Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-13 / 270. szám, péntek

Kapunyitás a tükörteremben Szovjet könyvek Október meghozta a rendszeres kamaraesték kezdetét is a bratislavai Prímáspalota atmoszférateremtő intim tükörtermében. Szerencsés újítás — legalább is a pillanatnyi kezdeti jelek szerint — a gyéren látogatott vasárnapi matinék megszüntetése és az új évadban a kamararendezvények részére a kedd esték végérvényesítése. Nagyon jóleső érzés volt látni, hogy első vendégünk, a francia Francé C 1 i d a t a nyitóestén telt padsorok előtt zongorázott. Francé Clidat — az 1956-os Liszt Ferenc verseny értékes helyezettje — már régi ismerősünk, hiszen filharmonikusainkkal már nem egy zongoraversenyt szólaltatott meg, mindig stílushű és atmoszférát teremtő előadásban. Mostani szólóestjének műsora két „párizsi" szerzőnek, a hajdani két jó barátnak, Chopin és Liszt zenéjének volt szentelve. Először a lengyel mester a „zongora poétájá"-nak müveiből hallottunk egy szépen összeállított sorozatot. A két füzetnyi „Etűdökéből — melynek első sorozata éppen Lisztnek van dedikálva — hatot játszott el Clidat, köztük a híres „Feketebillentyűs" és „Forradalmi" etűdöket is. Aztán a legpoetikusabb „Noktürn" a Desz-dur következett, majd végezetül a nagy X b-moll mű, mely harmadik tétele alapján joggal viseli a „Gyászindulós szonáta" elnevezést. Az elmúlt két-három évtized Chopin-müveinek tolmácsolásában ugyancsak végletesen kitágította a „Chopin-stílus" halárait, melynek egyik pólusa az érzelmet érzelgősségre felcserélt parfümös stílus, a másik pedig éppen az érzelmet fékező és az észt előtérbe helyező reális felfogás, mely mindkét esetben egyaránt kívül esik Chopin igazi világától. Nos, Clidat szerencsére nem tartozik ezek közé, mert tolmácsolása az ideális középúton halad. Csillog, ahol kell az etűdökben, poetikusan álmodozó az éjszaka zenéjében, drámaian nagyszabású és mély a szonátában. Szünet után Liszt öt műve volt műsoron. A „Zarándok évek" sorozat első füzetéből a nagyszabású „Vihar" és a romantikusan tájfestő „Genfi harangok", majd pedig a „Mefisztó valcer"-ek sorából a ritkán játszott második, mely kifinomult és igényes stílusérzékre vall. Végezetül pedig két „Rapszódia", a 7-es és a 8-as zárta a műsort, melyből egy is elég lett volna. Francé Clidat vérbeli romantikus, de mindenkor mértéktartó, tisztán pergő futamai és dübörgő oktáv menetei szuverén technikára vallanak s így Liszt játéka igazán ragyogó volt, amire a zseniálisan tolmácsolt „Rigoletto — parafrázis" tette fel a koronát. De hogy Clidat nem csak csillogni tud, azt ugyancsak a ráadásként játszott „Consolations" — „Vigasztalások" egyik darabja bizonyította ragyogóan. Ez után az igényes műsor és élvezetesen szép este után pontosan egy hétre, egy drezdai hegedű—zongora szonáta párt köszöntöttünk Gustáv Schmehl és Günter Kootz személyében. Műsorukkal Beethoven szellemének hódoltak s a tíz — e két hangszer kombinációjára írott szonátából hármat adtak elő. Dicséretükre legyen mondva, hogy legalább is kettő a ritkábban hallottak közül való volt. FRANCÉ CLIDAT Érdekes profilja a beethoveni életműnek, hogy a hegedű- és zongora közös szerepeltetése csupán az alacsonyabb ópusz számok, tehát a fiatal komponista alkotásai között szerepel. Továbbá az is érdekessége ennek a kamarazenei műfajnak, hogy színvonal és igényesség tekintetében sem áll ugyanazon a magas szinten, mint a velük egyidős zongoraszonáták. Ennek a jelenségnek oka pedig abban gyökerezik, hogy ezek a művek főleg alkalmi szerzemények, melyeket hegedűs barátaival társulva közösen adott elő, vagy pedig főúri megrendelésre készültek. A műsor nyitó száma az op. 23-as szonáta volt, melynek a búskomorság és szenvedélyes fájdalom kifejezésére oly alkalmas hangnem, az a-moll adja meg az alaptónusát. Aztán a Miklós cárnak ajánlott op. 30. — jellegben és hangulatban oly eltérő három testvér közül a harmadik G-dur és a második — a híres c-moll került előadásra, mely a duoszonáták vonulatának kiemelkedő csúcsa. A hegedű—zongora szonáták megszólaltatásánál nagy általánosságban az a jelenség szokott előállni, hogy egy jó hegedűs mellett egy középszerűbb zongorista szerepel — inkább kísérőként, mint egyenrangú partnerként. Ez azonban helytelen prakszis, mert a duoszonátáknak éppen az a lényege, hogy mindkét hangszer egyenrangú félként szerepel. Vendégeinknél is meg volt PZ a nemkívánatos eltolódás, de meglepően ellenkező erőviszonyok alakultak ki s a mérleg határozottan a zongora oldalára billent. Günter Kootz, aki a hatvanas évek elején már járt nálunk, nagyon jó benyomást keltett a zongoránál Beethoven szellemében fogant kifejező, markánsan és tömör játékával. Gustáv Schmahl stílusbeli felfogása is hasonló forrásból táplálkozik, de kifejező erőben sajnos, már nem képes követni társát. Továbbá hangszerének kicsi, színtelen tompa hangja, nagyon szürke szabott határok közé szorított dinamikája voltak azok a korlátok, amelyek gátolták abban, hogy az ideális egyensúly kialakuljon. VARGA JÓZSEF A Csehszlovák—Szovjet Barátság Hónapja, valamint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 53. évfordulója alkalmából a Madách Könyvkiadó a Slovenská kniha bratislavai, dunaszerdahelyi és komáromi könyvesboltjaival karöltve megrendezte a Szovjet Könyvek Kiállítását, mely november 30-ig tart. A gazdag szovjet irodalomból ez alkalommal különösen az alábbi köteteket ajánljuk az érdeklődők figyelmébe: Buldakov: A Mester és Margarita A könyv modern szatíra, amely a mai kor emberének problémáira keresi a választ: mi a mértéke a jónak és a rossznak azoknál, akiknek kezében összpontosul a hatalom. Buldakov regényének óriási sikere van világszerte. Nyugaton és Keleten egyre több fordításban jelenik meg. Fedoszejev: Elet a tajgán Fedoszejev expedíciójának célja egy szinte ismeretlen világ tudományos felmérése. Beszámolóját az teszi vonzóvá és olvasmányossá, hogy bemutatja a köznapi életet is; olvasója szinte részesévé válik a természettel vívott harcnak, megismeri Szibéria páratlan szépségeit, az ott élő embereket, szokásaikat, sajátos érzelmi életüket. Naszibov: „Labirintus-akció" A regény korunk legnagyobb történelmi bűntényéből meríti anyagát. Betekintést enged a náci hadigépezet háborús készülődéseibe, az ígért csodafegyver kikísérletezésébe, abba az óriási küzdelembe, melyet a német kommunisták, antifasiszta ellenállók, hadifoglyok és a regény főhőse, Karcov szovjet hajóorvos, folytattak, hogy a nácik terveit meghiúsítsák. Smelev—Vosztokuv: Nyílt kártyával A könyv „Az ügynök utolsó tévedése" című regénynek a folytatása, de az első rész ismerete nélkül is érthető és élvezhető. Izgalmas, érdekfeszítő történet a szovjet kémelhárítás és a kémközpont párharcáról, amely a kémhálózat felgöngyölítésével végződik. Természetesen az ismertetett kiadványokon túl is rengeteg érdekesség található még a kiállításokon mind a régi orosz, mind a szovjet irodalomból Tolsztoj, Dosztojevszkij regényeitől kezdve Csehov, Gorkij, Majakovszkij művein keresztül Solohovig és a legfiatalabb szerzőkig. MEGEMLÉKEZTEK AZ OKTÓBERI FORRADALOM ÉVFORDULÓJÁRÓL A losonci seprűgyár dolgozói a napokban bensőséges összejövetelen emlékeztek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 53. évfordulójáról. A gyűlést, melyen méltatták a Nagy Október, valamint a csehszlovák és szovjet barátság jelentőségét, sikerült kulturális műsor követte. (k. b.) A SZOVJETUNIÓ ÁLLAMI AKADÉMIAI OROSZ ÉNEKKARA BRATISIAVÁBAN Az Állami Akadémiai Orosz Énekkar vendégszereplése hangversenyéletünk legszebb „daloseseménye" volt. A szovjet kultúra napjainak keretében rendezett ünnepi esten Eugen Suchoň mester köszöntötte meleg baráti szavakkal a szovjet vendégeket, és mindenekelőtt az együttes művészeti vezetőjét és karnagyát, Alekszander Szvjesnyikov professzort. A bevezetőt Eva Chalupová mondta el frissen, kedvesen, az egyes műsorszámokat is ő konferálta. A szovjet dalegyüttes különleges rangot képvisel. Hangversenyükön a kóruséneklés érdekes irányával találkoztunk. Manapság nemegyszer hallunk érzelmileg szűk keretek közé fogott, aránylag dinamikátlan éneklést, némelyik kórus talán a modern előadásmód igényelnek akar ezzel eleget tenni. Ezzel szemben a szovjet énekkar minden belső korlátozás nélkül, nyíltan vállalja az érzelmeket, sőt az érzelmességet is, ami rendkívül életteli hangzást eredményez. Sokszínűen árnyalt művészet ez, gyöngéd és emellett erőteljes, hiánytalan tartalmi és zenei egyensúlyban. Egyébként épp az a bizonyos „érzelmes hangvétel" különösen megkapó, ez az álmatag, lírai pianohangzás és a lassan, mintegy a távolban elhaló hangkicsengés a karéneklésben ritka tünemény. Mindez pedig Szvjesnyikov professzor fáradhatatlan munkásságának érdeme. A 80 esztendős karmester korát meghazudtoló fürgeséggel lépett a hangversenydobogőra és töretlen művészi erővel vezette énekkarát. Szvjesnyikov professzor szerény, mint az igazán nagyok. Kiváló zenészerények egyesülnek benne. Nagyszerű karvezető, még jobb pedagógus, és tapasztalt, széles látókörű muzsikus. Együttese igényes műsorral KETTŐ A SOK KOZUL A szovjet kultúra napjaiban hazánkban tartózkodó szovjet művészek mindkét köztársaság 56 városában mutatkoznak be közönségünknek. Megismerkedhetünk a Szovjetunió kiváló tánc- és énekegyütteseivel, megtekinthetjük a legkiválóbb szovjet filmeket, a kiállítás keretében pedig a legértékesebb művészi alkotásokat. Természetesen az egyénien fellépő művészekben, szólistákban sincs hiány. Leonid Kogun hegedűművésszel, Rudolf Kerer zongoraművésszel közönségünk többsége — ha nem is találkozhat személyesen, művészi teljesítményüket gramafónlemez útján vagy a rádióban, esetleg a televízióban nem egyszer élvezhette már. Ezekben a napokban mindkét művésszel személyesen is találkozhatunk. Noha a Szovjetunió kiváló zeneiskolai és konzervatóriumai nem egy világhírű hegedűművészt nevelt fel — elsősorban Dávid Ojsztrachot a világ egyik legnagyobb ma élő hegedűművészét kétségtelen, hogy a nyomdokaiban haladó Leonid Kogan nem csupán tanítványa mestere, de sokkal több ennél. A szakemberek szerint Kogan Ojsztrach életművének a folytatója. Művészetében ugyanis mind az megtalálható ami a legkiválóbb mestereket jellemzi. Kitűnő technikájával, mély érzéseivel és elsőrendű kifejezésmódjával, de nem utolsó sorban gazdag műsorával is megérdemelten foglalja el helyét a világhírű hegedűművészek között. Leonid Kogan 1924-ben Dnyepropetrovszkban született. Már mint egészen kis fiú rajongott a zenéért, és szenvedélyesen pengette hegedűje húrjait. Prágában • először 1947-ben lépett fel és hogy tehetsége már akkor is nyilvánvaló volt, azt az bizonyítja a legjobban, hogy a fővárosunkban éppen megrendezett nemzetközi diák- és ifjúsági fesztivál versenyének első díját érdemelte ki. Néhány évvel később, 1951-ben a brüsszeli nemzetközi hegedűverseny győzteseként ünnepelték, ettől az időtől kezdve a babérkoszorúk nem kerülik el házatáját... Rudolf Kerert, a kitűnő zongoraművészt ma már nemcsak hazájában, de szerte Európában jól ismerik és nagyra becsülik. 1961-ben az össz-szovjet fesztiválon aratta legátütőbb sikerét, amikor korára és zenei múltjára való tekintettel kivételt tettek vele, hogy részt vehessen a fesztivál versenyén. A nagy honvédő[ háború elején a tbiliszi konzervatórium tanulója volt. Ám Kerer tehetsége rendkívül sokoldalú és ami a legérdekesebb, mert a nagy zenészeknél ritkaság számba megy, nemcsak a zenében tűnt ki, hanem a matematikában is, mely gyermekkora óta vesszőparipája volt. Ezért végezte el előbb a pedagógiai intézetet, ahol azután hat éven keresztül osztotta meg tanítványaival matematikai ismereteit. Ám örök szerelme, a zongora végül is győzedelmeskedett. Ma a taskenti konzervatórium zenetanára. —km— IRODALMI PALYAZAT a CSKP megalakulása 50. évfordulója alkalmából Az SZSZK Művelődésügyi Minisztériuma, a CSSZBSZ Szlovákiai Központi Bizottsága és a Szlovák Írószövetség a CSKP megalakulásának 50. évfordulója alkalmából irodalmi pályázatot hirdet. A jeligés pályázaton a köztársaság minden polgára részt vehet. A pályázók kötetlen terjedelmű, eredeti munkával: szépprózával (regény, novella, elbeszélés-gyűjtemény), műköltészettel (poéma, verseskötet), emlékiratokkal, ismeretterjesztő-népszerűsítő munkával és történelmi művekkel, színművekkel, rádió- és tévé-játékokkal, gyermek- és ifjúsági irodalmi termékekkel pályázhatnak. Az irodalmi pályázat témája: A csehszlovák—szovjet kapcsolatok a CSKP történetében. A bíráló bizottság az egyes kategóriákban 15 000 koronától 5000 koronáig terjedő pénzjutalmat ítélhet oda. A pályázatra csak olyan munka küldhető be, mely még nyomtatásban nem jelent meg, vagy még más pályázaton nem szerepelt. A pályamunkákat — jeligés levél kíséretében — két gépelt példányban 1971. május l-ig a következő címre kell beküldeni: Sekretariát literárnej súfaže pri SÚV ZČSSP Bratislava, Rooseveltovo nám. č. 4. A verseny eredményét 1971. június 30-án teszi közzé. lépett a közönség elé

4 Nehéz volna produkciójukat rangsorolni. De mindenképp külön említést kíván Rogyion Scsedrin A. Tvardovszkij háborús verseire komponált négy kórustételének megragadó tolmácsolása. Glinka, Csajkovszkij, Muszorgszkij, Espaj, Szalmanov, Tanejev, Hrennyikov, Rahmanyinov dalok ... hosszú volna a műsorszámokat mind felsorolni. Tény, hogy a kórus széles kifejezési skálája minden hangulatra, zenei gondolatra, érzelmi rezdülésre megtalálta a kellő hangszínt, előadásmódot. Szólistáik is kitűnőek. A népzenei feldolgozások humoros, ízes előadása külön örömet szerzett. A szovjet vendégek szebbnél szebb ráadásokkal köszönték meg a közönség viharos ünneplését és tetszésnyilvánítását. HAVAS MÁRTA XI. Tóthpál Gyula felvétele