Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-11 / 41 . szám, Vasárnapi Új Szó

REMIIUK nírwzetoK reszére u> kétéves iskolázást nnuizünk. Az iskolákban szeretnénk elérni, hogy lehetőség szerint emlékszobákat rendezzenek be, ahol az SZNF és a párt megalakításáról szóló dokumentumokat, régi újságokat mutatnák be egész éven át. Egyébként az oktatási év október elején kezdődött. • A múlt hibáin okulva hogyan akarják érvényesíteni a párt vezet

ő szerepét? — A járási pártbizottság az utóbbi időben felbecsülhetetlen segítséget nyújtott. .A plénum és az elnökség nagyobb fele párttag, így mellettük pártcsoportok dolgoznak. Az alapszervezetekben is vannak fiatal kommunisták. Jó volna, ha a pártszervezetek konkrét feladatokkal bíznák meg őket s így rajtuk keresztül érvényesülne a párt vezető szerepe. E téren eredményekről természetesen csak később számolhatunk be. Röviden itt a tettek ideje, a tétlenségnek nincs helye. • A m

últ napokban rendkívüli ülést tartott a járási bizottság. Mi szerepelt a napirenden? A rimaszombati járásban is, mint országszerte, az ifjúsági mozgalom nagy próbán esett át. Az egységes ifjúsági szövetség mellett szálltak ugyan síkra, de a Központi Bizottság határozata alapján mégis négy szövetségre tagozódtak. Az idén ismét létrejött az egység a Szlovák Szocialista Ifjúsági Szövetség keretében. Szakítottak a múlttal, új feladatokat tűztek ki. Ezzel kapcsolatos kérdéseinkre OROSZ A N D R A S, az SZSZISZ járási bizottságának ideológiai titkára, a járási bizottság alelnöke válaszol. Mondana néhány szót az 1968—69-es időszakról ... — Az 1968-as év az iíjúságí szövetség bomlását hozta, bár nálunk az akkor megtartott járási konferencia az egységes ifjúsági szervezet mellett foglalt állást. Négy szövetség jött létre, de emellett MISZ-klubok is alakultak. Milyen volt a munka? Fejetlenség. A politikai-nevelő munkát mellőzték, mindenki akart valamit, de maga sem tudta mit.. A jobboldali és antiszocialista erők ezt kihasználták. Legjobban tükrözi talán a helyzetet az a tény, hogy a több mint ötezer CSISZ-tagból a négy szövetségben mindössze 3569 fiatal maradt. Az ifjúsági mozgalom tapasztalt és elvhű járási funkcionáriusai többször bírálták a helyzetet és többször szót emeltek az egység mellett. Sajnos, a központi határozatok nem tették lehetővé, hogy belátásunk szerint cselekedjünk. A következményeket még most is érezzük. És gondolom, másutt is. B Mikor ke

rült sor az ifjúsági szövetség újjászervezésére? — Ez év január 21-én került sor a járási vezetőség egyesítést jelentő plenáris ülésére. Az egyes tanácsok jogkörét a plénum és az elnökség vette át. Itt fogadtuk el a programot, amelynek értelmében meg kell ismertetni a fiatalokkal népgazdaságunk eredményeit, pártunk jelenlegi politikáját, méltóan meg kell emlékezni hazánk felszabadulásának 25. és Lenin születésének 100. évfordulójáról, Továbbá úgy kell irányítani az aktíva munkáját, hogy bővüljön a fiatalok politikai látóköre, megértsék az internacionalizmust és ennek szellemében gondolkodjanak s tevékenykedjenek. M A program tehát megszületett, hát a konkrét eredmények? „kérdezz-felelek esték" megszervezése. Az egyes témákhoz szemináriumokat tartunk, és sor kerül a helyi szervezetek funkcionáriusainak iskolázására is. A járási funkcionáriusok és a kiválasztott szervezetek elnökei részére esti iskolát nyitunk. A pio— A szervezeti és káderkérdéseken kívül egy ujabb járási verseny kihirdetése a CSKP megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére, amely október 15-én kezdődik. A versenyfeltételek teljesítését pontozással értékeljük. Igen sokat várunk e versenytől, többek között azt is, hogy az üzemekben újra megalakulnak az ifjúsági brigádok és bekapcsolódnak a „Mindenki szocialista módon" versenybe. A meghirdetett verseny 1971. június 19-én ér véget • A verseny bizonyára eredményesebb lenne, ha a Szlovák Szocialista Szövetségnek több alapszervezete és tagja volna a rimaszombati járásb

an is . .. — Kétségtelen. A taglétszám feltöltését elsődleges feladatnak tekintjük. Ez pérsze nem jelenti azt, hogy mindenki tagja legyen az SZSZISZ-nek. Nehéz munka vár ránk, s az előttünk levő út göröngyös. Bízom azonban, hogy. a párt vezetésével, soraink rendezésével célt érünk, napról napra erősödik szervezetünk nemcsak számban, hanem politikailag is. Munkánkban a testvérországok ifiúsáei S7r'-v.'mt<?inek taoasztalataira támaszkodunk, a lenini Komszomolt tekintjük példaképünknek. NÉMETH JÁNOS Halunk — Ott kezdeném, hogy a „Gömör ifjúsága a szocialista hazának" jelszó jegyében a felszabadulás 25. évfordulója tiszteletére járási versenyt indítottunk. Ez négy főbb pontot foglal magába: az ideológiaiés nevelő munka, az alkotó tevékenység, szakköri munka és szervezeti tevékenység. Az említett versenybe (amely október 15-én ér véget) 40 alapszervezet kapcsolódott be. Érdemes megemlíteni az április 18-i nemzeti műszakot, amelynek keretében 31 467 fiatal mintegy 250 000 korona értéket alkotott. Persze számos helyi jellegű társadalmi munka is volt. A nemeckái ifjúsági építkezés megsegítésére 3500 koronát és egy kőművest küldünk. A két évforduló alkalmából számos rendezvényre ls sor került. Az egyiken — a szovjet vendégeken kívül — a salgótarjáni KISZ-esek is részt vettek. Az aratás idején a kombájnosok és a betakarítási munkálatoknál dolgozó fiatalok versenyeztek. Csupán munkánk töredékét említhetem meg. Megállapítható, hogy javult a tömegpolitikai munka, felújult a szervezeti élet. A ránk váró feladatok megoldása azonban még csak most válik lehetővé. Különösen a politikai-nevelő munka terén van mit pótolnunk. Ae SZSZISZ-be való átigazolási folyamatot is meg kell gyorsítanunk, hisz Járási szervezetünk ma alig kétezer tagot számlál. B Szóba került a politikai-nevelő munka. Mit tesznek e téren? — A politikai-nevelő munkának háromféle módT szerét tűztük ki célul. Az egyik, hogy az erősebb szervezetekben — mint a bátkal, derkesi, korlátl, újbástl, rlmabányai, sajószárnyai, rimaszombati, balogfalai stb. — állandó politikai köröket alakítunk, amelyek a kiválasztott témákat áíveszik. A másik forma a kéthetenkénti előadás, míg a harmadik a A nemrég véget ért oszakai világkiállításról hazatért honfitársaink nem győznek áradozni a japánok vele született, anyatejjel magukba szívott udvariasságáról. Egy szemtanú előadásában esküdözött, hogy a japán számára az is különös kitüntetés, ha valaki hozzáfordul felvilágosításért s nincs ki a hálálkodásból, amiért éppen őt és nem egy másikat szemelt ki az idegen. Hát én ezt a sokat megénekelt japán előzékenységet, udvariasságot megkísérlem beépíteni sa ját, hazai viszonyainkba. Hogy ez nehéz? Ugyan ... Ideje lenne végre levetkőzni az ilyen kíshitűséget... Tessék csak meghallgatni a következő történetet. Kezdődik azzal, hogy a háziaszszony — mondjuk a nejem vagy éppen az ön bájos felesége — estére vendégeket vár. Erre a feleség, mivel családi viszonylatban is munkamegosztás lévén, felkér, hogy délutánra szerezzek vesepecsenyét. A férj — tehát ön vagy én — a hentesüzletben beáll a sorba és lassan, türelmesen közeledve a pult felé megtudja a város és a kör nyék újdonságait. Mert így sorban állva gyorsabban terjed a hír, mint a csehszlovák sajtóiroda tolmácsolásában. Végre a pulthoz érek. Már-már szólásra nyílik az ajkam, hogy azt a darabot kérem, mire elibém vágódik egy testes asszonyság és bájosan meghajolva elnézésemet kérve elkéri az utolsó vesepecsenye-darabot, mondván, hogy neki külföldi vendégei érkeznek, márpedig a külföldiek megvendégelése nemzeti ügy, amiért is eleve számol szíves megértésünkkel. A banyát egyszeriben a pokolba kívánom. Miért álltam egy félórát sorban, ha most ö nemzeti érdekből elorrozza előlem a kiválasztott egyetlen darabot. A legszívesebben a torkának ugranék, de nem teszem, nem tehetem, elvégre megfogadtuk, hogy a japánokon is túlteszünk, mert talán gz udvariasság is lehet nemzeti ügy. — Asszonyom, végtelen örömömre szolgál, hogy legalább ennyi csekélységet tehetek az ön és vendégei érdekében . .. Mélyen meghajoltam, miközben a hentes az előre tolakodó asszonyságnak becsomagolta a vesepecsenyét. ]ó tettért, jót várj alapon a hentes nagyon udvariasan megkérdez, hogy ezután én mit parancsolok. — Parancsolni, uram? Dehogy! Csak kérem, adjon tanácsot, mit vigyek haza, bennszülött látogatóink megvendégelésére. — Hát kérem, szolgálhatok csonttal — levesnek. Van itt még egy kis pacal, pörköltnek kiváló, esetleg tüdő tejfelesen és marhatőgy — kirántott szeletnek ... — Mit javasol? Önre bízom — jelentettem ki a végtelen bizalom hangján. — Hát kérem, ez mind csupa különlegesség .. . — Akkor kérek egy kiló csontot, ugyannyi pacáit, tüdőt és tőgyet! Hadd lássák vendégeink, hogy nálunk különlegességből — az ő tiszteletükre ugyebár — nincs hiány. Es cipelem a nagy csomagot haza. Otthon mindent az asszony elé rakok. — Hát te mit hoztál? — Csupa különlegességet! — vágom rá büszkén. Az asszony arca a szivárvány színeiben játszik. Bizonyára a meghatottságtól ... — Vesepecsenyét nem kaptál? — Nem. De a nentes volt olyan kegyes és helyébe ezt javasolta. Az asszony ajka remeg, rángatózik. Nem is csoda, hogy így elérzékenyült ügyességem és a hentes készsége láttán. — Férfi vagy nő? — Kicsoda? — Hát a hentes? Nő... Öreg vagy fiatal? — Fiatal... Bájos, fekete fiatalasszony ... — Kár! — Már miért lenne kár? — Mert, ha öregebb lenne, előbb nyílna lehetőségem misét mondatni a lelki üdvéért! Lám, ebből is kitűnik, mennyire értékelte nejem egy másik — bár ismeretlen — asszonytársának a japán udvariasságot is meghazudtoló készségét. Olyannyira, hogy nyomban megkért, hívjam jel az ismerőseinket és találjak valami elfogadható indokot, amiért végtelen sajnálatunkra ma este nem láthatjuk őket vendégül. Esetleg meghívhatom a bájos hentesaszszonyt csontlevesre, pacal pörköltre és kirántott tőgyre. De ezt már teljesen rám bízza. Többet nem is szólt. Bevett egy idegcsillapítót, hideg borogatást tett a fejére és visszavonult szobájába. Bizonyára a világi dolgoktól elzárkózva azon töprengett, miként hálálhatná meg a hentesasszony határtalan szívességét. Ha majd a japán udvariassági iskola — a világkiállításon járt honfitársaink előadásai nyomán — végleg diadalmaskodik köztársaságunkban, minden remény megvan arra, hogy ennek valamiképpen majd módját ejti.. . KALÄSZ LÁSZLÓ