Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-13 / 270. szám, péntek

NAPIRENDEN: Nagy mulasztás pótlása # Az eszmei nevelést is az alapoknál kell kezdeni # Ki a „fiatal párttag"? # A pártoktatás nem termelési értekezlet # Hová nyúlnak vissza az eszmei zűrzavar gyökerei? # A tagsági gyűlés és az aktivitás FEHÉR BOT ÉS HUMANIZMUS A

közép-szlovákiai kerületi pártbizottságon a pártoktatási rendszer szervezésével megbízott dolgozóval, Rudolf Weiss elvtárssal beszélgetünk. Témánk a pártélet egyik legidőszerűbb kérdése: az újjáalakuló pártoktatási rendszer problémái. Lényegében arról van szó, milyenné alakult az utóbbi fél évtizedben a pártoktatási rendszer, miért, s milyenné akarjuk átformálni. Weiss elvtárs egy jellemző példát mond el: Az egyik falusi pártszervezet megszüntette a mezőgazdaság ökonómiájával foglalkozó pártoktatási csoportot és átépítette „Népi Egyetemmé" a mezőgazdasági mütíelettervezésről és gazdasági gyakorlatról. Tartalmilag ezt az oktatást a Szocialista Akadémia illetékes szakosztályára bízták, tehát pártonkívüli intézményre. Igaz, a szakmai képzés tekintetében ez a gyakorlati kérdésekhez való közelebbjutást eredményezte. De, és ez a lényeg, gyakorlatilag ezzel megszüntették a pártoktatást és szakmai oktatassal helyettesítették; az eszfnei nevetés egyszerűen megszűnt. — A pártszervezetekben az utóbbi' 5—& évben erős* eltolódás volt tapasztalható az úgynevezett magasabb oktatási formák javára. Ez igen helyes jelenségnek tűnt-, mert formálisan a párttagság egyre növekvő eszmei színvonaláról tanúskódolt. Az alaposabb elemzés azonban kimutatja, hogy ez cs-ak a látszat. A pártoktatási körök átszervezése még nem jelent magasabb eszmei színvonalat. Sőt, ellenkezőleg: kitűnt, hogy a magasabb oktatási forma elszaporodása lényegében az eszmei nevelés alapjainak átugrását jelentette. Kerületi szervezetünkben a párttagság 46,8 százaléka tíz évnél rövidebb ideje tagja a pártnak. És éppen akkor, amikor ezek az újonnan felvett párttagok tevékenyen bekapcsolódtak a pártoktatásba, ez már áttért az eszmei alapismeretek, a marxizmus—leninizmus alapjainak oktatásától a gyakorlati kérdések tanítására. Ez helyes is, csakhogy a nem differenciált hozzáállás az akkori új párttagok esetében ezeket megfosztotta az eszmei alapoktatástól. Ne feledjük, a kerület párttagságának közel a jeléről van szö! Ezek az elvtársak szükségszerűen átugrottak a marxizmus—leninizmus alaptételeit és többnyire a gyakorlati közgazdasági problémákkal foglalkozó csoportokba kerüllek. Nem csoda, hogy fogékonyak voltak a legkülönfélébb elméletek iránt akkor is, ha ezek ellentétben álltak alapelveinkkel ... Weiss elvtárs szavai nyomán önkéntelenül is eszembe jut a kerületben lezajlott igazolványcsere néhány adata. A passzivitás, vagy elvtelen magatartás miatt kizárt vagy a tagság soraiból törölt volt párttagok többsége úgynevezett „fiatal" párttag volt, aki öt-nyolc évnél nem régebben viselte igazolványát. Ha ez nem is tekinthető bizonyítéknak, mégis nagyon valószínűnek tűnik, hogy. a pártoktalási rendszerben bekövetkezett torzításoknak, s nem utolsósorban a szervezési alakiságnak tudható be a közelmúlt eszmei zűrzavara és sok egykori párttag eszmei íelvértezetlensége. •h Az előbbiekből is nyilvánvaló, hogy az évek során kialakult helyzetből a pártokÍ

tatásban ki kell jutni. A teendők lényege a pártoktatás tartalmának és szervezésének megáll változtatása, mégpedig úgy, hogy a pártoktatás egyértel. 13. műen az eszmei nevelést szolgálja és felsőbb fokon differen• ciáltan, valóban az elért esz> mei színvonal alapján történjói a válogatás és a továbbképzés. Az ezekben a napokban mindhármat. Ez a témák jelenformálódó pártoktatási rend- : tőségének lebecsülése. Ha valószer tartalmi kérdéseiről Weiss elvtárs a következőket mondja: — A párt egész belső rendszerében és a pártélet formáiban egyik elsőrendű feladat a demokratikus centralizmus elvének érvényre juttatása. Ee szükségszerűen megmutatkozik a pártoktatásban is. A CSKP Központi Bizottsága titkárságának határozata ezzel kapcsolatban egyértelmű. A témákat központilag írták elő. Ez azonban, mint tapasztaltuk, .nem elég, hanem figyelmet kell szentelni az egységes ma'gyurázutnak is. Közép-Szlovákiában az első pártoktalási témával kapcsolatban kerületi és járási szemináriumokon 400(1 propagandistát készítettünk fel egységes irányelvek alapján. A kerületi politikai iskola ' 210 előadót képezett ki a pártoktatásra. Az egységes interpretáció egyik biztosítéka az is, hogy ésszerűen történt a propagandisták meg válogatása. Többnyire idősebb, tapasztalt elvtársakat küldtek a járásokból és az üzemekből az iskolázásokra. A propagandisták aktívája ' többnyire a termetéében dolgozókból tevődik össze. Mivel éppen a nagy mulasztás pótlásáról, a marxizmus alapjainak, a párt vezető szerepe kérdéseinek pótlásáról van szó, az ilyén válogatás volt a legjobb, amit tehettünk. Az új pártoktatási év szervezési kérdéseivel kapcsolatban a következő intézkedésekről kapunk tájékoztatást: — Ennek a pártoktatási évnek legfőbb feladata: megteremteni egy olyan pártoktatási rendszer feltételeit, amely az eszmei nevelés szempontjából helyrehozza a múlt hibáit, nem engedi meg az alapismeretek átugrását és pótolja uzokat ott, ahol erre szükség van. Ezért három vonalon építjük szervezetileg a pártoktatást: az alapaktívát — esti iskolák és esti egyetemek keretében magasszínvonalú elméleti ismeretekkel vértezzük fel; a párttagság zömét az előírt témakörök szerinti oktatás keretében az eszmei egyesítés szempontjából akarjuk ismeretekkel ellátni; a harmadik csoport pedig a differenciált hozzáállás érvényesülését mutatja, mert Ide a fiatal párttagokat soroljuk. Ez utóbbi vonatkozásban különleges alakulatokat szervezünk a járási ós összüzemi pártbizottságok mellett, amelyekben pótolni lehet a mulasztottakat és elő lehet készíteni a párttagságuk hosszát tekintve fiatal elvtársakat a magasabb szintű pártoktatásra. Ennek az oktatási formának a keretébe tartoznak azok a körök is, amelyek előkészítik u párttagság iránt érdeklődőket a pártba való felvételre. Kétségtelen, az itt vázolt szervezési formák egy lényeges tény felismeréséről tanúskodnak: nem vagyunk csodagyerekek, akik az alapiskola átugrásával azonnal beiratkozhatnak az egyetemre.' Ez talán csalódást okoz sokaknak, de szilárd alapok nélkül valóban nem lehet eszmei felvértezettségről beszélni. D efejezésül a pártoktatás ** jelenlegi szervezési problémái iránt érdeklődünk. Mi okoz gondot, milyen helytelen jelenségek tapasztalhatók? — Az első tapasztalatok azt mutatják — kapjuk a választ —, hogy az alapszervezetek részben túlértékelik, részben pedig lebecsülik a központilag megszabott témakörök szerepét. Ez a párttagság zömét felölelő oktatási köröket érinti, azért beszélek róla. Sok helyütt mind a három témának aránylag igen rövid időszakot terveztek, februárig be akarják fejezni ban színvonalas pártoktatást akarunk, akkor a lektorok, propagandisták következetes felkészüléséről gondoskodni kell. Ezt pedig nem lehet elhamarkodni. A probléma túlértékelése abban nyilvánul meg, hogy főleg a nagyobb szervezetekben, ahol összüzemi pártbizottság van, ismét a magasabb oktatási formákra orientálódnak. A tankörök ismét szakosítottak, sok az esti iskola, sok az elméleti alakulat. Azt hiszem, itt az elvtársak túlértékelik lehetőségeiket. Eélő, ilyen magas eélok elérésére nem lesz elegendő oktatójuk, lektorjuk, sőt, némely vonatkozásban tankönyvük sem. Pedig erre is gondolni kellene, hogy elejét vegyük a különféle burzsoá közgazdasági és filozófiai elméletek beszivárgásának a pártoktatásba. A közép-szlovákiai kerületi pártbizottság, mint láttuk a való helyzet alapján és a lehetőségekhez mérten szervezi á pártoktatást. Igyekszik kiküszöbölni azokat a visszásságokat, amelyek már 1964 óta gyarapodtak a pártoktatásban. Az akkori határozat megvalósításának gyakorlata, miszerint a tagsági gyűlés a párttagság nevelésének fő eszköze — tévesnek bizonyult. Kitűnt, e határozat félreértése — főleg a kisebb szervezetekben — fokozatosan a pártoktatás felszámolásához vezetett és a tagsági gyűléseket vitaklubokká alakította, gyakran „termelési értekezletekké". A tagsági gyűlés nem lehet pártoktatási forma, ez a kommunisták munkaértekezlete, ahol feladatokat osztanak ki .és ellenőrzik teljesítésüket. A tagsági gyűlés nevelő jellegének túlértékelése oda hat, hogy a párttag aktivitása a gyűlésre, vagy csupán az azon való részvételre szűkül. Ennek ellenkezője a helyes gyakorlat: a tagsági gyűlés ellenőrzi a gyűlésen kívül teljesített feladatokat, a többi között — és ez jelenleg az egyik legfontosabb teendő — a pártoktatással kapcsolatban kapott feladatokat. A propagandisták stabilizálása a múltban pozitív jelenségnek tűnt, de velejárója a propagandisták iránti elnéző álláspont lett, munkájuk ellenőrzése meglazult. S ezért, ha ma pótolni akarjuk a mulasztottakat a taggyűlésnek ezt a propagandistákat ellenőrző szerepét fel kell eleveníteni. A pártoktatás fentebb említett szervezési ós tartalmi újjáépítése csak akkor lehet eredményes, ha a pártalapszervezetek belső életében is javulás áll be mind a tagsági gyűlések szerepét, mind « bizottságok következetességét.illetően. VILCSEK GÉZA November 13-án minden esztendőben megemlékezünk azokról, akiket a sors kegyetlensége megfosztott bolygónk szépségeinek látványától, szemük világától. A világtalanok napja alkalmából felmérjük, mit tett értük a társadalom, hogyan igyekezett fényt gyújtani azok szívében, akik az örök éjszakában élnek, de ... nagyon sokan ezen a napon sem tartják kötelességüknek, hogy segítő kézzel fogják meg a karját annak, aki fehér bottal kopogtatja a város forgalmas csomópontján a járda szegélyét, mert nem mer nekivágni az úttest előtte láthatatlan veszélyeinek. Pavel Januška, Jozef Bariš és Ivan Hrusovský elvtársak, a Világtalanok Szövetségének dolgozói hálával és elismeréssel nyugtázták mindazt a gondoskodást, amivel a párt, az állam, a szocialista társadalom humanizmusa segíti a világtalanokat. — Egyik igen jelentős vívmány, hogy a nyugdíjjogosult, de munkaviszonyban levők fizetése adómentes és a jövedelmük nem csökkenti a nyugdíj összegét. Szövetségünknek jelenleg 2645 tagja van, de szeretnénk 1973-ig minden járásban kiépíteni szervezetünket és egyesíteni a Szlovákiában élő mintegy 4000 világtalan és látási hibában szenvedő embertársunkat. Körülbelül hatszáz dolgozó tagunk van, akik elsősorban a hagyományos kefekészítő és kosárfonó iparban dolgoznak, egy részük pedig elektromos szerkezetek elemeit szereli össze. A legtöbb világtalant a ĽUDIB báhoni és a GEMER sirki üzeme foglalkoztatja, és ez a két szövetkezet 1974 ig korszerű munkahelyeket létesít a világtalanok számára. A lőcsei iskolánkban 122 diák tanul, 110 fiatal pedig szakipari tanuló. Ugyancsak Lőcsén van a szövetség nyomdája, ahol a 14 naponként megjelenő ÚJ ÉLET című folyóiratunk készül, valamint a különleges „hangos könyvtár"/ Könyvállományunk aránylag kevés, mindössze 1088 kötet, mert ez ideig nincs megfelelően felszerelt stúdiónk, de a szlovák kormánytól már ígéretet kaptunk egy olyan központ építésére és berendezésére, ami műszakilag is lehetővé teszi a világtalanok kulturális színvonalának és műveltségének a növelését. A krónikás jóleső érzéssel állapítja meg, hogy hazánkban a világtalanok nincsenek ráutalva az egyéni jótékonyságra, „adakozásra", hogy örökre eltűnt a burzsoá köztársaságból ismert „vak koldus" figurája, de arra is kíváncsi, hogyan viselkedik a világtalanokkal szemben az utca embere, a járókelő és úgy érzi, hogy ezen a téren még nagyon sok a tennivaló. — Az élet üteme egyre gyorsul — fejtegette kissé rezignáltán Bariš elvtárs — az emberek sietnek, talán meg sem látják azt, aki mellettük egy fehér bottal vallatja az utca kövezetét. Nagyon sokszor várakozom tehetetlenül 15—20 percet is például a Carlton előtt, amíg valaki átvezet a másik oldalra... Mi nem szánalmat kérünk embertársainktól csak egy kis megértő segítséget és természetesen azt, hogy egyenrangú partnerként kezeljenek bennünket, hogy adják meg a társadalmi érvényesülés, a hasznos munka lehetőségét, hogy a vállalatok, üzemek vezetői is gondoljanak ránk, ha akad olyan munkaterület, ami a mi számunkra is megfelel... Olvastam a világtalanok napja alkalmából összeállított ünnepi beszámolót és úgy érzem nem érdektelen utolsó mondatát idézni: „A világtalanok és a látási hibában szenvedők fenntartás nélkül bíznak a párt politikájában és eltökélt szándékuk, hogy a párt irányvonalát sa ját lehetőségeikhez mérten támogassák, mert tudják, hogy csak a szocialista társadalmi rendszer biztosíthatja életkörülményeik állandó javulását." A marxista humanizmus nemcsak a párt és az állam kötelező etikai tulajdonsága, hanem ez a mercéje minden emberi magatartásnak, az egyén emberségének is. A kommunista erkölcs nem szorítkozik arra, hogy alap elvvé nyilvánítsa az ember szeretetét és tiszteletét, hanem feladatul tűzi ki - a magas színvonalú, őszinte, kollektív emberi kapcsolatok kialakítását. Ezt a feladatot kell teljesítenünk akkor is, amikor egy embertársunk fehér botja koppan a járda szélén ... és nemcsak november 13-án! P. GíY. Petr Baum mérnök találmánya A mindennapi élét forgatagában csak ritkán gondolunk világtalan embertársainkra, akiknek ugyanolyan joguk van az életre, érvényesülésre, mint bárkinek közülünk. Ezért emlékezünk meg róluk legalább egyszer az évben, november 13-án. Ezen a napon számba vesszük, mit tesz a társadalom a világtalanokért, és mit nyújtanak a világtalanok a társadalomnak. Számuk, a gyakori balesetek folytán — sajnos — országszerte háromszor oly gyorsan növekszik, mint az ezzel a testi hibával születetteké. Társadalmunk jelentős köteA varnsdorfi Elite harisnyagyár dolgozói a CSKP megalapítása 50. évfordulójának tiszteletére lényegesen növelték a termelést. Az elmúlt évhet viszonyítva terven felül 1,5 millió női harisnyát, 3 millió harisnyanadrágot és több mint 50 000 kötött árucikket állítottak elő. U- Saroch lelv. — ČSTK) lessége a sorsüldözöttekról való gondoskodás. Ezen a téren még adósai vagyunk a világtalanoknak, akik lemaradásunkat idei jelszavukkal ,,Az egyenjogúságtól az egyenértékűséghez" juttatják kifejezésre. Arra törekszenek, hogy valamennyi művelődési lehetőséget kihasználva, a jelenlegi helyzettől eltérően, ezentúl az egészséges polgárokhoz hasonlóan bármilyen munkában, pl. a közéleti tevékenységben is érvényesíthessék tudásukat. Ehhez természetesen olyan segédeszközökre van szükségük, amelyek látásukat a technika mai színvonalának megfelelően pótolják. A legfontosabb tehát az írás és olvasás gyors elsajátítása, ami a tapintással érzékelhető Braille-féle írással meglehetősen nehézkesnek bizonyult. A zsebrádió és magnetofon vagy az ultrahang többféle lehetőséget nyújt. Segítségükkel a világtalanok emlékezetükre és hallószervükre támaszkodva nemcsak ismereteiket gyarapíthatják, hanem biztonságosabban is . közlekedhetnek. Ám még ennél a megoldásnál is eredményesebb Petr Baum mérnöknek, a letftanyi RepülőKutatóintézet dolgozójának elektronikus jelzéseken alapuló találmánya. Az erre a célra előállított, rendkívül egyszerű, két elemlámpához hasonló készülék a Morze jelekkel kifejezett ábécé hangszalagra való felvételét és közvetítését is lehetővé teszi. A feltaláló szerint A a világon ma egyedülálló készülék két éven belül aránylag olcsón forgalomba hozható. —km—