Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-14 / 271. szám, szombat

A szovjet gazdasági reform négy éve KOMENSKÝ és a nemzetközi nevelési év A szocialista országokban az utóbbi esztendőkben különböző ütemben és árnyalatokban, eltérő formák között, felülvizsgálták a gazdaság' tervezésének és irányításának mechanizmusát, elhatározták e mechanizmus átépítését a korszerű követelményeknek megfelelően. Ez a felülvizsgálás és átformálás a Szovjetunióban is megkezdődött. Az első lépéseket négy esztendővel ezelőtt — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója előtt — tették meg. Magától értetődő, hogy a Szovjetunióban a tervezés és az irányítás átformálása magán viselte a földkerekség első és legnagyobb szocialista országának sajátos helyzetéből adódó jellegzetességeket. E jellegzetességek között meg kell említeni az ország rendkívüli nagyságát, amely önmagában is sok szempontból, minőségileg más szervezési és tervmódszereket tételez fel, mint más szocialista országokban. Ugyanakkor számításba kell venni azt a különlegesen nagy szerepet is, amelyet a Szovjetunió nemzetközileg betölt, ä amelynek megvannak a maga természetes és elengedhetetlen gazdasági kihatásai. A korszerűsítés elvei E sajátosságoktól eltekintve a Szovjetunió gazdaságának tervezésében és irányításában folyamatban levő változások mélyén elvileg hasonló felismerések játszottak szerepet, mint más szocialista országokban. Hacsaturov közgazdász, a Szovjet Tudományos Akadémia tagja A szovjet gazdasági reform című tanulmányában /Novoje Vremfaj mindenekelőtt azt hangsúlyozza: ez a reform voltaképpen a szocialista gazdaságvezetés alapelveinek következetes érvényesítését tűzte ki céljául. A szovjet közgazdász Leninre hivatkozik, és megállapítja: az említett alapelvek feltételezték, hogy a központosított tervezést „összekötik az áru-pénzkapcsolatokkal, a vállalatok viszonylagos önállóságával és kezdeményezési lehetőségeivel, a gazdasági elszámolással." A termelőerők fejlődése az utóbbi években parancsolóan szükségessé tette, hogy a Szovjetunióban is felülvizsgálják ós korszerűsítsék az említett alapelvek szerint a gazdasági tervezés és vezetés mechanizmusát A korszerűsítés legfontosabb Irányelveit az SZKP dolgozta ki, s azokat Hacsaturov idézett tanulmánya a következőkben foglalja össze: 1) A központi tervezés tökéletesítése a modern számítástechnika és a termelésirányítás automatizálása segítségével; 2) a vállalatok önállóságának fokozása; 3

j a nyereség jelentőségének növelése; 4) a gazdasági elszámoltatás szerepének fokozása; 5) a termelési kollektíva és az egyén korszerű gazdasági ösztönzésének — illetve az ennek megfelelő ösztönzési rendszereknek — kidolgozása. Az SZKP XXIII. kongresszusa félreérthetetlenül leszögezte, hogy a „tervezés és gazdasági ösztönzés új rendszerének megvalósítása a legközelebbi évek egyik legfontosabb felada tai közé tartozik". A Szovjetunió — nem utolsósorban a fentebb említett különleges vonásoknak, valamint az ország — mint szocialista nagyhatalom — által viselt nemzetközi felelősségének figyelembevételével fokozatosan tért át a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetésére. Ez a folyamai 1906-ban kezdődött és 1970 közepéig 41 400 Ipari üzem tért át az új gazdálkodási formára. Ez a szovjet ipari üzemek négyötöde, amelyek az ipari termelés 90 százalékát, és a nyereség 95 százalékát termelik. Gyorsabb fejlődés Hacsaturov, valamint Maszlova szovjet közgazdász a VoprosZi Ekonomiki című folyóirat hasábjain rámutatnak, hogy e fokozatos átállás időszakában a Szovjetunió gazdasági növekedése meggyorsult. 1966 óta « nemzetközi jövedelem 31 százalékkal nőtt, míg az azt megeelőző négy esztendőben csak 28 százalékkal. Az ipari termelés növekedése ugyanilyen oszszehasonlításban, 33 százalékról 39-re emelkedett. Az említett gazdasági eredmények okait és feltételeit értékelve, a szovjet közgazdászok megállapították, hogy „a reform megjavította a gazdasági tervezést. A tervezés során sok mutatószámot eltöröltek, miáltal a tervező szerveknek lehetőségük nyílt arra, hogy a legfontosabb gazdasági kérdések megoldására összpontosítsák figyelmüket, és felhagyjanak az egyes üzemek és vállalatok feleit gyakorolt kicsinyes felügyelettel". Az új gazdaságirányítási rendszerre való fokozatos áttérés eredményeit általában kapcsolatba hozzák az ipari nagykereskedelmi árak 1967-es szabályozásával. K szabályozás alapelve az volt, hogy az árak hívebben fejezzék ki a társadalmilag szükséges termelési költségeket. A nagykereskedelmi árak általános 7 százalékos emelése melleit a nehézipari termékek árai 15 százalékkal emelkedtek. így a nehézipar számos ágazata — amelyek korábban nem voltak rentábilisak -r- ,nyereségessé váltak. Ez azt jelenti, hogy a költségvetési kötelezettségek teljesítése után az érintett vállalatok korszerű ösztönzési alapot létesítenek. A szovjet közgazdászok elemzései megállapították azt is, hogy a reform végrehajtása ösztönözte és meggyorsította az ipar szerkezetének korszerűsödését, tehát a vegyipar, a szerszámgépipar, a finommechanika, az elektrotechnikai ipar gyorsított fejlődését — az ipar egészén belül. Megállapítható, hogy a gazdasági reform négy éve óta ezekben az iparágakban növekedett legerőteljesebben az ösztönzési alap és a termelékenységösztönzők és önállóság A legfontosabb további feladatokat (különböző szovjet gazdasági tanulmányok alapján) vázlatosan a következőkben lehetne összefoglalni: 1. Rendkívül fontos a reform kiteljesedése szempontjából, hogy az építőipart is átállítsák az új munkamódszerekre. (Az iparban a keresők 36 százaléka, az építőiparban 8 százaléka dolgozik). Ezen belül mindenekelőtt a beruházási építkezések tervezésének megjavítására van szükség: stabil tervekre, az építkezést vállalatok és szervezetek kezdeményezőképességének fokozására, az építési költségek és határidők csökkentésére. 2. A reform szellemének megfelelően fokozódik a hitel szerepe mind az üzemek mindennapos tevékenysége, mind pedig a beruházási építkezések szempontjából. A beruházások költségvetési finanszírozását nagymértékben hosszú lejáratú hitelekkel helyettesítették. Ezeket a hiteleket azonban a szovjet közgazdászok többsége szerint még nem használják ki megfelelő mértékben, s ezért ezek még nem játsszák teljes értékűen a nekik szánt gazdasági szerepet. 3. További tökéletesítésre szorul a gazdasági ösztönzők rend szere. A gazdasági reform során ebben a vonatkozásban lényeges változás következett be. Üzemi felmérések kimutatták, hogy azokban a szovjet nagyüzemekben, ahol széles körű jogokat kaptak az önálló bérgazdálkodásra és az anyagi ösztönzésre, a termelékenység átlag kétszer olyan gyorsan, a dolgozók bére pedig csaknem háromszor olyan gyorsan növekedett, mint azt tervezték. Hara nenkova szovjet közgazdász ta nulmányaiban azonban felhívla a figyelmet arra, hogy jelenleg az ösztönzési alapot még a vállalat számára megállapított béralap teljes összegének függvényeként kezelik. Ezért a vállalat nem érdekelt a béralap csökkenésében és a munkatermelékenység ennek megfelelő emeléséljen. Ez a vázlatos beszámoló is jelzi, hogy a szovjet gazdasági reform komplex folyamatában számos kiemelkedő eredmény született, s a szovjet közgazdászok kritikus szemmel, tárgyilagosan és felelősségteljesen vizsgálják a meglevő hiányosságok megszüntetésének, a további fejlődés meggyorsításának módozatait: G. B. Ivóvíz Kassán Elég gyakran előfordul KeletSzlovákia metropolisának la kónegyedeiben, hogy a lakások vízvezetékéből nem folyik a víz. Az eddigi vízforrások képtelenek ellátni a város számbelileg megkétszereződött lakosságát vízzel. Ezért fogtak hozzá újabb vízforrások, víztárolók létesítéséhez. Egyik ilyen épülő létesítmény a bukoycei víztároló, amely a közeli években hivatott megoldani a város ivóvízellátásának problémáját. A napokban Bukovcén, közvetlenül az építkezésen tájékoztatták az újságírókat a Bratislavai Vízépítő Vállalat sacai üzemének vezetői a víztároló építésének menetéről. Az építkezés 90 millió korona ráfordítást igénylő első részén 1971 júliusában végzik el a próbaüzemelést, s októberben másodpercenként közel 100 liter ivóvizet szolgáltat Kassa lakosságának. A második szakasz — a 23 millió köbméter vizet felfogó vízgyűjtő — 1974 decemberében készül el és csaknem 500 liter vizet ad másodpercenként a városnak. Jelenleg az építkezésen több olyan problémával küzdenek, ami késlelteti a munka menetét. Ezek közé tartozik a hiányos felkészülés, közel 180 dolgozó hiánya, az epítőanyag-ellátás fogyatékosságai stb. Több segítséget várnak az építők a felsőbb szervektől, elsősorban a Kassai Városi Nemzeti Bizottságtól. lik) A TREBISOVI CUKORGYÁR kör zetében lassan befejezéshez közeledik az idei cukorrépatermés be gyűjtése. A több mint 4600 hektáros területből már csupán nem egész 300 hektár vár begyűjtésre. A cukorgyár az eddig eltelt 47 nap alatt több mint 780 000 mázsa cukorrépát dolgozott fel, és 15 600 mázsa cukrot gyártott. EzenkfvUl csaknem 32 000 mázsa melaszt és több mint 1700 mázsa szárított répaszeletet állítottak elő takarmányozási célokra. —lk. JÁN AMOS KOMENSKÝRE, a modern pedagógia halhatatlan megteremtőjére emlékeznek szerte a világon. Komenský háromszáz évvel ezelőtt, 1670. november 15-én távozott az élők sorából. Ma ls tisztelettel és csodálattal hajtunk fejet a nagy gondolkodó személyisége előtt, aki egy embertelen világban, drámai változásokkal zsúfolt, viharterhes korban vallotta és hirdette: neveléssel is lehet társadalmat alakítani és fejleszteni. Valljuk Komenský eszméit és örökségét, mely szerint a nevelés és művelődés nem lehet öncélú, s nemcsak arra szolgál, hogy az embert megszépítse vagy életét könnyebbé, kényelmesebbé tegye. Az embernek azért kell művelődnie, hogy cselekedni tudjon — önmaga s az egész társadalom javára. Az évforduló, a népek tanítója halálának három évszázados jubileuma alkalmat ad arra, hogy fontolóra vegyük gondolatait, méltassuk munkásságát, értékeljük műveinek időszerűségét. mely tudásunknak ma is gazdag forrása. Komenskýt joggal tartják az els>ő olyan gondolkodónak, aki keresni kezdte a nevelés és az oktatás kérdéseinek a megoldását célzó korszerű elméleti és tudományos alapokat. Életművével ő vetette illeg a modern pedagógiai tudomány és a korszerű iskola alapjait. Műveiből és eszméiből indul ki, arra épít és abból merít a pedagógusok valamennyi nemzedéke — a jövő felé vezető úton. Komenský hagyatékát, fennkölt törekvéseit ifjúságunk eszmei, politikai és erkölcsi nevelésének a programja tartalmazza.. Nem véletlen, hogy éppen a marxizmus—leninizmus — mint a szocializmus és a kommunizmus felépítését hirdető társadalomtudomány — biztosította a lehetőségeket arra, hogy felszámoljuk a társadalmi igazságtalanságokat és megvalósítsuk a művelődés demokratizmusát, úgy, ahogyan azt a kiváló pedagógus megálmodta. KOMENSKÝ JELENTŐSÉGÉT és az egyetemes neveléstudományban betöltött szerepét hangsúlyozza az a tény, hogy az UNESCO, az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete — a jubileum alkalmából — az 1970-es évet a nevelés nemzetközi évévé nyilvánította. A nevelés és a művelődés nemzetközi éve — mely a nagy tanító nevéhez és jubileumához fűződik — lehetővé teszi, hogy elgondolkozzunk: miért időszerűek és tanulságosak napjainkban is Komenský eszméi, alkalmat ad arra, hogy felmérjük nevelésügyi helyzetünket s az összes tagállam kezdeményezze és ösztönözze azoknak a problémáknak a megoldását, amelyek a további fejlődéssel szorosan összefüggnek, és tegyenek erőfeszítéseket a nevelésügy anyagi forrásainak a mélyítésére, valamint a művelődés demokratizálására; utat mutat, miként fejlesszük a nevelés és oktatás tartalmát, mit módosítsunk rajta, hogy a művelődést az emberiesség, a demokrácia és a békés együttélés nemes gondolata hassa át, amelynek Komenský egész életét szentelte és amely életművét átszövi. A nevelésügy előtérbe állítása életbevágóan fontos és időszerű, mert a mennyiségi és minőségi növekedés ellenére az oktatásügy nemcsak a fejlődő, hanem az iparilag fejlett országokban is súlyos válságon megy át. Ezért nem csoda, ha az UNESCO — melynek célja a nevelésügy problémáinak az orvoslása — az 1970-es évet nemzetközi nevelési évvé nyilvánította, melynek kihirdetésekor René Maheu, a szervezet főigazgatója az alábbiakat mondotta: „Ez nem csupán ünneplés. Célja a tagállamok és a nemzetközi közösség cselekvő egységének összefogása a következők Megvalósítása érdekében: felmérjük a nevelés helyzetét a világban; figyelmünket a jelentősebb követelményekre fordítjuk a nevelés kiterjesztésében és javításában; növeljük a rendelkezésre álló anyagi eszközöket a nevelés érdekében, erősítjük a nemzetközi együttműködést. Mindenkit felkérek arra, hogy a nevelésügy mennyiségi és minőségi fejlesztésével tegye emlékezetessé ezt az esztendőt." A tudomány és a technika gyors ütemű fejlődése, a gyökeres gazdasági és társadalmi átalakulás ellenére még sok országban elmaradott a nevelésügy. A gazdasági, a politikai és a kulturális előrehaladás és az oktatásügy közt feszülő ellentmondások leküzdése, a nehézségek áthidalása érdekében a szervezet határozatokba foglalta a legfontosabb teendőket. Ezek a következők: a felnőttek közötti írástudatlanság felszámolása, a nők egyenjogúságának a biztosítása az oktatásban, a fejlődéshez szükséges szakemberek képzése, a középés felsőoktatás demokratizálása, a továbbtanulás biztosítása, az általános és szakképesítés alkalmazása korunk követelményeihez, a pedagógiai kutatások fejlesztése, valamint a pedagógusok képzése és továbbképzése. A TUDOMÁNYOS MŰSZAKI forradalom, a társadalmi előrehaladás egyre nagyobb igényeket és követelményeket támaszt az emberrel szemben. Ezért mindenekelőtt az oktatás demokratizálására és a ' nevelés tartalmának a módosítására kell törekednünk, hiszen nem elégedhetünk meg a múltban körvonalazott, a múlt szükségletei által meghatározott modellel. ,,A holnap' társadalmának munkásait nem készíthetjük fel tegnapi munkára!" Éppen ezért tarthatatlan, hogv a jövő szakembereit elmaradott körülmények között, korszerűtlen körülmények között oktassák és neveljék. A művelődés és a nevelés azonban nem korlátozódhat csak az iskoláskorra, nem fejeződhet be az iskola vagy az egyelem utolsó évfolyamának elvégzésével, hanem až ember egész életét át kell fognia, hiszen az élet szerves részévé vált. Ez azt jelenti, hogy mindenütt jelenlevő tevékenység, tehát nem felkészülés az életre, hanem állandó ismeretszer zö folyamat. A világot átfogó permanens nevelés megvalósítása érdekében szükséges az általános műveltséget nyújtó iskolák és az egyetemi okíatás összehangolása és egységesítése úgy, hogy mindez szervesen kapcsolódjék az iskolán kívüli neveléshez és a felnőttoktatáshoz. A felnőttek továbbképzését, az önművelődés problémáját még ma is gyakran csak periférikus jelenségnek tekintik, holott ez a folyamatos és .sokirányú művelődés fontos ré sze. A nemzetközi nevelési év irányelveinek végrehajtását számos rendezvény, tanulmány, értekezlet teszi lehetővé. Ennek (egyében több országban külön rádió és tv-műsorokat sugároznak, ismeretterjesztő filmeket készítenek, kiállításokat rendeznek, tanácskozásokat hívnak össze. Ilyen rendezvények színhelye volt hazánk területe is, ahol számos komeniológiai értekezlet mellett nagyobb felelősséggel foglalkoztak a felnőttoktatás problémáival és az általános nevelésügyi kérdésekkel. NEVELÉS ÉS MŰVELŐDÉS nemzetközi évének mérlegét még korai lenne elkészíteni, annyi azonban máris bizonyos, hogy a nevelésügy problémái ebben az évben a nemzetközi érdeklődés előterébe kerültek, s a megnövekedett érdeklődés alapján remélni lehet, hogy előrehaladnak a legégetőbb pedagógiai problémák elvi tisztázásában is. A nemzetközi nevelési év célja is végeredményben ez, hogy minden lehetséges erőforrást mozgósítva — egy műveltebb és képzettebb közösség formálása érdekében — a sürgető követelmények kielégíté* sén munkálkodjanak. Komenský hagyatéka is erre kötelezi TOLGYESSY MARJA A-: Uzbág SZSZK a Szovjetunió legfőbb gyaputszállítója. A „fehér aranyat" nagy teljesítményű gépek segítségével takarítják be. (ČSTK — APN)