Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-10 / 241. szám, szombat

Gonddal jár az őszi munka Ű

J GYÁRRAL gazdagodott a Csallóköz. Nem nehéz megtalálni, mert ezen az asztalsík területen nincs belőlük tucatjával. De az is valami, hogy ez, a járás termelési feltételeinek kihasználását hatékonyan elősegítő cukorgyár már van. Évekkel, mondhatnám, hogy egy jó évtizeddel ezelőtt történt. A vidéket nagyon kedvelő kollégámmal jártuk az akkor még létező nagymegyeri járás falvait. Hol autóbusszal, hol kölcsönzött kerékpárral, hol meg az apostolok lován jutottunk el egyik faluból a másikba. Esős, száraz ósz volt, és a cukorrépakampány még akkor is tartott, amikor már az év utolsó előtti emberének végnapjait írták a naptárban. Az utakon szinte életveszélyessé vált a közlekedés. A termelők — törvény ide, törvény oda — nem sokat adhattak az előírásokra, szállítási szabályokra, mert., azt a töméntelen répát, melyet a szorgos munka és termelési hozzáértés nyomán gaz dagon ontott a csallóközi föld, mindenáron el kellett szálllta-. ni a rendeltetési helyére. A Csallóközben nem volt cukorgyár. A legközelebbi, a diószegi cukorgyár pedig még a környékbeli termelők répáját sem képes feldolgozni, így a csallóközi répa jelentős részének abban az időben a cseh országrészekbe kellett vándorolni. Fiatalok voltunk és — okosak. Gondolom, a fiatalok min dig okosak. Mi is kiokoskodtuk azon nyomban, nem jó ez így. Nagyon ésszerű és ráadásul nagyon gazdaságos lenne, ha Csallóközben is épülne egy nagy kapacitású cukorgyár. Mert a Csallóközben van kiváló termőföld, van bőségesen munkaerő a nagyon munkaigényes cukorrépa termesztéséhez és feldolgozásához, s mindezekhez cukorgyár kellene... Hát igen, a helyi cukorgyár. Nehéz is lett volna kiszámítani, hogy csupán a szállítással mennyit nyerhet a Csallóköz, illetve az állam. Szerencsére nemcsak mi gondoltunk erre, hanem sokan olyanok is, akik tehettek valamit az íigy érdekében. És tettek is. A járási pártbizottság és a járási nemzeti bizottság évek óta foglalkozott a gondolattal, hogy cukorgyár épüljön a Csallóköz szívében. Nem ment azonban olyan egyszerűen. Az ügygyei kapcsolatos feszültség csak akkor engedett fel némiképpen, amikor Dunaszerdahely közvetlen közelében megjelen lek a nagy munka kivitelezői. Először ugyan nem sokat láthattak a kíváncsiskodók, hiszen azzal kezdődött, hogy csak mértek, méricskéltek. AzÚJ SZÍNFOLT A DUNASZERDAHELVI JÁRÁS TÉRKÉPÉN • MAR TERMEI, AZ ORSZÁG LEGNAGYOBB ÉS LEGKORSZERŰBB CUKORGYÁRA • A KÉSÉST UGYAN NEM LEHET BEHOZNI, DE ... • A GYÁR NAPI KAPACITÁSA — 400 VAGON CUKORRÉPA • EDDIG A MINŐSÉG KIFOGÁSTALAN • MÉG LÉNYEGESEN NÖVEKEDHET A CUKORRÉPATERMESZTÉS AZ ORSZÁG LEG EREDMÉNYESEBB JÁRÁSÁBAN tán mégis megjelentek a talajgyaluk, majd az alapokat ásó gépek. Nem, egyáltalán nem rohamosan, de azért mindennap változott valamit a cukorgyárnak kijelölt terület. Igaz ugyan, hogy a járási pártbizottság és a járási nemzeti bizottság minden igyekezete ellenére is évekkel „elcsúszott" az építkezés befejezésének határideje, de nem a járáson múlott, hogy van-e elég építőanyag, elkészültek-e a szükséges gépek és berendezések. Ha tőlük függ, bizonyára már 1968-ban piacra adják az első csallóközi cukrot. Késés ide, késés oda, ez év szeptember tizedikére annyira mégis eljutott a Hradec Králové-i CHEPOS vállalat, hogy megkezdhették a hideg próbákat. Ez azt jelenti, hogy a gépeket, berendezéseket még nem feldolgozásra váró nyersanyaggal, vagyis cukorrépával, hanem egyszerűen hideg vízzel próbálták ki. Nos, ez megtörtént, sikeresen. Utána a meleg vizes próba következett, itt már magasabb fokú volt — elsősorban — a nyomáspróba. Ezt szeptember 18 és 21 között végezték el, mégpedig a szerződésben is rögzített szabályok szerint. Vagyis mind az átadónak, mind az átvevőnek bizonyságot kell szereznie arról, hogy a milliós értékű gépek és berendezések megfelelnek a követelményeknek. Ezt ugyanis szigorúan előírja a szerződés is. Még mást is előír az a szerződés. Például azt is, hogy hat nap után a teljes kapacitás hetvenöt százalékát el kell érni a termelésben. Lehet, hogy ez így furcsa, de új gépekről, még nem betanult segédmunkásokról van szó. Ilyen körülmények között kellett elérniük, hogy a maximális, a napi 400 vagon feldolgozására képes kapacitásból a hatodik napon legkevesebb 3000 tonna cukorrépát dolgozzanak fel. Azaz ezzel bizonyítsák, hogy a gyár üzemképes, hogy a jövőre nézve már a befutás is ígéretes, s hogy az üzem minden tekintetben megfelel a műszaki-technikai követelményeknek. Miközben Fukas Gusztáv főmérnökkel ezekről a szakmai dolgokról beszélünk, addig jónéhány mázsa oukor zsákokba kerül. A próba sikerült. Szeptember 30-án az üzemben 33 860 mázsa cukorrépát dolgoztak fel. Vagyis a szakmai követelménynél jobb eredménnyel végződött a főpróba. Az üzem jelenlegi vezetői tehát átvehették a gyárat. Szóval az új gyárban október elsején megkezdték a termelést. Egyelőre ugyan még ott van a műszaki-technikai berendezést készítő Hradec Králové-i CHEPOS 40 technikusa, hogy az új, nagyobb részben környékbeli emberekkel elsajátíttassa a legszükségesebb tudnivalókat. Ügy látszik, hogy a gépekhez állított emberek eléggé jól felkészültek a komoly feladatra. Az átvétel után a napi norma 200 vagon cukorrépa feldolgozása. Es más normák is van nak. Többek között a cukor szí-" ne és hamutartalma szintén szerepel a normákban. Még ko rai lenne az összehasonlítás az országos átlaggal, de az tény, hogy az országos átlagnál és a megengedettnél sokkal jobb eredményeket érnek el. És ez még csak a kezdet. Juraj Kráner technikussal jártuk az íliBemet. Szombat volt. Kíváncsiságból választottam ezt a napot. Itt nincs szabad szombat. Itt megállás nélkül, három, műszakban működik a gyár. Szombaton és vasárnap is. De ezt csak úgy mellékesen. Néhány jól ismert cukorgyárban már többször is megfordultam. Szinte a szemem előtt játszódott le az egész cukorgyártás. Itt is arra számítottam, hogy a velem levő gyerekeknek megmutathatom a cukorgyártás egész folyamatát. Arról nem kellett beszélnem, hogy először elkészítik a földet, majd elvetik a magot, később egyelik, kapálják, majd felszedik az édes növényt: ezt ugyanis ismerték. Azt szerették volna látni, hogyan lesz a répából cukor. N

EM MUTATHATTAM MEG a folyamatot. Éppen csak annyit láthattunk, hogy az udvarból szalagon bejön a répa a mosóba, ott egy henger unszolására ugrabugrálnak a répák, majd ugyancsak szalagon eljutnak a szeletelőbe. Még azt is megláthattuk, hogy a felszeletelt répát kazánokba szállítják a szalagok. Ott újra tisztítják, majd pokoli hőségben főzik, utána szűrik, ezt követi a kristályosítás, legvégül zsákokba szalad a cukor. De hogy el ne felejtsem, ebben a gyárban, amint a szeletelt répa eltűnt az ember szeme elől, már csak a kész cukrot láthattuk. A közbeeső munkákat automata gépek végzik. Jól. És ez a fontos. Meg az, hogy Csallóközben a cukorrépatermesztés akár megkétszereződhet. A gyár bírja. A termelők tehát édesíthetik ételünket s életünket. Elsősorban mégis arról kell szólni, hogy ez a csallóközi gyár bizonyíték. Többek között azt is bizonyítja, hogy a buktatók ellenére is helyes úton haladunk. HARASZTI GYULA A Zselízi Állami Gazdaság karolinal részlegén őszi kép fogadja a látogatót. Speciálisan módosított traktorokkal szántják ki a cukorrépát, végzik az őszi talajmunkákat. A szomszédos parcellán az Agrolet egyik repülőgépe szórja a műtrágyát. A dolgozók zöme a határban van. A kívülálló számára talán természetesnek tűnik a szokatlan igyekezet. A részleg dolgozói viszont tudják, miért szükséges. Az Időjárás már eddig ls számtalanszor megtréfálta őket. — Nyáron a sok eső késleltette az aratást, most pedig a száraz idő nehezíti meg a munkát — mondja Péli Árpád argonómus. Ráadásul még a gépparkunk ls hiá nyos. Legalább hét lánctalpas traktorra lenne szükségűnk, hogy folyamatosan dolgozhassunk, de csak öttel rendelkezünk. A három répaszedő kombájnunkat sem tudjuk jót kihasználni, mert csak egy fejelőgépünk van ezekhez. — Mennyire vannak az őszi munkákkal'!* — Néhány napja'kezdtük meg. a 225 hektárnyi cukorrépa betakarítását. Ötven hektáron teljesen gépesítve akarjuk elvégezni ezt a munkát. Ehhez azonban legalább húsz milliméter csapadék kellene, mert annyira kiszáradt a föld, hogy a gépekkel alig megyünk vé lamire. Naponta többször is cserélni kell az ékevasakat. .,— Milyen termést várnak cukor répából? 1— Négyszázötven mázsa hektá rönkén t i átlagra számítunk. Az elmúlt években már szebb tiozamo kat is elértünk, de hát až időjárás ... Az állami gazdaság vezetőinek bizony nem kis gondot okoz a sokr féle őszi munka. November ötödikéig el akarják végezni a cukorrépa betakarítását, mert a munkaerő egy részét át kell majd csoportosítani az őszi mélyszántáshoz, amit november második felében szintén be akarnak fejezni. Ezenkívül 670 bektár búzát, 40 hektár őszi repcét és 35 hektár őszi keveréket is el kell még vetni. Napjainkban egyre jobban előtérbe kerül az olajnövények termesztésének a szükségessége. Ezzel a kérdéssel mór a hazai sajtó is foglalkozott. A Pravda szeptember 26-1 számában „Ataman z Kubáni" című Írásában felhívja az olvasók figyelmét Pusztavojt Vaszilij Sztyepanovics, a Szovjet Tudományos Akadémia krasnodari növénynemesítésí osztálya vezetőjének sikeres kísérleteire. E nagynevű szovjet kutató olyan napraforgó fajtát nemesített ki, amely az eddigi 28,5 °/o-os olajtartalom helyett 45,19 százalék olajat tartalmaz. Az újonnan nemesített naprafogró fajta termesztésével csupán a kubáni vetésterületen annyi termést lehet elérni, mint amenyit harmic évvel ezelőtt az egész Szovjetunió területén. Konkréten Kubánban ez a mennyiség 800 0110 tonna olajtöbbletet jelent. A Szovjetunióban a napraforgó teljes vetési területe ötmillió hektár. Az új nemesített fajta jó tulajdonságait bizonyítja, hogy az összterület 04 százalékán már ezt termesztik. A fészkesvirágúak családjába tartozó napraforgót szántóföldi főterményként nagy mértékben csak azokon a melegebb vidékeken érdemes termeszteni, ahol még az őszi esőzések előtt .beérik a termése. Nálunk a Csallóközben és a hasonló éghajlatú vidékeken nem kétséges a napraforgó termesztésének gazdaságossága. Azt pedig nem kell külön hangsúlyozni, hogy a gyógyszer- és az élelmiszeripar milyen fontos nyersanyaga az említett növény. Jelentőségének további növekedése is várható, mert az új nemesített fajta hántolt magjának jóval nagyobb az olajtartalma. Az olaj saj tolásakor visszamaradó melléktermék, a napraforgópogácsa igen értékes szarvasmarha-takarmány, mert nagy a tápanyagtartalma. Átlagosan 35,2 % fehérjét, 5—31 °/o zsírt és egyéb értékes anyagokat is tartalmaz. A napraforgó kórója szintén jól értékesíthető. Puha bélanyaga bodzabél helyett valamint a papírgyártásra is felhasználható. Zöld levelei a juA száraz időjárás u vetést is fékezi, mert nehéz a talajelőkészítés. Az Idén kevésnek bizonyult a kétszeri boronálás. Még gyűrűs hengerrel is végig kellett járni a parcellákat, hogy szétdolgozzák a nagyobb rögöket. — A talajelőkészítés azokon a táblákon volt a legnehezebb, ame lyeken árpa után ismét gabonafélét vetünk — mondja az agronómus. — Ezeken csaknem valamennyi munkafolyamatot kétszer kell elvégezni. A lánctalpasok már néhány hete két műszakban dolgoznak, hogy lehetőleg idejében sikerüljön befejezni az egyes munkákat. A kerekes traktorok vezetői is csak az esti sötétség beálltával állítják le a gépeket. Most a legnagyobb do logldőben gyakran még a pihenő napjukat is feláldozzák, mert soksok tényező hátráltatja a munkát. Többek között a kedvezőtlen mű trágyaellátás ls, amiről így nyilatkozik az agronómus: — Ennek zavarmentes biztosításával nálunk ls sok probléma oldódna meg. Az év folyamán vala mivel több nitrogén tartalmú műtrágyát kaptunk a kelleténél. Szu perfoszfátból viszont, ami a veié* előtti táperő utánpótlásnál szin te nélkülözhetetlen n kelleténél lényegesen kevesebbet' kaptuDk. Jelenleg mintegy húsz vagonnyi hiányzik belőle. Van ugyan még némi tartalékunk, de az már fsak néhány napra elegendő. — Mi a helyzet a takarmányok betakarításánál? — A silőzást már elvégeztük. Lucernából, amit 510 hektáron termesztéttünk, az eddigi kaszálások után hetven mázsát értünk el hek táronként. 180 hektárról mintegy száztíz vagonnyi termést már le ls daráltunk a téli takarmányszükséglet biztosítására. A többit kazlakban tároljuk. Az Idő sürget. Tudják ezt a karolinai részleg dolgozói is. Megszakítás nélkül munkálkodnak .in nak érdekében, hogy egész évi munkájuk gyümölcse minél előbb fedél alá kerüljön és hogy megalapozzák a jövő évi jó termést. -lyhok és a szarvasmarhák kedvelt takarmánya. A magyar szakirodalom több helyen is foglalkozik a Szabolcsi napraforgó fehér magvú változatának jó tulajdonságaival. Westsik Vilmos, az ismert magyar tudós, a nyíregyházi homokjavító kísérleti telepen már 1931-ben a Bolgár cirmos, a Fekete szabolcsi cirmos, az Ondriféle fehér és a Szabolcsi fehér magvú fajtákkal folytatott kísérleteivel bebizonyította, hogy kifizetődő a napraforgó termesztése. A Bolgár cirmos fajta már szeptember elején, a Fekete szabolcsi cirmos szeptember végén, az Odri-féle és a Szabolcsi fehér magvú október közepén érik be. A termesztendő fajta kiválasztásakor a mi viszonyaink között fontos kritérium, hogy koráli érő legyen, a jó minőségű terméshozamok érdekében. A napraforgó jó táperőben levő, nem mészhiányos, középkötött agyag és vályogtalajokon fejlődik a legjobban. Jó eredményeket értek el azonban a homokos talajon való termesztésével is. A napraforgó nem bírja a nedves, hideg talajokat. Fő terményként vetve akkor adja a legjobb hozamokat, ha a kukoricához ha-» sonlóan soroljuk be a vetésforgóba. Ebben az esetben elő- és utónövényként egyaránt gabona termeszthető. A korán, teljes érés előtt betakarított napraforgó termésének* olajtartalma lényegeseit kisebb, mint érett állapotban. Érését kedvezőtlenül befolyás solja az esős időjárás. Ilyenkor azonban — amíg a mag nem kezd peregni — előnyösebb várni a betakarítással, mert ä tányérok lekonyulnak, és így az eső nem tesz kárt a termésben. A későn érő fajták termése a hűvös nyári esztendőben részben vagy teljesen is tönkre mehet. Az átlagosnál nagyobb víztartalom elősegíti a penészesedést. Betakarítani csak száraz Időben lehet. Tányérjait 30—40 cm hosszú szárral kell levágni, majd szellős helyen tárolva utóérlelni. KMOSKÚ LÁSZt.O KI HINNÉ, HOGY ITT FO A CUKOR (Tóthpál Gyula felvétele) GYÁR A CSALLÓKÖZBEN ételünket életünket ÉDESÍTIK Gondolatok a napraforgó termesztéséről