Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-01 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó

0. Szkalkin és V. Kasszisz riportja a Fidzsi-szigetekről B ; szeri, se száma az óceániai szigeteknek. Suvában, a most füg­getlenné vált Fidzsi­szigetek fővárosában már a kikötőben ér­deklődtünk, hány szi­getből is áll a Fidzsi-szigetcso­port? Alipate Saukuru, az első fidzsi-szigeti, aki utamba került, kénytelen volt az idegenforgal­mi iroda, szalmakunyhójában ki­egészíteni hiányos ismereteit. — Több mint háromszáz, — hangzott válasza. Lehet, hogy Óceániában az utóbbi időben éppen ezért in­dult virágzásnak egy olyan fur­csa üzletág, mint a szigetekkel űzött kereskedelem. Egész szi­geteket és parcellákat is vásá­rolnak, természetesen előszere­tettel keresik a tengerparti és pálmás részeket. Ugyancsak Suvában ismerked­tem meg Bob Hunterral, egy nagystílű üzletemberrel, aki nemrégen 340 ezer dollárt adott Vakaia szigetért, amivel nagy szenzációt és kisebb botrányt váltott ki. A botrány azért tört ki, mert olyan valakik jelentek meg a szigeten, akiknek nincse­nek millióik és mégis igényt tartanak rá — a mintegy száz évvel ezelőtt elűzött őslakók utódai. Persze a dollár szava erősebbnek bizonyult. A neokolonializmus árnyékában Hányféle zászló leng a Dél Keresztje alatt elterülő szigetek fölött?! Amerikaiak ellenőrzik Mikronéziát és a polinéziai Ke­let-Szamoát. Anglia óceániai birtokainak jegyzéke igen hosz­szú. Szerényebb a francia lista, de felöleli Óceániának Új-Zé­land utáni legnagyobb szigetét — Oj-Kaledóniát és egész poli­néziai szigetcsoportokat. Tekin­télyes gyarmattartó állam itt Ausztrália. A gyarmati rendszer nem akar önként letűnni a történe­lem színpadáról. Óceániában pe­dig egész mostanáig különféle tényezők kedveztek a kolonia­lizmusnak. Többek között a szi­getvilág távolsága a fejlett vi­lágrészektől, a szigetek elszi­geteltsége. De nem minden a tá­volság. Suvától Canberráig nem olyan nagy a távolság. Fidzsi és Ausztrália munkásai csak ta­valy kezdték igazán kiépíteni kapcsolataikat. Nem volt köny­nyű a kezdet. Apisai Torát és Pat Anthonyt tavaly nem enged­ték be Ausztráliába, mert fel akarták venni a kapcsolatot az ausztráliai szakszervezetekkel. — Amikor a városi munkások szakszervezete sztrájkot hirdet a Fidzsi-szigeteken, Ausztráliá­ból toboroznak sztrájktörőket a sztrájk meghiúsítására. Ha az ausztráliai munkások jobban megismerik problémáinkat, küz­delmünk is eredményesebben jog kibontakozni, — mondja Pat Anthony. Ez viszont nincs ínyére Óceá­nia mai urainak. Az Egyesült Államok nagyon aktívan szondázza annak lehe­tőségét, hogy ilyen vagy olyan formában kiterjessze hatalmát Mikronézia és Polinézia védnök­ségeire. A Pentagon terveiben hanem valójában ő Új-Kaledó nia ura. j Mindezt láttuk. Ha a gyarma­ti rendszer ma kénytelen a fel­világosultság álarcát ölteni ma­gára, akkor ez egyáltalán nem azt bizonyítja, hogy változik a lényege. Ugyanaz a „Societé" mesebeli profitra tesz szert a melanéziaiak kíméletlen kizsák­mányolásával. Vagy nézzük Űj­Kaledónia általános gazdasági helyzetét. Minden a nikkelérc fejtésére és feldolgozására össz­pontosul [Nuruea külvárosában, Doniambóban van a fő vállalat). a mezőgazdaságot pedig elha­nyagolják, éppen úgy, mint a halászipart. — Itt körös-körül nikkel van, és csak nikkel. Elegendő kész­Cuktirnádfeidolgozú gyár Viti Levi szigeten. A FÜGGETLENSÉG KÜSZÖBÉN A gyarmatosítás tört énelmének élő lapjai • Megvásárolt szigetek €* Támasz­pontok a vietnemi háborúban? @ l)j fejezet katonai felvonuló terepekként szerepelnek a Mariana-, Karoli­na- és Marshall-szigetek. Ki az úr? Numea partvidékén évekkel ezelőtt beton talapzaton ünne­pélyesen elhelyeztek egy óriási acélhorgonyt. A franciák évszá­zados uralmát van hivatva jel­képezni Oj-Kaledónián és a Loyanté-szigeteken. — Mikor éltek a melané­ziaiak jobban, mint ma? — kér­déssel válaszolt kérdésünkre a nikkelipari társaság adminiszt­ratív tisztviselője, aki mellesleg óhajtotta, hogy nevét ne említ­sük. — Látták önök az iskolá­kat, még a falvakban is, látták az új lakóházakat, melyeket cé­günk építtetett? (A cég melles­leg. nemcsak nikkelbányászattal és feldolgozással foglalkozik, letekkel rendelkezünk ahhoz, hogy kétszáz éven át kielégít­hessük a világ nikkel szükségle­tét, — hajtogatja a „Societé" embere. De ki az a „mi"? A So­cieté. Suvában, az új független ál­lam fővárosában más a helyzet. Az egyik parkban olt is látható a kolonializmus emlékműve, melynek felirata hirdeti: „Fidzsi — 1874. október 10. óta brit gyarmat." Az angolok stratégiája idő­nyerésre irányult. Szavakban el­ismerték a fidzsiek önállósági jogát, de bizonygatták, hogy a szigetország még nem készült fel a függetlenségre. Hivatkoz­tak arra is, hogy nem a legjobb a viszony az őslakos fidzsiek és a több mint száz évvel ez­előtt a brit cukornádültetvé­nyekre betelepített, a félmilliós lakosságnak ma már a felét ki­tevő indiaiak között. Ám ország­szerte nőtt az azonnali függet­lenség híveinek száma, s mind nagyobb befolyásra tett szert a haladó politikát folytató Szö­vetségi Párt, mely az ország történelmében először egyesí­tette mind a fidzsleket, mind az indiaiakat. Naitauba ój gazdát kap Egyszer kora reggel egy Da­kota zaja verte fel a csendet a kókuszpálmák erdeje fölött. Bambusznádat dobtak le a re­pülőgépről, ürege egy amerikai milliomos levelét rejtette. Nem is akárkiét. A levél küldője Raymond Barr ismert hollywoo­di filmsztár volt, aki ajánlatot tett, hogy megvásárolja a szi­getet. „Ha megállapodunk az árban (mintha kabátot vagy té­vé-készüléket akart volna vásá­§ A Korulevn Beacli szálló környéke a turisták paradicsoma. rolni) rádiótelefonon hívjanak jel a suvai szállodában." Megállapodtak. Százezer font sterlingben egyeztek meg, és a Naitauba-sziget gazdát cserélt. Naitauba polinéz nyelvén vé­dőt, pajzsot jelent. Az őslakók mostanáig bálványoznak egy ősi istenséget, akiről azt tartják, hogy megmenti őket a part men­ti vizekben hemzsegő cápáktól. Naitaubában menedékre talál­nak a vihartól űzött hajók. A babona szerint az ember itt vé­dett a vihartól és minden más bajtól. Angol tengerészeti alma­nachok szerint Naitauba brit ko­ronagyarmat felfedezése 1797­ben Wilson kapitánynak jutott megtisztelő osztályrészül, ami­kor Duff nevű hajóján egy lon­doni missziós társaság megbízá­sából világ körüli utat tett. A sziget nem nagy, mindössze 3 ezer acre (két és fél acre egy hektárnak felel meg) területű. Homokos tengerpart, korallzá­tonyok, érintetlen erdei masszí­vum, kókuszültetvények borítják a felét. A sziget volt úrnője, Elisabeth Hennings 85 éves múlt. Hatvan­öt évvel ezelőtt menyasszonyi ruhában lépett a szigetre. Itt töltötte a mézesheteket és itt élte le életét Gustáv Hennings szász ültetvényes oldalán. A német ültetvényes 1955-ben halt meg. Három lánya még a naitaubai „édenkertben" sem akart „zárdaéletet" élni, s vi­lággá ment boldogságot keresni. Az amerikai milliomos ajánlata kapóra jött az agg özvegynek. Egyetlen kérése csak az volt, engedjék meg, hogy a szigeten halhasson meg, egyébként nem avatkozik bele az új tulajdonos terveibe ... A különc milliomos valóban a tervek garmadával lépett a szi­get földjére. Hozott magával építészt, villamossági szakem­bert, kertészt, kókusztermeszté­si szakértőt és hivatásos búvárt. Barr első reformja a munkás­telep elnevezésével függött ösz­sze. A Perem helyett Village­nek (Falunak) keresztelte el. Aztán kijelölte saját villájának a helyét. Üvegből és betonból épül a két kék vizű öböl között a magas parton. Tágas szállo­dájának egyetlen természetes dísze a magaslatot körülvevő hegyes vulkáni szikla. „A szigetlakók életében azon­ban nem lesz semmilyen válto­zás, — nyilván így gondolko­dott a milliomos. — Ha bevezet­jük a villanyt a faluba, haszná­latba jön a vasaló, a ventillátor, a rádió, a hűtőszekrény. Ezzel együtt aztán különféle makacs szabad gondolatok járnak. Mu­tasd a kisujjad, bekapják a ka­rod. Hát azt nem. A legtöbb, amit adhatok: bevezetem a vil­lanyt a templomba meg a bode­gába. Ez is elég nekik . Barr hihetetlenül leleményes lett a kókuszültetvény kiakná­zásában. Kiszámította, hogy másfél ezer acre kókuszpálma évente 400 tonna jó minőségű koprát ad. S ha a hazai piacon egy tonna hatvan fontba kerül, akkor ez évente 24 ezer font sterling. Ily módon 4—5 év alatt minden nehézség nélkül visszaszerzi a sziget megvásár­lására fordított pénzt. A mun­kások bére nem sokat nyom a latban. „Beérik" havi 15 font­tal is. Szóval jövedelmező üzlet. Ezért belekezdett egy kikötő építésébe, hogy lehorgonyozhas­sanak * kopraszállító hajók...

Next

/
Thumbnails
Contents