Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-11 / 268. szám, szerda

Az új ifjúsági szervezetnek szilárdan a szocializmus talaján kell állnia (Folytatás az 5. oldalról) gunk, vagy csak nagyon lassan haladhatunk előre. Azért mondom ezt, mert igen gyakran keresnek teret a fiatalok érvényesülése számára. Számos hiányosság már majdnem hagyományos. Ezért, ha ezeket látjuk, káromkodunk egyet, és ha újra találkozunk velük, akkor már úgy fogadjuk, mintha legalizálva lennének. Annál rosszabb. Mondok egy példát a közelmúltból: most állítják össze a népgazdaságfejlesztési tervet. A tervfeladatokat megkapják a vállalatok. Sokéves hagyomány ezen a téren, hogy a vállalatok tartalékokat alakítanak ki, spekulálnak, a könnyebb utat akarják választani, mindenféle feltételeket gondolnak ki, és ezzel gyengítik a terv szerepét, ahelyett, hogy azt keresnék, hol és hogyan lehet javítani a technikát, növelni a termelést, hol vannak a rejtett tartalékok stb. Ez állandóan ismétlődik. Mi ez? Ilyen a társadalomfejlődés kérdéseinek forradalmi megközelítése? Vagy pedig opportunizmus, óvatoskodás, visszahúzás? Miért leplezném le a vállalat tartalékait? Ha nem teszem, jobb lesz, kevesebb lesz a problémám és a fejfájásom. Megtéveszteni valakit a központban lehetséges, csakhogy az anynyit jelent, hogy e megtévesztéssel az állam 14,5 millió lakosságát károsítják meg. És így okoskodik egy, így okoskodnak ezren, és a mellüket verve hirdetik, ők milyen kommunisták. Megalkuvás nélküli harcot a rendetlenség ellen Mindezt azért hozom fel, mert társadalmunkban kíméletlenül kell harcolni a rendetlenség ellen. Mindenekelőtt a fiataloknak kellene nagyon szigorúan és bírálóan tekinteni minden hiányosságra és rendetlenségre maguk körül. Hiszen a hiányosság és a rendetlenség akadályozza a nemzeti jövedelem, a nemzeti gazdaság növelését, valamint a lakosság életés kulturális színvonala emelését. Számos hiányosság mellett csak elmegyünk, megkerüljük őket, azt gondoljuk, oldja meg ezeket fenn Strougal, Husák, vagy nem tudom kicsoda. Mi megoldhatunk valamit, de amit a milliók nem oldanak meg, azt nem oldhatja meg egy, két vagy tíz ember. Arra van szükségünk, hogy az új nemzedék mindenekelőtt társadalmunk negatív jelenségeit bírálja. Igaz, kényelmesebb, ha nem szerzünk ellenséget magunknak, nem égetjük meg a kezünket, és bírálat helyett az ügyeket csak bonyolítjuk, ahogyan gyakran csinálják. Ez kényelmesebb, de káros a társadalomra. A fiataloknak minden szakaszon tiszta, harcos szándékkal kell a társadalmat szolgálniuk, ki kell szellőztetni a nálunk még létező fülledt sarkokat. Fontos, hogy leszámoljunk a burzsoá kispolgári ideológia különféle maradványaival és batásaival, amelyek eltorzítják és megrontják életünket. Varholík elvtárs Marx szavait idézte, hogy mikor lehet az ember a legboldogabb. A kispolgári burzsoá típusnak a legnagyobb emberi boldogság az, ha minél többet harácsolhat magának, akkor is, ha mellette valaki meg-, hal az éhségtől és a nyomortól. Az évszázadokon át kitenyésztett egoizmus valamennyi negatív következményeivel természetesen sokáig hat a társadalomban. így pl. nem elég alkotmányosan deklarálni, hogy nálunk már szocializmus van, mert az emberek tudatában a burzsoá előítéletek hosszú Időn át élnek. Ezért az új nemzedék felkészítését célzó harcban nagyon élesen kell küzdeni a burzsoá kispolgári előítéletek és erkölcsök ellen. Azt hiszem, hogy éppen a fiatalokhoz áll a legközelebb a fennkölt eszmékért, a nagy ideálokért folyó küzdelem, ezek keresése, nem pedig az a földhöz tapadt igyekezet, hogy valamit maguknak harácsoljanak. Ha nem harcolnak a demoralizáló irányzatok ellen, akkor ezek a tulajdonságok behatolnak a dolgozók és az Ifjúság soraiba. A szocialista erkölcsért, a szocialista nevelésért vívott küzdelem bonyolult, és nagyobb része még előttünk van. 1968 megmutatta, hogyan neveltük 20 éven át az ifjú nemzedéket, és mi került be a tudatvilágába. Sok mindent az eszmei nevelés eszközeinek, a sajtónak, az Irodalomnak és a filmnek a terhére róhatunk. Milyen példákat, milyen célokat, milyen hősöket állított az utóbbi években irodalmunk a fiatal nemzedék elé? Nem a kigondolt regénytípusokat és a rózsaszínre lakkozást reklamálom, csak azt keresem, hogy mit kell az életből kiemelni. Nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy az utóbbi években az életből, főleg a piszkot, a perverzitást, a negatív jelenségeket válogatták ki. Hogy népünk és ifjúságunk milliói a filmekben, a kultúrában és minden másban alapjában véve nem láttak semmi tisztát, szépet és kulturáltat. Nekem személy szerint mindegy, ha valaki abban leli kedvét, hogy szexuális perverzitásokban gyönyörködik, de nem lehet mindegy, ha az ilyesmit állami pénzen tömegesen propagálnak és elvonják a fiatal, tiszta és becsületes embereket a normális társadalmi elkötelezettség teréről, a mindenféle nyugati hippik perifériájára. Ezen a téren a múltban sok mindent elmulasztottunk és sok mindent ki kell javítanunk. A művészi és írói szabadság jelszava alatt tekintélyes összegű állami és közpénzt adtunk ki — egy kis túlzással talán — társadalomellenes, antiszocialista nevelésre és propagandára, demoralizáló és sok esetben egyenesen bomlasztó és kriminális irányzatokra. Ezt természetesen nem lehet tovább folytatni. Ezen a konferencián is megbeszélhetjük, hogyan és mit akarunk tenni. Ha azonban a tömegtájékoztatási eszközök, amelyek naponta formálják a fiatalok és az idősebbek tudatát, más szellemben és hangnemben hatnának, úgy ahogy az elmúlt években történt, akkor nem érhetünk el pozitív eredményeket. Az utóbbi időben láttam néhány új szovjet filmet. Felkeltette érdeklődésemet, hogyan igyekeznek a szovjet művészek egyesíteni a nemzeti forradalmi hagyományokat a nemes, emberi eszmékkel, hogy az embert a film története is arról tájékoztassa, mi szolgálja a társadalmat, mi számára a legszükségesebb, mi az, ami becsületes és tiszta. Ha a nemzeti és forradalmi hagyományokat és a saját sikereinket az elmúlt években lenézően kezeltük, akkor nem csodálható, ha a fiatalok — és nemcsak a fiatalok — 1968-ban utat tévesztettek. Nagyfokú igényességet életünk minden területén Ezeket a negatívumokat éppen abban az időben kell meglátni, amikor az ifjúság alakuló konferenciájának küldöttei, akik a fiatalok százezreit képviselik, jövő munkájukról, jövő útjukről tanácskoznak és keresik, kutatják jövő tevékenységük módszereit. Egész társadalmunkban — de különösen az Ideológiai és politikai nevelés terén — nagyon igényeseknek kell lennünk, mivel az ember lelkében, tudatában okozott károk érintik a legérzékenyebben a társadalmat. A fiatal emberek általában mindenben bírálóbbak és igényesebbek, mint az idősebbek, ezt az egészséges tulajdonságot, a kritikai hajlamot és az egészséges nyugtalanságot szocialista társadalmunk építésének szolgálatába kell állítaniuk. Nincs szükségünk arra, hogy valaki állandóan dicsérjen és csak az elért eredményekre mutogasson. Nem akarunk semmiféle új kultuszt csinálni. Azt akarjuk, hogy a nép józanul, kritikus ésszel lássa a problémákat, hogy veszekedjen miattuk, ha azt gondolja, hogy Igaza van, de egyben tiszta lélekkel segítsen társadalmunknak. Az Ilyen egészséges elégedetlenség, a problémák kritikus megközelítése jelentős mértékben elősegíti a magas fokú Igények légkörének kialakulását, melyet politikai, gazdasági, kulturális téren és egész életünkben el kell érnünk. Nagyon sokat és gyakran beszélünk a tudományos műszaki forradalomról. A tudományos, a technikai és a technológiai terület fejlődése az utóbbi években határtalan, s üteme még fokozódni fog. A mai fiatal nemzedék megéli a 2000. évet. Ezért gondolni kell arra, hogyan készítjük elő az embereket politikailag és szakmailag a jövő hatalmas feladataira, milyen típusú embert kell nevelnünk. Ogy vélem, olyan harcos típusra van szükség, amely harcol minden haladóért minden téren, a társadalmi fejlődés, a tudomány, a technika, az ökonómia, az emberi kapcsolatok stb. területén. Az ifjúság hivatott arra, hogy minden szakaszon a harcos és haladó tendenciák hordozója legyen. Egyébként nehezen tudná teljesíteni az eljövendő évek feladatait. Természetesen minden»társadalomban vannak konzervatív erők is. Az ember harcosan kezdi, aztán valahol „kitapos egy helyet", elkezd sablonszerűén, gépiesen dolgozni. Azonban megállni annyit jelent, mint visszafelé haladni. Közismert mondás: . „Aki lemarad, azt ütik". És mi mint állam, mint szocialista társadalom, nem engedhetjük meg magunknak a lemaradást, nem engedhetjük meg, hogy csigaléptekkel haladjunk előre. Csehszlovákia ma a szocialista országok és az európai államok között az aránylag fejlett kulturális, technikai, termelési színvonallal és életszínvonallal rendelkező országok közé tartozik. Nem dicsekszünk azzal, hogy világviszonylatban a legmagasabb színvonalon állunk, nem mondjuk magunkat példának, egyszerűen tudjuk, hogy színvonalunk tiszteletre méltó és nincs okunk a szerénykedésre. Népünk munkájának eredménye államunk jó névjegye. Azonban a jövőbe vezető tempót nem lassíthatjuk. Számos új problémát hoz magával, s ehhez előkészület és munkaszeretet kell. Nem elégedhetünk meg azzal, amit elértünk és elérünk. Józanul kell értékelni az eredményeket, és törekedni kell a problémák igényes megoldására. Ezért a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek nevelnie kell a fiatal munkásokat, szövetkezeti dolgozókat, technikusokat, hogy azokból harcolni tudó progreszszív emberek legyenek, akik harcolnak minden újért, s a konzervatív irányzatok ellen. Ilyen emberekkel bizonyosak lehetünk abban, hogy ez az állam, ez a társadalom és népeink biztos jövő előtt állnak, hogy lépést tartanak a fejlett népekkel és megvédik a világban Csehszlovákia népének jő hírnevét. Becsületes, tehetséges és bátor emberekre van szükségünk minden szakaszon, olyanokra, akik elszántan megragadják a problémákat, megoldják őket és nem hajlandók a sutban rejtegetni a problémákat. Ebben kevés a romantika? A „Három testőrből" nem lehet örökké élni. A fiatalok számára ez bizonyára érdekes olvasmány, ugyanúgy, mint a cowboy-regények és a hasonló irodalom, de a mi korszakunknak megvan a saját romantikája — az újért, az új tudományos-műszaki vívmányokért, a termelés jobb megszervezéséért, az új életért, a kulturális fejlődésért, a szocializmusért vívott küzdelem romantikája. Feladatunk, hogy megszervezzük ezt a romantikát, s megnyerjük számára a fiatalokat és a felnőtteket is. Feladatunk, hogy ezt a romantikát a gyakorlatba vigyük. összpontosított figyelmet az ifjúság problémáinak megoldására Az utóbbi Időban sok feladatunk volt. Ezeket sorban meg kellett oldanunk, és sok megoldása még előttünk áll. Ogy gondolom azonban, elérkezett az ideje annak, hogy az ifjú nemzedék, a fiatal fiúk és lányok felé is megtegyük az újabb lépést, hogy az Ifjú nemzedék problémája egész társadalmunk figyelmének központjába kerüljön. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy államunk eddig nem szentelt kellő figyelmet problémáinknak. Felsorolhatnánk, hogy az állam hőny milliárdot költ a nevelésre, az Ifjú nemzedék előkészítésére. Ez ázonban csak az érem egyik oldala. Véleményem szerint egyúttal ki kell alakítanunk a fiatal nemzedékkel szemben folytatott politikánk koncepcióját és a problémák komplex megoldását. Sajnos, eddig nem rendelkezünk ilyennel. A konferencián megválasztott új ifjúsági vezetőkkel fokozatosan kidolgozzuk az ilyen koncepciót, elérjük a komplex megoldást, s a párt, az állam és az egész társadalom erejét és eszközeit az ifjú nemzedék politikai, ideológiai és erkölcsi nevelésének kérdéseire, és a fiataloknak a társadalmunk építésében és irányításában való konkrét részvételére összpontosítjuk. Már több kísérlettel próbálkoztak, de ezek nem voltak eléggé átgondoltak. Ma sem mondhatjuk azt, hogy valaki már alaposan" kidolgozta volna ezeket a kérdéseket. Csak azt tudjuk, hogy az Ifjú nemzedék iránti gondoskodásunkban valami hiányzik. Az egyik fél nem tudja, mit csinál a másik, az egyik szakasz nem tudja, milyen hatással lesznek határozatai a másik szakaszra, az egyik a másikra hárítja a felelősséget stb. Egy jó ifjúsági szervezet — és hiszek abban, hogy a SZISZ jelenleg — összegyűjtheti több százezer fiatal észrevételeit és gondolatait. A párt- és az állami vezetőség szívesen veszi ezeket az észrevételeket, hogy újabb lépést tehessünk előre az ifjú nemzedék iránti gondoskodásban. A pártszervek a legalacsonyabbaktól a legfelsőbb szervekig már megtették az első lépéseket, s ennek már meg is mutatkozott az eredménye. Fontos azonban, hogy még hatékonyabb segítséget nyújtsanak az alakuló SZISZ-szervezeteknek, tanácsokat adjanak nekik, megteremtsék számukra a legjobb feltételeket és megkönnyítsék első lépéseiket, melyek rendszerint a legnehezebbek. Pártunk is foglalkozni fog az ifjú nemzedék problematikájával. Ogy gondolom, hogy a többi nagy társadalmi szervezet sem merített ki minden lehetőséget a fiatal nemzedék iránti gondoskodás terén. Mintegy millió fiatal munkás, műszaki szakember és más dolgozó tagja a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak. Hogyan .segítik őket? Itt-ott elvétve megállapodást kötnek, vagy határozatot fogadnak el, de koncentrált figyelemről nem beszélhetünk. Sok a probléma az iskolaügy terén is. Az iskolák a fiatalok millióit nevelik. Nincs rá biztosítékunk, hogy politikai és szakszempontból jól nevelik őket. Egészen mások a nagyképű frázisok, s más a tudományos koncepció és a pártos iskolapolitika. Ezt a területet is felül kell vizsgálnunk, hogy az iskolákban, a társadalomban és a munkahelyeken egyöntetűen törődjenek a fiatalokkal. Meglehetősen nagy testnevelési szervezeteink vannak, de úgy gondolom, munkájukkal nem lehetünk elégedettek. Természetesen figyelmet kell szentelnünk az élsportolók előkészítésének, az állam és a klubok képviselőinek. A testnevelésben azonban a legfontosabb az, hogy megteremtsük a feltételeket az Ifjú nemzedék egészséges testneveléséhez. Nem vagyok biztos abban, hogy a fő figyelmet és az állam által a testnevelés és sport fejlesztésére fordított óriási összegeket erre a célra fordítják. Az egészséges fiatalok sportolása rendkívül nagy jelentőségű testedzésük és szellemi fejlődésük szempontjából is. A csehszlovák néphadsereg vezetőivel arról beszélgettünk, hogy a hadseregben — ahol a fiatal fiúk nagy része két évet, életük bizonyos szakaszát töltik — is biztosítani kell, hogy az általános ős politikai nevelés, felkészítés megfeleljen a társadalom szükségletelnek. Ezen a téren már tettünk valamit, tervek Is születtek, de ezt a kérdést Is alaposan át kell gondolnunk. Az értekezleten részt vesz a hadsereg több tagja. Hallottam, milyen részt vállalnak a hadsereg fiataljai a SZISZ munkájából. Gondolkoznunk kell afölött, mit tehetünk annak érdekében, hogy a fiúkat a kétévi katonai szolgálat alatt neveljük és előkészítsük az életre, természetesen a haza védelmén kívül. Gondolkoznunk kell azon, hogyan tehetjük teljessé életüket, hogyan nyerhetjük meg őket. Ezen a téren minden bizonnyal még nem merítettünk ki minden lehetőséget. Ugyanez vonatkozik a Polgári Honvédelmi Szövetség, re is, ahol szintén új munkamódszereket keresünk. Ugyanígy a többi állami, társadalmi és gazdasági szervezet tevékenységét is össze kell hangolni az Ifjú nemzedék nevelésének érdekeivel. Aki átgondolja az ifjú nemzedék nevelésének és előkészítésének kérdését, annak tudatosítania kell, hogy nem jó gyárigazgató az, aki nem fordít külön gondot a munkások és a műszaki szakemberek, az if. jú nemzedék előkészítésére, nem jó vezető az, aki nem törődik az ifjúság szervezetével és a fiatalokkal. Valamennyi párt-, társadalmi, állami és gazdasági szervben érvényesítenünk kell ezt az elvet, hogy egészséges, eszmeileg szilárd, szakmailag jól előkészített nemzedék nőjön fel, amely sokkal jobban végzi majd munkáját, mint ml, mivel 5—10—20 év múlva az igények is nagyobbak lesznek. Feladatunk, hogy intézményesen is kifejezzük az ifjú nemzedék iránti gondoskodás elveit. Nem célunk a hízelkedés, de társadalmi kötelességünk, és felelősségünk tudatában meg. teremtjük a feltételeket ahhoz, hogy az Ifjú nemzedék a társadalom szükségleteinek megfelelően fejlődjön. Amint látják, csaknem az egész elnökség, a Központi Bizottság valamennyi titkára, a szövetségi, a cseh és a szlovák kormány vezetősége, valamennyi felelős elvtárs eljött első konferenciájukra. Elsősorban azért jöttünk el, hogy kifejezzük kapcsolatunkat a fiatal nemzedék iránt, értékeljük azt a szerepet, melyet betölt, má> sodsorban pedig azért, hogy meghallgassuk a fiatalok állás, foglalását, nézeteit és Így jobban eligazodjunk az ifjúsággal végzett munkánkban. A munka jelenti a próbatételt Ma befejeződik szervezetük építése, s most már csak egy kicsiség vár önökre — a konkrét munka. Ez a konkrét munka jelenti mindig a próbatételt. Sok helyen győződünk meg arról, hogy a legnagyobb nehézséget a tapasztalatok hiánya okozza. A fiúk és a lányok szívesen tennének valami jót, de nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá. Ezek a kezdet nehézségeit jelentik, nem kell siránkoznunk emiatt. A jó alap megvan. Szervezetükben több százezer fiatal van, s kétségtelen, hogy hetek és hónapok múltával erejük megsokszorozódik. Fontos, hogy megtalálják a munka jő módszereit és formáit, abból induljanak ki, amit eddig tanultak- Mi lesz szervezetük célja? Feladatuk, hogy a csehszlovák fiatalok többságét megnyerjék a szocializmus ügyének. Én így értelmeztem a fő beszámolót Is. Azonban csak úgy nyerhetjük meg őket, ha beszélgetni fogunk velük, meggyőzzük őket, helytelen és téves nézeteiket megmagyarázzuk. Egyszóval azt fogjuk csinálni, amit pártunkban tömegpolitikai munkának nevezünk. A SZISZ-nek ma 300 000 tagja van. Ha ez a 300 000 fiatal további hárommal fog együttműködni — és ez nem is olyan sok —, már csaknem egymillió fiatal kapcsolódik be a munkába. Nem szabad elzárkóznunk. Szombaton rövid Ideig néztem a tévé adását. Egy cseh város fiataljai ezt mondták: Mi dolgoznánk, de a többlek nem értenek meg minket, nem akarnak velünk haladni. A közelmúltban egy észak-csehországi nagy gyárba látogattam, ahol az alkalmazottak 75 százaléka fiatal. Egy fiatal funkcionárius, aki az ifjúságot szervezte, arról panaszkodott, hogy a fiatalok nem Ismerik el őket. Elvtársak, hol keressük a hibát? A hiba a ml rossz munkánkban rejlik és semmi másban. Nem találjuk meg a helyes hozzá(Folytatáa • 7. oldalon)