Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-08 / 239. szám, csütörtök

A munkásosztály és az értelmiség A MUNKÁSOSZTÁLY és az értelmiség viszonya a szocialista társadalom legidőszerűbb kérdései közé tartozik. Hogy mi is tulajdonképpen az értelmiség, milyen a mai helyzete, milyen lesz a szerepe a jövőben, milyen a kapcsolata a munkásosztállyal, milyen változások mentek végbe a munkásosztályban, hogyan alakul az értelmiség és a munkásosztály közötti viszony — ezek nemcsak elméleti kérdések, hanem komoly gyakorlati problémák is. A szocialista társadalom nem engedheti meg, hogy ezek a problémák, melyek közül a legfontosabb a munkásosztály és az értelmiség egymás közti viszonya — ösztönösen vagy véletlenszerűeri oldódjanak meg. A szocialista forradalom ál' tal elindított társadalmi változások a szocializmus feltételei között tudományos-műszaki forradalomhoz vezetnek. A forradalmasított, dinamikus termelési viszonyok mély változásokat idéznek elő a szocialista társadalom termelőerőiben. A termelési viszonyok és a termelőerők közös fejlődése új tényeket vet fel a társadalom fejlődésében. E fejlődés jellemzője az ember mint szubjektív tényező terének kiszélesedése. Megnő a tudomány és a műveltség jelentősége, és az eddiginél sokkal nagyobb jelentőségű lesz. A tudomány, a tudományos Ismeretek és az ezek alapján szerzett műveltség új valóság, amely növeli az értelmiség szerepét a társadalomban. Ez logikus, mert az értelmiség szoros kapcsolatban van a tudománnyal és a művelődéssel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szocialista társadalomban csökken a többi osztály és réteg szerepe. Ilyen egyoldalú viszony nem létezik. A termelőerők fejlődése és forradalmasítása, a tudománynak termelőerővé való változása szemléletesen megmutatja, hogyan növekszik az ember szerepe ezen a területen. A szubjektív tényező szerepének növekedése objektív folyamat, melynek törvényszerű hatása és következményei vannak valamenyi osztály, valiamennyi réteg és az egész szocialista társadalom számára. A közelmúlt fejleményei, melyeknek következményeit lépésről-lépésre kiküszöböljük, az említett kérdéseket a figyelem előterébe állították. Sok megérett problémának, így például az értelmiség társadalmi helyzetének és értékelésének, a műveltségnek, az iskolapolitikának, az új technikai vívmányok bevezetésének, a gazdasági strukturális változások kérdésének nem kielégítő megoldása lehetővé tette, hogy a jobboldal politikusai néhány problémát meglovagoljanak és a saját céljuk Szolgálatába állítsanak. Szociális demagógia hirdetésével, helytelen indokolásokkal és kétes elméleti következtetésekkel akarták félrevezteni az egész értelmiséget. A jobboldal azt a szerepet szánta az értelmiségnek, hogy támogassa politikáját és azt a látszatot keltse,, hogy politikája tudományosan alátámasztott. A szocializmusra vonatkozó kispolgári nézetek és elképzelések tömeges felújításáról volt szó. Ehhez a külföldi kapcsolatokat és a kispolgári nézeteknek hazai viszonyainkra gyakorolt befolyását is kihasználták. Több értelmiségi újból bebizonyította nézeteinek labilitását, és nagyon készségesen támogatta, sőt magáévá is tette ezt az Irányzatot. Ezért különösen fontos a szocialista társadalom további fejlődése szempontjából, hogy folytassuk e probléma marxista megoldását. Elméleti tevékenységünk során nem szabad szem elől tévesztenünk a kiindulópontot: a munkásosztály vezető szerepére vonatkozó marxi tanítást. A MUNKÁSOSZTÁLY vezető szerepe semmi esetre sem szubjektív akarás, voluntarizáció kifejezése, hanem objektív tudományos ismeret és szükségszerűség, melyen eddig mit sem változtatott a fejlődés. Fontos tudatosítani azt is, hogy a munkásosztály ve. zető szerepe nem áll ellentétben a többi osztály és réteg érdekeivel. Politikai szempontból a munkásosztály a leghaladóbb, legforradalmibb osztály, mely nemcsak hogy megdönti a burzsoáziá uralmát, hanem érdeke a teljes felszabadulás, a kommunista társadalom felépítése. Progresszivitása nem ér véget a szocialista forradalom megvalósításával. Ami az ideológiát illeti, a tudomány, a művészetet és az oktatást is beleszámítva, a munkásosztály vezető szerepe abban nyilvánul meg, hogy lehetővé teszi az osztály, pártos, leghaladóbb kultúra fejlődését. A munkásosztály szabályozza saját és az egész társadalom érdekeinek megfelelően a szocialista ideológia fejlődését, amely a szocializmusban alapja a tudomány és a művészet fejlődésének. Ter. mészetes, hogy ezen a téren nagy hatást gyakorol szerves szövetségese, munkatársa — az értelmiség. Teszi ezt úgy, hogy átneveli a régi értelmiséget és ugyanakkor új szocialista értelmiséget nevel. A munkásosztály vezető szerepe tehát elsősorban a társadalom politikai vezetésében, a gazdasági előrehaladásban és az ideológiai vezetésben való döntő részvételben rejlik. Célja, az egész társadalom előrehaladásának biztosítása, a többi osztály és réteg érdekeinek megvalósítása, az általános emberi értékek valóra váltása. Az ilyen vezetés elképzelhetetlen a munkásosztály pártja, a kommunista párt nélkül. A párt vezető szerepe elválaszthatatlan része munkásosztályunk vezető szerepének. A kommunista pártok ma harcot folytatnak az értelmiség és a munkásosztály szerepére vonatkozó marxista—leninista tanítás revíziója ellen. A tudomány és a szakemberek szükségét néha úgy magyarázzák, mint az értelmiség nép fölé helyezésének objektív követelményét. Újból napvilágot látnak az értelmiség különleges történelmi szerepére vonatkozó eszmék, melyeket a leninizmus már régen megcáfolt. A szocialistaellenes, jobboldali erők a munkásosztály és pártja vezető ereje ellen harcolva, be akarják bizonyítani, hogy csak az értelmiség képes megoldani az időszerű szociális problémákat. Amint tapasztalataink mutatják, a munkásosztály vezető szerepére vonatkozó tanítás revíziója törvényszerűen felveti a fejlődés szocialista útjának kérdését. Rendszerint ez a szocializmus útjáról való letérés kezdete. Az antikommunizmus ideológusai ezt nagyon jól tudják és ezért fokozzák befolyásukat a szocialista ér. telmisógre, többek között azzal, hogy az értelmiség speciális küldetéséről és osztályfelettiségéről beszélnek. AZ ÉRTELMISÉG szerepe valóban egyre jelentősebb. A szocialista értelmiség fontos szerepet játszik, de csakis azzal a feltétellel, ha a munkásosztály álláspontjára helyezkedik, és segíti annak az álláspontnak a tökéletesítését és az érvényre juttatását. <RP) A NYITRA folyó bal partján húszéves lett az érsekújvári Elekrosvit, de a gyár hetvenesztendős. Persze, a régi gyárnak csak az emléke maradt meg. A jó öreg újvári tímárok talán még ma is érzik a bőr illatát. Hiszen 1900-tól kerek ötven esztendeig itt bőr, illetve cipőgyár volt. Az egykori tímárok népes családja azóta megritkult. Nagyrészük nyugdíjba, vonult, és közülük bizony egynéhányan már odamentek, ahonnan nincs visszatérés. Ha megjelenik a fekete gyászcédula egy tímár nevével, összejön a régi gárda és a volt bőrgyáriak viszik elhunyt társukat utolsó útjára. Így van ez rendjén még akkor is, ha bőrgyár már nincs, mert a bőrgyáriak jóban, rosszban mindig együtt voltak. Féltették a munkájukat, ha munkanélküliség fenyegetett, s ha az apa ereje már fogytán volt, és az akkori szokások szerint kitették az ucára, akkor a fia, leggyakrabban a még kiskorú fia állt az apja helyére. Ha nyári este munka után hazafelé baktattak az újvári tímárok, ruhájuk nehéz illatával megtelt a kisváros utcáinak levegője. A nyersbőr és a börfesték nehéz szagát vitték, amerre csak elhaladtak és mindenki sejtette, hogy odabenn a gyár kapui mögött senki sem keresi könnyen a mindennapi szerény, kenyérre valót. Ugye, öreg tímárok, 60 esztendős nyugdíjasok, akkor nem volt mosdó és öltözőszekrény? Nem volt hol levetni a vizes, átázott munkaruhát és felvenni a tiszta inget és vasalt nadrágot? Hazavittétek a gyár nehéz illatát! S ezek a ma már öregfiúk nagyon szerették a munkájukat. A felszabadulás első napjaiban fellélegzett a város és terÚj gyár épüít a régi helyén melni' kezdett a gyár. Az a gyár, amely a városnak szerves és elválaszthatatlan része volt és máig is maradt. Megindult a termelő munka, de 1950-ben jött a hír, hogy le kell szerelni a. 50 éves gyárat. így kívánta a jövő és a közérdek. Fokozatosan megállt a termelés és maguk az újvári tímárok, ha nem is könnyű szívvel, de lemondtak až annyiszor féltett és megszeretett munkáról. Maguk láttak hozzá az üzem leszereléséhez. Könnycseppek gurultak végig az arcukon, amikor leszerelték a börgyári nagyhordókat, amelyek évtizedek óta forogtak. Leszerelték az utolsó bőrgyári j?épet is, hogy helyet adjanak a gépiparnak. Akkor még nem tudták, hogy a régi gyár nagyszerű jövő előtt áll. Az öreg tímárok nem hiányozlak akkor sem, amikor megérkeztek az új gépek. Ok maguk segítettek az idegen formájú, illatú fém- és bakelitpréselő gépek szerelésénél. Cseh- és Morvaországba mentek tanulni az új szakmát, közülük sokan már 50 éves fejjel. Együtt voltak a tímárok, amikor 1950. október 2-án megindult a termelés. Csőlámpák hagyták el a szerelőszalagokat és a lakkozómühelyben bőr helyett fémszerkezeteknek adtak tarka színeket. Talán még akkor is a bőrgyár illatát érezték, de örömkönny csillant a szemükben, mert látták, hogy az új gépekkel is boldogulnak. Míg 1950-ben az új üzem évi termelése 55 millió korona volt, tíz év múlva már elérte a 240 millió koronát. S ebben az évben az össztermelés értéke a tervek szerint 517 millió korona lesz. Az üzem évente 400 féle lámpát készít és 1953 óla hűtőszekrényeket is gyárt. Ezidáig már több mint egymillió hűtőszekrény hagyta el a futószalagokat. A jövő évi tervet 73 millió koronával emelik. Az üzem tovább épül és fejlődik. •Dicséret illeti azokat, akik annak idején megértették az idő szavát. A fiatalok legyenek méltó követői a régi gárdának! FÜLE LAJOS A HALASTÓNAK NINCS GAZDÁJA Búcs község határában néhány évvel ezelőtt egy halastavat építettek. A beruházásokra több millió koronát fordítottak, mert nemcsak a halastavat építették meg, hanem a vízfelfogó gátat, a zsilipet, a gondnoki la. kást, a pontynevelőket és az anyateleitetőket is, Volt idő, amikor — lehalászáskor — 180 —200 métermázsa pontyot emeltek ki a tóból. A búcsi szövetkezet régebben tárgyalásokat folytatott a Stupavai Állami Hallgazdaság illetékeseivel a tó tulajdonjogának megszerzésére és a feltételeket szerződésbe foglalták. Az említett szerződés jogi elismeréséhez a mezőgazdasági minisztérium illetékes osztályának is volt néhány szava. Többek között azt kérte, hogy a régi tulajdonos kötelezze magát arra, hogy a halastavat üzemképes állapotban fogja átadni. A Stupavai Állami Halgazdaság ezzel kapcsolatban nem intézkedett. És így minden maradt a régiben! Illetve nem egészen, mert az utóbbi időben a búcsi szövetkezet vezetősége a tó partján egy motorházat épített, melynek révén lehetővé válik a 42 hektáros zöldségkertészet folyamatos öntözése, sőt további mezőgazdasági területek öntözése is. A tavat egy természetes forrás és egy mesterséges csatorna látja el vízzel. Vízbősége tehát alkalmassá tenné haltenyésztésre. Ha már intenzív halgazdálkodást nem is folytatnának, sporthorgászati célokra igen alkalmus lenne. Ezzel kapcsolatban kikértem Gecző Béla mérnök — kerületi halászati felügyelő — véleményét, aki a következő felvilágosítást adta: A búcsi halastó problémájával már a múltban is többször foglalkoztunk. A tóban intenzív halgazlálkodással nem kívá.nunk foglalkozni. Egyrészt azért, mert a felújítási munkálatok több mint háromnegyed millió koronát emésztenének fel, másrészt pedig azért, mert további mezőgazdasági termőte. rületeket kellene felszámolni, ami a jelenlegi körülmények között népgazdasági kárt jelentene. Nincs kizárva azonban annak lehetősége, hogy a tó halállományát a közeljövőben sporthorgászati célokra használjuk ki. Mielőtt haltelepítéshez kezdenénk, meg kell várni a Kisújfalu és a Köbölkút határában folyó csatornázási munkálatok befejezését. Ha az említett szakasz kiépítése megtörténik, fölmérjük a helyzetet és hozzá látunk a haltelepítéshez. Azt hiszem, hogy Gécző Béla mérnök tervei kedvező visszhangra találnak a sporthorgászok körében annál is inkább, mert a szennyeződés következtében egyre pusztul a folyóvizek halállománya. Úgyszólván nincs olyan hónap, hogy ne következnék be kisebb-nagyobb arányú mérgezés. A tavat érdemes lenne halasítani, mert ilyen nagykiterjedésű vízfelület tó formájában kevés akad a komáromi járásban. És nemcsak a sporthorgászok járnának jól, hanem az állami halászat is, amikor időről időre lehalászhatná a tó vízét, és ezzel árut biztosítanak a piac számára. A tóval kapcsolatban elbeszélgettem Retkes Lajos elvtárssal, a búcsi szövetkezet elnökével is, aki elmondotta, hogy jelenleg a tónak nincs gazdája. A szövetkezet magáénak vallja, de ugyanazt teszi az állami gazdaság is. Rendezni kellene végre ezt az évek óta húzódó problémát! ANDRISKIN JÓZSEF A búcsi halastó (A szerző felvétele) A közelmúltban Komáromban vendégszerepelt dr. Ferdinand Klinda orgonaművész és a Szlovák Filharmónia énekkara, J. M. Dobrodinský vezetésével. Az előadást nagy érdeklődés előzte meg, s mégis a rendezvény a rendezők figyelmetlensége miatt csaknem botrányba fulladt. Az András templom hatalmas három-manuálos orgonája megmakacsolta magát, s a hangverseny megkezdése előtt néhány síp hangos „tiltakozásba" kezdett. Néhány szolid rúgásra később a sípolás abbamaradt, egészen addig, míg a hangverseny meg nem kezdődött. J. S. Bach orgonadarabját végképp élvezhetetlenné tette az újra makacskodó sípok állandó percegése. Dr. F. Klinda ekkor már Csaknem botrány úgy gondolta, hogy szépen otthagyja az orgonapadot, amikor egy végső oldalbarúgásra újra elcsendesedtek a makacskodó sípok. Talán nem életbevágóan fontos felidézni ezt a kellemetlen élményt, ám emlékeztetni szeretném a komáromi hangversenyek rendezőit, hogy tavasszal J. Reinberger orgonaestjén is ugyanilyen „botrányos tünetek" voltak tapasztalhatók. Mi, akik hangversenyre járunk, szeretnénk valóban művészi élményben részesülfii, s ezért kérjük a rendezőket, hogy addig, míg meg nem javíttatják az orgonát, ne erőlködjenek hí res orgonaművészeket Komáromba invitálni, hisz azoknak így egy kis időre elmegy a kedvük az orgonálástől is, de főleg Komáromtól. MOROVICS LAJOS