Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-01 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó

0. Szkalkin és V. Kasszisz riportja a Fidzsi-szigetekről B

; szeri, se száma az óceániai szigeteknek. Suvában, a most függetlenné vált Fidzsiszigetek fővárosában már a kikötőben érdeklődtünk, hány szigetből is áll a Fidzsi-szigetcsoport? Alipate Saukuru, az első fidzsi-szigeti, aki utamba került, kénytelen volt az idegenforgalmi iroda, szalmakunyhójában kiegészíteni hiányos ismereteit. — Több mint háromszáz, — hangzott válasza. Lehet, hogy Óceániában az utóbbi időben éppen ezért indult virágzásnak egy olyan furcsa üzletág, mint a szigetekkel űzött kereskedelem. Egész szigeteket és parcellákat is vásárolnak, természetesen előszeretettel keresik a tengerparti és pálmás részeket. Ugyancsak Suvában ismerkedtem meg Bob Hunterral, egy nagystílű üzletemberrel, aki nemrégen 340 ezer dollárt adott Vakaia szigetért, amivel nagy szenzációt és kisebb botrányt váltott ki. A botrány azért tört ki, mert olyan valakik jelentek meg a szigeten, akiknek nincsenek millióik és mégis igényt tartanak rá — a mintegy száz évvel ezelőtt elűzött őslakók utódai. Persze a dollár szava erősebbnek bizonyult. A neokolonializmus árnyékában Hányféle zászló leng a Dél Keresztje alatt elterülő szigetek fölött?! Amerikaiak ellenőrzik Mikronéziát és a polinéziai Kelet-Szamoát. Anglia óceániai birtokainak jegyzéke igen hoszszú. Szerényebb a francia lista, de felöleli Óceániának Új-Zéland utáni legnagyobb szigetét — Oj-Kaledóniát és egész polinéziai szigetcsoportokat. Tekintélyes gyarmattartó állam itt Ausztrália. A gyarmati rendszer nem akar önként letűnni a történelem színpadáról. Óceániában pedig egész mostanáig különféle tényezők kedveztek a kolonializmusnak. Többek között a szigetvilág távolsága a fejlett világrészektől, a szigetek elszigeteltsége. De nem minden a távolság. Suvától Canberráig nem olyan nagy a távolság. Fidzsi és Ausztrália munkásai csak tavaly kezdték igazán kiépíteni kapcsolataikat. Nem volt könynyű a kezdet. Apisai Torát és Pat Anthonyt tavaly nem engedték be Ausztráliába, mert fel akarták venni a kapcsolatot az ausztráliai szakszervezetekkel. — Amikor a városi munkások szakszervezete sztrájkot hirdet a Fidzsi-szigeteken, Ausztráliából toboroznak sztrájktörőket a sztrájk meghiúsítására. Ha az ausztráliai munkások jobban megismerik problémáinkat, küzdelmünk is eredményesebben jog kibontakozni, — mondja Pat Anthony. Ez viszont nincs ínyére Óceánia mai urainak. Az Egyesült Államok nagyon aktívan szondázza annak lehetőségét, hogy ilyen vagy olyan formában kiterjessze hatalmát Mikronézia és Polinézia védnökségeire. A Pentagon terveiben hanem valójában ő Új-Kaledó nia ura.

j Mindezt láttuk. Ha a gyarmati rendszer ma kénytelen a felvilágosultság álarcát ölteni magára, akkor ez egyáltalán nem azt bizonyítja, hogy változik a lényege. Ugyanaz a „Societé" mesebeli profitra tesz szert a melanéziaiak kíméletlen kizsákmányolásával. Vagy nézzük ŰjKaledónia általános gazdasági helyzetét. Minden a nikkelérc fejtésére és feldolgozására összpontosul [Nuruea külvárosában, Doniambóban van a fő vállalat). a mezőgazdaságot pedig elhanyagolják, éppen úgy, mint a halászipart. — Itt körös-körül nikkel van, és csak nikkel. Elegendő készCuktirnádfeidolgozú gyár Viti Levi szigeten. A FÜGGETLENSÉG KÜSZÖBÉN A gyarmatosítás tört énelmének élő lapjai • Megvásárolt szigetek €* Támaszpontok a vietnemi háborúban? @ l)j fejezet katonai felvonuló terepekként szerepelnek a Mariana-, Karolina- és Marshall-szigetek. Ki az úr? Numea partvidékén évekkel ezelőtt beton talapzaton ünnepélyesen elhelyeztek egy óriási acélhorgonyt. A franciák évszázados uralmát van hivatva jelképezni Oj-Kaledónián és a Loyanté-szigeteken. — Mikor éltek a melanéziaiak jobban, mint ma? — kérdéssel válaszolt kérdésünkre a nikkelipari társaság adminisztratív tisztviselője, aki mellesleg óhajtotta, hogy nevét ne említsük. — Látták önök az iskolákat, még a falvakban is, látták az új lakóházakat, melyeket cégünk építtetett? (A cég mellesleg. nemcsak nikkelbányászattal és feldolgozással foglalkozik, letekkel rendelkezünk ahhoz, hogy kétszáz éven át kielégíthessük a világ nikkel szükségletét, — hajtogatja a „Societé" embere. De ki az a „mi"? A Societé. Suvában, az új független állam fővárosában más a helyzet. Az egyik parkban olt is látható a kolonializmus emlékműve, melynek felirata hirdeti: „Fidzsi — 1874. október 10. óta brit gyarmat." Az angolok stratégiája időnyerésre irányult. Szavakban elismerték a fidzsiek önállósági jogát, de bizonygatták, hogy a szigetország még nem készült fel a függetlenségre. Hivatkoztak arra is, hogy nem a legjobb a viszony az őslakos fidzsiek és a több mint száz évvel ezelőtt a brit cukornádültetvényekre betelepített, a félmilliós lakosságnak ma már a felét kitevő indiaiak között. Ám országszerte nőtt az azonnali függetlenség híveinek száma, s mind nagyobb befolyásra tett szert a haladó politikát folytató Szövetségi Párt, mely az ország történelmében először egyesítette mind a fidzsleket, mind az indiaiakat. Naitauba ój gazdát kap Egyszer kora reggel egy Dakota zaja verte fel a csendet a kókuszpálmák erdeje fölött. Bambusznádat dobtak le a repülőgépről, ürege egy amerikai milliomos levelét rejtette. Nem is akárkiét. A levél küldője Raymond Barr ismert hollywoodi filmsztár volt, aki ajánlatot tett, hogy megvásárolja a szigetet. „Ha megállapodunk az árban (mintha kabátot vagy tévé-készüléket akart volna vás᧠A Korulevn Beacli szálló környéke a turisták paradicsoma. rolni) rádiótelefonon hívjanak jel a suvai szállodában." Megállapodtak. Százezer font sterlingben egyeztek meg, és a Naitauba-sziget gazdát cserélt. Naitauba polinéz nyelvén védőt, pajzsot jelent. Az őslakók mostanáig bálványoznak egy ősi istenséget, akiről azt tartják, hogy megmenti őket a part menti vizekben hemzsegő cápáktól. Naitaubában menedékre találnak a vihartól űzött hajók. A babona szerint az ember itt védett a vihartól és minden más bajtól. Angol tengerészeti almanachok szerint Naitauba brit koronagyarmat felfedezése 1797ben Wilson kapitánynak jutott megtisztelő osztályrészül, amikor Duff nevű hajóján egy londoni missziós társaság megbízásából világ körüli utat tett. A sziget nem nagy, mindössze 3 ezer acre (két és fél acre egy hektárnak felel meg) területű. Homokos tengerpart, korallzátonyok, érintetlen erdei masszívum, kókuszültetvények borítják a felét. A sziget volt úrnője, Elisabeth Hennings 85 éves múlt. Hatvanöt évvel ezelőtt menyasszonyi ruhában lépett a szigetre. Itt töltötte a mézesheteket és itt élte le életét Gustáv Hennings szász ültetvényes oldalán. A német ültetvényes 1955-ben halt meg. Három lánya még a naitaubai „édenkertben" sem akart „zárdaéletet" élni, s világgá ment boldogságot keresni. Az amerikai milliomos ajánlata kapóra jött az agg özvegynek. Egyetlen kérése csak az volt, engedjék meg, hogy a szigeten halhasson meg, egyébként nem avatkozik bele az új tulajdonos terveibe ... A különc milliomos valóban a tervek garmadával lépett a sziget földjére. Hozott magával építészt, villamossági szakembert, kertészt, kókusztermesztési szakértőt és hivatásos búvárt. Barr első reformja a munkástelep elnevezésével függött öszsze. A Perem helyett Villagenek (Falunak) keresztelte el. Aztán kijelölte saját villájának a helyét. Üvegből és betonból épül a két kék vizű öböl között a magas parton. Tágas szállodájának egyetlen természetes dísze a magaslatot körülvevő hegyes vulkáni szikla. „A szigetlakók életében azonban nem lesz semmilyen változás, — nyilván így gondolkodott a milliomos. — Ha bevezetjük a villanyt a faluba, használatba jön a vasaló, a ventillátor, a rádió, a hűtőszekrény. Ezzel együtt aztán különféle makacs szabad gondolatok járnak. Mutasd a kisujjad, bekapják a karod. Hát azt nem. A legtöbb, amit adhatok: bevezetem a villanyt a templomba meg a bodegába. Ez is elég nekik . Barr hihetetlenül leleményes lett a kókuszültetvény kiaknázásában. Kiszámította, hogy másfél ezer acre kókuszpálma évente 400 tonna jó minőségű koprát ad. S ha a hazai piacon egy tonna hatvan fontba kerül, akkor ez évente 24 ezer font sterling. Ily módon 4—5 év alatt minden nehézség nélkül visszaszerzi a sziget megvásárlására fordított pénzt. A munkások bére nem sokat nyom a latban. „Beérik" havi 15 fonttal is. Szóval jövedelmező üzlet. Ezért belekezdett egy kikötő építésébe, hogy lehorgonyozhassanak * kopraszállító hajók...