Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-13 / 270. szám, péntek

KÖZÖS ÉRDEK A Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi kormá­nya 1969. október 3-i 246. szá­mú rendeletével bizonyos in­tézkedéseket vezetett be a szö­vetkezetek és más társadalmi szervezetek túlzott vállalkozó tevékenységének szabályozá­sára. Ezeket az intézkedéseket egészíti ki az 1970. július 8-i 72-es számú federális törvény a vállalati regiszterről. Ez a tör­vény 1970. augusztus elsejével lépett életbe és lényegesen mó­dosítja az eddig érvényben le­vő előírásokat. A változások el­sősorban az egységes földmü­vgsszövetkezetoket és a közös szövetkezeti vállalatokat érin­tik, viszont nem vonatkoznak az állami vállalatokra, beleértve az állami gazdaságokat, a gép­es traktorállomásokat is. A VÁLLALATI REGISZTERBE VALÓ BEJEGYZÉS Az új törvények leglényege­sebb változtatása az, hogy az egységes földmű vesszövetkezé­tek, a szövetkezeti vállalatok és a mezőgazdasági társulások jogi személyként való elisme­rése a vállalati regiszterbe va­ló bejegyzéshez váh kötve, amelyben ugyancsak fel kell tüntetni e szervezetek tevé­kenységének tárgyát. Az eddig érvényben levő tör­vényerejű rendeletek értelmé­ben a szocialista gazdasági szervezetek a vállalati regisz­terbe való bejegyzéssel egyidő­ben léptek Jogerőre, ezzel szem­ben az egységes fölclmúvesszö­vetkezetek, meliorációs szövet­kezetek és egyéb mezőgazda­sági szervezetek már megalakí­Teljesítették a vállalásokat (ČSTK) — A bratislavai Slov­naftban ez év H hónapja alatt a gyártási tervfeladatukat az állami terv célkitűzésein felni 37 millió koronával túlteljesí­tették, s ugyancsak teljesítették Csehszlovákia felszabadítása 25. és V. I. Lenin születése 1011. évfordulójának tiszteleiére lett vállalásaikat. tásuk pillanatában. Az. új tör­vény ezt a rendelkezést hatály­talanította. Ennek következté­ben az 1970. július 31-e után létesített egységes földműves­szövetkezetek és egyéb szövet­kezeti vállalatok csak úgy lép­hetnek jogerőre, ha kérik a vállalati regiszterbe való be­jegyzésüket. Az új rendelkezés eltávolít­ja a jogos személy elismerésé­re vonatkozó különbségeket a mezőgazdaság állami és szö­vetkezeti szektora között. A TERMELŐ TEVÉKENYSÉG KÖTELEZŐ BEJEGYZÉSE Az új törvény értelmében az egységes földmű vesszövetkeze­tek, szövetkezeti vállalatok és társulások is kötelesek a válla­lati regiszterbe bejegyezni ter­melő tevékenységük pontos le­írását, mégpedig az alapító le­vél, a statútum, az alapszabály­zat, a szerződés, vagy egyéb okirat pontos hangzásának megfelelően, mely magába fog­lalja a termelő tevékenység pontos meghatározását. Ez a rendelet vonatkozik a népi szövetkezetekre, a szövetkeze­ti vállalatokra, szövetségekre, és a nemzeti bizottságok ha­táskörébe tartozó üzemekre is. A termelő tevékenység köte­lező bejegyzése a vállalati re­giszterbe a szövetkezeti válla­latok gazdasági tevékenységé­nek hatékonyabb ellenőrzését, nyilvántartását és a mellékága­zati termelés leple alatt végzett ' különféle nem kívánatos fon­dorlat megnehezítését szolgál­ja. A regisztrálást végző bizott­ságok azonban nem dönthetnek az említett gazdasági szerveze­tek termelő tevékenységének tartalmáról, csupán felülvizs­gálják, hogy teljesítették-e a vállalati regiszterbe való be­jegyzés feltételeit. Az egyes gazdasági szervezetek termelő tevékenységének nem kívána­tos kiterjesztéséért elsősorban az a felsőbb szerv tartozik fe­lelősséggel, amelyik az illető gazdasági szervezet megalapí­tását jóváhagyta. Az új törvény értelmében a termelő tevékenység bejegyzé­se a vállalati regiszterbe nem­csak az 1970. július 31-e után alakult szervezetekre kötelező, hanem azokra is, amelyek az előző rendeletek érteimében már be vannak jegyezve a vál­lalati regiszterbe. Valamennyi említett gazdasági szervezet köteles előterjeszteni a bíró­ságnak a termelő tevékenysé­gére vonatkozó javaslatát. Ez a kötelezettség vonatkozik min­den egységes földművesszövet­kezetre, még akkor is, ha nem folytat mellékágazati termelést, továbbá minden meliorációs szö­vetkezetre és más szövetkezeti vállalatra, a járási mezőgaz­dasági társulásokra és a mező­gazdasági üzemeknek az 1966. évi 100 számú törvényerejű kormányrendelet értelmében alakított társulásokra. A gazdasági szervezetek csak akkor folytathatják tevékeny­ségüket, ha az említett köte­lezettségeknek eleget tesznek. A törvény az efsz-kel szemben . sem engedélyez kivételt. A vál­lalati regiszterbe bejegyzett termelő tevékenységnek meg kell egyezni a gazdasági szer­vezet alapításakor meghatáro­zott termelő tevékenységgel. A . termelő tevékenységnek a vál­lalati. regiszterbe való bejegy­zésének kötelezettsége nem vo­natkozik az állami gazdasági, szervezetekre. E szervezetek fő- és mellékágazati termelését a felettes szervek szabják meg. A szövetkezetek termelő te­vékenységének bejegyzésére előterjesztett javaslatát az alap szabályzat értelmében csak az erre felhatalmazott személy ír­hatja alá. A javaslathoz mellé­kelni kell egy, az adatok hite­lességét bizonyító okiratot is. A rendelet értelmében a vál­lalati regiszterbe való bejegy­zésre vonatkozó javaslatot az illető szervezet felettes szer­ve is előterjesztheti. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya nagy je­lentőséget tulajdonit a terme­lő tevékenység bejegyzésének a vállalati regiszterbe. Ellen­ben a gazdasági szervezetek érdeke is, hogy rendet teremt­senek gazdasági vállalkozásuk­ban, s megfelelő nyilvántartást és ellenőrzést vezessenek be. Ilyen szempontból kell értel­mezni az 1970. évi 72. számú törvényrendeletet is. JOZEF PÁND, a SZSZK pénzügy minisztériumának dolgozója Felépült n polipropiléngyár Nemrégen ismerik a polipro­pilént. Hogy ki találta fel ezt a nagyszerű műanyagot, mely­ből ezer és ezer tonnát gyárta­nak már a világon, ezt nem Je­gyezte fel a lexikon sem. Bratislavában a Dimitrov Ve­gyiművek Priemstav által fel­épített jwlipropilént gyártó tize mének dolgozóival beszélgetek. Megkérem Královič Ferenc épí­tészt, áruljon el néhány „titkot" a kezdettől — máig. — A polipropilén részleget 1967 őszén kezdtük építeni. Nagy fába vágtuk a fejszénket. Ma az üzem vállalatunk egyik büszkesége lett. Csak a beruhá­zás mintegy 130 millió koronába került, az építmény kb. 43 mil­lió korona. Sokat lehetne be­szélni arról a 9 üzemegységről, melyek nehéz erőfeszítések kö­zepette, csak a munkások kitar­tásával készülhettek el. Kik voltak azok, akik 3 évig kitartottak? — A legnehezebb munkát 31 ács, 14 vasműves (vasmunkás) és 31 betonozómunkás végezte el. Valkovics József, Tureček Rudolf ácsmesterek kollektívája a legjobbak közé tartozik. A kómüvesbrigádokat Trajčík La­jos és Posztos Károly vezette. Hentek Ferenc, Lencsés János és Bqros József a betonozó kol­lektívákban végzett kitűnő mun­kát. De a legjobbról sem szabad megfeledkezni: a malacky i ček Róbertről, aki önfeláldozó irányítója volt az építmény­nek. A munkások szívesen vissza­térnek majd a Polipropilén 11. részlegének építésére, ha sor kerül rá a következő ötéves tervben. Mert egy ilyen jó „éj)í­tész-családban" érdemes dol­gozni. 30RGULA PÉTER -r, - P JP^jÄ* Hjgi - * '-.'S - > i • ~ AZ 0J GYAR ÉPÜLETE IA szerző felvétele) ÚJ GUMIABRONCSGYÁR OTROKOVICÉN (CSTK) — Jövőre 70 000 sze­mélygépkocsi számára gyárt majd gumiabroncsokat az olro­kovicei Vörös Október Gyár. Jövő év áprilisában kezdődik a próbaüzemelés. 1973-ban már naponta 10 000 gumiabroncs ke­rül ki az üzemből. Az új üzemben már hozzáfoglak a nyersanyag biztosításához es a lakásépítkezéshez "az új alkal­mazottak számára. A nyers­anyagot — szintetikus kaucsu­kot a Szovjetunió szállítja. Az üzem új alkalmazottai számá­ra az ötéves terv végéig több mint 1000 lakást építenek. Irta: ZBYCH ANDRZEJ 4. — Ön beszél lengyelül? szólalt meg végre hitetlenkedve Sztásek. — Lengyel vagyok — mondta amaz —, s a Vörös Hadsereg tisztje. Amint látja — mutatott tréfásan az előtte fek­vő kenyérre és szalonnára kenye ret és szalonnát falatozom, nem pedig papokat vagy hercegeket. — Ön a gondolataimba lát — mond­ta Sztásek, és még mindig csodálkozva nézett Jakubovszkijra ezért nem is lesz titkom Ön előtt. És elmondta szökésének, s a szökés előkészítésének részletes történetét. Hlmondta, hogy nem az ö ötlete volt sem a szökés, sem az, hogy ide, a Szovjetunióba kell szökni. Beszélt Pier­ről, a francia kommunistáról, akinek tulajdonképpen az életét köszönheti, š akit útközben egy szerencsétlen vélet­len folytán elveszített. Elmondta, hogy mit tud, s mit nem Oroszországról, a kommunizmusról, és elmondta, miként bukott le élete első illegális feladata előtt. Az ezredes mindössze néhány közbe­vetett kérdéssel szakította meg vallo­mását, aztán közölte vele, hogy amíg helyzetét nem sikerül tisztázni, addig kénytelen lesz a szovjet hadsereg ven­déglátását élvezni, Két hét telt el a kihallgatás óta, s ezalatt a legfontosabb információt a német mozgolódásról sikerült ellenőriz­niük. Nagyjából egyeztek a jelentések Sztásek vallomásával. Jakubovszkij úgy látta, hogy ideje lenne szabadon en­gedni ezt az embert. Bár már napok óta játszott a gondolattal, hogy en­nek a német nyelvtudását még hasz­nosítani lehelne a jövőben. A közeljö­vőben — erősítette meggyőződését az ezredes, s a határ felé tekintett. — Ha Rumjancev megengedi, akkor magam mellett tartom tolmácsnak — határozta el, s máris nyakába terítette köpenyét, hogy az „öreg" beleegyezé­sét kérje. A kapuügyeletes kérlelhetetlen volt. Néhány percnyi vita után is csak arra volt hajlandó, hogy telefonon felszóljon Rumjancevneic, majd amikor letette a kagylót, feszes vigyázzállásban jelen­teite: A parancsnok elvtárs tíz perc múlva fogadja önt, — majd, most már közlé­kenyebb hangon, megjegyezte: — Valami svábot hallgat ki­Rágyújtott. Mélyen tüdőre szívta a füstöt. Hátát nekitámasztotta a fal­nak, s a katona megjegyzésén gondol­kodott. Nem azt mondta, hogy néme­tet, nem azt, hogy fasisztát, csak egy­szerűen így, hogy „egy svábot". Ezzel a kisember érzésének adott kifejezést az iránt a gyilkos hatalom iránt, ame­lyet a szerződéskötés óta „baráti or­szágként" illik emlegetni a diplomáciá­ban. A parancsnoki ajtó nyikordult. Az ez­redes félfordulatot tett jobbra, s majd­nem kiesett szájából a cigaretta. Az ajtón ugyanaz az ember jött kí, akit az imént visszavezettetett a fogdába. Ugyanaz a lengyel, akinek vallomásait sokáig hallgatta az elmúlt hetekben. — Ugyanaz az ember — mondta fél­hangosan, s miután észrevette, hogy az őr furcsa arckifejezéssel figyeli, gyorsan eltaposta csizmája sarkával a cigarettát, s kissé félrehúzódott, nehogy a lengyel észrevegye. De már nem tér­hetett ki a találkozás elöl, Rumjancev ugyanis megjelent az ajtóban, közvet­lenül a két szovjet katona által köz­refogott lengyel háta mögött, s intett neki, hogy várja. , — Nos, — jó rémhíreket hoztál? — kérdezte láthatóan jókedvvel Rumjan­cev. — Mert nekem is vannak híreim a számodra — mondta, s barátja vál­lára tette a kezét. — Ügy lehet, hogy odafönn mégiscsak ül valaki, aki meg­hallgatja Jakubovszkij imáját — intett az ég jelé, — s odafönt ís elolvasták a jelentéseiteket — intett a falon függő Sztálin képre. — Megértem a jókedvedet. De mondd meg, hogyan loptad el Moczulszkit? — Kicsodát? — nézett értetlenül Rumjancev. — A lengyelemet — mondta az ezre­des, s továbbra is sóbálványként me­redt az ajtóra, amelyen az imént kive­zették a lengyelt. Rumjanceven volt a csodálkozás so­ra. Szokásától eltérően megrázta a fe­jét, mintha csak így akarná rendezni az ezredes kusza szavait, s újra kér­dezte: — Kicsodát loptam én 41? — Ne tetesd magad. A lengyel, ez a Sztaniszláv Moczulszki, az én mada­ram. Éppen azt akartam kérni, hogy hagyd meg nekem német tolmácsnak, mert — talán nem emiítettem még, — perfekten beszéli u németet, s elég tűrhetően az oroszt. — Mondd, kipihented te magad iga­zán az elmúlt hetekben? — nézett az ezredesre Rumjancev. — A lengyelemet hogy loptad el? — ismételte most "nár konokul a kér­dést Jakubovszkij. Néhány percnyi hasonlóan értelmet­len beszélgetés után jakubovszkij vé­gül is kifakadt, s megismételte Rum­jancevnek az elmúlt három hét történe­tét. Részletesen elmondott mindent a lengyelről, aki a krolewci táborból szö­kött hozzájuk, i akinek vallomása alap­ján, felderítői megállapították mind az új német repülőtér építésének tényét, mind a tankhadosztályok felvonulását, mind a hatalmas benzintárolók létezé­sét. — S mindezt az a Sztaniszláv Mo­czulszki mondta el, aki az imént két katona őrizete alatt elhagyta a szobá­dat. Az én Moczulszkim a te szobá­dat . — mondta nagy nyomatékkal az ezredes, mintha csak egy nehéz felfo­gású gyereknek beszélne. — Pedig es­küdni merek rá, fél órája sincs, hogy elkísértem a fogdába,, és az őrparancs­nok személyes gondjaira bíztam. — Fogózz meg öreg harcos — mond­ta, most már ismét mosolyogva Rum­jancev —. Ez a madár nem a te ma­darad, hanem született német tiszt, * neve sem Sztaniszláv Moczülszkí, ha­nem Hans Klosst Most Jakubovszkíjn volt a csodálko­zás sora. S mert valószínűleg nem vá­gott valami okos képet, az „öreg" tré­fásan megbökte a mellét: — Nincs jobb ital a világon az orosz vodkánál, igaz? - Ember! Én ezt a fickót kihallgat­tam vagy hússzor. Ügy ismerem az éle­tét is, mint a tenyeremet. Te azt hi­szed, hogy most két méterről téved­tem? — Köszönt neked? — kérdezte Rum­jancev. — Nem. Nem köszönt — mondta az ezredes, s a bizonytalanság leheletnyi rezgése már benne volt a hangjában. - De két ennyire egyforma ember nem létezik — mondta, s hozzátette — ha­csak nem ikrek. — Ikrek semmi esetre sem lehetnek, mert az én madaram birodalmi német, az Abwehr dörzsölt tisztje. Ezt be is tudom neked bizonyítani, ugyanis meg­érkezett Moszkvából a leírat, hogy a németek felajánlották Hans Klossért cserébe az egyik hírszerzőnket, és amint a levélből kiveszem, a cserébe bele is kell mennünk, mert ebből a szófukar fickóból semmi kompromittá­lót nem tudunk kiszedni. — Kicserélni? Azt mondtad, hogy ki­cserélni? — kérdezte Jakubovszkij, s agyában vadul kergetőztek a gondola­tok. — Hasonlít rá? Azt mondtad, hogy hasonlít rá? ' — révedt el Rumjancev tekintete, s Ujjával ütemesen dobolni kezdett az íróasztalon. Percekig csend volt a szobában• A két jóbarát még csak gondolatban megszü­letett tervei kezdtek összehangolódni. A csendet Rumjancev törte meg: — Azt mondtad, hogy perfektül be­széli a németet? .-r A gdanszki tengerészeti főisko­lán végzett. A németet éppen úgy anya­nyelvként beszéli, mint a lengyelt. — És harcolni akar a németek ellen, ugye azt mondtad? Lehet, hogy meg tudjuk adni neki ezt a lehetőséget. Te­lefonálj csak gyorsan, hogy kísérjék ide hozzám azt a hogyishívják lengyel' — Sztaniszláv Moczulszki — vágta rá az ezredes —. És eszküszöm, hogy ha egymás mellé teszed őket, s csak egy pillanatra elfordulsz, többé nem kü­lönbözteted meg egymástól a két fic­kót. — fudod mit? Hozd el személyesen. /Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents