Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-11 / 268. szám, szerda

Elhunyt De Gaulle tábornok GROMIKO OLASZORSZÁGBAN Párizs — Hétfőn este 19 óra 30 perckor Colombey Les Deux Eglises-i birtokán 80 éves korá­ban szívroham következtében elhunyt Charles de Gaulle tá­bornok, a Francia Köztársaság volt elnöke. 1890. november 22-én szüle­tett Lille-ben. A Saint Cyr-i ka­tonai akadémia elvégzése után kisebb parancsnoki tisztségeket töltött be. Az összeomlás kez­detén, 1940 júniusában hadügyi államtitkár-helyettessé nevezik ki Reynaud kormányában. 1940. június 18-án Londonból adja ki híres felhívását, amely­ben felszólítja a szabad Fran­ciaország híveit, hogy ne kapi­tuláljanak, hanem folytassák a harcot a hitleri megszállók ellen. A felszabadulás után 1944 au­gusztusától 1946 januárjáig a köztársaság ideiglenes kormá­nyának elnöke. 1958-ban az al­gériai események nyomán ju­tott ismét hatalomra. 1958. december 21-én meg­választják a Francia Köztársa­ság elnökének, majd hét év múltán, 1965-ben újraválasztják. Elnöki megbízatásáról 1969 áprilisában mondott le, miután a népszavazásra bocsátott terü­leti igazgatási reformjavaslatát a francia polgárok leszavazták. De Gaulle tábornok halálá­nak napján, délután még házá­nak kertjében sétálgatott, majd szokás szerint munkához lá­tott. Emlékiratainak második kötetén dolgozott. Ezt követően passziánszozott, majd karosszé­kében ülve a tv-híradóra várt. Ekkor lett rosszul, s negyed órával később már halott volt. Az összes francia rádióállomás megszakította műsorát, közöl­te a halálhírt, majd klasszikus zenét közvetített. A tragikus eseménnyel kap­csolatban kedden rendkívüli mi­nisztertanácsot hívtak össze. Az utolsó száz esztendőben Franciaországnak nem volt még egy olyan kiemelkedő államfér­fija, mint de Gaulle tábornok, a hitlerieta megszállókkal szembeni ellenállás londoni megszervezője, Franciaország felszabadulása után az első kormány elnöke, majd az ún. 5. köztársaság elnöke, az ország új alkotmányának létrehozója. Nemzetközi méretekben ls nagy ember volt, sajátos diplomáciai módszereivel és a francia kül­politika céljainak új kitűzésével bele tudott szólni az európai és a világhelyzet alakulásába. Kétségtelen, hogy de Gaulle a francia tőkés vtlág érdekeit képviselte világéletében, annak lényegében legdinamikusabb, monopolista szárnya volt, amely a tábornok mögé állott. De Gaulle tábornokot azonban sohasem lehetett a tőkés cso­portok egyszerű kiszolgálójá­nak tekinteni — a maga presz­tízse és ambíciója sokkal na­ESEMÉNYEK MARGÓJÁRA Az alig egy éve hivatalába lépett szociáldemokrata—sza­baddemokrata bonni koalíció, az ellenzékkel szemben, kiállta az eddigi legsúlyosabb erőpró­bát. A vasárnap megtartott hes­senl tartományi választásokon — amelynek jelentősége mesz­sze túlhaladta ennek az or­szágrésznek a kereteit, mivel Brandt—Scheel kormány „kele­ti politikája" próbakövének szá­mított — a CDU—CSU ellenzék­nek nem sikerült célt érnie. Nem tudta kiszorítani a sza­baddemokratákat a tartományi parlamentből és száltal szétzúz­ni a SPD—FDP kormánykoalí­ciót. A Szabad Demokrata Párt, amelynek helyzetét a bonni par­lamentben a közelmúltban meg­gyengítette három képviselőjé­nek kiválása a pártból és át­állása az ellenzék táborába, nagy sikert ért el, elsősorban a legutóbbi szövetségi parla­menti választásokhoz viszonyít­va, amikor csak 1,7 százalék szavazattöbbséggel haladták meg a parlamenti képviseletet biztosító 5 százalékos határt. A hessenl választási kam­a pányban és a választási ered­ményekben azonban éreztette hatását a bonni kormány álta­lában sikertelen gazdasági ős i7 0 szociális politikája, az árak u emelkedése. Elsősorban ez okoz­ta, hogy az SPD — hasonlőkép­3 pen mint a tavasszal három tar­tományban megtartott választá­gyobb volt annál! 1946-ban visz­szavonult, mert nem tudta meg­valósítani az elnöki rendszer „erős államát". Több mint egy évtizedig maradt a háttérben, amíg a francia politika színpa­dán egymást váltogatták gyön­ge, közepes tehetségű vagy ép­pen korrupt burzsoá politiku­sok. Az ország gyarmati hábo­rúkba bonyolódott, gazdasági­lag, erkölcsileg, politikailag tönkrement. Puccs segítette hatalomra 1958. május 13-a után de Gaulle tábornokot, aki az új alkotmányt a szavazók 80 százalékának voksával tudta elfogadtatni, s utána az elnöki rendszer legtöbb jogot élvező első embereként hozzálátott po­litikai programjának megvaló­sításához. Franciaország „nagy­ságának" újramegteremtése volt ez a program. Megkérdőjelez­hetők olyan elemei, mint az önálló francia atomütőerő, vagy a gyarmatbirodalom nem­zetközi jogi felszámolása után a gazdasági és katonai újgyar­matosítás. A tábornok-elnök ér­deméül sorolható fel viszont egy egész sor nagy fontosságú nemzetközi állásfoglalás: az el­ső volt, aki elismerte az Ode­ra—Neisse határt, ő fogalmazta meg, hogy az „Atlanti-óceán­tól az Uraiig terjed Európa" — és ennek jegyében tette szoros­sá a szovjet—francia viszonyt, ő teremtett diplomáciai kap­csolatot Párizs és Peking kö­zött. Világosan látta, hogy Franciaország érdekeit az ame­rikai imperializmus terjeszke­dő politikája sérti, ezért mon­dott nemet az Egyesült Álla­mok vietnami vagy közel-keleti kalandjára. Elutasította a NATO agresszív és veszélyes politiká­ját: hazája hadseregét kivonta az „atlanti" erőkből, távozásra szólította fel az idegen csapa­tokat és a NATO központját. imüELfl ANDREI BARŰAK, csehszlo­vák külkereskedelmi miniszter Koppenhágában csehszlovák— dán gazdasági, ipari és műsza­ki egyezményt írt alá. AZ NDK Népi Kamarájának küldöttsége befejezte hivatalos látogatását a Szovjetunióban és visszatért Berlinbe. BRÜSSZELBEN megkezdődött a Közös Piac miniszteri érte­kezlete, amelyen Ausztria, Svájc és Svédország esetleges társulásáról, illetve az EGK­hoz fűződő viszonyáról tanács­koznak. AZ ÉSZAK-ÍRORSZÁGI rend­őrség, valamint a • hadsereg alakulatai titkos fegyverraktá­rak után kutatnak az ország területén. Belfastban már rá is bukkantak egy lőszerraktárra. ROMAN küldöttség érkezett Szófiába, hogy tárgyalásokat folytasson a két ország köny­nyűiparának együttműködésé­ről, illetve az együttműködés bővítéséről. VARSÓBAN aláírták az 1971­re szőlő lengyel—jugoszláv ke­reskedelmi szerződést, amely mintegy 18 százalékos árucse­re-forgalom növekedést irá­nyoz elő. BOLGÁR kormányküldöttség érkezett Lagosba Lcsezár Avra­movnak, a minisztertanács el­nökhelyettesének vezetésével. A bolgár küldöttség politikai, gazdasági és tudományos-mű­szaki kérdésekről tárgyal. AZ OLASZORSZÁGBAN időző Hailé Szelasszié etióp császár ötnapos magánjellegű észak­olaszországi körútra indult. Az etióp uralkodó 1924 óta most jár első ízben Olaszországban. Moszkva — A szovjet fővá­rosban a diplomáciai aktivitás jeleként és a szovjet—olasz kapcsolatok fontos eseménye­ként értékelik Andrej Gromiko külügyminiszter római látoga­tását. Gromiko útjának jelentőségét növeli az a tény, hogy a szov­jet államférfiak viszonylag ré­gen jártak Olaszországban: a szovjet külügyminiszter leg­utóbb 1966-ban kereste fel olasz kollégáját, Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa elnökségének elnöke pe­dig 1967-ben tett hivatalos láto­gatást Olaszországban. A szovjet külügyminiszter négy és fél esztendővel ezelőt­ti római látogatásának idején készítették elő a Fiat és a szov­jet szervek megállapodását a volgai autógyárról, ahol azóta már megkezdődött a személy­gépkocsik gyártása. Gromiko és Fanjani akkori olasz kül­ügyminiszter gazdasági és tu­dományos-műszaki megállapo­dást is aláírt. Nagy jelentőségű fejlemény volt a szovjet—olasz csö-föld­gáz egyezmény megkötése. En­nek értelmében az idei eszten­dő végén Olaszország megkezdi nagyátmérőjű csövek szállítá­sát a Szovjetunióba. A nagy­szabású kooperáció keretében Olaszország 20 év alatt — kü­lön felépítendő gázvezetéken — előreláthatólag több mint 100 milliárd köbméter földgázt kap szovjet partnerétől. jóllehet a két ország közötti megértés mindenekelőtt a gaz­dasági területre összpontosul, fontos közös érdekek mutatkoz­nak a nemzetközi politikában is. Szovjet részről nyilvánvaló­nak tartják: Olaszországnak nagy lehetőségei vannak arra, hogy építő szerepet töltsön be az európai biztonság kialakítá­sában. Ebből a szempontból kü­lönleges fontosságú lenne, ha Olaszország az elvi hajlandósá­gon túlmenően cselekvőleg moz­dítaná elő az európai biztonsági értekezlet összehívásának ügyét. MEGERŐSÍTIK A NATO-T? CSERBAKOV TŰL VAN. AZ ÉLETVESZÉLYEN Hága — A NATO közgyűlé­sének 16. plenáris ülésén fel­szólalt Andrew Goodpaster amerikai tábornok, a NATO eu­rópai szövetséges erőinek fő­parancsnoka. Beszédéből részle­tek még nem kerültek nyilvá­nosságra, de a U Pl tudósítója szerint a tábornok a szervezet további erősítése mellett szállt síkra­A TASZSZ újabb részleteket hozott nyilvánosságra a hétfői ülésről. Luns holland külügy­miniszter felszólalásában elis­merően szólt az Egyesült Álla­mokról, amiért az jelentős részben járul hozzá a szervezet erőfeszítéseihez. Luns állást foglalt a Nyugat-Európában ál­lomásozó amerikai haderők lét­számának csökkentése ellen, ugyanakkor felhívta a NATO nyugat-európai tagállamait: fo. kozott mértékben járuljanak hozzá a közös erőfeszítésekhez. Manlio Brosio, a NATO főtit­kára beszédében szintén a szer­vezet erősítése mellett foglalt állást, síkraszállt katonai ütő­képességének fokozása mellett. Beszédében odáig ment el, hogy kijelentette: a kollektív bizton­sági rendszer „egyszerűen szovjet domináciőt jelentene Európában". Hangoztatta, hogy a Varsói Szerződés javaslatait az európai feszültség csökken­tésére és részben az európai értekezlet megtartásának kér­désére vonatkozóan nem sza­bad teljesen elvetni, hanem azt óvatosan kell kezelni. Moszkva — Túl van az élet­veszélyen Ivan Cserbakov, a tiergarteni hősi emlékműnél sú­lyosan megsebesült szovjet ka­tona. Remény van arra, hogy Anglia egyezkedik? London — Sir Alec Douglas Home angol külügyminiszter hétfőn az alsóházban bejelen­tette kormányának azt a szán­dékát, hogy végképp kiegyezik a rhodesiai Smith-rezsimmel. „A múlt héten a kormány ne­vében üzenetet küldtem Smith úrnak. Ez volt az első tapoga­toző lépés abban a folyamat­ban, amelynek során bizonyos­ságot kell szereznünk arra, va­jon Smith űr és a brit kormány ugyanarról a dolgokról be­szél-e" — mondotta. másfél-két hónap múlva vissza­térjen katonatársai közé. A fasiszta merénylő golyója átütötte a gyomorfalat, megsér­tette a bal vesét, egy másik lö­vedék pedig alkarjának csont­jait zúzta szét. A Komszomolszkaja Pravda tudósítójának adott nyilatkoza­tában elmondotta, hogy novem­ber 7 éjjelén a hideg, havas idő­járás miatt a díszőrség parancs­noka elrendelte a köpeny felvé­telét. Éppen az utolső gombot kapcsolta be, amikor erős ütést érzett. Ez volt az első lövés, amelyet nyomban követte a má­sodik. Az ifjú harcos az emlék­mű lépcsőire zuhant és estében kiáltotta oda társának: riasz­sza az őrséget. Néhány másod­perc múltán a szovjet katonák védelmi állást foglaltak el az emlékmű körül. LENGYEL PÁRT- ÉS KORMÁNYKÜLDÖTTSÉG UTAZOTT Bukarestbe Varsó — A Román Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­ga és a Román Szocialista Köz­társaság Minisztertanácsa meg­hívására Wladyslav Gomulka, a LEMP KB első titkára és fó­zef Cyrankiewícz miniszterel­nök vezetésével kedden lengyel párt- és kormányküldöttség uta­zott hivatalos látogatásra Bu­karestbe. A küldöttség háromnapos ro­mániai tartózkodása idején alá­írják a két ország új, barátsá­gi, együttműködési és kölcsö­nös segítségnyújtási szerződést. Bukarest — A keddi közpon­ti román lapok első oldalukon adnak hírt arról, hogy len­gyel párt- és kormányküldött­sokon — most is szavazatokat vesztett Így az 1966-os válasz­tásokhoz viszonyítva a szociál­demokraták elvesztették ugyan abszolút többségüket a hesseni parlamentben, de a tavalyi or­szerzése bizonyos mértékig az újnáci párt (NPDJ rovására ment, és ez is megerősíti azt, hogy a klerikális ellenzék a nyugatnémet jobboldali erők gyűjtőhelye lett. Franz Josef A keleti politika sikere szágos választások eredményé­hez viszonyítva szavazatveszte­ségük alig 2 százalék. Ugyan­akkor figyelemre méltó tény, hogy számos SPD-választó „or­szágos érdekből" a szabadde­mokratákra szavazott. A Sza­bad Demokrata Pártnak (FDP) a hesseni választásokon kulcs­fontosságú szerepe volt. Vere­sége az FDP további szétbom­lásához vezetett volna. Politi­kai körökben Scheel külügymi­niszter személyes sikerének te­kintik, hogy a várakozással el­lentétben a szabaddemokraták alig vesztettek szavazatokat. Ez az eredmény egyúttal a bonni kormány külpolitikai irányvona­lának, a szocialista országok­kal megértést kereső politiká­nak a helyeslését is jelenti. Az ellenzéki keresztényde­mokrata párt, (CDU) az 1968. évi választásokkal szemben ugyan mintegy 13 százalékkal több szavazatot kapott, de a tavalyi országos választásokhoz viszonyítva csak alig 1 száza­lékkal többet. A CDU szavazat­Strauss, a CSU elnöke a hesse­ni választási kampányban a NDP-Jtívek szavazatait azzal az érveléssel igyekezett megsze­rezni, hogy feltétlen szükség van a nacionalista és jobboldali erők koncentrációjára. A szélsőjobboldali ellenzék a vasárnapi tartományi választá­sok előtt heves offenzívát Indí­tott a Brandt—Scheel koalíció ellen, főként a bonni kormány­nak a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatai normalizálá­sára irányuló erőfeszítéseit tá­madta. A választási eredmények azonban azt bizonyítják, hogy a közvélemény széles rétegei helyeslik a kormány enyhülést célzó politikáját. Ezt támasztja alá a szélsőjobboldali NDP ve­resége is, amelynek szavazatai az 1966-os eredményekhez ké­pest felére csökkentek s mivel nem érik el az ötszázalékos határt, nem küldhetnek képvi­selőt a tartományi parlamentbe. Ugyanakkor semmiképpen sem lehet lebecsülni az újnáci veszélyt az NSZK-ban. Erről ta­núskodik az alig néhány napja a bajorországi Würzburgban rendezett fasiszta fáklyásmenet, az „Aktion Widerstand", az „El­lenállási akció" nevezetű szer­vezet megalapítása, amely a Lengyelországgal és a többi szocialista országgal megbéké­lést szorgalmazó Brandt-i poli­tika megbuktatását tűzte ki céljául. Az újnácik, a szélsőjobbolda­li elemek a legaljasabb gyilkos eszközöktől sem riadnak vissza, amint ezt a november 7-én, a Nagy Októberi Forradalom év­fordulóján elkövetett nyugat­berlini merénylet tanúsítja, amelynek során súlyosan meg­sebesült egy szovjet katona. A merénylet Időpontja nem vé­letlenül esett egyfelől a szov­jet—nyugatnémet szerződés ra­tifikálása, másfelől a varsói tárgyalások parafálásának nap­jai elé. A terroristák így tettek hitet a revansizmus és a fasiz­mus mellett, amelynek meleg­ágya éppen a Strauss-féle el­lenzék. A hesseni választások is megmutatták azonban, hogy a nyugatnémet közvélemény túlnyomó többsége elítéli a hi­degháborús politikát visszaidé­ző törekvéseket, elítéli az új­náci terrort, a szélsőjobboldali nacionalizmust és ezzel szem­ben a szocialista országokkal való rendezést, az európai fe­szültség enyhítését támogatja. PROTICS JOLÁN ség érkezik Bukarestbe, s hi­vatalos baráti látogatást tesz az országban. A Seinteia kife­jezi meggyőződését, hogy ax aláírásra kerülő új, barátsági szerződés hozzájárul a szocia­lizmus és a béke ügyéhez az egész világon. Szolidaritási értekezlet Tripoli — A líbiai Tripoliban hétfőn a késő esti órákban meg­nyílt az Afro-ázsiai Szolidari­tási Szervezet tanácsának 9. értekezlete. Dzsállud líbiai mi­niszterelnök-helyettes, gazdasá­gi és iparügyi miniszter meg­nyitó beszédében hangoztatta, hogy a líbiai nemzet, mint az arab nemzet szerves része, so­hasem vonja meg támogatását Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeitől. Beszédében éles támadást in­tézett Nixon elnök és az Egye­sült Államok kormányának po­litikája ellen. Moszkva — Leonyid Brezs­nyev, az SZKP Központi Bizott­ságának főtitkára táviratot in­tézett az Afro-ázsiai Szolidari­tási Szervezet - tanácsának 9. ülésén résztvevő küldöttségek­hez. Az afro-ázsiai népek szo­lidaritási mozgalma korunk nagy jelentőségű társadalmi-po­litikai tényezője — hangsú­lyozza a távirat. Rámutat, hogy ez a mozgalom része a béke, a haladás és függetlenség erői világméretű harcának. Muskie szenátor indul az elnökválasztáson? Washtngton — Edmund Mus­kie, demokrata párti szenátor az NBC televíziónak adott va­sárnapi nyilatkozatában köz­vetve tudtul adta, hogy sze­retne pártjának jelöltjeként in­dulni az 1972-es elnökválasz­tásokon. Nyilatkozatában Muskie kö­zölte, hogy amennyiben az Egyesült Államok elnöke len­ne, az árak és munkabérek bi­zonyos ellenőrzését vezetné b8, Javasolná az egészségügyi szol­gálat államosítását, végül al­elnöknek egy déli politikust venne maga mellé.

Next

/
Thumbnails
Contents