Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-10 / 267. szám, kedd

Szilárdítják kapcsolatainkat A barátság hónapja jó alkalom arra, hogy felmérjük a baráti kapcsolatok további elmélyítésének lehetőségeit. Egyegy üzem életében ez többféleképpen is megnyilvánul. Gondolok itt a közvetlen segítségre, illetve kisegítésre, a kereskedelmi kapcsolatokra, és a személyi, valamint a kollektívák kapcsolataira. A napokban ilyen témájú kérdésekre próbáltam választkeresni a párkányi Papír- és Cellulózgyárban. Beszélgető partnerem dr. Folk Juraj, a személyzeti osztály vezetője és Mihály Gyula mérnök, a kereskedelmi osztály egyik részlegének a vezetője volt. — Gyárunk viszonylatában első helyre a kereskedelmi kapcsolatokat tehetjük, annak ellenére, hogy jelenleg még csak mi vásárolunk gyártmányainkhoz szükséges alapanyagot. Számítunk azonban azzal is, hogy a jövőben már szállítani is fogunk a Szovjetunióba, főleg szigetelőanyagot, aminek az elhelyezése jelenleg sok gondot okoz. Pedig az áru jó minőségő. Éppen ezért bízunk abban, hogy fokozatosan sikerül majd piacot biztosítanunk termékeinknek — mondja Mihály mérnök. — Ami a közvetlen segítséget illeti — veszi át a szót dr. Folk —, az elsősorban az érkező szállítmányok kirakodásánál nyújtott segítségben nyilvánul meg. Például a múlt év karácsonyán 192 vagon szállítmány érkezett. Erre a menynyiségre nincs kapacitásunk, ünnepek alatt pedig szinte mozdulni setn tudunk. Bírált bennünket a rádió, a televízió . .. Végül a szovjet katonák segítettek Mintegy száz vagon árut kiraktak még aznap, a többit pedig dolgozóinkkal együtt másnap. A személyi kapcsolatok 1969 novemberétől fokozatosan javulnak, mélyülnek. Ünnepélyek, különféle rendezvények alkalmából meghívjuk a szovjet helyőrség képviselőit. Szaktanintézetünk ezenkívül különféle beszélgetéseket, műsoros estéket is rendez a szovjet katonák részvételével. A személyi kapcsolatok további formája a szakemberek és a küldöttségek kölcsönös látogatása. Ügy tudom, hogy üzemünk igazgatósága a közeljövőben a Szovjetunióba készül a kereskedelmi kapcsolatok elmélyítése céljából. Ezenkívül az idén volt itt három hónapos tanulmányúton nyolc szovjet szakember- A távozásuk előtt megtartott búcsúbeszélgetésen elmondották, hogy jól érezték nálunk magukat, sokat láttak, tapasztaltak — mondta befejezésül dr. Folk. A barátság hónapja keretében nagyszerű lehetőség nyílik arra, hogy felmérjék, elemezzék további teendőiket a barátság elmélyítése terén. Ezt a munkát már az újjászervezett CSSZBSZ szövetség fogja irányítani, szervezni. —vm— A kassal Montostav fiatal vállalat. 1968 szeptemberében alakult, mint ahogy mondani szokás: a semmiből. Az 1000 dolgozót foglalkoztató vállalat azzal a céllal született, hogy kisebb méretű beruházásokat végezzen, mert ezeket a nagy építővállalatok nem szívesen vállalják. Népgazdaságunk gyors ütemben- fejlődik. Ez a fejlődés visszatükröződik a Montostav termelési programjában is. A kisebb beruházásokon kívül — a Spišská Stará Ves-i vízvezeték, a Stará Lubovňa-i szolgáltatások háza, a podolíni autójavító műhely stb. — a Montostav nagyobb jellegű építkezéseket is vállalt. Ezek közé tartozik a rőcet és a budkovcei nagyraktár, valamint gyáregységek, illetve mezőgazdasági objektumok Losoncon, Korponán, Nagymihályban és Nagykürtösön. Az üzem egyelőre ideiglenes körülmények között dolgozik. Ennek ellenére szép eredméA párt győzelméért harcolt Pártunk fennállása 50. évfordulójának megünneplésére készülünk. Ez alkalomból megemlékezünk azokról, akik résztvettek a párt megalapításában, nehéz küzdelmeiben, azokról akik egész életüket a kommunista eszmék szolgálatába állították. Dominik Slezák elvtárs nem tölt be jelentős funkciót, nevével eddig nem igen találkozhattunk, de több évtizedes áldozatos munkájával ő is hozzájárult pártunk győzelméhez. Slezák elvtárs 1906-ban született. Már ifjú korában megismerte a munkanélküliek nehéz sorát. 1929-ben, miután családot alapított, úgy döntött, hogy külföldön próbál megélhetést keresni, így került el Kanadába. Itt kapcsolódott be először a politikai munkába. 1931-ben belépett a csehszlovák munkásegyletbe. A szervezet a kommunista párt szerepet töltötte be. Tevékenységet így természetesen nem jó szemmel nézték. Slezák elvtársat több társával együtt kiutasították az országból. Visszatért Csehszlovákiába és folytatta politikai tevékenységét. Tagja lett a CSKP piešťanyi sejtjének. A szlovák állam alatt illegalitásba vonult. A felszabadulás után azonnal bekapcsolódott az építőmunkába. A társadalmi élet több területén tevékenykedett. 1968-ban nem ingott meg, sokéves tapasztalata lehetővé tette, hogy megkülönböztesse a jót a rossztól, és helyesen ítélje meg az eseményeket. Slezák elvtárs ma már nyugdíjas, de továbbra is tevékenyen részt vesz a helyi pártszervezet munkájában. A sok ezer becsületes kommunistával együtt, ő is büszke arra, hogy szilárd, pôrtos magatartásával részt vállalt a fél évszázados jubileumát ünneplő CSKP győzelmes harcából. -gfnyekeť ér el. Az 1969. évi tervet 40 390 000 koronával teljesítették túl. Ez az eredmény, melyre az üzem dolgozói joggai büszkék, nemcsak a BAUMS néven emlegetett új építési tech. nológiának köszönhető. Nagyban hozzájárult ehhez az eredményhez a jól szervezett szocialista munkaverseny is. A kassai ÉLVONALBAN Szocialista munkaverseny a kassai Montostavban vezérigazgatóság irányítása alá tartozó építővállalatok közt meghirdeteti szocialista munkaversenyben a Montostav került az első helyre, s ezzel elnyerte az Építésügyi Minisztérium és a Szakszervezetek Központi Tanácsának vörös zászlaját. A Montostavban kialakították a szocialista munkaverseny jól szervezett rendszerét. Az üzem vezetősége és a szakszervezet számít a tervteljesltésben a dolgozók munkakedvére. Tudják, hogy a munkakedvet csak jól szervezett szocialista munkaversennyel lehet megfelelően irányítani. Kézikönyvet adtak ki, melyben lefektették a szocialista munkaverseny módjait, értékelését és a helyezések díjazását. A kézikönyv részletes tájékoztatást nyújt a munkaverseny egyéni és kollektív formáiról (összesen tizenhat munkaversenyzési forma között lehet válogatni), az értékelésről, a feltételekről és a díjazásról. Az üzem vezetősége reméli, hogy. a munkaverseny segítségével sok olyan problémát oldanak meg (pl. a határidők lerövidítése, a nyersanyag megtakarítása, a munkaerkölcs, a munkahely kulturáltsága és higiéniája, a munkaidő kihasználása és a munkabiztonság, a minőség stb. J, melyek a versengés híján sokkal nehezebben teljesülnének. A munkaverseny hatását egyelőre még alig lehet lemérni. A népgazdaság konszolidációja, mely fokozatosan megindult, a Montostavban is érezteti hatását. Ezt bizonyítják az eddig elért eredmények. A vállalatban több kiváló brigád dolgozik. Csak néhányat említünk meg, mint pl. a terebesi üzemegységnél dolgozó BaCIk-brigád, mely 140 százalékra teljesítette az 1970-es év első félévi tervét. Hasonló kiváló eredményeket ér el a Ľuboš, a Šmoroc és a KonCek-brigád is. — Ezeken a brigádokon kívül még meg kell említeni a Zátopek elvtárs vezette építőcsoportőt. Az 1970-es évben az első félévi tervet 1 050 000 koronával teljesítették túl. Ezzel nagymértékben hozzájárultak a vállalat tervteljesítéséhez és elnyerték a vezérigazgatóság vándorzászlaját, valamint az ezzel járó legjobb munkacsoport címet. -gát-Sürget a kukoricabetakarítás és mélyszántás Ján Udvarka mérnöknek, a Nyitrai Járási Mezőgazdasági Társulás agronómusának tájékoztatása szerint jól haladnak az őszi munkálatok. A kalászosok vetését október 26-ig befejezték. Búzát 21 222 hektáron termesztenek, ebbál a vetésterület- 62 százalékán Mironovi-, 34 százalékán pedig Bezosztájafajtát vetettek. A cukorrépa betakarítása is a végéhez közeledik. A 4307 hektáron termesztett cukorrépa 90,7 százaléka már biztonsága került. Az átlagos hektárbozam az előzetes becslések szerint 380—390 mázsa, vagyis a tavalyihoz hasonló, amikor hektáronként 389 mázsa termett Járási méretben. Meg kell gyorsítani a kukoricabetakarítást. November 2-ig a 3420 hektárnyi kukoricának csupán 21,7 százalékát takarították be. Egyébként több mint 40 mázsás hektárhozam mutatkozik. A termésbetakarításon kívül fontos feladat az őszi mélyszántás elvégzése is. Ezen a téren még szintén akad bőven tennivaló. A terv szerint 33 791 hektárt kell felszántani, de eddig csupán mintegy 14 ezer hektáron végezték el ezt a sürgős munkát. --kp — Irta: ZBYCH ANDRZEJ 1. SZÖKÉS Pierrel már jó előre megbeszélte, hogy hazafelé bevetik magukat a krumpliföldre. Ez az egyetlen ésszerű lehetőség — állapodtak meg —, ugyanis munkából hazafelé menet már az őrség is fáradt, figyelmük is elfásul. A kényszermunkások tizenkét órai emberfeletti hajsza után, hármas sorokban vonszolták magukat az úton. Mindenki csak arra gondolt, hogy mielőbb otthon legyen, ha ugyan otthonnak lehet nevezni a négy épületből álló, szögesdrótkerítéssel határolt barakktábort, amelyben több száz, különböző sorsú embert zsúfoltak össze a Harmadik Birodalom szolgálatára. A Krolewci haditengerészeti kikötő dokkja már messze mögöttük volt, ami kor Pier könyökével megnyomta Sztásekot: — Mosti A hármas sorokban menetelük fásul tan szegezték tekintetüket bakancsaik ra. Pierék tudták, hogy kiugrásukra senki nem emeli fel a fejét, vagy ha igen, akkor is szótlanul elkönyvelik magukban, hogy megint két bolond, aki randevút adott a halálnak. Mert a szökések Krolewcben is egyformán végződtek: néhány nap, legfeljebb két-három hét mCelva, véresre verve hozták vissza a szökevényeket. A mtndig heverésző, köpcös kis Artz, « lágerparancsnok szívesen emlékez tette a szökések kilátástalanságára az embereket. — Akinek nem tetszik a mi kis táborunk békés csendje, aki megunta az életét és meg akar ismerkedni a koncentrációs táborok örömeivel, az induljon el, uraimI Igaz, ami igaz. Sztásek sokkal roszszabb körülményekre volt felkészülve, amikor lefogták. Ugyanis az akkor már hírhedt stuthofi koncentrációs táborból hátborzongató hírek érkeztek, s elegendő volt Észak-Lengyelországban kiejteni a „Stuthoji-tábor" nevét, az emberek azonnal elnémultak. Sztásek is a legrosszabbra készült fel, amikor a leplombált marhavagon kifutott velük Gdanszkból. S mi tagadás, kellemesen csalódott. Igaz, itt sem kényesztették el az embereket, de a takarmányrépa-levesben olykor-olykor húsdarabok is úszkáltak, s a napi kenyér fejadagot is pontosan és hiánytalanul kiadják. Fél kiló kenyér és ehető főtt étel pedig nem megvetendő ellátás. itt már örülni is tudott Sztásek annak, hogy a Gestapónál bevallotta, hogy hajógépészeti karon végzett négy szemesztert, s hogy van némi gyakorlata is az elméleti felkészültség mellett. Itt ugyanis csupa életerős és jó műszaki felkészültségű ember dolgozott, az ellátás minőségét kiegészítette az a kedvezmény is, hogy nem verték a munkásokat. Sztásek összebarátkozott a varsói származású Félixszel és a szerszámkészítő Pierrel, aki amellett, hogy a hajójavításban nagy szakértelemről tett tanúbizonyságot, még kommunista is volt. — A totális háború nemcsak az embereket falja fel — szokta mondogatni Pier —, hanem a levegőt is. Ha nem vigyázol, észrevétlenül kiszippantják körülötted az értelem oxigénjét a levegőből, s belefulladsz vagy a közönybe, vagy a kétségbeesésbe. Edzeni kell magunkat a várható eseményekhez. Edzeni, hogy ellent tudjunk állni... Hónapok múltak el e pillanatig, amikor Sztásek oldalán érezte Pier könyökét, s értelméig is eljutott a sziszegésszerű felszólítás: — Mosti Artz, aki fél kezét valahol Franciaországban hagyta, a pimaszpofáfú Artz belekékül a méregbe, ha sikerül. És sikerülni fog. Sikerülnie kell — mondta magában Sztásek, és előrevetette magát a méteres gazzal benőtt krumpliföldön. A szökésig hónapok teltek el. Pier és Sztásek között az első hetek felületes és gyanakvó ismeretségéből őszinte barátságnak kellett kifejlődnie. Ezt nehezítette többek között az is, hogy Sztásek szinte anyanyelvként beszélte a németet is, s ez a többiek szemében túlságosan gyanús volt. S még gyanúsabb volt az a történet, amelyet önmagáról elmondott társainak. Pedig nem mondhatott mást. * Ponovzában született, 1939 őszén Krakkóba, onnan Varsóba menekült. — Ha itt születtél a környéken, miért nem utaltatod át hozzátartozóidnak a keresetedet? — szegezték neki a kérdést. A tábor kivételes helyzetéhez ugyanis hozzátartozott, hogy mindazok, akiknek hozzátartozói a közeli városokban élnek, keresetük egy részét átutalhatják. Sztásek nem utaltatott át semmit, senkinek. Nem utaltathatott — mondta —, mert 1939 őszén minden hozzátartozóját kiirtották a fasiszták. Sokáig kereste odakint az összeköttetést a partizánokkal, az ellenállási csoportokkal. De akkoriban még a szervezett ellenállási mozgalom csak legenda volt. Igaz, itt-ott ropogtak olykor a fegyverek, robbant egy-egy híd vagy pályaszakasz a vonatok alatt, de mindezek elszigetelt, önálló akciók voltak. — Adjatok fegyvertI — mondta, amikor végre egy ismerőse révén találkozhatott valakivel, aki az ellenállási szervezet egyik vezetőjének mondta magát. — Adjatok fegyvert, hogy apám, anyám és minden legyilkolt lengyel életét számon kérhessem tőlük! De nem kapott fegyvert. Géppisztoly helyett utasítást kapott, hogy utazzon Koscserzsinba, jelentse be magát, helyezkedjen el valamelyik üzemben vagy hivatalban, ott várja a következő utasítást. Végrehajtotta, mert meggyőzték, hogy az ellenállási mozgalomnak a közvetlen fegyveres harcnál sokkal több szolgálatot tehet az, aki beszéli az ellenség nyelvét, műszakilag képzett ember, s ismeri a területet is, ahol feladatai várják. Rosszul kezdődött minden. Három hétre rá, hogy Koscserzsinba érkezett, egy esti igazoltatásnál szinte beleszaladt a gestapósok őrjáratába. Semmi gyanúsat nem találtak nála az őrszobán. A kihallgatást vezető tiszt mértéktartóan udvarias volt, amikor közölte vele, hogy a Birodalom igen fontos feladattal kívánja megbízni. — Van munkahelyem — kezdett valamiféle gyámoltalan tiltakozásba, de a véletlenül lábára ejtett puskatus rögtön visszazökkentette a válóságba. — Tudom, tudom mérnök úr —•» mondta pimasz személyességgel a főhadnagy. — Csak éppen nem a legmegfelelőbb helyre osztották önt be. A Birodalomnak és a Führernek egészen másutt van szüksége önre, s az önhöz s hasonló emberekre. Például a hajóépítésben. Sztásek megértette, hogy ezután nem ő választja meg a munkahelyeit, s felébredt benne a félelem, a koncentrációs táborok szörnyűségei megnémították. Tulajdonképpen örülnöm kellene, hogy egy munkatáborral megúszom — szokta mondani Piernek, akivel egyre gyakrabban és egyre többet beszélt a letartóztatásról, s a szabadság utáni vágyáról. — Ha beletörődtél — meghaltálI — mondta ilyenkor Pier, s hosszas fejtegetésbe kezdett: -— Tudod, miért nem sikerült eddig egyetlen szökési kísérlet sem? — nézett társára Pier. — Mert rosszul választották meg az irányt. Rosszul a helyet és az időpontot. Éjszaka szökni kész lebukás, hiszen még a villamosok se tárnak. — Értelmetlen minden kísérlet — mondta Sztásek —, hiszen eddig tizenhatan kísérelték meg, s valamenynyiüket visszahozták. A legutolsót már halva. — Gondolkozz nyugodtabban intette Pier. — Eddig mindig csak len gyelek szöktek, s mindig csak déli irányba. A mieink felé, pedig a mieink háromszáz kilométernyire vannak. — Több. Most már több — mond t<, Sztásek. — A birodalom határát Varsón túlra tolták ki, legalább ötven kilómé terrel. — Annál inkább erre kell szökni. Csak erre lehet — mondta Pier, s a kezében levő szöget végighúzta a föld re fektetett acéllemezen. (Folytatjuk)