Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-15 / 46. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1970. november 15. A NAP kel: 6.48, nyugszik: 16.09 órakor. A HOLD kel: 17.15, nyugszik: 9.34 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük LIPÓT - ALBERT nevű kedves olvasóinkat • 1630-ban balt meg JOHANNES KEPLER német csillagász és matematikus (szttl.: 1571) • 1670-ben halt meg JAN AMOS KOMENSKÁ (COMENIUS) kiváló cseh humanista, pedagógus, író (szül.: 1592) • 1800-ban született PAVEL SZTYEPANOVICS MOCSA LOV orosz színész, a fórra dalmi romantika megtestesítője, a Moszkvai Kis Színház egyik alapítója (+1848). A mai életről Tudósítóinktól gyakran kapunk olyan írásokat, amelyek községük történetével foglalkoznak. Részletesen leírják a keletkezésének idejét és körülményeit, folytatva aztán az elmúlt évszázadok történéseinek kihatásaival. De ezen túlmenően is számos olyan írást kapunk, amely a távoli múlttal és annak eseményeivel foglalkozik. Ezekből az írásokból — kellő rövidítéssel — a Hazai Tükörben többet le is közöltünk. Am az arány a múlt és a ma eseményei között még így ts kedvezőtlen. Tömören fogalmazva: sok a múlt és kevés a jelen. Már pedig az Oj Szónak, mint politikai napilapnak éppen az ellenkezőjére van szüksége. Minket — és bizonyára olvasóinkat is — elsősorban is és főleg a ma eseményei, a mai, a mindennapi élet történései érdekelnek. Szerkesztőségünk azt várja és azt kéri a tudósítóktól, hogy a mai életről tudósítsanak, a mai élet eseményeiről adjanak hírt. Hiszen bőven akad ilyen anyag, — alig múlik el nap, hogy valahol valami említésre méltó esemény ne történne. Csak hát ezt is meg kell szűrni, tudni kell kiválasztani: mi az, ami csak helyi jellegű, és mi az, ami egy újság hasábjain megjelenve általános érdeklődésre tarthat számot. Azzal, hogy tudósítóinkkal szemben azt az igényt támasztjuk, hogy kevesebbet a múltról és lényegesen többet a máról, nem akarunk elmarasztaló ítéletet mondani ilyen irányú tevékenységükről. Még csak azt sem mondjuk, hogy végképp dobjuk sutba a történelmi múltat. Időnként és esetenként továbbra is helyt adunk az olyan tematikájú — főleg fényképpel ellátott — tudósításoknak, melyek valamely műemlékké nyilvánított épületről, tárgyról, vagy más ehhez hasonlókról szól. A lényeg azonban: többet a mai életről! A következő adtomTH7T tartalmából ÜJ FORMÁK A KELET-NYUGATI KERESKEDELEMBEN SZLOVÁKIA IPARI FEJLŐDÉSE AZ OTODIK ÖTÉVES TERVBEN Vendégek és vendéglátók (Folytatás az 1. oldalról) autóbuszról, mert mindenáron látni akartad, „miként csúszik a Nap a tengerbe?" Ilyenek vagyunk. Gyakran nevezzük bogaras embernek azt a külföldit, aki megcsodálja a táj szépségét, pedig „idegenben" mi is ugyanezt tesszük. Azt is elfeledjük, hogy egy-egy országról, magunk sem a „gazdasági elemzés", hanem az emberekkel való találkozások, apró örömök és bosszúságok alapján alkotunk véleményt. Ezt teszik hazánkban a külföldiek is. Azokról, akik az utazási irodák rendezésében látogatnak hazánkba, valóban megfelelően gondoskodnak. De évről évre több azok száma, akik egyedül vagy családjukkal — egyéni elképzelésük szerint — ismerkednek országunkkal. Azok a szerencsésebbek, akik személygépkocsin jönnek, mert Karlovy Varytól a MagasTátráig minden nevezetesebb helyre könnyebben eljuthatnak. S ami a legnagyobb előnyük, csiga módra magukkal viszik a házukat, a sátrukat. Igy nem kell könyörögniük a szállodai portásoknak, egyetlen „pici szobáért", amit úgysem kapnának meg, mert: foglalt, minden ágy előre foglalt. .. Ez persze nem nyugtatja meg sem a külföldit, sem a hazai vendéget. S nyugtalanítja azokat is, akik az idegenforgalom fejlesztését szorgalmazzák. Joggal mondják, hogy szállodai kapacitásunk bővítése egyik feltétele a turisztika jövedelmezőségének. Tudjuk, az átutazók az északi országokból a tengerhez igyekvők — jóformán csak egy-egy éjszakára állnak meg hazánkban. Mit látnak, mit ismernek ők országunkból? Érdekes volna megvizsgálni, hogy a nyugati utazási irodák tengernyi tájékoztatásán kívül mivel „csábítjuk és csalogatjuk" mi az északi turistákat? Mert ma, a gyakorlati életben úgy módosult a régi közmondás, hogy még a jó bort is keli kínálni! Hazánk természeti szépségeit, nevezeteségeit a legtöbben a szomszédos és baráti országok lakosai közül csodálják meg. Nem lett igazuk azoknak, akik 1968 augusztusában megjövendölték: ebbe az országba azután egy turista sem jön. Kapcsolataink e téren igen gyorsan a rendes mederbe kerültek. Ezt bizonyítja, hogy csupán az év első nyolc hónapjában 1 977 823 turista látogatott hazánkba a szocialista országokból. Vagyis több, mint félmillióval többen jöttek, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A kapitalista országokból közel félmillió turista érkezett hazánkba, ugyanakkor az idén csak feleannyi csehszlovák állampolgár utazott az említett országokba, mint az elmúlt évben. A korlátozások teljesen érthetők. Ha országunk gazdasági helyzete megszilárdul, ezek a korlátozások is megszűnnek. Előzetes becslések szerint az idén az év végéig 7-800 ezerrel több turista látogatja meg hazánkat, mint az elmúlt évben. A legtöbben Magyarországról, Lengyelországból és az NDK-ból érkeztek. Tőlünk a legtöbben Magyarországra utaztak. Az érdeklődés sorrendjében Lengyelországot az NDK és Bulgária követi. Hazánkból szeptemberig 1 251 175 turista járt a szocialista országokban, vagyis százezerrel több, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Nem véletlen, hogy hozzánk Magyarországról érkezett és hazánkból is oda látogatott a legtöbb turista. Mindenki szereti megismerni a szomszédját. Ez emberi tulajdonság. Tágabb értelemben e-z történik a két ország lakosai között is. Egymás megismerését szorgalmazza és könnyíti meg a csehszlovák-magyar vegyes bizottság, amely a két ország turistaforgalmának bővítését szorgalmazza. Utazunk, vándorolunk, tapasztalataink alapján mondunk véleményt egy-egy városról, országról. Persze jó volna többet tudni arról, miként vélekednek azok, akik nálunk nyaraltak? Mivel mi — tágabb értelemben — nemcsak vendégek, hanem vendéglátók is vagyunk, nem lehet közömbös számunkra, hogy vendégeink milyen emlékekkel térnek haza. S a holt idényt, a téli időszakot mór a jövő évi vendégeink fogadásának előkészítésére kell felhasználnunk. CSETŐ JÁNOS | KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK | Indokínai kérdőjelek A világpolitika számos jelentős eseménye, így a közel-keleti probléma legújabb fejleményei, a szovjet—nyugatnémet szerződés megkötése után kialakult helyzet, a lengyel—nyugatnémet párbeszéd, de általában az európai biztonsággal összefüggő kérdéscsoportban mutatkozó haladás, bizonyos fokig elvonja a figyelmet a délkelet-ázsiai háborúról. Pedig nem vitás, hogy a vietnami válsággóc egyre nagyobb mértékben veszélyezteti Ázsia békéjét, de általában a világbékét is. A Fehér Ház szempontjából — a kongresszusi választások után — a jelen pillanatban „nem fontos" a rendezés szándékának kinyilvánítása, Nixnn elnököt az Egyesült Államok belpolitikai helyzete kevésbé kényszeríti arra, hogy kénytelenkelletlen „látványos" javaslatokkal, sőt mi több „engedélyekkel" álljon elő. Mindez persze csupán látszat. A tengeren túl is nagyon jól tudják: a vietnami politika helytelensége, a nyílt agreszszió lénye előbb vagy ulóbb matthelyzetet teremt. Nixon adminisztrációja tehát ennek megfelelően helyezkedik, és már most, az előkészületek időszakában kíséreli meg lefegyverezni, leállítani a tiltakozások hullámveréséi. Ehhez természstesen mindenekelőtt arra lenne azonban szükség, hogy a párizsi tárgyalásokat kimozdítsák a holtpontról, illetve az Egyesült Államok változtasson butokosodott, merev magatartásán. A dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány, valamint a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége immár többször hangsúlyozta: hajlandó minden szinten tárgyalásokba bocsátkozni, amennyiben ezek korrekt célokat követnek, illetve bizonyos előrehaladást eredményeznek. Az sem vitás, hogy Nixon elnöknek, aki túlságosan belebonyolódott ez indokínai háborúba, most már nem éppen könnyű a dolga. A háború kiterjesztése Kambodzsára, legújabban egyre nyíltabban Laoszra is rendkívül széles körű intézkedéseket követelne, amennyiben Washington sokat emlegetett „tekintélyét" megőrizve akar kivonulni a csataterekről. Az út, amelyet Nixon választott nem vezethet eredményre. A népi felszabadítási erők sohasem egyeznek bele az ún. „vietnamizációs" programba, amely lényegében az agresszió elpalástolását szolgálja. Nguyen Thi Binh asszony, külügyminiszter nyilatkozataiból kitűnik: a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány hajlandó tárgyalni, sőt immár kapcsolatokat is teremtett azokkal a saigoni körökkel, amelyek képesek az ország haladásának és felvirágoztatásának a szolgálatába állni, mégpedig politikai és vallási hovatartozástól függetlenül. Ebből kiderül az is, hogy Thien Khiem és Ky klikkjének immár magában a fővárosban, így a saigoni parlamentben és egyéb felső szervekben, számottevő ellenzéke van. Tény ugyanakkor az is, hogy ez az ellenzék mind a mai napig ritkán hadlat magáról, túl gyenge az egységes fellépésre. Viszont kapcsolatot teremtve és együttműködve a felszabadítási fronttal valóban súlyos veszélyt jelenthetne a saigoni kormányra nézve. [B. P. I.) A prágai Július Fuőík Park kongresszusi termében hétfőn megtartották a Szocialista Ifjúsági Szövetség alakuló értekezletét. Felvételünkön: Husák és Štrougal elvtársak a fiatalok körében. (CSTK felv.) A moszkvaiak százezrei határtalan lelkesedéssel emlékeztek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójáról. (ČSTK) A lengyel fővárosban folytatódnak a lengyel—nyugatnémet tárgyalások. Felvételünk a fedrychowski, illetve a Scheel külügyminiszter vezette küldöttségeket mutatja be. (ČSTK) — SZÁLLJ BÉKÉVEL!...