Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-15 / 46. szám, Vasárnapi Új Szó

A forradalmi világfolyamat lenini koncepciójában döntő Jelentősége van az összes forradalmi erők egységének. Lenin bírálói a burzsoá demokráciát állították a proletár diktatúrával szembe és lemondtak a társadalom forradalmi megváltoztatásának eszméjéről. A burzsoá demokrácia abszolutizálásával helyettesítették az osztályharc és a szocialista forradalom elméletét. Az anarchisták és avantu'risták ezzel szemben forradalmi változásokat hirdettek, de a valóságban elvetették a demokratikus követelményekért folytatott harcot és a forradalom jelszavát üres frázissá változtatták. Lenin a marxizmus pozíciójából dialektikusan oldotta meg ezt a problémát — a szocialista forradalom jelszavának a demokratikus feladatokkal való tudományosan indokolt egyesítésével. Azt Irta, hogy a demokráciáért folytatott harcot össze kell kapcsolni a szocialista forradalommal, miközben az első feladatot alá kell vetni a másiknak. Ebben rejlik a kérdés bonyolultsága, és ez a lényeg. Lenin bírálta azokat, akik demokráciáról beszéltek anélkül, hogy azt öszszekapcsolták volna a szocialista forradalommal. Azt hangoztatta, hogy ésszerűtlen lenne a demokratikus feladatok lebecsülése és a szocialista forradalomért folytatott harc az egyes demokratikus követelményekért folytatott harccal kezdődhet. A szocialista forradalom — mondta Lenin — nem létezhet a demokráciáért folytatott harc nélkül. Ez a lenini szemlélet nagy jelentőségű az opportunista és anarchista irányzatok elleni harcban. A leninizmus pozíciójából elfogadhatatlan az a kísérlet, hogy a demokráciát elválasszák a szocializmusért folytatott harctól. Ugyanilyen időszerű az olyan erők ellen folytatott harc, amelyek lebecsülik vagy pedig teljesen visszautasítják a demokratikus követelésekért folytatott harcot. A kommunista mozgalom alapfeladata a dolgozók egyesítése nemzeti és nemzetközi viszonylatban is. Lenin a kommunista párt legfontosabb feladatának tartotta a párt közvetlen, állandó kapcsolatát a proletariátus széles rétegeivel. A kommunista párt feladatát így határozta meg: Olyan pártokra van szükségünk, amelyek állandó szoros kapcsolatban állnak a tömegekkel, amelyek vezetni tudják a tömegeket. Lenin nagyon fontosnak tartotta a nemzetközi felszabadító mozgalom problémáját és a munkásosztály egységének felújítását a forradalmi ta nítás alapján. Lenin ebben látta a biztosítékát annak, hogy a proletariátus szövetségeseket tudjon találni a városi és vidéki dolgozók nem proletár rétegeiben. Mint ismeretes, a szociáldemokrata ideológusok és a 'kommunista mozgalom revizionista erői azt a rágalmat terjesztik, hogy a Kommunista Internacionálé szakadást idézett elő a munkásmozgalomban. A valóságban azonban a munkásmozgalom megbontását a II. Internacionálé vezetőinek árulása idézte elő az első világháború éveiben. A szociálsovinizmus pozícióira való átmenetükkel megbontották a proletariátus internacionalista kapcsolatát, és a nemzetközi szocialista munkásmozgalmat. A világ valódi forradalmárai előtt az a feladat állt, hogy felújítsák a munkásmozgalom egységét. Lenin a szociálsovinisztákat a munkásosztály árulóinak nevezte, és a forradalmi marxistáknak az opportunista egységbontók ellen folytatott harca élére állt. Nagyon figyelemreméltó Leninnek a zimmerwaldi értekezlet egyik küldöttjének adott válasza, melyben rámutatott, milyen nehéz volt a munkások internacionalista egységének kivívása az első világháború éveiben. Ma annyira elterjedt a szocialista sovinizmus Irta Lenin —, hogy ellenzőinek egyesülniük kell. Bízok abban, ha önök nem is értenek "egyet mindennel, mégis segítenek. Amikor Lenin elemezte a különböző országokban folytatott forradalmi harc feladatait, nagy figyelmet fordí-" tott az egységes munkásosztály kialakítása különböző módszereinek. így pl. a Magyar Tanácsköztársaság feladataival kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a magyar kommunistáknak a szocialistákkal való egyesülésük során sikerült felújítaniuk elvi alapon és a proletárdiktatúra alapján a munkásosztály egységét. Lenin figyelmeztetett arra, hogy nem lehet megakadályozni a centralista kispolgári elemek ingadozását és ezek ellen határozott harcot kell folytatni. Különösen veszélyes a színváltoztató reformisták árulása, s ezeket az árulásokat meg kell akadályozni. Lenin természetesen nem számolt azzal, hogy a kommunisták és szociáldemokraták egyesülése mindig és minden körülmények között lehetséges. Erre csakis a forradalmi szocializmus elveinek elfogadása és az opportunizmus elleni határozott harc alapján kerülhet sor. Amint a történelmi tapasztalat mutatja, ez lehetségessé vált a forradalom elterjedése és a tömegeknek balratolódása idejében, akkor, amikor a kommunisták fokozott hatást gyakoroltak a tömegekre s a szociáldemokrata pártban kialakult a baloldali szárny, amely magáévá tudta tenni a forradalmi programot. Lenin az adott konkrét helyzettől függően alkotó módon értelmezte a munkásosztály egységéért indított mozgalmat. így pl. az 1921 júliusi római események elemzésekor Lenin felhívta a figyelmet arra, ifSgy a fasizmus elleni harcban a proletariátus különböző rétegei egyesültek. Annak ellenére, hogy a proletariátus többsége formálisan a burzsoá vezérek és szociáldemokrata vezetők mögött haladt, a valóságban a tömegeket a kommunisták vezették. Lenin az egységfront gondolatának megteremtője. Az egységfront taktikájának célja és értelme az, hogy a tőke elleni harcba fokozatosan bekapcsolódjanak a munkások legszélesebb rétegei — mondotta. A kömmunisták akkor sem mondtak le az egységfront taktikájáról, amikor a proletariátus megszerezte a politikai hatalmat. Ellenkezőleg, minden erejükkel arra törekszenek, hogy elérjék a munkásosztály legszorosabb egységét és szilárd kapcsolatot alakítsanak ki a dolgozókkal. Természetes, hogy nem beszélhetünk a munkásosz tály árulóival való egységről, akik a szocialista forradalom és a proletárdiktatúra elleni harc útjára léptek, mint pl. a mensevikek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után. A bolsevikek pártja sokoldalúan támogatta a Komintern azon határozatát, amely feladatul tűzte ki a tőke ellen, a szocializmus győzelméért harcoló erők győzelmének megszilárdítását. A párt XI. kongresszusa szolidaritását fejezte ki az egységfront taktikájával. Egy bizonyos idő elteltével az európai helyzet elemzésével és azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy Európában miért nem győzött a szocialista forradalom, Lenin azt mondta, hogy ott mélyebb volt a munkásosztály viszálya. Ez az oka annak is, hogy a munkásosztály nem tudta kezébe ragadni a hatalmat, megőrizni azt, és megalakítani az új szocialista társadalmat. Lenin akkoriban arra figyelmeztetett, hogy Európában még nem győzték le a kispolgári demokráciát, amely a legkülönbözőbb ellenforradalmi erők tevékenységének leplezé sére szolgál. Ez a tény a következő időszakban is éreztette hatását. Ezért Lenin egyik legfontosabb felismerése volt az, hogy a centrista és a kispolgári elemek ingatagsága elleni határozott harc szükségszerű. A fasiszták barbársága és a fasiszták elleni harc tanulsága arra kényszerítene a kispolgári pártokat, hogy megváltoztassák pozícióikat, és másképp viselkedjenek, mint a mensevikek és az eszerek az orosz forradalomban. A forradalom kibontakozásának fo lyamatában számos országban az egységfront taktikáját széles körben nemcsak a dolgozókkal való szoros szövetségben, hanem a demokratikus csoportokkal és pártokkal vSlő kapcsolatban is kihasználták. A szociáldemokraták és a kispolgári csoportok képviselőinek jelentős része a történelmi tapasztalatok alapján a döntő pillanatokban a nép többsége érdekeinek megfelelően a kommunisták által vezetett fasisztaellenes erők oldalára állt. Számos szociáldemokrata és más antifasiszta párt képviselői a kommunistákat támogatták a fasizmus ellen és a népi demokrácia győzelméért folytatott harcban. Ennek következtében sok országban többpártrendszer alakult ki, és a szociáldemokraták a marxizmus—leninizmus elvei alapján a munkásosztály egységes pártjában egyesültek a kommunista pártokkal. A népi demokratikus országok történelmi tapasztalata megerősítette, hogy a szocializmus sikeres építése csakis a munkásosztály és élcsapata — a marxista-leninista párt — vezetésével lehetséges. Az összes forradalmi erők egyesítésének alapvető akadálya a jobboldali és a baloldali opportunizmus volt. Az opportunizmus elleni harc egyúttal harcot jelent az igazi forradalmi erők egységéért, az internacionalizmusért. Ez a munkásmozgalom politikai fejlődésének dialektikája. Az opportunizmus és az anarchizmus vagy az avanturizmus bizonyos körülmények között nacionalizmusként nyilvánul meg. Lenin még az első világháború éveiben leleplezte ezt a politikai mechanizmust. Lenin a burzsoá ideológusok kiagyalt elméleteinek leleplezésekor megindokolta a szocialista hazafiság és a forradalmi nemzeti büszkeség eszméit. Lenin határozott híve volt a nemzeti függetlenségnek és szabadságnak, a nemzetek egyenrangú kapcsolatainak, és ellensége volt a nemzetiségek közti erőszakos megnyilvánulásoknak. A legfontosabbnak azt tartotta, hogy a kommunisták jelszavainak alapja a forradalmi szocializmus és a proletár internacionalizmus platformja legyen. A jobboldali és a „baloldali" opportunizmus platformján alapuló nacionalista jelszavak sovinizmussá és nacionalizmussá változtatják a szocializmust. Lenin előre látta, hogy a szocialista államok frontjának kibővülésével párhuzamosan a jobboldali opportunizmus és a baloldaliság egyre gyakrabban ölti magára a nacionalizmus alakját. Lenin a Komintern II. kongreszszusán figyelmeztetett arra, hogy a kispolgári nacionalizmus maradványai elleni harc annál jobban előtérbe kerül, minél időszerűbb a proletárdiktatúra internacionalista proletárdiktatúrává való átváltoztatásának feladata. A mai szektások sokat várnak és nagy reményeket fűznek a nemzetközi kommunista mozgalomban keletkezett nehézségekhez és nézetkülönbségekhez. Számításuk azonban a helyzet helytelen felmérésén alapszik. Nem tudják megérteni, hogy az egyesülésre kifejtett törekvés megfelel az imperializmus ellen és a szocializmus győzelméért folytatott harc érdekeinek és ez a törekvés fontosabb, mint a nézeteltérések. Az imperialisták saját céljaikra akarják kihasználni a felszabadító mozgalom bonyolult helyzetét is. Tudatában vagyunk kommunista mozgalmunk problémáinak, józanul értékeljük ezeket és bizalommal tekintünk a jövőbe. Lenin azt mondta, hogy a szocializmusban eltűnnek az antagonizmusok, de az ellentétek megmaradnak. Ha a szocialista társadalomban létezhetnek ellentétek, természetes, hogy a szocialista rendszer fejlődése során és a nemzetközi felszabadító mozgalomban ís bizonyos problémák és nehézségek merülnek fel. A kommunisták nem abban látják küldetésüket, hogy cáfolják a nézeteltérések létezését, vagy kerüljék a nehézségeket, hanem abban, hogy ezeket időben felismerjék és megtegyék az intézkedéseket kiküszöbölésükhöz. Ez az elmélet és forradalom megbonthatatlan egységét bizonyltja a kommunisták forradalmi gyakorlatában. A kommunista mozgalom látja a mai helyzet bonyolultságát, de ugyanakkor egyesíteni akarja sorait és a felszabadító mozgalmat. Ezt a célt csakis a marxizmus—leninizmus és a proletár Internacionalizmus elveinek következetes gyakorlati érvényesítésével érhetjük el. PETR FEDOSZEJEV akadémikus (APNJ MUNKÁSOSZTÁLY EGYSÉGÉNEK NÖVEKVŐ JELENTŐSÉGE