Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-14 / 271. szám, szombat

TUDÓSÍTÓINK ÍRJÁK KÉT ÚJ Mihálik István - Szigeti Endre: Fejezetek a marxista—leninista közgazdaságtan történetéből A szerzők e műben a marxis­ta—leninista politikai gazdaság­tan főbb fejezeteit ismertetik. Áttekintést nyújtanak a marxiz­mus történelmi előzményeiről, fejlődéséről, a reakciós ideoló­giák elleni harcáról. A mintegy 400 oldalas kötet a főbb mozzanatok kiemelésével vázolja azt a folyamatot, amely­ben Marx, Engels és Lenin néze­tei kialakultak. Közben megis­mertet az utópikus szocializmus­sal, és számos, a marxizmus­leninizmust megelőző, illetve ez­zel szembenálló nézettel. A szer­zők az elemzést Lenin munkás­ságának ismertetésével fejezik be. Kifejtési módjuk az anyag természetétől függően változik. Marx és Engels nézeteit főleg időrendben, egymást követő műveik alapján mutatják be. Leninnel kapcsolatban viszont a tematikus tárgyalási módot kö­vetik. A mű áttekinti a klasszikusok szinte valamennyi jelentősebb munkáját. Értékelése átfogó jellegű. Tulajdonképpen az egyetemi oktatás elősegítésére készült, gazdag tényanyaga ázonban nemcsak a diákságnak, hanem a szakembereknek is és általában mindenkinek sokat mond. A szerzők kötetükben azt a konklúziót vonják le, hogy a századforduló forradalmárai kö­zül Lenin értette meg a legjob­6an a történelem által napi­rendre tűzött feladatokat. Tu­dományos tevékenysége elsza­kíthatatlanul kapcsolódott a forradalmi harc követelményei­hez. Mindig azokkal u kérdé­sekkel foglalkozott, amelyek a forradalmi munkásmozgalom­ban előtérbe kerültek. Lenin határozottan fellépett azok el­ten, akik a marxizmust az élet­től, a gyakorlattól elszakított, holt és megmerevedett tételek gyűjteményének tekintették. Gyakran ismételte, hogy a mar­xizmus nem dogma, hanem a cselekmény vezérvonala. Tani­KÖNYV tásának igazát az élet igazolta. Lenin nemcsak elméletileg tárta fel az új társadalom meg­valósításához vezető utat, ha­nem gyakorlatilag is hozzáfo­gott az új társadalom építésé­hez. A Szovjetunió sikerei az építőmunkában, a szocialista vi­lágrendszer léte és fejlődése, a kommunista és nemzeti felsza­badító mozgalom növekedése és erősödése, megannyi bizo­nyítéka a marxizmus—leniniz­mus igazának. A négy fejezetből álló érté­kes munkát gazdag névmutató egészíti ki és teszi teljessé. (Kossuth Könyvkiadó, 1970.) Stark Antal: Műszaki haladás és gazdasági struktúra E kötet korszakunk egyik jel­lemző sajátosságával, a tudo­mányos-technlkai forradalom­mal és ennek hatásával foglal­kozik. Az általános sajátossá­gok rövid összefoglalása mel­lett speciális kérdéseket állít vizsgálódása középpontjába. Tárgyalja a technikai haladás és a gazdasági struktúra válto­zásának összefüggéseit, s a szo­ros értelemben vett ágazati struktúra mellett elemzi n gnz­dasági élet egyéb szervezeti változásait. Külön fejezetben foglalkozik a kutató-fejlesztő tevékenységgel, mint a tudomá­nyos-technikai forradalom érvé­nyesülésének elsődleges felté­telével, majd összegezi a gaz­dasági fejlődés fő irányait. Töb­bek között elmondja, hogy a világ népességének száma az utóbbi években soha nem ta­pasztalt ütemben nőtt. A Főid lakossága 1955-ben még csak 2,7 milliárd fő, 1968-ban viszont már csaknem 3,5 milliárd. Ti­zenhárom év alatt a 800 millió tőt kitevő növekedés óriási, évi átlagban mintegy 7 százalékos ütemnek felel meg. Ha a né­pesség számának növekedése továbbra is ilyen méretű lesz, akkor az ezredforduló idejére; mintegy 7 milliárdan élünk majd a Földön. Az ezredfordu lóig néhány évünk még van ar­ra, hogy felkészüljünk a lét­fenntartás növekvő igényeinek mind teljesebb kielégítésére, de már most nyilvánvaló, hogy ez csak a folytonosan korszerűsö­dő termelési technikával oldha­tó meg. A tudományos-technikai for­radalom a társadalmi viszo­nyoktól függetlenül hat a gaz­daságra. A szocialista társada­lom azonban képes ezt a ha­tást felmérni és irányítani, ké­pes megteremteni a technikai haladás optimális feltételeit, flyen optimális feltétel a gaz­daság irányítási rendszerének tökéletesítése, a szocialista tu dat továbbfejlesztése, gazdaság­fejlesztésünk irányának gondos kimunkálása. A Műszaki haladás és gazda­sági struktúra című kötet vi­szonylag sok adatot tartalmazó, tudományos igényű mű. Világos és közérthető stílusa révén azonban kézikönyve, hasznos olvasmánya lehet mindazoknak, akik e téma iránt behatóbban érdeklődnek. (Kossuth Könyv­kiadó, 1970.) BALAZS BÉLA Az NOSZF 53. évfordulójának, valamint a CSKP közelgő fél év százados jubileumának ünnepségei alkalmából az SZLKP kassa vidéki járási bizottsága találkozót szerve zett tegnap a járás érdemes kom munistáival. Az elnökség tagjai a több inint harminc régi kommu nistával együtt először megkoszu rilzták a szovjet hősök dargói em­lékművét, majd Vysná Kamenicára mentek, ahol az érdemes kommu DUNASZERDAHELYEN a nép­művelési otthon népdalhang­versenyt hirdetett. Az elődöntő­ket Somorján, Dunaszerdahe­lyen és Nagymegyeren tartják meg. Minden résztvevő három népdalt fog elénekelni a zsűri előtt. A soinorjai KAI pionírjai már beneveztek erre a verseny­re. Kimer Károlvné SZENCEN nem egy idegen ér­deklődését keltette fel már a középiskolában a folyosóra ki­függesztett fényképfelvételek sokasága. Simon Ferenc tanár vezetésével 20 tagú fotókör mű­ködik az iskolában. Az ifjú fotó­sok sikerrel szerepeltek már több kiállításon is. Legutóbb Prágában az Ady Endre klub kiállításán. Blahó Julianna nisták elbeszélgettek a járási párt bizottság elnökségi tagjaital. Az érdemes kommunisták felelevenl tették a munkásmozgtlomban és a pártmunkában kifejtett tevékeny­séget. Mindannyian kifejezésre jut­tatták, hogy erejükhöz mérten a jövőben is támogatni fogják a já­rási pártbizottságot a marxi—leni­ni pártpolitika megvalósításában. lik) ZSELlZEN az új lakótelepen megkezdték a környék rende­zését. Lebontják a régi — több­nyire deszkából készült — ga­rázsokat. 28 új garázs építésébe kezdtek. A lakónegyed család­jait csak egyetlen tény nyugta­lanítja: a lassan épülő élelmi­szerüzlet. Nyustyin Ferenc FÜLEKEN a lányok is szeretnek sportolni. A KAI sportkörének leányai Futó Júlia tanárnő ve­zetésével csütörtökönként rend­szeres edzéseket tartanak, mert a kosárlabdázás körzeti verse­nyén esélyeseknek számítanak. Geri Magdolna ZSARNÁN a Vöröskereszt helyi szervezete jól működik. Leg­utóbb a Magyarbödön tartott já­rási versenyen az elsők között végeztek. A szervezetet 4 öt—öt tagból álló csoport képviselte, akiket dr. Jancó 63 órás tanfo­lyamon készített fel a verseny­re. Farkas Rózsa ERSEKÜJVÁRON a vízvezeték árkának ásásánál a CSEMADOK épülete alatt, az egykori „Bécsi­kapu" helyén kazamatát fedez­tek fel. Az ifjúsági klub tagjai rendbehozták a kazamatába ve­hető lejáratot és szellőző rést vágtak. Most azon munkálkod­nak, hogy klubhelyiséget, török­és kurucszobát rendezzenek benne. Újvári Győző NAGYMEGYEREN a városfej­lesztés keretében 3 millió koro­nás beruházással újjáépítik és portalanítják az utcákat. Üj asz­faltburkolatot kapott a Februá­ri Győzelem, a Rózsa- ós a Gor­kij utca 2 km hosszúságban. Az útburkoló munkákat a Dopro­stav nemzeti vállalat nyitrai részlege végzi. Kocsis Katalin SOMORJÁN az utolsó évtizedben 429 állami és szövetkezeti lakás­egységet, és 221 családi házat építettek. Ez maga egy kisebb város. Most közművesítenek, építik a víztornyot is. Méri Mihály Hi-atisia.ahan a Trávniky lakótelepen a Magasépítő Vállalat kötlek tivája paliklinikát épít. Az épületben fogászati rendelő, ideggyógyá szat, bőrgyógyászati és nőgyógyászati osztály lesz. (Felvétel: S. Petrák — ČSTK) Régi kommunisták találkozója Irta: ZBYCH ANDRZEJ 5. A zseblámpa vakító fénycsóvája a felhúzott lábakkal alvó ember szemébe világított, fakubovszkij fényképet vett elő, amelyen ugyanilyen testhelyzet­ben egy ugyancsak alvó ember volt lát­ható. — Kicsit magasabbra a lábakat — mondta társának, akivel együtt léptek a szobába. S mig amaz jegyzett vala­mit kis füzetébe, többször az alvó sze­mébe világított- Erre az imént még összehúzódott ember felugrott, és a szeme elé emelte kezét. Az ezredes mellett álló férfi mint­ha csak ezt várta volna, németül rá­kiáltott: — Name? — Hans Kloss — vágta rá amaz. — Geboren? — vagyis „született?" — Ezerkilencszáztizenkilenc október öt, Klájped. Apám Hans Kloss földbir­tokos, anyám Emilia von Wersecker. fakubovszkij a kapcsolóhoz lépett, felkattintotta. — Elég volt — szólt a kérdezőhöz, majd a felriasztott férfihoz: — Hogy vagy Sztáska? Remélem nem harag­szol az éjszakai vizitért? — Ugyan, mondta Sztásek. — Hoz­zászoktam már, hogy itt nem kényez­tetik el az embert. — El kell feledned, előreláthatólag nagyon hosszú időre el kell feledned, hogy valaha is Sztaniszláv Moczulszkl voltál — mondta az ismeretlen, aki pol­gári életében pszichológus volt, s a három hónappal ezelőtt kitört szovjet­német háború óta ennek az eldugott völgyben berendezett furcsa tábornak a vezetője volt. Nem is tanintézet, hanem egy minden részletében tökéletes kis német város volt ez, ahová ha ejtőernyővel ejtené­nek be valakit éjszaka, az egyetlen pil­lanatig sem kételkedne abban, hogy a Harmadik Birodalom szívébe került. A fehér falú, piros cseréptetős házakon német utcanevek. Nem hiányzott természetesen a Her­mann Göring Strasse és az Adolf Hit­ler Platz sem. A söröző melletti újságárusnál erede­ti német napilapokat árultak — mind­össze 5—6 napos késéssel — a söröző­ben csinos „germán lányok" mérték az eredeti német sört, s olykor-olykor a fúvósbanda is rázendített a „nélkü­lözhetetlen" német dalokra. A városka lakói napi 8—10 órán át előadásokat hallgattak — természetesen német nyelven — a német katonai szolgálati szabályokról, a postai előírá­sokról, és nap mint nap megismerked­tek a legújabb német hadijelentésekkel, az életbeléptetett különleges rendele­tekkel, vagyis mindazzal, ami az „anya­ország" életére, hétköznapjaira jellem zö volt, s amit egy igazi übermensch­nek tudnia kell a birodalomról. Az előbbihez hasonló éjszakai felri­asztások is rendszeresek és módszere­sek. A tananyaghoz a brutalitás is hoz­zátartozik, természetesen olyan fokon, ahogyan azt az átlagnémet képes vagy kénytelen manapság gyakorolni. Előfor­dul, hogy napi feladatként ököllel kell verni egy „kommunista partizánt", s ezt a szerepet is temészetesen maguk vállalják magukra. Mert hozzá kell ed­ződni sok mindenhez, ha azt akarják, hogy eredményesen, minél nagyobb biztonsággal végezhessék veszélyes fel­adatukat az elleniég hátában. Olyanok persze nagyon kevesen vol­tak — ha voltak egyáltalán —, mint Sztásek, akinek nem egy átlagnémet figurát kellett alakítani, hanem olyan valakit, akit nagyon sokan ismernek odaát, s akinek mérhetetlenül sok em­léke van, amelyekre a legváratlanabb helyzetekben is emlékezni ícell. — Hogy érzi magát? — érdeklődött Sztásek Hans felől. — Gondolkodik. Biztosan azon töri a fejét, hogy mit akarunk tőle — mond­ta az ezredes, aztán Sztásek fejére tet­te a kezét: — Mutasd a nyakad. Hogy néz ki a forradás. Ez a forradás három kiváló moszkvai sebészprofesszor műve volt. Sztásek lehajtotta a fejét, és a két érdeklődő alaposan szemügyre vette a jobb fül feletti sebhelyet, amelyet Kloss kölyökkorában szerzett amikor lovaglás közben megsérült. — Remek! — csettintett ujjaival ja kubovszklj, s Hans, azazhogy Sztásek gunyorosan jegyezte meg: — jól megnézték Klosst? Másutt mái­nem kell vagdalni? Nevettek, itt ritka volt az ilyen pil­lanat. A kiképzési idő alatt ritkán ne­vettek. Most muszáj volt. Az ezredes, mintha csak imént ki nem mondott tréfát folytatná, megkérdezte: — Hogy állsz a lövéssel? — Megnézné? — kérdezte Kloss, s már nyúlt is pisztolyáért, hogy indul­janak a lőterembe. Átvágtak az udvaron. A tágas térsé­get apró patak szelte át, a nyírfából készült hidacska pallói megreccsentek a csizmák alatt. Virradt. — Gyújtsak villanyt? — kérdezte a pszichológus. — Megpróbálom így, félhomályban — válaszolta Sztásek. Nagyon szerette volna, ha a löprőba jól sikerül. Éppen ezért begyakorlott mozdulattál — kapásból tüzelt. — Három tizes, egy nyolcas, kettő hét és nyolc között s egy ötös — mondta fakubovszkij, majd Sztásek vál­lára tette a kezét. — Ne bosszankodj. Ez a próba fél percig sem tartott, a hét lövésből hat így is halálos volt. A pszichológus karon fogta őket: — Gyertek, a szamovárt előkészítet­tem. Isztok még egy jó forró teát, aztán — fordult Klosshoz — menjetek és jár­jatok szerencsével. — Igaz is — nézett az órára fakubov­szkij —, egy óra múlva a repülőtéren kell lennünk. Néhány napig még — for­dult Sztásekhez — figyelni fogod a másik énedet, s aztán Kloss elindul. — Ö, a jóságos Hilda néni, hogy meg­lepődik majd. Es a három kisasszony. De a legjobban Edít, a szépséges Edit, akinek olyan sok szépet suttogtam a fülébe tizenöt éves fejjel — ábrándo­zott Kloss, s egy pillanatra jakubon­szkijt is meglepte ez a természetes öröm, ez az őszinte ábrándozás. — Szóval minden rendben? — kér­dezte Klosst. — Minden. Akarja hallani Hilda néni összes betegségét, amelyek az elmúlt évtizedekben kínozták. Na, persze a esőz áll az első helyen. Ezt szegény anyám odahaza is emlegette sokszor, mert Hilda volt a legkedvesebb nővé­re. — így, rövidre nyírt hajjal pontosan olyan vagy, mint az a másik. Talán esak az emlékezőtehetséged frissebb. Vigyázz! A szerep, amelyet kaptál, az úgynevezett „nagy szerep". Egyedülál lóan nagy alakítás. Elhallgattak• Jakubovszkij alaposan szemügyre vette az előtte két-három lépésnyi távolságban haladó embert. Hirtelen valami apai aggodalom, test­véri féltés ébredt benne. Mi lesz Sztá­sekkal, ha ők már nem lesznek mel­lette? Ha minden tréning ellenére rá­rontanak a legképtelenebb helyzetek, ha mégsem tudtak meg elegendőt ar­ról a Klossról? Sokszor egyetlen má­sodpercnyi késedelem árulója lehet az ügynek. igaz — szőtte tovább a gondolato­kat —, a háború áldozatokat kíván, de mégis: más elvtársakkal körülvéve har­colni a fronton, s más egyedül a mil­liónyi ellenség között. Titkolva érzel­meinket, örömeinket és fájdalmainkat, és emberfeletti erővel gúzsba kötni még az álmainkat is. Mert Klossnak még álmodnia sem szabad, amíg feladatát teljesíti. Megnyújtotta lépteit, hogy utolérje Sztáseket. Valamit feltétlenül monda­ni akart neki útravalóul. Valamit, amit Sztásek éppen olyan szívszorongva várt évek óta, mint ő maga. — Amit most mondok, az még Sztá seknek szól — fogta meg a fiú vállát. — Londonban befejeződtek a tárgyalá­sok Majszkij nagykövet és Szikovszkij miniszterelnök között. Szikovszkij a közeljövőben Moszkvába látogat, hogy közvetlenül Sztálinnal beszélje meg a lengyel ellenállás helyzetét. — Emlékszik még az ígéretére? — fordult Sztásek az ezredeshez. fFolytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents