Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-11 / 268. szám, szerda

Az új ifjúsági szervezetnek szilárdan a szocializmus talaján kell állnia Gustáv Husák elvtárs beszéde a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség alakuló konferenciáján Kedves Barátaim, Tisztelt Elvtársak! Engedjék meg, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Csehszlovák Nemzeti Frontnak, a köztársaság elnökének ős kormányának nevében üdvözöljem a Szocialista Ifjúsági Szövetség országos alakuló konferenciáját, önöket államunk valamenynyi kerületéből érkezett küldötteket, a fiatal nemzedéket, amely üzemeinkben, a földeken, az iskolákban, egész társadalmunkban dolgozik és fejlődik. A mai országos konferencia, amelynek célja, a csehszlovák ifjúság egységes szervezetének megalakítása, hazánkban a politikai konszolidáció jelentős előrehaladásának kifejezője. Jól emlékeznek, milyen volt az ifjúsági szervezetben a helyzet egy évvel, másfél évvel ezelőtt, s milyen volt a helyzet az egész országban és a társadalomban. Véleményem szerint nagyon kedvező jelenség, hogy az üzemek, falvak és városok sok ezer fiataljának becsületes progresszív törekvése révén aránylag rövid idő alatt sor kerülhetett az egységes országos szervezet kialakítására. Elmondható, hogy ezen a téren is normális helyzetbe kerültünk, vagy legalább alapvetően más helyzetbe, mint amilyenre mindnyájan nagyon jól emlékezünk. Az utóbbi hiásfél évben végzett munkánk megmutatja, hogyan kell leküzdeni a zavart, a nyugtalanságot társadalmunkban, hogyan kell visszatérni ismét a világos, egyértelmű, szói cialista útra, vagy hogy kissé Jírai kifejezéssel éljek, hogyan kell a ködből és a viharból, amelyen átmentünk ismét társadalmunk építésének ós fejlesztésének normális, napfényes égboltja alá. jutni. - A fiatalok az utóbbi másfél esztedőben jelentősen hozzájárultak ahhoz, amit általában konszolidációnak, a viszonyok megjavulásának nevezünk mind a termelésben, mind másutt. Annak ellenére, hogy még nem vagyunk mindennel elégedettek, és bizonyára önök sem, értékelni kell a fiatalság magas fokú józanságát és realitását, valamint azt, hogy tanultak az elmúlt évek tévedéseiből, hibáiból. Szeretném értékelni a fiatalok ezreinek, az ifjúsági szervezetek funkcionáriusainak, a termelésben és a más szakaszokon dolgozó ifjak százezreinek politikai és egyéb munkáját, mellyel az utóbbi időben hozzájárultak ahhoz, hogy megtaláljuk a kivezető utat a válságból. Szeretnék ebből az alkalomból köszönetet mondani a népgazdaságunk megsegítésére szervezett törekvésekért, a brigádokért, amelyet az ifjúsági szervezetek az utóbbi napokban szerveztek. Köszönetet mondok azoknak a fiataloknak a szorgalmáért, akik a bányákban, az üzemekben és a földeken idősebb elvtársaikkal vállvetve árra törekednek, hogy minél előbb kikerüljön a válságból és megoldjuk a felgyülemlett problémákat. Láttuk, mi a jó, és mi a rossz Ma, amikor betetőzi az egységes ifjúsági szervezet építését, azt hiszem nagy előnyhöz jutottak. Ezen a konferencián is fellépnek elvtársak, akik bírálták a múltat s számos hiányosságot, valamint a még mindig létező kockázatot is. De van egy kétségtelen előny: az, hogy az utóbbi években mindnyájan — beleszámítva a fiatal nemzedéket is — átéltük, tapasztaltuk és láttuk mi a jó, és mi a rossz, mi segít államunknak és dolgozó népének és ezzel fiatal nemzedékünknek is, és mi az, ami «H| árt, ami zsákutcába, szenvedéUKahM lyes fellobbanásokhoz vagy a katasztrófába vezet. Ez a taia7

0 pasztalat rendkívül értékes. A közmondás szerint azok az erős XI. 11. Iá

k> amelyek kiállták a vihart. Normális időszakban nagyon ne5

héz meggyőződni az ember szilárdságáról, keménységéről- és elszántságáról. Oj, egységes ifjúsági szervezetünk minden probléma ellenére, jó megacélozott emberanyaggal kezdi tevékenységét, olyanokkal, akik tanultak a mások és a saját hibáikból. Ha ebből levonják az elvszerü következtetéseket, akkor a szervezet országos méretekben is minden üzemben, faluban és iskolában jól dolgozhat. Hibák voltak a társadalomban, és amint a beszámolóban is megállapították az ifjúsági szervezetekben is. Ezt önök tudják a legjobban. A formalizmustól és részben a tagsági kényszertől érintett szervezet életképessége is e sajátosságoknak megfelelő. Jön az első szél, és az ilyen szervezet széthull. Oj szervezetük születésénél ezért nem valami esetleges egyesülésről van szó, hanem a fiatalok harci szervezetéről, amely tudja, mit akar, tudja, milyen úton akar haladni, s vállalja az elkötelezettséget, nem óhajt előnyöket, csak előnyöket, hanem részt akar venni a jelen alakításában, segíteni akar abban, hogy fiatal nemzedékünket előkészítsük arra, hogy a jövő döntő ereje hordozója lesz. Ez az amire az utóbbi év tapasztalatai tanítottak bennünket, s amit már a kezdet kezdetén ki kell dolgozni, és aztán ragaszkodni kell hozzá,. A párt támogatására mindenkor számíthat az ifjúsági szervezet Hangsúlyozni akarom, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja és az állami szervek teljes mértékben támogatják az egységes ifjúsági szervezet megalakulását és fejlődését. Teljes mértékben támogatják a mai beszámolóban kitűzött fő célokat is. Ebben a támogatásban megbízhatnak, és mindenkor számíthatnak vezető párt- és állami szerveink megértésére. Részünkről ez nem egyszerű gesztus csupán. Mindnyájan láttuk, hogyan közelednek hízelgéssel a fiatalokhoz, hogyan szereztek ezzel népszerűséget, és aztán hogyan vezették az ifjúságot, és nemcsak a fiatal nemzedéket, hanem egész társadalmunkat a szerencsétlenségbe. Ha a fiatal nemzedék és egységes szervezetének támogatásáról beszélek, akkor arra a tudományos történelmi törvényszerűségre gondolok, amely kimondja a nemzedékek felváltásának elkerülhetetlenségét és annak szükségességét, hogy a társadalom és vezetője megfelelő viszonyt alakítson ki a felnövekvő nemzedékkel. Ogy, ahogyan a fiatal nemzedékét elméletileg és gyakorlatilag felkészítjük az önálló munkára, úgy fogjuk megoldani a jövőben a társadalom kérdéseit iš. Ahogyan a fiatalokhoz viszonyulunk, úgy viszonyulunk a jövőhöz. Felelősségteljesen gondolkodni ezekről a kérdésekről és felelősségtudattal határozni — ezt a párt- és állami vezetés elsődleges feladatának tartjuk. A fiatal nemzedék nem légüres térbe lép. Fokozatosan elkerül a termelés legkülönbözőbb szakaszaira, az iskolákba, az élet konkrét, felelősségteljes helyeire és logikusan kapcsolódik az előzetes fejlődéshez, demokratikus, nemzeti és állami hagyományainkhoz, a munkásmozgalom és kommunista pártunk forradalmi hagyományaihoz. Ezért rendkívül fontos a társadalom továbbfejlődése szempontjából, hogy megértsük azt a fejlődést és időszakot, amelybe belenőttünk, és amelybe a mai 15—20—25 éves fiatalok kerülnek. Ahogyan a fiatalokat felkészítjük, olyan lesz majd az aratás. Az ifjú nemzedéket úgy kell felkészíteni hivatására, hogy tovább vigye múltunkból mindazt, ami tiszta, nemes, forradalmi és demokratikus, hogy tovább vigye a humánus, szocialista célok megvalósításáért vívott harc stafétabotját, népünk jobb életéért vívott küzdelem stafétabotját. Csehszlovákia Kommunista Pártjának és államunk vezető szerveinek is létfontosságú érdeke e fiatalok társadalmi és politikai aktivitásának sokoldalú fejlesztése, nem pedig paszszivitása. Tudjuk, hogy minél nagyobb lehetőségeket adunk a Fiataloknak a sokoldalú .termelési, politikai és társadalmi aktivitásra, a nagyobb elkötelezettség vállalására, annál nagyobb lesz a jelen hozzájárulása a jövőhöz. A közelmúltból le kell vonnunk a tanulságot Ifjúságunk szocialista szövetségének alapvető irányát, már a beszámoló ismertette. Ezekhez a kérdésekhez állandóan vissza kell térni. Egy brnói elvtárs már előttem említette, mennyire megzavarták az utóbbi időben a különféle népbarátok az öregek és a fiatalok fejét, hogy kijelentéseikkel ellentétben visszaéltek a minden normális ember számára drága szabadságról, demokráciáról éš humanizmusról szóló nemes jelszavakkal. Elmosták az osztályszempontból megosztott világ határait. Leköpdöstek és gyaláztak mindent, ami nálunk évtizedeken át a munkásosztály és a haladó emberek küzdelmeinek harci hagyományából eredt. Becsempészték hozzánk az idegen divatot és utánozták. Csak az volt a szép, ami nyugati márka volt, tekintet nélkül arra, hogy az kultúrszenny, vagy az ottani civilizáció pereméről szármuzó erkölcstelenség volt. Ojra és újra vissza kell térni népeink, államunk, szocialista társadalmunk valamennyi alapvető kérdéseihez. Ahhoz, hogy a szocialista tábor tagjai vagyunk. A fiataloknak előbb tiszta vizet kell önteniük a pohárba, és el kell távolítani mindazt a mérget, amivel a különféle opportunisták, jobboldaliak és szélhámosok á helyzettel visszaélve megmérgezték a vi-. szonylag kevés tapasztalattal rendelkező fiatalok tudatát. Á szabadságról beszéltek — természetesen az absztrakt szabadságról. De ha nemzeti történelmünk utolsó öt évtizedét nézzük csak, ki vezette a harcot a dolgozó ember, népeink szabadságáért, a munkások, parasztok és értelmiségek szabadságáért? Tudjuk, hogy ez a harc osztályharc volt. Konkrét formái és szakaszai voltak. És tudjuk, hogy azok az absztrakt jelszavak, amelyek szabadságot hirdetnek bárkinek bármilyen formában, csak frázisok, amelyek az embereket tévútra viszik. Hasonló a helyzet a demokráciáról hangoztatott jelszavakkal is, amelyeket a különféle opportunisták teli szájjal kiabáltak ugyan, de a valóságban az történt, hogy egy felelőtlen csoport különféle szabályozó szervek és a tömegtájékoztatási eszközök segítségével manipulált az emberekkel. Ebből a nagy csalásból le kell vonni a következtetéseket konkrét propagandánk és további tevékenységünk számára. Az a nagy forradalmi küzdelem, amely az utóbbi 50 évben mindenekelőtt kommunista pártunk, munkásosztályunk és a többi haladó réteg törekvéseivel függ össze, ma konkrét formákat öltött társadalmunk fejlesztésében, szocialista demokráciánk fejlesztésében, gazdaságfejlesztésünkben, az élet- és a kulturális színvonal emelésében. Ebbe az időszakba lép fiatal nemzedékünk, ebben keresi helyét és érvényesülési lehetőségeit. Nálunk divatban volt az „önmegvalósítás" kifejezés. Ezt helyes tartalommal kell megtölte- • ni. Természetesen minden emberben.megvan az érvényesülési vágy, az hogy realizálja saját hajlamait, tehetségét, és attól függően, hogy a társadalom milyen területen nyújt erre lehetőséget az embernek, - hogyan vezeti e lehetőség felé és hogyan készíti fel, attól függően alakul ki az ö-nmegvalósulás vágyának pozitív vagy negatív eredménye. A fiatal nemzedékre azzal a tudattal kell nézni, hogy az ifjú ember a saját lábán akar állni, felelősségteljesen akar dolgozni és felelni akar munkájáért, s nem kell őt állandóan irányítani, mint az óvodást. Az osztályszemponthoz tartsuk magunkat Valamennyi társadalmi jelenség megítélésénél állandóan az osztályszempontból megosztott világ létezéséből kell kiindulni, a társadalmi osztályok küzdelme szempontjából kell felmérni és megválasztani a fiatal nemzedék koiikrét problémái megoldásának megközelítését is. A burzsoá világot mélyre ható ellentétei ellenére különféle' emberek úgy tálalták nekünk, mint a paradicsomot, mintha nem lettek volna benne áthidalhatatlan ellentétek, a kivételezett rétegek és a kiuzsorázottak millióinak küzdelme, mintha nem létezett volna a nemzeti és faji elnyomás, mintha nem keletkeztek volna a világ különböző részein a népek leigázását célzó, imperialista háborúk. Mintha ebből a világból nem irányulna Csehszlovákia és a többi szocialista ország felé szüntelenül az ideológiai diverzió, mintha nem kísérelnék meg, hogy zavart idézzenek elő népünk gondolkodásában, mintha nem kísérelnék meg a felforgatást. Ezt a szempontot soha nem szabad szem elől téveszteni, 1968-ban értelmiségünk jelentékeny része szem elől tévesztette ezt. Miben nyilvánul meg ez a törekvés az utóbbi időben? Az állandó jóslatokban, hogy nem bírunk a politikai és a gazdasági problémákkal. önkritikánkat, amellyel a nép elé lépünk, amikor nyíltan beszélünk hiányosságainkról, a nyugati propagandisták megpróbálják kihasználni, hogy bizonytalanságot, zavart és pánikot idézzenek elő hazánkban. Az utóbbi napokban néhányszor nyilvánosan az értelmiséghez fordultunk. Nem valami véletlen akcióról volt szó. A munkásosztálynak a parasztság és az értelmiség természetes szövetségese, amellyel közösen -építi a szocialista társadalmat.- Logikus, hogy a kommunista munkáspolitika megvalósítása során igyekszünk megnyerni a különféle értelmiségi rétegeket- is a maximális együttműködésre. Egyesek arra következtettek eddigi lépéseinkből, mintha valami egyezményt kötöttünk volna a jobboldali opportunistákkal, azokkal az emberekkel, akik nálunk 1968-ban és 1969-ben teljesen csődöt mondtak. Mintha ez a maroknyi ember képviselte volna értelmiségünk hatalmas tömegét, és mintha csodálatos lett volna, hogy nem kérjük a Nyugatra futott árulókat, térjenek vissza, mert nélkülük nem lehet semmit sem csinálni. Természetesen igyekszünk megnyerni a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség legnagyobb támogatását, de a szocializmus, a marxi—lenini elvi pozíciókon, és soha nem a jobboldali revizionista, antiszocialista és szovjetellenes bázisokon. Ellenségeink igyekeznek propagandájuk számára kihasználni minden akciónkat. Azt képzelik, hogy a vezetőségben harcok folynak a konzervatívokkal és másokkal, és mintha semmi mást nem tennénk, csak állandóan harcolnánk. Ezzel akarják bomlasztani és megtéveszteni népünket. Egy példával bizonyítom, mennyire ébernek kell lenni a hazai és a külföldi ellenséges erőkkel szemben. Az ellenséges osztályerők tevékenységének ezek az újabb megnyilvánulásai azt bizonyítják, hogy a ma problémáit a munkásosztály, a dolgozó ember szemével kell megítélni. Ha a fiatal nemzedék nem akar tévelyegni, ha világosan akarja lótni saját útját, akkor feltétlenül el kell sajátítania társadalmunk és »-• világ problémáinak ezt a politikai és osztályszempontú megközelítését. Az elmúlt 50 éves küzdelemben, a nemzeti felszabadítási harcban, a háború után és más időkben a fiatal nemzedéknek . mindenkor jelentős helye és szerepe volt. Ott, ahol kemény próbát kellett kiállni, áldozatot kellett hozni a nagy, tiszta és fennkölt ideálokért, ott tanúsították a fiatalok a legnagyobb megértést, és kiváló szerepet játszottak. Az antifasiszta harcokban és a szocialista építésben elért eredményeink összefüggnek a fiatal nemzedék jelentős hozzájárulásával. A mi fiataljainknak vannak saját pozitív hagyományai, amelyeket mindenkor tovább'fejleszthet. Szilárdan a szocializmus talaján A fiatal nemzedék eszmei-politikai orientációja szempontjából döntő fontosságú, hogy mindenkor világosan tudjuk: az ifjúsági szervezetnek szilárdan a szocializmus talaján, a szocialista rendszer talaján kell állaniaA Ez az a 'politikai iránytű, amely mindenkor megmutatja, hogy helyesen halad-e vagy helytelenül. Az elmúlt évben azt a feladatot tűztük ki, hogy kivezessük államunkat, társadalmunkat a válságból. Ezen a téren jelentős sikereket értünk el. Érezzük ezeket a sikereket, beszélnek róla, tehát nem akarom részletezni. Olyan szakaszba érkeztünk, amelyikben megkezdjük társadalmunk további fejlődésének tervezését politikai, népgazdasági, tudományos-műszaki és más téren is. Van mivel dicsekedni, elég olyan eredmény van, melyekre dolgozó népünk és ifjúságunk mint államunk polgárai, mint szocialista társadalmunk tagjai büszkék lehetnek. Azonban nem a dicsekedésről van szó. Mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy még elég sok hiba is van társadalmunkban. Sőt, azt mondhatom, hogy az egészségesnél több a régi és az új hiányosság, amelyeket el kell távolítani az útból, mert különben egy helyben topo(Folytatás a 6. oldalon)