Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-15 / 46. szám, Vasárnapi Új Szó

AZ ELSŐ KÖZLEKEDÉSI B ALESETE T 1834-BEN A N GL1ÄBA?J JEGYEZTÉK FEL • AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN HÚS Z ÉV ALATT EGYMILLIÓ EMBER VESZTETTE ELETET • ÉRDE­KES ÉS ÉRTÉKES MOZGALOM LENGYELORSZÁGBA N • HAZÁNKBAN MINDEN HETEDIK PE RCBEN TÖRTÉNI K KÖZLE­KEDÉSI BAL ESET, ES ENNEK KÖVETKEZTÉBEN MIN DEN 42. PERCBEN ME GHA L VALAKI • A BÍRSÁGOLÁSO N KÍVÜL A NEVELÉSRE KE LL A SÜLYT HELYEZNI 0 AZ ISKOLÁK IS T OB­BET TEHETNÉNEK A huszadik század a motorizmus rohamos fejlődését hozta magával. Az emberek az életszínvonal fejlődésé­nek tartják az autóvásárlást. S ha már megvan az autó, hát tesznek egy kis körsétát a jó öreg Európában. Ez nem is volna baj. Sajnos az úthálózatot nem fejlesztik olyan ütemben, mint azt a gyorsan fejlődő motorizmus megkívánná. A másik sajnálatos tény: sok gépkocsivezető elfelejti, hogy az országút nem versenypálya. Gyorshajtás, előny­szabály meg nem adása, szabálytalan előzés, az alkohol és az autók műszaki hibája gyakran karambolt okoz. Nemcsak a motoros jármű törik össze, hanem ember­életbe kerül, és nemegyszer hárman-négyen is meghal­nak. A feljegyzések szerint a közlekedési balesetekről először Ang­liában készítettek nyilvántartást, mégpedig 1834-ben, amikor is három halott és huszonöt sebesült volt. Azóta a világban több százmillió közlekedési baleset történt, és ezek következtében több százezer ember halt meg. Például az Egyesült Államokban húsz év alatt egymillió ember lelte halálát az orzságutakon, míg az utóbbi 90 év háborúiban csak 605 000. Tavaly csupán Európában 90 000 ember vesztette életét közlekedési balesetek következtében. A világ kontinenseinek utain mintegy 150 millió autó köz­lekedik. Az utóbbi 30 évben az USA-ban az autók száma há­romszorosára, Olaszországban tizenötszörösére, Japánban négy­szeresére növekedett. Évente földünkön 200 000 emberélet törik derékba a közlekedési balesetek következtében, a sebesültek száma pedig meghaladja az egymilliót. így hát nem csoda, hogy a közlekdési rendőrök a Japánban megtartott idei világ­konferenciája határozatának 3. pontja leszögezi: „Az emberi­ségnek minden tudását latba kell vetnie, hogy a lehető leg­jobban csökkenjenek a közlekedési balesetek okozta károk." „Az ember és az automobil" kiállítás alkalmából Prágában háromnapos szimpóziumot tartottak. Ezen a szakemberek ki­cserélték véleményüket, hogyan lehet megelőzni a közlekedési baleseteket. A lengyelek dicsekedtek azzal, milyen jő eredmé­nyeket hozott a „Stop — gyerek az országúton" akció. A tár­sadalmi szervezetek a rendőrök segítségével elérték, hogy ma már Lengyelországban egyre kevesebb a halálos kimenetelű gyermekbaleset. Ez az év arról tanúskodik, hogy a nevelömun­kának is nagy szerepe van a közlekedési balesetek megelőzé­sében. Az egészet összegezve, a közlekedési balesetek száma világ­szerte gyorsabban növekszik, mint az autók száma. A világ­statisztika azt is kimutatja, hogy a közlekedési balesetek 85 százalékát az ember okozza Nem rózsás a helyzet A gyorshajtás következménye A közlekedési szabállyal már az iskolában meg kellene is­merkednie a gyerekeknek. Erre különböző szemléltető eszközt lehet felhasználni. Legjobb, ha játék formájában ismerkednek meg velük. Például Plzeüben hordozható közlekedési játszótér van, amelyben a gyermekek tapasztalt pedagógus és közleke­dési rendőr felügyelete mellett a tanult közlekedési szabályokat igyekeznek a gyakorlatban alkalmazni. Persze ilyen játszóterek létesítése pénzbe kerül. A költségvetések ilyesmivel nem szok­tak számolni. Önsegélyes akciő keretében azonban hatalmas eredményt érnénk el, ha mondjuk kétévenként létesülne egy ilyen játszótér. A nagyobb üzemek igen sokat segíthetnének a nemes cél érdekében. Ha az eredmény rögtön nem is mutatkoz­na meg, azonban néhány év múlva bizonyára igen. Ezért nem szabad a fáradságot sajnálni. A gépkocsivezető-képzést nálunk a HESZ autóiskolái végzik. A legtöbb járási autóiskola korszerű berendezésekkel van ellát­va, sajnos azonban a gyakorlóhelyek hiányoznak. Vitatható az is, hogy a hat-, illetve a nyolchetes tanfolyamokon megfele­lő alapismereteket adnak-e a jövő gépkocsivezetőjének. Sajnos, olyan sok a jelentkező, hogy az igényeket kielégíteni a HESZ autóiskolái nem tudják. Ezért a szaklapokra a nevelés terén is igen nagy feladat hárul. Figyelem és fegyelem Hazánkban is az autók számának növekedésével emelkedik a közlekedési balesetek száma is. Míg 1959-ben 34 806 közleke­dési baleset fordult elő, addig 1964-ben 66 575, tavaly pedig már 71 264. Tíz év alatt a közlekedési balesetek következtében hazánkban 19 764 ember vesztette életét, 114 295-en pedig súlyos sérüléseket szenvedtek. Az anyagi kár 1 615 903 741 ko­rona. Az év kilenc hónapja alatt csupán Szlovákiában 11 291 karambol fordult elő, vagyis 596-tal több, mint az előző év ha­sonló időszakában volt. Az anyagi kár pedig 13 117 520 koroná­val növekedett. A biztonsági övek kötelező használata és a szigorúbb bírságolás következtében a halottak száma 55-tel kevesebb, de Így is 509. Hazánkban minden hetedik percben történik egy közlekedési baleset, és ezek következtében 42 percenként meghal egy em­ber. Nem a legjobb, nem a legbiztatóbb statisztika ez. Figyel­meztet bennünket arra, hogy valamit tennünk kell. A szigorú bírságoláson kívül nagyobb súlyt kell fektetni a nevelésre. Egyes országokban a kerékpárosoknak is vizsgát kell tenni a közlekedési előírások alapismereteiből. Nálunk? Kevés kerék­páros ismeri az előnyszabályt, különösen az útkereszteződése­ken. Hát még a gyalogosok. Az autó eljutott azokra a helyekre is, ahová valamikor az emberek pihenni jártak. Éppen ezért, a nevelés kérdését elsődleges feladatnak kell tekinteni. A gépkocsivezetők nem mindig eléggé fegyelmezettek. Ha a másik valamilyen hibát követ el, Illetlen szavakat használnak, öklüket rázzák. A közelmúltban Sobol Viktor, a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat galántai üzeme szeredi részlegének kocsivezetője kijelentette: „Több mint 600 000 kilométert tet­tem meg baleset nélkül. Sohasem fenyegettem meg a másikat, ha hibázott, mert azzal csak fölöslegesen idegesítem, és baj keletkezhet belőle." Egy másik alkalommal a közlekedési rendőrrel beszélgettem. Az útkereszteződésen egy autó motorja leállt. Az utána jövő kocsik dudáltak. A bajba jutott kapkodott és csak nagy nehezen tudta megindítani a motorját. A közleke­dési rendőr volt az egyetlen, aki megértette a gépkocsivezetőt. „Mit csinálhatott szegény feje — mondotta —, mással is meg­történhet ez." S milyen igaza voltl A biztonságos közlekedés egyik alapfeltétele a megfelelő úthálózat. Egyelőre azonban nincs kilátás arra, hogy e téren lényeges javulás álljon be, bár évente több millió koronát for­dítanak az utak kotszerűsítésére. Az átépítés azonban csak át­meneti javulást eredményezhet. Az autósztráda építése meg­kezdődött, de a problémákat ez sem oldja meg véglegesen. Az űtproblémán kívül gondot okoz az alkatrészhiány és a szervízszolgálat. A gépkocsitulajdonos csak nehezen és az utol­só pillanatban szánja rá magát, hogy kocsiját a javítóba vigye. Ugyanis nemcsak hogy napokig kell várnia kocsija rendbe­szedésére, hanem gyakran még az egyes alkatrészeket is kilop­ják belőle, mert az odahaza is dolgozó szakemberek így „szer­zik" be az alkatrészt. Tehát nem csoda, ha a kocsik javításától az emberek idegenkednek, és ez könnyen közlekedési balesetet okozhat. Összegezve: A közlekedési balesetek nálunk is nagy anyagi károkat okoznak, az emberi életről nem is beszélve. Éppen ezért mielőbb tenni kell valamit, hogy azok száma ne növekvő, hanem csökkenő irányzatot mutasson. A rendőrség egymagában nem tudja ezt a gordiuszi csomót megoldani, társadalmi össze­fogásra van szükség. Kezdjük el a munkát a gyermekeknél, folytassuk önmagunknál, és nem utolsósorban az üzemi gépko­csivezetőknél. Ma már több olyan műszerrel rendelkezünk, amelyek lemérik a gépkocsivezető tehetésgét, idegállapotát. Rö vidlátő, színvak vagy más hibával rendelkező embernek ne ad­junk hajtási jogosítványt. Legyünk figyelmesek és fegyelme­zettek. A közlekedési baleset a huszadik század rákfenéje. Élesre töltött fegyver, amely bármely pillanatban elsülhet, fáj­dalmas. és halált okozhat. NÉMETH JÁNOS XX. SZÁZAD „Tiszta udvar rendes ház" Értékes kötelezettségeket vállaltak az év elején a lo­sonci járásban levő, alig 1100 lakosú kisközségben, Püspö­kin. A vállalások zöme a faluszépítésére Irányult. Ezen ígéretek nem maradtak csupán papírra írt szavak és el­gondolások, azt bizonyítja a község arculata is. Az utak mentén gondozott virágágyak kígyóznak. Az utcák, terek, sőt a házak udvarai is ragyognak a tisztaságtól. Nem is csoda, hiszen a hnb külön versenyt hirdetett a „Tiszta ud­var — rendes ház" cím elnyeréséért. Az első kiértékelést már elvégezték. Húsz lakóház ablakában ott díszeleg az elsőséget jelző táblácska. A község lakosai kötelezettségvállalásának értéke 3 mil­lió 89 000 korona. A háromnegyedéves kiértékelés azt mu­tatja, az emberek megtesznek mindent azért, hogy válla­lásaikat teljesítsék és szebbé varázsolják környezetüket. Járdákat, új utakat, utcasorokat építenek. Most készül az új, 60 gyermeket befogadó ővoda. Nemsokára megkezdik az új művelődési otthon építését. Az épületben helyet kap egy üzlethelyiség, és a konyhával ellátott vendéglátóüzem. Püspöki lakől ezidáig 70 százalékra teljesítették vállalá­saikat és a jövőben is megtesznek mindent annak érdeké­ben, hogy szebbé varázsolják községüket. —bor— Utcarészlet, előtérben a község egyik legszebb és legmo­dernebb házával. (Foto: —bor— J

Next

/
Thumbnails
Contents