Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-12 / 269. szám, csütörtök

OPAVÁN - LENIN NYOMÁBAN KELET-SZLOVÁKIA MEZÖGAZDASAGANAK CÉLKITŰZÉSEI Mozgósító, reális tervet Az első világháború elölt, 1912 ben a történeti kutatások és a száj hagyomány szerint Vlagyimir Iljics Lenin többször is megtör (lult hazánk területén. Az említett év januárjában részt vett a hite les tényként elkönyvelt prágai kon ferencián. Júliusban, mint az opa vai Otická utca 10. számú ház homlokzatán elhelyezett emléktál) la hirdeti, északmorva földön. Szi­léziában járt. Ugyanazon év au gusztusának végén a szlovák he gyekben kirándult, nevezetesen a Babia Górát mászta meg, aminek emlékezetéül az árvapolhnrai bronzdomborinűveK oszlopot állí­tották fel. Érdeklődésünket leginkább az az értesülés foglalkoztatja, hogy Lenin Opaván is részt vett a szociáldemokrata párt egyik konferenciáján, mert erről azelőtt nem hallottunk. Jegyze­teinknek az emléktábla, helybe­li közlemények és visszaemlé­kezések szolgálnak alapul. Ter­mészetesen a hivatásos párttör­léneti kutatás feladata, hogy megállapítsa, mennyi az opavai Lenin-hagyományból a valóság, és mennyi a párttagok szerete­téből s ragaszkodásából fogant legenda. TITKOS ELŐKÉSZÜLETEK A szociáldemokrata párt opa­vai szervezetéhez kérdést inté­zett egy bécsi elvtárs, meg tud­Ják-e szervezni az emigrált orosz szociáldemokraták konfe­renciáját. Azonnal fontolóra vették az ügyet. Volt a szerve­zetnek egy titkos tagja, Axter Ignác, a rendőrség egyik veze­_fő tisztviselője; ő tanácsolta annak a módját, ahogyan aztán előkészítették és le is bonyolí­tották a konferenciát, fán Pro­ke š megszerezte a résztvevők számára ötven ostrava-Vidékf bányász, ács és kőműves' mun­kakönyvét. Egy hétre szabták ki a kon­ferenciát, amelyet Axter taná csa alapján bányászok értekez­letének jelentettek be a rend­őrségnek. Az előzetes meg­egyezés szerint bal kezükön fe­hér kesztyűt kellett viselniük érkezőknek. A HELYSZÍN Lldový döm-nak, Népháznak hívják ma azt az épületet, amelynek homlokzatán az em­léktábla látható. Akkortájt Ver gissmeinnicht vagyis Nefelejcs volt a fogadó elnevezése. A „bányászkonferenciát" a söntés melletti különhelyiség­ben nyitották meg. Amennyire évtizedek elmúltával megálla­pítható: kb. negyvenen lehettek a megérkezett küldöttek, rész­ben a cári Oroszországból, részben pedig Lengyelország orosz részéből. MIRŐL VOLT SZÓ? Az üdvözlő beszédet Stephan Titz német szociáldemokrata szerkesztő mondta. Ő fogadta később Lenint is. Az egy hétre tervezett konfe­rencián Lenin két napot töltött. Szerdán jelent meg, s másnap már el is utazott. Az év január­jában Prágában harcot hirdetett az opportunizmus és a rnense­víkek ellen. Itt Opaván éles vi­tát folytatott Trockijfal. Esze­rint itt vívta meg a mensevikek­kel nagy eszmei harcainak, egyikét. Szenvedélyes hangon fejtette ki igazát, és arra hi­vatkozott, hogy majd a történe­lem bebizonyítja forradalmi el­méletének helyességét. A vendéglátók, köztük Titz szerkesztő is, saját útleveleiket bocsájtották az orosz emigrán­sok rendelkezésére. Midőn a ta­nácskozás feloszlott, Lenin már messze járt Opavátó), de senki sem sejthette, hová utazott. (Utólag feltételezhetjük, hogy Lengyelországba, mivel már tudjuk, hogy augusztus végén omian kirándult a Babia Górán át ÁrvapolhOFára. 1 AZ EMLÉKTÁBLA Körülbelül egy évtizeddel a/, orosz szociáldemokraták konfe­renciája után Titz szerkesztő újságjában cikket írt e fontos eseményről. A fasiszták azon­ban a lap minden fellelhető pél­dányát megsemmisítették. A fel­szabadulásig azután már szó sem eshetett Ilyen „bolsevik!" dolgokról Opaván. A fasizmus veresége tette lehetővé, hogy a konferencia 35. évfordulóján leleplezhessék az emléktáblát, amellyel a város nemcsak a tu­dományos megerősítésre váró hagyományt ápolja, hanem Le­nin igazságát is a magáénak vallja az egész világ előtt. SZÁNTÓ GYÖRGi* Országszerte előkészületek folynak az 1971-es évi és az új ötéves terv mutatóinak megha­tárôzására. Készülőben van Ke­let-Szlovákia mezőgazdaságán nak fejlesztési terve is, mellyel Milan Szkuba kerületi párttit­kár vezetésével az SZLKP kelet­szlovákiai kerületi bizottsága mellett működő szakbízottság ioglalkozott. A megtárgyalás és kiegészí­tés tárgyát képező fejlesztési terv jelenlegi koncepciója alap­ján az 1970-es évben elért ered­ményekhez viszonyítva Kelet­Szlovákia mezőgazdasága 1975­ben gabonaneműekből 11OÜO, cukorrépából 65 000, burgonyá­ból 69 000. zöldségfélékből 31 ezer és gyümölcsből 13 500 ton­nával fog többet termelni. Jelentős növekedés elérését tervezik az állati termékek ter­melése terén is. Az 1970-ben ter­melt 78 700 tonna helyett az öt­éves terv utolsó évében 100 000 tonna hús, ebből 51700 tonna marhahús és közel 36 000 tonna sertéshús termelését tervezik. Tejből csaknem 295 millió liter - 81 millióval több —, tojásból. 147,5 millió — 67 millióval több — termelésére számítanak. Mindez azt jelenti, hogy az ötéves terv éveiben átlagosan 3,6 százalékkal növekedik a me­zőgazdasági termelés s 6 száza­lékkal a piaci termelés. A brut­tó mezőgazdasági termelés szín­vonala 1,1 százalékkal lesz ma­gasabb az országos átlagnál. A kerületi mezőgazdasági szakbizottság tagjai nagyon ér­tékes hozzászólásokat fűztek a fejlesztési tervhez. Egy kérdés­ben egybehangzó volt a véle­mény: legyen mozgósító, de reá­lis ez a tervezet, s az ötéves tervre vonatkozó legalapvetőbb mutatókat tartalmazza, amely kiindulópontként szolgál majd az egyes évekre elkészítendő feljesztési tervekhez. Többen arra mutattak rá, me­lyik termelési szakaszon és mi­ilyen módosításokat kell eszkö­zölni. Hiányolták, hogy a ter­vezet nem tartalmazza egyes tudományos intézmények, a ne­velés, az irányítás feladatait, va­lamint azt, hogy milyen kérdé­sek megoldásában s milyen mér­tékben szükséges a központi szervek segítségét igényelni. A bizottság megállapította, hogy például az élelmiszeripar feldől gozó üzemeinek hálózata és k«­• pacitása Kelet-Szlovákiában nem kielégítő, nincs összhangban a mezőgazdasági termelés fokoza­tos növekedésével. Pedig 1969­ben elkészült a kerület élelmi­szeriparának fejlesztési terve, sajnos, ebből kevés valósult meg. A bizottság szükségesnek tartja pontosan megállapítani, mi valósult meg az említett fej­lesztési tervből, s a hiányzó élelníiszeripari kapacitások lé­tesítését továbbra is igényelni kell. Ezenkívül fontosnak tart­ja egy olyan elemzés elkészíté­sét, amely pontosan megvilá­gítja, hogy az ötéves fejlesztési tervből a mezőgazdaság milyen feladatokat képes saját forrá­saiból megvalósítani, és milyen szakaszon szorul a központi szervek segítségére. A mezőgazdasági szakbizott­ság ülésén elhangzott észrevé­telek és határozatok értelmében' a szakemberek megkezdték a fejlesztési tervjavaslat módosí­tását, kiegészítését. A javaslat decemberben kerül megtárgya­lás és jóváhagyás céljából a kelet-szlovákiai pártbizottság plénuma elé. (kulik) ü ­t i. fi «•:>•>•.,.•: .-.i'. :,:>;» • ' ".-.ÍV t « ­A Záhorská Bystrica-i vadászszervezet a napokban megrendezte az idei első nyól és fäcánva­riászatut A vadászaton 35 vadász összesen 250 nyulat és 50 fácánt lőtt. (Felvétel: K. Cfch — ĎSTK.J Irta: ZBYCH ANDRZEJ 3. A vonatot megrázta a fékezés ereje. Sztásek felugrott,' az ablakhoz lépett, szemügyre vette a pályaudvart. Valame­lyik mellékvágányon állt a szerelvény. Jobboldalt épületek sora, baloldalt erdő, s egészen a fákig hatalmas szénhalmok tornyosultak. Ezt az oldalt választotta. A fák közé érve hosszasan fülelt, de az állomásról csak a megszokott zöre­jek jutottak el hozzá. Elővette a cipő­krémes dobozból és mágneses tűből ké­szült iránytűjét, s a „Königsberg 2eí­tung"-ból kivágott „Birodalmi térképet", s tájékozódott. Ha sokai nem is tudott leolvasni a térképről, az iránytűvel együtt annyit mégis gyorsan megálla­pított, hogy délkeleti irányba kell In­dulnia. » Jakubovszkij ezredes utasítást adott a sofőrnek, hogy álljon meg egy ala­csony, szürke épület előtt, amelyben a körzeti parancsnokság volt. Az órájára nézett, s bosszúsan állapította meg, hogy megint percekkel előbb érkezett, holott tudta, hogy a parancsnok a ti­zenegy órát másodpercnyi pontossággal érti. Gondolta, jár még egyet; legalább ren­dezi gondolatalt. Ugyanis kicsit tartott ettől a beszélgetéstől. Igaz, régen isme­rik egymást a parancsnokkal, de az utóbbi hónapokban megromlott köztük a viszony. Rumfanceo ugyan most is figyelmesen hallgatta meg a jelentése it, de a térképhez már nemigen hívta tanácskozni, s az írásos jelentés átvé­teleinél is mintha gyanakvóan tenné fel a kérdést: — Másolattal készítetted? fakubovszkijt bosszantotta ez a kér dés, a legszívesebben káromkodott vol na egyet, hogy megkönnyebbüljön. Ďe még ennél is szívesebben odamondogat­na Rumjancevnek ezekért a gyanúsítga­tásokért. Végtére is katonaember ő, ka tona volt az ükapja ls, s tudja, mi a parancs. Ha egyszer neki azt mondták, hogy a szovjet—német határról szóló jelentésekről nem szabad másodpéldányt készíteni, arra mérget vehet bárki, hogy Jakubovszkij nem készít másolatot. — Semmi más nem érdekel? — kér­dezte kicsit ingerülten Jakubovszkij, amikor utoljára két héttel ezelőtt itt fárt. — Miért kérdeznék? Minden világos. Vagy azt gondolod, hogy számomra szenzáció a jelentésed? Nézz ide — mu­tatott egy degeszre tömött futártáskára —, ebben mind ilyen fontos jelentés van. Három nap jelentéstermése. Es va lamennyi ugyanazt a nótát fúfja: a né­metek kémtevékenysége megélénkült, a németek beássák magukat, a németek utánpótlási vonalain nagy a forgalom .. — Űgyis a tűzbe dobod — mondta in­gerülten, de abban a pillanatban érez­te, hogy túllépte azt a határvonalat, amelyet a parancsnokával szemben min­den körülmények között meg kell tar­tani, De Rumjancev nem horkant fel, nem utasította rendre, csak felállt, a nyitott ablakhoz lépett, s percekig néz­te az úf épületeket, az élelmiszerrel, üzemanyaggal, bútorokkal döcögő te­herautókat. Az életet, ami hétköznapi nyugalommal zajlott odakint a város ut­cáin. — Tévedsz — mondta kis idő múlva. — Valamennyit elolvasom, s az egész­hez még hozzáteszem az én személyes jelentésemet is. így küldök minden je­lentést Moszkvába. Azt hiszem tulajdon­képpen ez ér'dekelt, igaz? — Es — és mi Moszkva válasza minderre? — akarta kérdezni Jakubov­szkij, de meg kellett elégednie Rum­fanceo hallgatásával. Vajow most is igy lesz? Most is ilyen feszült légkörben beszélhetnek? Egyáltalán szóhoz engedi-e jutni a két héttel ezelőtt történt beszélgetés után? Pedig most beszélni kell. Ki kell mondani, ha kell hál hangosan: — A háború egyetlen hajszálon mú­lik? A háború csak egyetlen hajszálon múlik — ebben már biztos volt. A leg­utóbbi jelentések egyértelműen azt igazolták, hogy nagy erőket vonnak össze a friccek határmenti területén. Páncélosdandárok, gyalogos hadosztá­lyok vonulnak éjszakánként. A vasúti forgalomról kapott hírek szerint he­tek óta óriás Uzemanyagszdllttó tar­tálykocsikból álló szerelvények érkez­nek Klajped környékére. A hírek sze­rint már több, mint JB00 vagon repü­lőgépbenzin érkezett Klajpedba. Ezer nyolcszáz vagon' Ugyanakkor a város repülőtere öt, legfeljebb tíz gépet lud egyidőben elhelyezni. A repülőgépben­zinről szóló hír tehát téves. Hacsak •.. Hacsak nincs igaza annák az ember­nek, akit tegnap kísértek hozzá kihall­gatásra, s aki azt állítja, hogy a kro íewci táborból szökött, s a klajpedi erdőben rábukkant egy építkezésre. Ha­talmas, új kifutópálya építkezésére. Ez a hír megdöbbentette. Igaz, a vá­ratlan fordulatokhoz, meglepő helyze­tekhez hozzászokott az elmúlt két év­ben, amióta a területi kémelhárítás ve­zetését átvette. Működési * területük nagy része éppen a német—szovjet ha­tárra esett, s különösen az utóbbi hó­napokban érezte nélkülözhetetlenül fon­tosnak azt, amit munkatársaival vég­zett. Lehet, hogy mindez hiábavaló fára­dozás? Lehet, hogy Rumjancev mégsem küldi el Moszkvába a jelentéseket? Itt van most ez a magát szökevénynek ne­vező ember. Ha igazat mond, akkor megint csak az ő aggodalmát támaszt­ja alá, s a háború már valóban csak egy hajszálon múlik. — Mondd, nem kívánod te túlságo­san ezt a háborút? — nézett rá Rum­jancev. — Nem a háborút kívánom — mond­ta jakubovszkij —, de szemet sem hunyhatunk a. csapatösszevonások fe­lett. Különösen akkor nem, amikor tud­juk, hogy ez a háború lényegében már évekkel ezelőtt elkezdődött, csak Hit­lernek is jól jött néhány év gondol­kodást idő. És most úgy látszik lejárt a gondolkodási idő. Tankok, repülőgé­pek, gyalogos hadosztályok állnak oda­át riadókészültségben. jakubovszkij lengyel származású, ezt soha nem is tagadta, de nem is tagad­hatta volna, hiszen családjában ükapá­kig visszamenőleg minden nemzedéké­ben volt két-három ember, aki észre­vetette magát a világgal. Apja példá­ul Bugyonnlj sógora volt, s a szovjet hatalomért adta életét. Neki magának értelmetlen volt azon töprengeni, hifgy hol telepedjen le. A születő szovjet hatalom megbecsülte. Lengyelország­ban viszont senkije sem volt már. Anyja és testvére Leningrádban éltek, de mi r kor az ország összeroppant a fasizmus rettenetes markában, s anyja könnytől áztatott arcába nézett, összeszorult á szíve. Viszont nem értett egyet sok lenin­grádi kollégájával, akik hazája össze­roppanásában elsősorban a lengyel úri rend összeomlását látták. Rumjancev volt talán az egyetlen, aki amikor híre főtt, hogy Varsó kapi­tulált, megszorította a kezét: •— Varsó Lengyelország szíve marad még akkor is, ha ideiglenesen mocskos vendégeket kell fogadnia. Es Varsó té­ged is visszavár. A jelentést átadta, a beszélgetés rö­vid volt. A folyosón megállt egy má­sodpercre, hogy átgondolja még egyszer a bent elhangzottakat. Végül is — ál­lapította meg — Rumjancev, a Frunze Akadémia végzős hallgatója, meg van győződve arról, hogy háború lesz, hogy a németek elszánják magukat az ön­gyilkosságra. Ránézett az órájára, s gyors léptek­kel elindult. Rumjancev utasította, hogy ellenőriztesse annak a bizonyos Szta­niszláv Moczulszkinak a vallomását, az állítólagos csapatösszevonásokról és a W repülőtér építéséről. |SI Amint a szállására ért azonnal elő­vezettette Sztásekot. — Ön tphát azt állítja, hogy rövidé- xl sen kitör a háború? — kérdezte len­gyelül, s Sztásek nem akart hinni a . • fülének. Ľ lFolytatjuk J ^

Next

/
Thumbnails
Contents