában csak a valóság legrealisztikusabb tükrözése, a művészi fotó tudta neki az alkotói kielégültség egészét nyújtani. A foto-élet a festészet sűrített pillanata, mert képes az időbeli folytonosságba tömöríteni a mozzanatot. Beszélgetésünk közben megtudtam tőle, hogy bár az élet sohasem kényeztette el, mégis odaadó rajongással fényképezi a valóság minden megnyilvánulási formáját — az embereket, a természetet, de leginkább Prágát és a prágaiakat. Foto-művészi szárnybontogatásai felől érdeklődöm. Václav Jírü őszinte szavakkal ecseteli életének azt a korszakét, amikor véglegesen a foto mellett döntött. Alig húszévesen kopogtatott be a Svétozor szerkesztőségébe, s máris a legnagyobbak tetszését is sikerült kivívnia. Karel Čapek, a lap szerkesztője felkarolta. Második" komoly támogatója dr. Jaromír John-Markalous cseh író volt, aki a Pestrý týden (Tarka hét) című hetilapot szerkesztette. Václav Jírű egybekötötte a fényképezést az újságírással. Jelentős sikereket ért el mint háborús tudósító az első köztársaság alkonyán. A hitlerista megszállás után hazafias magatartásáért hat évig a náci börtönökben sínylődött. Szinte a halál torkából mentette meg a felszabadulás. A háború idején is — a lehetőségek szerint — megpróbált fotózni. A börtönből megrongált egészséggel érkezett, de hatalmas akaratereje kisvártatva újra a fényképezőgéphez vezette. Eddig 10 foto-könyvet adott ki. Az említetteken kívül — melyek a legkedvesebbek számára — jelentős sikere volt a „Hatodik tavasz" (Šesté jaro) című alkotásának is, mely hiteles képet ad a nácik végnapjairól. Rendkívüli érdeklődéssel fogadták „Az állatokról" (Vo zvíratkách) című fényképgyűjtemény-szerü kiadványát. Ez utóbbi müve külföldön is számottevő elismeréssel találkozott. A fotomüvész őszinte természetrajongását bizonyítja. Václav Jírö, a fotó segítségével képes kifürkészni az embert körülvevő természet legmélyebb összefüggéseit és szépségeit. Oj alkotóterveiről ls elbeszélgettünk. Következő fotokönyve a „Saját tengellyel" (Po vlastní ose) címet viseli majd, s a művész vizuális észlelését rögzíti egy autókirándulás kapcsán. Tizenöt évvel ezelőtt alapította a Revue Fotografie című világszerte közkedvelt, több nyelven megjelenő fényképészeti szaklapot. Azóta számos, ma már ismert fotóst irányított, segített fejlődésében. Őszintén segíti más országok fotóművészeinek alkotói kibontakozását is. Szeretné, ha a jövőben is ezt tehetné, s természetesen elsősorban a Szovjetunióban, ahová a Revue Fotografie legtöbb példányszáma jut el. Václav Jírű beszélgetésünk során így vallott a művészi fényképeiről: „Életkorom elérésekor és jóval előtte is rájöttem arra, hogy a társadalom olyan stádiumba jutott, amikor minden eszközt fel kell használni az emberek és a nemzetek közti megértéshez. A fénykép, mely már régen a legideálisabb megértési eszközzé vált az emberek között, minden feltétellel rendelkezik, hogy ezt a feladatot sikeresen teljesítse. Épp ezért nemcsak fényképezek, hanem szerkesztői munkám is úgy igyekszem végezni, hogy a fénykép ezeket az ideálokat valóra váltsa". GINZERY ÁRPAD A Kézfogás az éteren át A komáromi rádióamatőrök klubja 1956-ban alakult meg, de az amatőr rádiózás terén a városban már korábban is szép egyéni eredményeket értek el. A jelenlegi mintegy húsztagú klubnak a komáromi hajógyár nyújtott otthont, s egyéb támogatásban is részesíti őket. Viszonzásul az amatőrök tartják fent a kapcsolatot próbaúton levő hajók és a gyár között. A klub vezetője Németh Miklós, aki másfél évtizede tölti be ezt a tisztséget. . Amint Németh Miklóstól megtudtuk, q klub fennállása óta 20 200 ráidóťsszekôttetést létesített hat világrész kétszáz államában működő rádióamatőrökkel. Ebből 166-ot állomáskártyával is igbzoltak. A klub tagjai baráti kapcsolatot tartanak fenn a környező szocialista államok amatőrjeivel. Nemrég az AMATÉRSKE RÁDIO Című csehszlovák folyóirat hasábjain interjút közöltek egy neves szovjet rádióamatőrrel, aki a szovjet amatőrök csehszlovákiai kapcsodatai Iránt érdeklődő 6}«\gírónak első helyen az OK 3 KGI rádióállomást említette, amely a komáromi klub hívójele. A 10 métertől 80 méterig terjedő amatőr hullámsávokon a komáromi amatőr rádiósok a Szovjetunió valamennyi tagállamával létesítettek már rádióösszeköttetést, melyeknek száma ötszázra tehető. A jó nemzetközi együttműködés elismeréseképpen számtalan oklevelet kaptak. Ezek legértékesebbjei közé tartoznak az 1959-ben és 1964-ben kapott szovjet oklevelek, melyek — a többivel együtt — a klubhelyiség falát díszítik. Amikor az érdekesebb rádióösszeköttetések iránt érdeklődtem, elmondták, hogy három ízben sikerült összeköttetést teremteniük az Antarktlszon működő szovjet MIRNIJ állomással, mellyel utoljára az év februárjában létesítettek harmadszor kapcsolatot. A hatvanas évekből Jurij Gagarintől, az első űrhajóstól is kaptak egy fényképpel és saját kezű aláírással ellátott állomáskártyát, mellyel az amatőrök kölcsönösen igazolják egymásnak a rádióösszeköttetést. Több esetben sikerült rádiókapcsolatot teremteniük különböző expedíciókkal is. Németh István Képünkön Németh Miklós, a komáromi rádióklub alapító tagja és jelenlegi vezetője látható munkatársat körében az adó-vevő készülék mellett. (A szerző f elv.)