Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-13 / 270. szám, péntek

JEDRYCHOWSKI: ,A két fél közel jutott a tárgyalások befejezéséhez' MA DÖNTENEK A DÉL-AFRIKAI KÉPVISELETRŐL Megkezdődött a vita a népi Kína ENSZ-tagságáról Varsó — Varsóban Štefan jedrychowski és Waltér Scheel külügyminiszterek megbeszélé­seivel folytatódtak a lengyel— nyugatnémet tárgyalások. A megbeszéléseken részt vett ]o­sef Winiewtcz lengyel külügy­miniszter-helyettes és Paul Frank, a bonni külügyminiszté­rium államtitkára is. Ugyancsak összeült a Sregyes szakértői bizottság is, amely a szerződéstervezet elkészítésén dolgozik. Walter Scheel külügyminisz­ter szerda este a varsói Bristol­szálló dísztermében vacsorán látta vendégül Stefan Jedry­chowskit és a lengyel—nyugat­német tárgyalásokon résztvevő kormányküldöttségek tagjait. A vacsorán Scheel és Jedry­chowski pohárköszöntőt mon­dott. Walter Scheel köszöntő­jében hangoztatta, hogy a var­sói tárgyalásokkal a két fél valami határozottan újat akar megkezdeni, hogy a tanácsko­zások eredményes befejezése fordulatot hozhat egész Euró­pa történetében. Jedrychowski kifejezte meg­győződését, hogy a „két fél kö­zel jutott a tárgyalások befeje­zésének pillanatához". Megkér­te Scheelt, tolmácsolja üdvöz­letét Brandt kancellárnak, s közölje vele, hogy a tárgyalá­sok eredményes befejezése után megelégedéssel üdvözölnék Var­sóban. Romuald Poleszczuk, a len­gyel külügyminisztérium sajtó­osztályának vezetője ismertette a külügyminisztériumnak a lengyel—nyugatnémet úgyneve­zett családegyesítési kérdésről szóló nyilatkozatát. A varsói tárgyalások kapcsán egyes burzsoá sajtóorgánumok újra meg újra olyan kérdéseket is feszegetnek, amelyeknek semmi közük sincs a tárgyalá­sokhoz. Ilyen problémaként Sajtóvélemények De Gaulle-ról De Gaulle tábornok egy egész történelmi időszakban nagy sze­repet töltött be országának éle­tében és a nemzetközi küzdőté­ren. Ezért elhunyta nem lehe­tett közömbös egyetlen francia ember számára sem — állapítja meg a Francia Kommunista Párt nyilatkozata, melyet az l'Huma­nité közölt. Származása, képzettsége, esz­méi alapján De Gaulle tábornok azokkal a társadalmi és politi­kai erőkkel kapcsolódott össze, amelyek ellen az FKP harcolt. Mindamellett 1940-ben amikor a szóban forgó erők fő része együttműködésre lépett a hitle­rista megszállókkal, De Gaulle tábornok úgy határozott, hogy nem hagyja abba a harcot az ellenség ellen. Befejezésül a nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a háború és a felszabadulás döntő időszakában „a kommu­nista párt és De Gaulle együtt szolgálta Franciaországot". A New York Times szerdai számában C. L. Sulzberger leír­ja a tábornokkal folytatott utol­só beszélgetését, amelynek részleteit eddig bizalmasan ke­zelte. A francia—amerikai kap­csolatok javításának lehetősé­geiről az Elysée-palota akkori lakója a következőket mondta: — Országaink között a fő prob­léma a NATO volt, de ennek vége. Ami bennünket, franciá­kat illet, ez nem vitatéma. Szá­munkra — mivel Franciaor­szág nem tagja többé a NATO katonai szervezetének — ez nem olyan kérdés, amiről Wa­shingtonnal vitázni kellene. — Azután itt van Vietnam. Már Johnson elnök megkezdte a tárgyalásokat, amelyek hosszan el fognak húzódni. Ez elkerül­hetetlen. De a tárgyalások meg­indultak és végül is békéhez fognak vezetni. — A Közel-keletet illetően 1967 óta nincs közöttünk egyet­értés ... Ma az Egyesült Álla­mok, a Szuezi-csatorna meghó­dítására törekvő Izrael oldalán áll... Egyetértünk azzal, hogy Izraelnek független államként kell maradnia, de nem ilyen el­túlzott formában. A közel-keleti helyzet ma nem megnyugtató és a probléma Izrael kívánságai alapján megoldhatatlan. Ebben a kérdésben Nixonnak a mi ál­láspontunkhoz kellene közeled­nie. A De Gaulle által 1944 decem­berében javasolt francia—szov­jet kölcsönös barátsági és se­gítségnyújtási szerződéssel kap­csolatban, arra a kérdésre, tart­ja-e magát ma is ehhez, az alábbiakat válaszolta De Gaulle: — Ha Németország veszélyt jelent, igen. Ha Németország veszélyeztet bennünket, szükség van ilyen szövetségre. Önöknek emlékezniük kell arra, mennyit szenvedett Franciaország és a Szovjetunió a németektől. Amennyiben Németország kato­nai, gazdasági és nukleáris érte­lemben is nagyhatalommá vál­nék, mindkettőnknek szüksé­günk lenne a szövetségre. Egyi­künk sem fogadhat el egy olyan Németországot, amely fenyeget bennünket. Walter Lippmann, a Washing­ton Post ban így ír De Gaulle-ról: Bátor volt, s ez a nagy vezető legfontosabb tulajdonsága. Mert aki nem fél semmitől, sem go­lyóktól, sem bombáktól, nem riad vissza sem szavaktól, sem a cselekvéstől, az a férfi el tudja oszlatni mások szorongásait, és azt követik. Rendkívülien előre­látó volt, rendelkezett azzal az adottsággal, hogy tovább lásson az alagút végénél... Bátorságá­val és előrelátásával példát mu­tatott saját nemzetének és más nemzeteknek is az állhatatosság­ból és a fennmaradás művésze­téből. mesterkélt és demagóg módon felvetik a lengyelországi „né­met nemzeti kisebbség" ügyét. A probléma ilyen napirendre tűzése nem segíti elő sem az államközi szerződés megköté­sét, sem a kapcsolatok rende­zését, hanem a szerződés ellen­zőinek a malmára hajtja a vi­zet. Szeretnénk emlékeztetni ar­ra, hogy a lengyel hatóságok az elmúlt évtizedekben arra tö­rekedtek, hogy megkönnyítsék a lengyelországi németek ön­kéntes áttelepülését a két né­met államba. A lengyelországi német nemzeti kisebbség egy része még a második világhá­ború alatt elhagyta lakóhelyét. Az itt maradtak zömét a pots­dami egyezmény döntése alap­ján 1946—48-ban kitelepítették. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy az úgynevezett család­egyesítés csak a normalizálás menetében oldódhat meg és semmi köze sem lehet az ál­lamközi szerződéshez — álla­pítja meg végül a nyilatkozat. A merénylet a lengyel államtanács elnöke ellen irányult Varsó — A karachi repülőté­ren november 1-én történt me­rénylet ügyében a Jahja Khan pakisztáni elnök által kineve­zett különbizottság még nem fejezte be a vizsgálatot. Megál­lapították azonban, hogy Moha­med Faroz tehergépkocsivezetö tudatosan, előre megfontolt szándékkal követte el tettét, s a merénylet Marian Spychalski, a lengyel államtanács alnöke el­len irányult, mondja a lengyel fővárosban csütörtökön nyilvá­nosságra hozott sajtóközlemény. New York — Az ENSZ-köz­gyűlés szerdán este 57 szava­zattal 4 ellenében és 27 tartóz­kodás mellett elfogadta a me­xikói indítványt: napolják el péntekig a döntést több afrikai államnak arról a javaslatáról, hogy a dél-afrikai delegáció megbízólevelét ne ismerjék el a világszervezet közgyűlésében. Az afrikai államok azzal indo­kolták követelésüket, hogy a dél-afrikai delegáció csak a fe­hér telepesek kisebbségét képvi­seli. Edvard Hambro, a közgyű­lés elnöke ennek kapcsán kije­lentette: az afrikai államok in­dítványának elfogadása „a dél­afrikai politika éles elítélését" jelentené, de következménye nem az lenne, hogy Dél-Afrika elvesztené tagságát az ENSZ­ben és mandátumát a közgyű­lésben. Az indítványt előterjesz­tő tíz afrikai küldöttség viszont úgy vélte, hogy ha a világszer­vezet nem ismeri el a dél-afri­kai delegáció megbízatását a közgyűlésben, akkor az egyér­telmű lenne Dél-Afrikának az ENSZ-ből való kizárásával. A közgyűlés tegnap közép­európai idő szerint 16,30 órakor megkezdte vitáját a népi Kína ENSZ-tagságáról. Mint ismere­tes 18 ország, köztük Albánia ja­vaslatot terjesztett a világszer­vezet 127 tagállama elé a Kínai Népköztársaság ENSZ-tagságá­nak elismerése érdekében. A ja­vaslat egyidejűleg követeli a tajvani rezsim kizárását az ENSZ-ből. Burma, Etiópia, India, Mexi­kó, Marokkó, Nigéria, Svédor­szág, az EAK és Jugoszlávia szerdán az ENSZ 1. számú poli­tikai főbizottságában határozati javaslatot terjesztett elő, amely felszólítja a világ öt atomhatal­mát, hogy szüntessen be minden atomkísérletet, beleértve a föld alatti robbantásokat is. Az 1. számú politikai főbizott­ság szerdán folytatta a leszere­lési vitát. Diaconescu román küldött rámutatott, hogy a XX. század kezdetétől az emberiség négy billió dollárt költött fegy­verkezésre, miközben emberek nyomorban élnek. A felszólaló a leszerelési tárgyalások meneté­nek meggyorsítását sürgette. Miloš Vejvoda csehszlovák küldött csatlakozva a román küldött felszólalásához, hangoz­tatta, hogy Csehszlovákia az el­sők között csatlakozott az atom­sorompó-szerződéshez. További lépéseket sürgetett az atom­fegyverek fajtáinak, minőségé­nek és mennyiségének korláto­zására és készleteik fokozatos felszámolására, valamint az atomfegyvereknek a világ fegy­verzetéből való kiiktatására. A további teendők között a tenger­fenék atommentesítését említet­te első helyen. A jogügyi bizottságban dr. Marta Slámová csehszlovák kül­dött követelte, hogy a nemzet­közi repülőgéprablások elköve­tőit vonják felelősségre és ad­ják ki annak az országnak, amelynek repülőgépét elrabol­ták. Szerdától érvénybe lépett a háborús bűnök és az emberies­ség ellen elkövetett bűntettek' elévülhetetlenségéről szóló kon­Nemzetközi tudományos konferencia Berlinben Berlin — Walter Ulbricht, az NSZEP KB első titkára tegnap Berlinben nemzetközi tudomá­Szadat az ASZÚ elnöke Az Arab Szocialista Unió Központi Bizottsága szerdán es­te egyhangúlag Anvar Szadat-o t jelölte a párt elnöki tisztébe. Mint a kairói rádió közölte, a jelölésre Mohszen Abu el-Nur, az ASZÚ főtitkára tett indít­ványt abban a beszámolóban, amely a legutóbbi időszak poli­tikai és katonai fejleményeit taglalta. Az egyiptomi párt országos kongresszusa csütörtökön este ült össze, hogy jóvá hagyja a javaslatot. A megnyitó beszédet Szadat köztársasági elnök mon­dotta el. Washington — Az Egyesült Államok kormánya további 500 millió dollár katonai segélyt nyújt Izraelnek. Az Evening Star szerint a Fehér Ház ezzel kapcsolatban különleges tervet dolgozott ki. A szóban forgó megállapodást további két esz­tendőre biztosítja a legkorsze­rűbb amerikai fegyvereket Iz­rael számára. Tel Aviv — A Neolam Hazeh című Tel Aviv-i lap szerdán egy levél kópiáját közölte, amely szerint az amerikai titkosszol­gálat együttműködésre kéri fel Dajan hadügyminisztert. A lap főszerkesztője kijelentette: a le­vél már egy esztendeje a birto­kában van, s most határozta el, hogy közli. A levél azt állítja, hogy Dajan tábornok már a má­sodik világháború idején is dol­gozott a brit titkosszolgálat szá­mára a Közel-Keleten. Komenský ünnepségek Hollandiában Hága — Václav Malý, Csehszlo­vákia hollandiai nagykövete a J. A. Komenský életével és munkásságá­val foglalkozó nemzetközi értekez­let alkalmából tegnap sajtókonfe­renciát rendezett Hágában. A nem­zetközi értekezletet pénteken és szombaton tartják meg Amszter­damban. Az ünnepségek az UNESCO védnöksége alatt való­sulnak meg. nyos konferenciát nyitott meg Engels születése 150. évforduló­ja alkalmából. Az NSZEP KB székházában 40 kommunista- és munkáspárt, valamint az egész világ nemzeti forradalmi párt­jainak képviselői gyűltek egy­be. A kétnapos értekezleten a fő beszámolót Friedrich Ebért, az NSZEP KB politikai bizottságá­nak tagja adta elő. Értékelte a lángeszű forradalmár és tudós életét és munkásságát, amely elválaszthatatlanul összefügg barátjának és harcostársának, Marx Károlynak művével. Tegnap a délutáni órákban megkezdődött a vita, amelyben az SZKP és az FKP küldöttei szólaltak fel. Ausztria államünnepe, az osztrák semlegesség kihirdeté­sének 15. évfordulója nem volt teljesen zavartalan. Amint a polgári sajtó lekicsinylően je­lentette egy „kis közjáték" za­varta meg, ugyanis a hivatalos ünnepségek közepette a bécsi vár külső kapuja mellett a falon át náci röpcédulákat dobtak be az udvarra, amelyek fő jelszava ez volt: „1945 óta olyan erők működnek, amelyek a német Ausztriát az úgynevezett oszt­rák elkülönülés útján szláv kommunista befolyás alá szeret­né helyezni... Pedig Ausztria ennek ellenére német marad". A röplap aláírója és kiadója a hírhedt terrorista Burger, az újnáci NDP elnöke (a NDP a nyugatnémet NFD fiókja). A vár közelébe belopódzott fiatal em­bert, aki röplapokat szétszórta, az államrendőrség nem találta meg. Egyes vezető politikusokat igen kellemetlenül érintett a moszkvai Pravda cikke, amely­ben az osztrák államünnep al­kalmából jókívánatait fejezte ki Ausztriának és népének, de ugyanakkor rámutatott, hogy „bizonyos befolyásos osztrák körök még mindig nem mond­tak le arról a gondolatról, hogy az országot a Közös Piachoz csatolják". A moszkvai Pravda ehhez még hozzáfűzte: „Ez a lé­pés kétségtelenül veszélyes Ausztria számára. Ez a veszély elsősorban abban rejlik, hogy a renitást. Ezt jól tudták már az előző kormányok is és tisztában van vele a jelenlegi kormány is. Ezért tartotta szükségesnek az osztrák külügyminiszter kijelen­teni, hogy a Közös Piaccal kap­csolatban nem kerül sor az osztrák semlegesség megsérté­sére. Az utóbbi években a hivatalos körök óvatosabbak lettek a Ausztria és a Közös Piac Közös Piacban, ebben a zárt gazdasági-politikai közösségben az NSZK monopóliumai játsszák a fő szerepet, amelyek az évek során egyre több pozíciót épí­tettek kl Ausztriában. A Közös Piachoz való csatlakozás — bár­milyen formában történjék is — nemcsak gazdasági, hanem politikai következményekkel is járna és ellentétben állna Ausztria bizonyos nemzetközi kötelezettségeivel. Egy dolog minden kétségen felül áll: bármilyen megállapo­dás, amely túllépi a Közös Piac­cal kötött kereskedelmi egyez­mény kereteit, veszélyezteti az osztrák semlegességet és szuve­közös piaci csatlakozás kérdé­sében. Míg eleinte „társulásról" volt sző, később e kifejezést ke­rülték, és csupán a „rendezés" homályos kifejezésére szorít­koztak, most pedig már csak kereskedelmi megállapodásról beszélnek. Dalma, a rádió fő­szerkesztője kijelentette, hogy Ausztria nem csatlakozni, ha­nem társulni akar a Közös Piac­cal. Amint a Közös Piac részé­ről hangoztatták, az Ilyen tár­sulás annyit jelent, hogy a Kö­zös Piac társult tagjára érvé­nyesek a közös piaci miniszteri tanács határozatai. Ez már ön­magában sérti a szuverenitást Ismételten rámutattak arra ls, hogy az ilyen társulás csupán az első lépés a belépés felé. Ausztria képviselőjének a kö­zös piaci képviselőkkel folyta­tott eddigi megbeszélései máris megmutatták, hogy társulás ese­tén Ausztriának a többi közös piaci tagállammal szemben ke­vesebb joga lenne, de csaknem ugyanannyi kötelezettsége, mint a rendes tagoknak. Egyébként a közös piaci or­szágok külügyminiszterei leg­utóbbi ülésükön leszögezték, hogy azoktól a semleges orszá­goktól, amelyek „rendezni óhajtják" kapcsolataikat a Kö­zös Piaccal, megkövetelik, hogy „világosan magukévá tegyék a Közös Piac összes célkitűzé­seit". Az osztrák nagyburzsoá­zia lapja a „Die Presse" ezzel kapcsolatban idézi Harmel bel­ga külügyminiszter nyomatékos kijelentését, hogy „az európai gazdasági közösségnél már nem­csak politikai célkitűzésekről lehet beszélni, hanem a politi­kai együttműködésről ls. Ezt pedig a semleges országoknak is tekintetbe kell venniük". Mindebből világosan látható: Ausztria bármilyen formában való csatlakozása a Közös Piac­hoz összeegyeztethetetlen az of,szág semlegességével. GEORGES POMPIDOU francia köztársasági elnök tegnap dél­után fogadta Nyikolaj Podgor­nijnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének részvétlátogatását. De Gaulle elhunyta alka)mával Nixon ame­rikai, Saragat olasz államfő, Ju­lianna holland királynő, Hei­nemann nyugatnémet szövetsé­gi elnök, Baudouin belga ki­rály és Indira Gandhi indiai miniszterelnök fejezte még kl mély részvétét a francia állam­főnek. CSEHSZLOVÁK kereskedelmi küldöttség érkezett tegnap az afgán fővárosba, Kabulba, hogy az 1971-es évre szóló árucsere­forgalomról tárgyaljon. IVAN GRISIN külkereskedelmi miniszterhelyettes vezetésével tegnap szovjet külkereskedel­mi küldöttség érkezett Peking­be, hogy az idei árucsereforga­lomről tárgyaljon. AZ ALLENDE ELNÖK beikta­tásának ünnepségein részt vevő kubai delegáció vezetője, Car­los Rafael Rodriguez iparügyi és kereskedelmi miniszter szer­dán kijelentette: országa és Chile között hamarosan diplo­máciai kapcsolatok létesülnek. A 25-tagú kubai küldöttség er­ről a kérdésről több eszmecse­rét folytatott az Allende-kor­mány tagjaival. WLADISLAW GOMULKA, Józef Cyrankiewicz és Nicolae Ceau­sescu,-a lengyel és román párt-, valamint kormányküldöttség ve­zetői csütörtöki találkozásukon a nemzetközi helyzet kérdéseit vitatták meg. Ezzel a két kül­döttség megbeszélései véget ér­tek.

Next

/
Thumbnails
Contents