Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-15 / 46. szám, Vasárnapi Új Szó

• I. Pivovarčí felvétele VENDÉGEK és VENDÉGLÁTÓK Budapest. Varsó. Berlin, Szófia . . . Országok, tájak, emberek, nevezetes városok — nyári emlékek. Bizonyára sokan felsóhajtanak: ó, talán igaz sem volt, oly gyorsan tovaröppent a nyár. Elmúlt a „vénasszonyok nyara, sőt a szőlőhegyek is elcsendesedtek. Amikor a csípős novemberi szél végignyargalt a tátrai fennsíkokon, a juhászok megértették a néma figyelmeztetést, búcsút intettek a hósapkás csúcsoknak, elindultak nyájukkal a hegyi legelőkről a völgyek felé ... Ez természetes, őseik is ugyanezt tették. Igen, ez igaz, de . . . Történt valami, ami nem száz, de még húsz evvel ezelőtt sem történhetett volna meg. Egy holland nagykereskedő az Alacsony-Tátrában vadászgatott és arra is kíváncsi lett, hogy mit csinál a juhász a fennsíkon az utolsó percben, mielőtt elindul nyájával a völgy felé? A vendég óhaja teljesült, feljutott a fennsíkra — nagy bonyodalmakkal, de ez most lényegtelen beszélgetett a juhásszal, persze a tolmács sem hiányzott, és látta, „miként int búcsút a hegycsúcsoknak az, aki fél éve élt a hegyi legelőn". A kereskedő fényképezett, egy tucatszor „megörökítette" a juhászt, a nyájat, a hegycsúcsokat... Búcsúzóul azt mondta: ez lesz egyik legszebb tátrai élménye . .. Másnap eldicsekedett nyugatnémet kollégájának, hogy: - „Tegnap egy igen érdekes emberrel beszélgettem." Bogaras ember lehetett, mondta később egyik ismerősöm, mikor az esetet említettem. Még szerencse, a felesége a védelmére kelt: akkor te is bogaras voltál, mikor Gdanskban lekéstünk az (Folytatás a 2. oldalon) A munkásosztály egységének növekvő jelentősége (3. OLDAL) A tanítójára emlékezünk (9. OLDAL) Legendák városa GRÚZIÁI RIPORT (15. OLDAL)